Magyar Vasutas, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-05 / 1. szám

2 A vasutasok közössége nem feledkezett meg róluk Évről évre megismétlődő esemény, hogy a MÁV nevelőotthonokból karácsony előtt Budapestre utazik harminc fiú és lány. Sietnek a nagy család meghitt otthonába, ahol szeretettel várják őket. A MÁV nevelőotthonok kis lakói meleg otthont hagynak maguk mögött, azt az otthont, ahol a sok Laci bácsi, Gabi néni pótolja a családot, a testvért, Kaposvártól Bodrogolasziig, Békéscsabától Kőszegig. Szeretettel várták őket A karácsony mindig, minden népnél azt az ünnepet jelenti, amikor összejönnek azok, akik szeretik egymást. A szeretetet, törődést kimutatni nagyon nehéz úgy, hogy őszintének lássák, úgy, hogy természetes legyen az az emberek között. Főleg akkor nehéz ennek az emberi vonásnak tanújelét adni, amikor egyben arra is ügyelni kell, hogy túlzottan ne érezzék annak egyegy alkalomhoz való kötődését. Ezt az emberi mélységet példázta a december 15-i meleg ünnepség a vasúti főosztályon, ahol harminc kis vasutasárvát láttak vendégül. Az ünnepség előtti hangulat, a készülődés izgalma mindenkire átragadt. Komoly munkában tevékenykedő felnőttek még egyszer igazítottak egyet a már rendbe rakott székeken, nem találták jónak a szépen hajtogatott szalvéták rendjét. Sorba benéztek azok is, akiknek nem volt idejük jelen lenni. Deresedő hajú, ünnepibe öltözött nevelők topogtak az előtérben, pedig közülük jó néhányan már nem először tanúi hasonló ünnepeknek. Többükkel beszéltem és arra kértem választ, hogy ők, a tapasztalt nevelők, miért ilyen izgatottak. Talán Széplaki József fogalmazott a legpontosabban. — Tudod, nem az a gondunk, hogy ezeknek a gyerekeiknek hogyan okozzunk örömet, hiszen ezt tesszük évek óta, hanem az, hogy úgy adjunk a közösség szeretetéből, hogy azt mindenki személyéhez szólónak érezze. És még valamit: ezek a gyerekek fokozottan igénylik a szeretetet, éppen ezért soha nem társulhat hozzá még csak árnyéka sem a sajnálatnak. örömtől csillogó szemek Talán ez volt a legmegkapóbb az egész családias ünnepség alatt, a legkedvesebb, ez a pátosz nélküli őszinte légkör. A félhomályba borult díszteremben a csillagszórók fényénél ezt a hangot ütötte meg, Dér Józsefné köszöntője, majd Harmati Sándor vezérigazgató helyettes meleg szaíjval, miközben átadta a kedves ajándékokat. Nem tudtunk az ajándékok- na ügyelni, az arcokat kellett nézni. Egy-egy mosoly, egy- egy zavart pislogás, egy-egy félig kimondott köszönöm, szépenben benne volt az, amiért érdemes dolgozni. A sorok közé kellett menni, lát- ni a csomagok kibontását, ami-akor egy-egy várt játék, a na-gyobbaknak pedig egy-egy komolyabb ajándék láttán - felcsillantak a szemek. Előbbi az izgatott bontogatás, majd a másik csomagjába való pillantás és a csendes moraj jelezte a meglepett örömet. A Télapó megjelenése volt a másik nagy esemény. Tréfás ráolvasások következtek, s a vele járó kacagás, derű. A hat nevelőotthon kis lakói azt is meghallották, amin változtatni kell a jövőben. Szabó Attila az olaszi lányoktól kapott egy kis fricskát, a kőszegi kis Reisz Jóska dicsérő szavakat. Somogyi Jenőt úttörőmunkájáért dicsérte a nagyszakállú Télapó. A kaposvári Záhonyi Csilla, az élsportolónak járó dicséretben részesült, s méltán emelték ki a versmondásban kiváló békéscsabai Kiss Piroskát, aki szépen adta elő Takács Gyulakedves versét. A kedves kis „csutkababák” A szegediek sem hiányoztak a sorból. Juhász Jancsi és Eszti, Szabó Sári és Benedek Zoli is derült a találó megjegyzéseken. S aztán jött a játék, tréfás vetélkedők, amelyek során az eddig is felszabadult hangulat hangos, vidám nevetésben oldódott fel. Ezt a légkört telítette az ebéd előtt Tóth Györgyné köszöntője, majd jöttek a kedves „csutkababák”, a gyerekek ajándékai. Az egymáshoz simuló három kis figura, mintha csak ezt az összetartozást jelképezte volna, aminek tanúi lehettünk. Magasba lendült a sok pohár és boldog új évet, sok sikert kívánt egymásnak gyermek és felnőtt A nagy díszteremben szinte elveszett a harminc gyermek és mégis tele volt a terem, mert a sok száz nevelőotthoni pajtásukat is képviselték, kikről gondoskodik a vasutasok közössége. Standovár Tibor Az ajándékokat Harmati Sándor vezérigazgató-helyettes nyújtotta át. (Laczkó Ildikó felvétele) Négy „apának“ egy leánya Sallai Tibor az Északi Járműjavító Üzem motorosztályán dolgozott. Az elmúlt évben tragikus körülmények között elhunyt és három gyermek maradt utána. A legkisebb közülük Marika, akit a motorosztály munkásai, vezetői most, karácsonykor pártfogásukba vettek, Monori-erdőről, ahol a nyolcéves kislány is lakik, sokan járnak be a motorosztályra dolgozni, és néhány munkásnak feltűnt, milyen nehéz körülmények között él a család. A szocialista brigádok vezetőinek javaslatára december elején elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek és felruházzák elhunyt munkatársuk legkisebb lányát. A motorosztályon hétszázhuszan dolgoznak és csak azok nem járultak hozzá a gyűjtéshez, akik szabadságon voltak. Volt, aki 100 forintot is adott, Petridisz Tarasz, egy görögországi szabadságharcos menekült fia, aki szintén árva gyermekként nőtt fel, érezte át legjobban ennek a gyűjtésnek a jelentőségét. — Megértem, mit jelent egy ilyen ajándék. Végül is 2688 forint gyűlt össze és Barcsiczki Károly mérnök, Benkő László szocialista brigádvezető, Lendvai László és Hoffer Béla pártbizottsági, illetve műhelybizottsági tagok elindultak Monori- erdőre. A küldöttség a napközi ott-honba ment és a kék szemű, Sallai Marika nagy meglepeté-sére kocsiba ültették és el-indultak a pilisi áruházba. A község áruházában feltű- nést keltett a négy papa által kísért kislány és hamarosan! híre futott, mi járatban van- nak. A vásárlók, az elárusítók! körülfogták őket. Ajánlották, hogy mit vegyenek, próbálgat-! ták a kislányra a ruhákat, ci-! pöket, kabátokat. A raktár! mélyéről előhozták a legkedve-! sebb darabokat is. A kislány! pedig csak ámult és csodálko- zott. — Ez a sok szép új ruha , mind az enyém lesz? Nekem még új ruhám sohasem volt. Sallaiék legkisebb lánya, Marika, eddig csak a testvéreim levetett ruháját kapta, most pedig szőrmebéléses télikabájtot, kiscipőt, kiscsizmát, új ru-uhát, iskolatáskát, iskolaköpenyt, pulóvert, sálat, kesztyűt] és sok más hasznos holmit kapott. A meghatottabbak azonban ] az ajándékozók voltak. — Könny szökött a szemünk : be a kislány boldogsága lát-] tán — mondta Lendvai Lász \ ló és hozzátette: elhatároztuk, ezután sem hagyjuk magára Sallai Marikát. II. Gy. : MAGYAR VASUTAS VASUTAS PORTRÉ A területi titkár Amikor a közelmúltban ötvenedik születésnapját ünnepelte, mi is köszöntöttük Kinczli József, a pécsi területi bizottság titkára mosolyogva fogadta a gratulációt. — Ha én már nem is vagyok mai gyerek, a terület bizottságunk soha nem vol olyan fiatal, mint napjainkban. Csak 38 év az átlagéletkorunk. Szívesen dicsekszett ezzel, mert élő cáfolata annyl a mende-mondának, hogy a mai fiatalok nem szívesen vállalnak társadalmi funkciót ... S a fiatal munkatársaknak van mit tanulniok a férfikorakdelén is fiatalos lendülettel és optimizmussal dolgozó területi titkártól, aki 31 esztendeje lépett vasúti szolgálatba. Immár közel húsz éve függetlenített szakszervezeti tisztségviselőként tevékenykedik és éppen 15 esztendeje annak, hogy a párt, a mozgalom és az egész tagság bizalmából a pécsi területi bi- zottság élére került. Tagja szakszervezetünk központi vezető- ségének és 12 esztendő óta a Szakszervezetek Országos Taná- csának is. Így módja van arra, hogy a szakszervezeti mozga- lom legfelső fórumán képviselje a vasutasság érdekeit, tolmáccsoljó problémáinkat és beszámoljon eredményeinkről. A gazdag tapasztalatai mellett is szerény, az aktivisták véleményét megbecsülő mozgalmi vezetőt most is a legsürgősebb tennivalók foglalkoztatják. A szakvonali vezetéssel közösen keressük a lehetőségeket a vasutas dolgozók munkakörülményeinek javítására, s Már az is igen nagy eredmény, hogy a vontatási utazóknál havi 20—25 órával sikerült csökkenteni a szolgálati órák számát. Kevesebbet szolgálnak már a forgalmi utazóink is. Többi fontos területen, így az építési és pályafenntartási szolga-$ latnál, egyes vontatási munkahelyeken, az anyagszerkezelési $ szolgálathoz tartozó széntéri dolgozóknál 44 órás a munkahét. § — mondja Kinczli József. § — Mi a legfőbb célkitűzésük? — Ez sem titok — mondja mosolyogva. — Hat éve nem $ került hozzánk a szakszervezet központi vezetősége és a KPMA vándorzászlaja. Erőink összefogásával szeretnénk úgy befejezni az idei esztendőt, hogy végre újra hozzánk kerüljön a vándorzászló... ! Mivel a területi titkárnak is van magánélete, kértük, en- engedjen meg ezzel kapcsolatban egy kis „kiváncsiskodást”. $ — Kedvenc szórakozásom a szépirodalom, az olvasás — $ mondja. — Azután itt van a sport. A pécsi városi sporttanács elnökhelyettese vagyok. Társadalmi munkában látom el ezt a tisztséget és a sportversenyeken való részvétel felfrissülést, szellemi kikapcsolódást jelent. Családja és hivatása között oszlik meg Kinczli József élete. A terület nagy, s a gond, ezernyi, vagy talán több is. § Minden idegszálával arra törekszik, hogy a tagság mindenütt tudja, érezze, hogy mellette és érte van, tevékenykedik a szakszervezet. L. J. N 1970. JANUÁR 5. A vasút 1970. évi terve a központi vezetőség előtt (Folytatás az 1. oldalról) ra 33 millió, oktatási beruházásokra pedig 35 millió forint az előirányzat. Oktatási célra további 15 millió forint áll rendelkezésre a vállalati beruházások között is. Az egészségügyi beruházások keretében többek között folytatják a budapesti új központi rendelőintézet, valamint a Budakeszi TBC rehabilitációs intézet építését és ugyanitt befejezik a földgázfűtésre való áttérést. Debrecenben folytatják a szakorvosi rendelő építését és több mint 8 millió forintot fordítanak egészségügyi beszerzésekre. Az oktatási beruházások jelentősebb tételei a Budapesti Vasútgépészet Szakközépiskola, a debreceni és miskolci szakközépiskola és tanműhely, a budapesti Hámán Kató fűtőházban és a pécsi fűtőházban épülő tanműhelyek és a szegedi oktatási létesítmények korszerűsítése és bővítése. A kiemelten tervezett nagyberuházások keretében megvalósuló szolgálati lakásokon túlmenően a vasutas dolgozók lakáshelyzetének megjavítása érdekében az Országos Takarékpénztárnál kezelt lakásalap javára az értékcsökkenési leírásból képződő fejlesztési alapból 21,2 millió forint, a nyereségből képezhető fejlesztési alapból pedig 28,4 millió forint áll rendelkezésre. A kisebb beruházások keretében mintegy 5 millió forintot fordítanak szolgálati lakások építésére. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2031/1969. sz. határozata értelmében 1970-ben soron kívüli intézkedéseket tesznek a meglevő szociális létesítmények üzemeltetése és higiéniai követelmények terén fennálló hiányosságok meg- s szüntetésére. A MÁV üzemi területein levő készenléti lakásokat a közeljövőben fokozatosan, kizárólag aktív dolgozók részére kívánják átadni. Ennek megvalósítása érdekében megfelelő cserelakások biztosítását irányozták elő. A forgalom lebonyolításával közvetlenül kapcsolatban álló munkakörökben — ahol az egészségi állapot megromlása miatt más munkakörbe történő áthelyezés válik szükségessé — a bércsökkenés ellensúlyozásáról gondoskodnak. Felülvizsgálják az oktatási rendszert és megfelelő intézkedéseket tesznek a felső-, közép- és alsófokú szakoktatás továbbfejlesztését illetően. Ugyancsak felülvizsgálják a vasút irányításának szervezetét, valamint a jelenleg érvényben levő szabályzatokat és utasításokat abból a szempontból, hogy azok a korszerű technikával együttjáró forgalomszervezési és irányítási követelményeknek minden tekintetben megfeleljenek. A munkaügyi terv az 1969. évi várhatóval szemben 1200 fős létszámcsökkenéssel számol, amely megegyezik a létszámgazdálkodás célkitűzéseivel. A vasutas dolgozók élet-és munkakörülményeinek javítását illetően kormányhatározat született, mely a népgazdaság teherbíróképességét figyelembe véve lehetőséget biztosít 1970-ben bizonyos mérvű bérfejlesztésre. Nagy jelentőségű, hogy 1970-től az eddigi átlagbérgazdálkodás helyett a bértömeggazdálkodásra tér át a MÁV, mely további lehetőséget biztosít a bérfejlesztésre. Mindezek a források megfelelő gondos szervező munka révén lehetőséget biztosítanak néhány olyan bérügyi és bérezési probléma megoldására, amelyekre ez ideig nem kerülhetett sor. 1970 folyamán megvalósítani tervezett bérügyi intézkedések, — az utazó és fordulós szolgálatot teljesítő dolgozók túlóradíjazásának rendezése; — az éjjeli pótlék felemelése; — az ipari üzemek dolgozóinak mintegy 3 százalékos béremelése és — a munkás és egyéb forgalmi állománycsoportú dolgozók munkaköri bérének rendezése. A bértömeggazdálko- ^ dásra való áttérés a bérfejlesztésen túlmenően megfelelő alapot nyújt; — a létszámhiányból ^ adódó munkaintenzitás ^ növelésének munkabéri § realizálására és \ — a műszaki fejlesztés ^ következtében előálló lét^ számösszetétel változása ^ miatti átlagbér növelésére. 1% A napirend előadója Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója % volt. Az előterjesztéshez a $ szakszervezet részéről Gulyás ^ János titkár adott korreferátumot. ^ Bevezetőben értékelte az ^ 1969. évi eredményeket, hiányosságokat. Kiemelte, hogy a ^ vasutas dolgozók minden tőlük S telhetőt, sőt sok esetben az elvárhatónál többet tettek a S szállítási igények kielégítése érdekében. Nem mindennapi helytállásról tettek tanúságot ^ az elmúlt hetekben, amikor a ^ rendkívüli zord időjárás idején szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekeztek az ország ^ vérkeringését biztosítani. ^ Az áruszállításban történt ^ lemaradás okait elemezve el mondotta, hogy ezek között .^vannak olyanok, melyek elke- Sss rülésére kormányszintű intézkedésekre, gazdasági ösztön- 5 zők, szabályozók módosítására ^ van szükség ^ és vannak olyanok, me lyeket a vasút belső szervezési intézkedésekkel a ^ vezetés és Irányítás szín^ vonalának javításával meg | tud oldani. ^ A szakszervezeti munkában s egyik fő feladatnak a termelést segítő tevékenységet tekintjük — mondotta. — Teszszük ezt azért, mert az életszínvonal emelésének legfőbb forrása a termelékenység, a gazdálkodás eredményének javítása. Amikor azonban a dolgozókat öntudatos munkafegyelemre, a termelékenyebb munkára, kötelezettségeik teljesítésére serkentjük, nem feledkezhetünk meg jogaik biztosításáról sem. Az üzemi demokrácia érvényesülésének elemzése után a szociális létesítmények helyzetéről és a fejlesztés irányáról beszélt. Az új létesítményeik építését tovább szorgalmazzuk. Tarthatatlannak tartjuk viszont, hogy a régi, főleg rekonstrukcióra, vagy megszüntetésre váró szolgálati helyeken a minimálisan elvárható szociális normák sincsenek biztosítva. Nem tekinthetünk el attól, hogy ilyen helyeken is az emberileg elfogadható szociális ellátás biztosítva ne legyen — emelte ki. A szakszervezet nevében javasolta, hogy az üzemi étkeztetésre fordított összeget emeljék fel, mert ennek hiányában az üzemi étkeztetés minőségében további rosszabbodás következne be. Az írásos jelentés említést tesz arról, hogy a vasutas dolgozók bérszínvonala 1969-ben a tervezett 3 százalék helyett 3,6 százalékkal emelkedett. Ha ezt alaposabban vizsgáljuk, megállapítható, hogy a többletbérszínvonal-emelkedés nem kizárólag tényleges béremeléssel, hanem jórészt az alacsony fizetésűek kilépése miatt állt elő. A tényleges béremelés csak mintegy 60 ezer főt érintett. A többségnél tehát bérszínvonal emelkedés nem volt. Ezután beszélt arról, hogy a lehetőségekhez mérten 1970. március 1-től a vasutas dolgozók bizonyos béremelésben részesülnek. Ezek között első helyen szerepel az utazó- és forduló szolgálatot teljesítők túlóra díjazásának rendezése. Hosszú idő óta húzódó és felsőbb jogszabályokat is sértő jogos panasz került ezzel megoldásra. Annak ellenére, hogy a túlmunka törvényes mértékű díjazása mellett vagyunk, a leghatározottabban ellenezzük a túlmunkát. A túlórában végzett munkát ugyanis csak látszólag fizeti a vasút. Valóságban a túlórára fordított összegeket a kollektíva zsebéből kell kivenni. Tudatában vagyunk annak — folytatta —, hogy az év bizonyos időszakában a túlmunka elkerülhetetlen. Minden igyekezetünk arra irányul azonban, hogy a vasutasság ettől a tehertől megszabaduljon. Természetesen addig, amíg túlóráztatás lesz, annak megfelelő mértékű díjazása mellett leszünk. A nyereségrészesedés új rendszeréről szólva elmondotta, hogy a kormány döntését a kategorizálás megszüntetéséről a dolgozók kedvezően fogadták. Azt azonban már kevésbé, hogy a differenciálást továbbra is biztosítani kell. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a dolgozók többségénél nem talált még elfogadásra a munka szerinti elosztás elve és inkább helyeselnék az egyenlő elosztást. A szakszervezet a differenciálás mellett van. Arra azonban ügyelni kell, hogy tényleg azok részesüljenek nagyobb jövedelemben, akik többet tettek az eredmények elérésénél. Tudjuk, hogy a március 1- től megvalósuló bérintézkedések nem oldják meg teljes mértékben a jogos panaszokat. A lemaradások felszámolására a kilátások azonban kedvezőbbek, mint egy évvel ezelőtt. A vasúti közlekedés korszerűsítése, a bértömeggazdálkodás bevezetése, bizonyos preferenciák engedélyezése stb. együttes hatásaként nagyobb lehetőség nyílik a bérfejlesztésre és javul a dolgozók munkakörülménye is. Mindez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Befejezésül a jubileumi munkaversennyel kapcsolatos szakszervezeti teendőkről szólt. A központi vezetőség a vasút 1970. évi tervét és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat vita után, módosításokkal elfogadta.