Magyar Vasutas, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-04-03 / 7. szám

2 Új váltótisztító berendezés A váltók, kitérők tisztítása havazás, hófúvás esetén job­bára a pályamunkások felada­ta. Van ugyan néhány hótaka­rító gépünk, de a váltók, kité­rők tisztítása ma még kézi erővel történik. Néhány évvel ezelőtt kísér­letképpen Ferencváros állomá­son egy elektromos energiával működő váltómelegítő beren­dezést helyeztek üzembe. A be­rendezés — amely azóta is üzembiztosan működik — nagy energiafogyasztása és magas költsége miatt nagy számban nem alkalmazható. Kísérletek folynak a Nyugati pályaudvaron egy jóval kisebb üzemel­tetési köl­tséget igénylő, gázlánggal üzemeltetett vál­tó­­melegítő berendezés megfelelő típusának kialakítására. Az elmúlt hetekben két da­rab, az eddig alkalmazott vál­tó- és kitérőtisztító berendezé­seknél korszerűbb berendezés látott napvilágot. Az új gépe­ket az építési és pályafenntar­tási szakosztály és a Pestvi­déki Gépgyár műszaki kollek­tívája konstruálta. A nagy tel­jesítményű gépek rövid idő alatt képesek megtisztítani egy-egy állomás váltóit, ke­resztezéseit a hótól, a jégtől. A berendezést egy vagon homlokgerendájára erősítet­ték. Ugyancsak a kocsin he­lyezték el az üzemanyagtar­tályt, valamint a kezelőfülkét a megfelelő műszerekkel, be­rendezéssel. A gépet egy em­ber irányítja, kis teljesítményű Diesel-mozdony mozgatja, il­letve vontathatja egyik állo­másról a másikra. A gép keze­lője és a mozdony személyze­te között rádiótelefon-össze­köttetés van. Az új berendezés munka közbeni haladási sebessége 2— 4 km/óra. A felhasznált üzem­anyag égéstermékeit hasznosít­ja a kitérők hótól és jégtől va­ló megtisztítására. Az égéster­mékek 300—350 fok hőmér­séklettel távoznak a berende­zésből. Az erre a célra kikép­zett terelőcsatorna segítségé­vel a váltókon, kitérőkön levő havat nagy erővel kifújja, szükség esetén a jeget megol­vasztja, a keletkező vizet el­párologtatja. A távozó égéster­mékek nyomása és hőmérsék­lete szabályozható. Az első műszaki és üzempró­bára Ferencvárosban került sor. Az eredmény kielégítette a szakembereket Az ínl tíri­sú gép főként rendezőpályaud­varok nagy számú és gyakran használt kitérőinek, líráinak megtisztítására nagyszerűen alkalmas. Az új váltótisztító berendezés 173 nap társadalmi munka Pécs állomás szocialista bri­gádjainak 327 tagja 173 napi társadalmi munkát vállalt 1964-re. A brigád tagok közül 20 általános, 8 középiskolába, 1 egyetemre iratkozik be. Szakvizsga megszerzését 18 dolgozó vállalta. Számos szo­cialista brigádtag kapcsolódik be az olvasómozgalomba. A vállalásokban jó példát mutat­tak a szakszervezet aktivistái. Zomi Lajos Pécs Ötszáz vasutas készül a Thália Színházba A Thália Színház nagy si­kerrel játssza Saul Kevittnek, a kiváló amerikai írónak Pa­rancsra tettem című drámá­ját. A darab cselekménye 1865-ben, az Egyesült Államok washingtoni bírósági épületé­ben játszódik. A detektívregé­­nyek izgalmával Vetekedő, de azoknál íróilag sokkal színvo­nalasabb dráma mindkét ré­sze a bírósági tárgyalást kö­veti. A szakszervezet budapesti bizottsága mellett működő kulturális bizottság ehhez a kitűnő darabhoz mozgósította a nagyobb budapesti szolgá­lati helyek dolgozóit. Április 11-én este, mintegy 500 buda­pesti vasutas és hozzátartozó­ja tekinti meg az előadást. MAGYAR VASUTAS Ésszerűbb anyagvonatokat! Alsóörs állomáson láttam, hogy Csopak felől betolt egy hosszú anyagvonat. A kocsik nagy része Ky és Kan sorozatú volt. Ezek oladala magas, aj­tajuk csak egy van, s emiatt kézi erővel nagyon nehéz és hosszadalmas a kirakásuk. Az anyagvonat nem sokáig állhat a vonalon, ezért jobb lenne, ha alacsonyabb oldalú és több aj­tós kocsikba raknék az ilyen szállítmányokét.'. Bognár Károly Tapolca Hatvanezer forint újítási díj A szegedi igazgatóság terü­letén dolgozó szolgálati helyek­ről tavaly 706 újítási javasla­tot nyújtottak be, 12,3 száza­lékkal kevesebbet, mint 1962- ben. Növekedett viszont a megvalósításra elfogadott ja­vaslatok szám­a, összesen 242 újítást tartottak alkalmasnak a bevezetésre, míg tavalyelőtt csak 215 javaslat volt ilyen. Az újítások révén 300 ezer forint megtakarítást érte­k el, az újí­tók 60 ezer forint újítási díj­ban részesül­tek. Sziládi Sándor Szeged „Mentesítjük a túlterhelt rendezőket“ SZENTLŐRINCI LÁTOGATÁS A pécsi fővonal fontos el­ágazási pontja Szentlőrinc ál­lomás: itt találkozik a fővo­nallal a barcsi és a sellyei vo­nal. Szentlőrinc kis község. Nincs se bányája, se ipari üze­me, az állomás mégis sok irányvonatot indít. — Igazgatóságunk feladatai­ból annyi rendezési munkát vállalunk, amennyit csak tu­dunk — mondotta látogatá­sunkkor Csapó József állo­másfőnök. — Ezzel mentesítjük az amúgy is túlterhelt rende­zőpályaudvarokat, elsősorban Dombóvárt. Tavaly mintegy 100 000 kocsit rendeztünk. — Hány irányvonatot indí­tanak havonta? — Szükség szerint. Január­ban például 76, februárban 36 rendezéssel képzett irányvona­tot indítottunk Dombóvárra, Ferencvárosba és Dunaújvá­rosra. Március első dekádjá­­ban 27-et menesztettünk — válaszolta az állomásfőnök. Hajnalig nincs megállás Szentlőrincen a nagy forga­lom délután kezdődik. 16 órá­tól hajnalig nincs megállás. Nagy­harsány hól, Szigetvár fe­lől és Pécsről egymás után ér­keznek a tehervonatok. Hozzák az etegyet, a munkát a szent­lőrinci kocsirendezőknek. Leg­több tennivalót a nagyharsá­­nyi kővonatok­­rendezése je­lent, mert ezeket a rakodás helyén nem tudják rendezni. Látogatásunkkor is fürgén dolgozott a „retor”. (Így becé­zik a szentlőrinciek az M. 31-es tolatómozdonyukat.) A Sziget­várról érkezett, élőállattal és konzervvel rakott kocsikból, valamint a tolatás tehervona­­tokkal hozzott „sürgős” vago­nokból éppen megkezdték az 1951-es számú ferencvárosi gyorstehervonat összeállítá­sát. — Sok munkát ad nekünk ez a gyorsteher — hallottuk Tóth Jenő tolatásvezetőtől, aki­vel a rendezés alatt álló ko­csisor mellett találkoztunk. — ■A leadási állomások pontos sorrendjében kell összeállítani a kocsikat, hogy útközben csak a legrövidebb ideig kelljen állnia a szerelvénynek. Gyorsan haladtak a munká­val. Ütőképes törzsgárda ala­kult ki Szentlőrincán. Főként estnek köszönhető, hogy a ta­valyi tervet — ha nem is sok­kal —, de az élüzemszint fö­lött teljesítették. ,,Jól érzem itt magam" Az állomáson nincs létszám­­hiány. Azok is visszajönnek, akik egy-két éve elmentek. S aki idejön, előbb-utóbb gyöke­ret ereszt a vasútnál. Pauli Géza­­ fiatal váltókezelő az egyik erdőgazdaságnál próbált szerencsét, amikor egy évvel ezelőtt megvált a vasúttól. Most visszajött, mert a váltó­kezelő tornyot, ahol szolgált és munkatársait, akikkel jó­­ban-rosszban együtt volt, nem tudta elfelejteni. Találkoztunk a kocsirendező zászlót lobog­tató 26 éves Ulmer Józseffel is, aki mielőtt a vasúthoz jött, havonta váltogatta munkahe­lyeit. Munkakönyvét már tu­catnyi bejegyzés tarkítja. Most úgy látszik, megállapodott — Érdekel ez a munka és jól érzem magam a brigádban — mondta. — Meguntam a vándorlást. Felkerestük az állomás rak­tárát is. Közúti járművet ne­héz megközelíteni. Tengelyig érő sárban évtekelnek a foga­tok és a teherautók. Szüksé­ges, hogy mielőbb rendbehoz­zák. Tankó József, a szakszerve­zeti bizottság titkára átme­­nesztő raktárnok. Kérte, tol­mácsolják néhány szociális problémájukat. Az áruraktár­ban például nincs vízvezeték, bár a raktár faláig már elve­zették a vízcsövet. WC nincs a raktárban. Régóta kérik az állomás dolgozói, hogy létesít­senek részükre egy kis fürdőt két zuhannyal. A kocsirende­zőknek és a raktári munkások­nak, különösen nyáron nagy szü­kségük lenne erre. Szentlőrinc állomás dolgozói becsülettel helytállnak a mun­kában, méltán megérdemlik a segítséget (Lőrincz) A legfőbb cél és nevelés Társadalmi bírósági tárgyaláson Pécsett A vonatkísérők zsúfolásig megtöltötték március 21-én délelőtt Pécs állomás oktató­termét, amely ez alkalommal „tárgyalóteremmé” alakult át. A társadalmi bíróság — dr. Nyíri Sándor oktatótiszt, Mar­­­kó Lajos vonatvezető, Bagoly Dezső jegyvizsgáló — elfoglal­ta helyét a dobogón levő asz­tal mellett. „Nem az első eset nálam" — A társadalmi bíróság tárgyalását megnyitom — mondotta az elnöklő dr. Nyíri Sándor, majd arról szólt, hogy a társadalmi bíróság ezúttal első ízben ült össze Pécs állo­máson, hogy megtárgyalja Sü­­megi­ György ellenőr, vonatve­zető ügyét. A tényállás rövi­den így hangzott: Sümegi György február 8-án ittasan jött szolgálatba a 6406-os vo­nathoz. Nem az első eset, hogy szolgálatban szeszesitalt fo­gyasztott. Elsőnek a vádlott kapott szót. — Nagyon meg voltam fáz­va — mondotta Sümegi.­ — Szolgálatba lépés előtt ezért mentem be az állomáson levő bisztróba. Csak egy pohár for­ralt bort ittam. Belátom, hely­telen volt. Nem az első eset nálam ... önként jelentkeztem elvonókúrára. Azt szeretném, hogy ezzel a Sümegi-ügy vég­leg lekerüljön a napirendről. Más mondanivalóm nincs. Ezután a tanúk meghallga­tása következett. — Alig állt a lábán, amikor szolgálatra jelentkezett — val­lotta Andics Nándor segédve­zénylő. — Többet ivott, nem egy pohárral. Ha józan, nincs vele baj, de ha pénzt érez a zsebében, nem tudja elkerülni az italt. — Ittassága miatt nekem is foglalkoznom kellett vele, ami­kor a raktárban dolgozott — mondotta Sólyomvári János kereskedelmi állomásfőnök­­helyettes. — Egyszer haza­­küldtem emiatt, utána úgy, ahogy tartotta magát... Bár akkor is berúgott, amikor az ittasság miatti fegyelmi bün­tetését töltötte. — Ki kíván szólni az ügy­höz? — kérdezte az elnök a hallgatósághoz fordulva. — Sokat utaztam együtt ve­le. Soha nem volt ittas — mon­dotta Rattinger Ilona szakszer­vezeti bizalmi. — Megígérte, nekem is, hogy többé nem fordul vele elő ilyen eset. Ké­rem a tisztelt társadalmi bíró­ságot, hozzon nevelő hatású határozatot. Szomorú, hogy ilyen eset előfordul a vasút­nál. Magunkat is vádolom azért, hogy idáig jutott Süme­gi György. Senkinek sem ju­tott eszébe eddig, hogy foglal­kozzon vele. Mihály József és Mezei Kál­mán vonatkísérők is védel­mükbe vették Sümegi Györ­gyöt. A felelősök — szerintük —, akik nem törődtek vele. Az elnök erre felmutatta Sümegi szolgálati táblázatát. Négyszer kapott már büntetést ittasság miatt. — Hibáztatható a vezetés? — kérdezte az elnök. — Lát­hatják, sokat foglalkoztak vele. Nem küldték el, hittek fogad­kozásainak. 1600 forint italra Ezután felolvasta Sümegi feleségének az állomás szak­­szervezeti bizottságához kül­dött levelét, melyben a három­­gyermekes anya kéri, hogy — mivel férje nem adja rende­sen haza keresetét — fizetésé­nek a törvényben előírt részét az ő kezéhez fizessék ki. Az utóbbi három hónapban 1600 forintot vont el a családjától, s abból is sokat italra költött, amit előbb hazaadott. Szomba­ton vásárolni ment, de semmit sem vitt haza, mert a pénzt el­itta. Ilyen tények hallatára meg­változott a terem hangulata. Szót kért Virágh György is. — Hat éve én is elvonókú­rán voltam — mondotta. — Úgy mentem oda, mintha az utolsó szalmaszálba kapasz­kodnék. Használt nekem, mert azóta nem iszom. Azt ajánlom Sümegi Györgynek, hogy csak akkor menjen oda, ha őszintén akarja a gyógyulást. Az orvo­sok anélkül nem tudnak rajta segíteni. Több felszólaló olyan ítéle­tet kért, amely elősegíti, hogy a vádlott ismét józan életű dolgozó legyen. Rámutattak, hogy a nagy felelősséggel járó vasuttasmunka nem tűri az ita­lozást. Hasson oda a bíróság, hogy megakadályozza Sümegi további italozását, de közvet­len munkatársai is vigyázza­nak rá. „Nem engedhetjük, hogy a közösség elveszítsen egy értékes embert, márpedig Sü­megi is ilyen, ha józan” — mondották. Amikor a társadalmi bíróság elvonult, hogy meghozza hatá­rozatát, élénk beszélgetés ala­kult ki a teremben. „Ha még egyszer inni akar, kiütjük ke­zéből a poharat!” — mondták többen is. Ám ezek a meg­jegyzések nemcsak Sümeginek szóltak, hanem annak a né­hány „érdekeltnek” is, akivel még előadódik Pécs állomáson, hogy szolgálat közben megfe­ledkezik magáról, és a pohár fenekére néz... Az ítélet A társadalmi bíróság ko­moly figyelmeztetésben része­sítette Sümegi Györgyöt. Meg­vonta tőle a várható üzemi ju­talék 50 százalékát, egy évre kizárta mindenféle jutalma­zásból, fizetésének 50 százalé­kát ezentúl felesége kezéhez kell kifizetni. Javasolták ala­csonyabb munkakörbe való he­lyezését és kéréssel fordulnak az illetékes tanácsi szervhez, hogy kötelezzék elvonókúrán való részvételre. Még egy utolsó lehetőséget adott ezzel a társadalmi bíró­­✓ ság Sümegi Györgynek a javu­lásra. 1939 óta vasutas, már nem fiatal ember, súlyosan érintené az elbocsátás. Reméljük, él a lehetőség­gel ... Lőrincz János 1964. Április 3. Hol vannak az ígért lakások? Több mint 10 éve műkö­dik a bérén tej szénosztályozó és a kiszolgáló pályaudvar. Az alapító okmányban a be­ruházást végző nehézipar 150 lakás építését vállalta a vas­utasok részére. Időközben a tanács hatáskörébe kerültek az ipari beruházásokkal kap­csolatos lakásépítések is. Felépült Berente mellett a Sajó-völgy szocialista váro­sa, Kazincbarcika is, de a vasutasoknak tett ígéret be­váltásáról mindenki hallgat. Igaz, 1964-re a Kazincbar­cikán épülő lakásokból 15 lakást ígértek a vasutasok­nak, s úgy látszik, ezzel el­­intézettn­ek tekintik az ügyet. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy a vasút Berenten munkaerő­­hiánnyal küzdi, hiszen a dolgo­zók inkább ott helyezkednek el, ahol idővel lakáshoz is jut­aik. Hábel György Miskolc Elbújtatott könyvtár Furcsán hangzik, de a Déli pályaudvaron levő szakszerve­zeti góckönyvtárat valósággal elbújtatták. A pályaudvar át­rendezése után egy eldugott és távoleső padlásszobában kapott helyet. A helyiség nem fűthető és nem alkalmas a könyvcserék ellátására sem. Mezősi Miklós Budafok-Háros Nagyobb türelemmel, megértéssel bánjunk a cigánydolgozókkal A vasútnál mintegy 1500 ci­gány dolgozót tartanak nyil­ván. Ebből Miskolc környékén 280, Záhony térségében pedig 200 dolgozik. A többi megosz­lik az ország különböző he­lyein. Legtöbben a pályafenntar­tásnál és mint rakodó munká­sok, a kereskedelmi szolgálat­nál dolgoznak. A nagyobb szaktudást igénylő szolgálati ágaknál — a megfelelő iskolai végzettség és szakképzettség hiányában —, már jóval keve­sebb cigány dolgozóval talál­kozunk. Több éves tapasztalat, hogy a vasúti szolgálatra jelentkező cigányok között meglehetősen nagy a fluktuáció. Sokan van­nak köztük olyanok, akik né­hány heti vagy hónapi munka után hátat fordítanak a vasút­nak. Ugyanakkor érdekes az is, hogy az eltávozottak közül többen visszatérnek és gyöke­ret vernek a vasútnál. Türelemmel Természetesen sok függ a megértő, türelmes nevelőmun­kától. Igen szép példáját mu­tatták a cigány származású dolgozókkal való foglalkozás­nak Debrecen állomáson és a pécsi fűtőháznál. Debrecenben a mozgalmi szervek és a szak­vonali vezetők segítségével az arra rátermettek közül többen szereztek szakvizsgát és utána jegy­vizsgálói, segédraktároki és átmenesztői beosztást nyer­tek. A pécsi fűtőháznál pedig a segédkezelői és a fűtői vizs­ga megszerzésében nyújtottak segítséget a mozgalmi szervek. Ilyen és ehhez hasonló példák­kal találkozni máshol is. Az ómiskolci pályafenntartási fő­nökségnél például 4 szocialista brigádtagként dolgozik. A megkülönböztetett bánás­móddal nincs különösebb prob­léma. A legnagyobb akadály az analfabétizmus és a minimális iskolai végzettség. Szakszerve­zeti bizottságaink sokat tesz­nek az analfabétizmus felszá­molásáért. Erőfeszítéseik azon­ban nem minden esetben jár­nak eredménnyel. A budapesti építési főnök­ségnél a szakszervezeti bizott­ság javaslatára, az analfabéta cigány dolgozók mellé egy-egy patronálót állítottak, akik vál­lalták, hogy megtanítják őket a betűvetés, az írás-olvasás tu­dományára. Az ercsi pálya­mesteri szakaszon a vezetőség javaslatára szakszervezeti tag­gyűlésen úgy határoztak, hogy megveszik a könyveket, füze­teket és írószereket az analfa­béta cigány dolgozók részére. Az elhatározást tett követte. A dolgozók segítségével egy évig tanultak, de ezt követően kiléptek a vasúttól. Szakszervezeti bizottságaink más szolgálati helyeken is évek óta foglalkoznak beiskolázá­sukkal. Eredményt azonban csak ott tudnak felmutatni, ahol már megszerették a mun­kát, beleilleszkedtek a közös­ségbe. A rendszeres politikai nevelő­munka hatására egyre több az olyan cigány dolgozó, akik szí­vesen vállalnak társadalmi munkát. A Miskolc-tiszai pá­lyaudvaron és a budapesti épületfenntartási főnökségen szakszervezeti bizalmi funkció­ban is találni közülük. Még több azoknak a száma, akik készségesen vállalnak szerepet kulturális rendezvényeken, fő­ként zenekarokban. A környezet hatása Szakszervezeti szerveink ha­tékonyan foglalkoznak a ci­gány dolgozók egészségügyi szemléletének alakításával is- Jelentősebb eredményt elsősor­ban azoknál érnek el, akik munkásszállásokon laknak. A környezet és az ismeretterjesz­tő előadások hatására arány­lag rövid idő alatt megszok­ják a munkásszálás rendjét, Összegezve megállapíthatjuk, hogy a vasútnál a felvilágosító munka eredményeként szület­tek eredmények a cigány dol­gozók nevelését illetően. Leg­főbb eredmény, hogy a nomád életmód helyett egyre többen illeszkednek be a vasút mun­kájába Türelmes, nevelőmun­kával az általános műveltség színvonalának emelésében is előre lehet lépni. Ezt a mun­kát nem szabad kampány­­feladatként tekinteni. Ha a ci­gány dolgozókkal minden szol­gálati helyen emberségesen bánnak, ha többet törődnek nevelésükkel, taníttatásukkal, fokozottabb mértékben előse­gíthetjük beilleszkedésüket társadalmunkba.

Next