Magyar Vasutas, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-03 / 1. szám
3 Hasznos tapasztalatokkal zárult a választások első „fordulója” BESZÉLGETÉS A SZOMBATHELYI TERÜLETI BIZOTTSÁG VEZETŐIVEL A bizalmi- és műhelybizottsági választások befejezése után kerestük fel a szombathelyi területi bizottságon Auguszt János titkárt és Baki Elemért, a szervezési és káderbizottság vezetőjét, akikkel a két választás közötti időszak fejlődéséről, a szakszervezeti munka változásairól és a most folyó választások tapasztalatairól beszélgettünk. Beszélő számok — A szombathelyi igazgatóság az utóbbi években kétszer volt első az igazgatóságok egymás közötti versenyében — kezdte a beszélgetést Auguszt János. — Elismerést érdemel a járműjavító dolgozóinak eredményes tevékenysége is. Az igazgatóság teljesítményeinek növekedése között a minőségi tényezőknél figyelmet érdemlő, hogy az elmúlt években az egy dolgozó mozdonyra eső 100 elegytonna teljesítmény 3000 kilométerrel nőtt. A forgalmi utazók egy szolgálati órájára eső négy év előtti 3,94 kilométer teljesítmény 5,07-re növekedett. A vasút korszerűsítése során több mint egymilliárd forint jutott az igazgatóság vonalainak korszerűsítésére. A járműjavító üzem is teljes rekonstrukcióját éli. Új Dieseljavítócsarnok és irodaház épült, s megkezdődött az új kocsijavító csarnok építése. Fejlődött a szociális ellátottság is. Az igazgatóság területén csupán öltöző és mosdó építésére 25 millió, az egészségügyi ellátottság javítására pedig 2,8 millió forintot fordítottak. Bővült a szombathelyi rendelő, új orvosi rendelőt kapott Veszprém, Tapolca és Keszthely. Megoldás alatt van Zalaegerszegen a csomópont és a térség dolgozóinak fogászati szakrendelése. 404 új lakás épült több mint 73 millió forintos költséggel, a dolgozóik kislakásépítő akcióját több mint ötmillió forintos kamatmentes kölcsönnel támogatták. Ezután a szakszervezeti választásokra terelődött a szó. A területi bizottság titkára elmondotta, hogy a központi célkitűzéseket következetesen érvényesítik, de számos konkrét, a helyi viszonyoknak megfelelő elveket határoztak el. Például a beszámoló elkészítésénél azt javasolták az alapszervezeteknek, hogy a legfontosabb területeken a végzett munkát tegyék mérlegre. Különösen a testület vezető, irányító és a tagságot képviselő munkáját elemezték részletesen. Káderkérdésekben figyelembe vették, hogy a dolgozók 23 százaléka 30 évnél fiatalabb. Indokolt, hogy a mostani választás során javítsanak a fiatal tisztségviselők arányán is. 1196 bizalmi — Milyen tapasztalatokkal zárultak a bizalmi- és a műhelybizottsági választások? Realizálódtak-e a célkitűzések? — Minden alapszervezetnél, a legkisebbnél is ott voltak a területi bizottság tagjai, munkatársai, vagy a szervezési bizottság több esztendő óta eredményesen dolgozó társadalmi munkatársai — válaszolta kérdésünkre Baki Elemér. — 1196 bizalmit, s közel ennyi bizalmi helyettest választottak a szakszervezeti csoportok. Számarányuknak megfelelően szaporodott a fiatal tisztségviselők száma. A bizalmiak kétharmada beszámolót készített munkájáról. Közel 300 szakszervezeti csoportban még formálisan zajlott a választás. Több bizalmit azért nem választottak újjá, mert nem voltak megelégedve munkájukkal. Az aktivisták mintegy 25 százaléka új tisztségviselő. A bizalmiak választásán a tagság közel 95 százaléka vett részt. Az utazók szakszervezeti csoportjait is kialakítottuk. Új vonása ennek az, hogy a bizalmiakat e csoportokban olyan dolgozók közül választották, akik nem utaznak, a vontatási főnökségen teljesítenek szolgálatot. Általános tapasztalat, hogy a kritikai készség, a bírálat erősebb, bátrabb, mint a korábbi esztendőkben. A pályamunkások például a munkahelyre való ki- és beszállítás hosszú évek alatti megoldatlanágát bírálták, s a Laktanyakocsikban, valamint a szálláshelyeken lakók hűtőszekrény hiánya miatt emeltek szót. A vontatási utazók tömegesen szóltak amiatt, hogy az igazgatósági határokon sokat ácsorognak. Bonyolultnak tartják a forgalomnál és a vontatásnál a prémiumcélkitűzéseket. Egyes bizalmiakat azért bíráltak, mert a csoport véleménye megkérdezése nélkül jártak el ügyeikben. Elhangzott olyan bírálat is, hogy nem ismerik a műhely- vagy a szakszervezeti bizottság tevékenységét. Növekedett a tagság aktivitása — December közepére a műhelybizottsági választások is befejeződtek — vette át újból a szót Auguszt János. — Több mint 60 műhelybizottságban közel 340 tagot választottak újjá. Általában javult a műhelybizottságok vezetési színvonala, a tagság érdekében végzett munkája. A beszámolók, a tagság észrevételei is erről tanúskodtak. Javult ugyan a kollektív vezetés, de még van kívánnivaló. Számos szakszervezeti bizottság gyakran intézkedett sz műhelybizottság helyett, csökkentve ezzel tekintélyét is. A pályafenntartási főnökségek központjaiban különösen sok az átfedés a szakszervezeti bizottság és a műhelybizottság hatáskörében. Lehetne még sorolni a jogos észrevételeket. A legfontosabb tapasztalat azonban a tagság aktivitásának növekedése, a vezetőszervek munkájának folyamatos javulása. Ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában még eredményesebbek lehetnek a szakszervezeti bizottságokat választó taggyűlések és küldöttértekezletek. De hasznosak ezek a tapasztalatok a területi bizottság választására is. Kovács János Szakszervezeti választások a MÁV Tisztképző Intézetben A MÁV Tisztképző Intézet hallgatói — 264 szakszervezeti tag — december közepéig megválasztották tisztségviselőiket A vezetőségválasztó taggyűlés mindig, mindenütt gonddal és felelősséggel jár, hát még ott, ahol a választók és a választandók alig ismerik egymást. Ennek a közösségnek nincs kétéves múltja, ezért az osztálytitkárok beszámolója nem is lehetett olyan gazdag, mint egy nagy állomáson az szb-titkáré. A szavazatok sem az ismeretekre, tapasztalatokra épültek, hanem a bizalomra. Őszinteség, bíráló készség A tisztképző hallgatóknak munkája a tanulás. Ennek fokmérője pedig a tanulmányi eredmény. Az osztálytitkárok tehát a tanulásban elért eredményekre és hiányosságokra helyezték beszámolóikban a fő súlyt. Kitűnt, hogy szeptember óta nem dolgoztunk rosszul. A párt- és a KISZ-szervezettel együtt a szakszervezeti bizottság is közreműködött abban, hogy októberben egy hétig társadalmi munkát végezhettünk Csengerben, az árvízkárosultak házainak felépítésénél. Azóta tanáraink segítségével pótoltuk a tanulásban bekövetkezett lemaradást. Különben ez volt az intézet hallgatóinak felajánlása a X. pártkongresszus tiszteletére. Már az osztálybizottsági választásoknál is az őszinteség és bírálókészség jellemezte a beszámolókat és a hozzászólásokat. Több tanuló tett elfogadható javaslatot kollégiumi élet- és tanulási körülményeink javítására. Ezt követően, december 18- án zajlott le intézetünkben a szakszervezeti bizottság vezetőségválasztó küldöttértekezlete. A jó előkészítés, kifogástalan szervezés már a külsőségekben is megnyilvánult. A küldöttek ízléses igazolványt kaptak. Az elmúlt két évben végzett hallgatók közül is meghívtak négyet, akik annak idején részt vettek a szakszervezeti feladatokban, vagyis itt tanulták a mozgalmi munkát. Igények és feladatok A beszámoló többek között hangsúlyozta, hogy intézetünk évente hatvan olyan tisztet képez ki, akik a szakmai és politikai ismeretek mellett elsajátítják a szakszervezeti munka legjobb módszereit is. Hogy ezt a célt mennyire sikerült elérni, számos tényezőn le lehet mérni. Az eredmények közé tartozik, hogy a közlekedési tisztképzők számára kiírt jubileumi sportversenyt 1968- ban, 1969-ben, majd 1970-ben is a MÁV Tisztképző Intézet fiataljai nyerték az Autóközlekedési Tisztképző és a Posta Oktatási Központ hallgatói előtt Vagy: az szb kezdeményezésére intézetünkben 23 000 forint gyűlt össze az árvízkárosultak javára. Az írásos jelentés az elkövetkező időszak feladataira is utalt. A tanítás, illetve a tanulás elősegítésére több szemléltető eszközre van szükség. A kollégium szociális ellátottsága 1971-ben tovább javul. A hagyományos cserépkályhákat gázfűtés váltja fel, s a fürdési, ételmelegítési lehetőség ugyancsak az igényeknek megfelelő lesz. Kitért a beszámoló az iskolagyűlések értékelésére is, amelyek itt a termelési tanácskozások szerepét töltik be. A 14 hozzászólás, majd a választás igazolta, minden lehetőségünk adott, hogy kifogástalanul elvégezzük feladatainkat, s vezetőségünk eleget tehessen hivatásának. Nábrádi Lajos MAGYAR VASUTAS Felelősséget éreznek a közügyek iránt Műhelybizottsági választás a Keleti villamos vontatási főnökségnél A Keleti villamos vontatási főnökség 182 utazó dolgozóját tömörítő műhelybizottság december első felében tartotta vezetőségválasztó taggyűlését. A műhelybizottság kétéves munkájáról Pintér József titkár tartott beszámolót. A beszámolási időszakban 17 rendes és két rendkívüli ülést tartottak. A sok feladat között előtérben állt az utazók munkafeltételeinek, egészségügyi és szociális körülményeinek javítása. A műhelybizottság határozata alapján került sor az egészségügyi szervek által végzett zajártalom vizsgálatára a korszerű mozdonyokon. Eredményeként több mozdonyról leszerelték a szellőzőket. A Ward-Leonard típusú villamosmozdonyok szerkesztési hibái miatt a magas zajártalom ellen sajnos, nincs „gyógymód”. Hosszú évek gondja oldódott meg azáltal, hogy pótolták a korszerű mozdonyok ablaktörlő hiányát, a rossz minőségűeket pedig kicserélték. Derűs optimizmussal A Keleti vontatási főnökség mozdonyvezetői az elmúlt két évben több mint 59 balesetet előztek meg, vonatveszélyeztetést hárítottak el. Éberségükért mintegy 60 ezer forint jutalomban részesültek. A szakszervezeti munka tervszerűsége, a dolgozók hangulatának rendszeres elemzése eredményeként a műhelybizottság és a gazdasági vezetés időben reagált a jogos panaszokra. A szolgálati vezetők tevékenysége hatékonyabb, a politikai, érdekvédelmi munka tartalmasabb lett. A műhelybizottság értékelése szerint nem kielégítő a fiatalkorúak között a szakszervezeti és gazdasági vezetők munkája. Műveltségük, szakképzettségük, tehetségük több bizalmat, felelősségteljesebb megbízatást, jobb politikai munkát kíván. Őszinte volt a vezetőség beszámolója akkor is, amikor az ideológiai, kulturális munka gyengeségeiről, eredménytelenségeiről szólt. A félórás beszámolót követő vitában nem volt egyetlen felszólaló, aki ne szólt volna derűs optimizmussal a holnapról, vagy ne bírálta volna határozott szigorral a tegnap hibáit. Elismerően szóltak a fejlődésről, a vezetőség munkájáról. Kendőzés nélkül tárták fel a fejlődést gátló akadályokat mind a gazdasági, mind a szakszervezeti munkában. Nem kicsinyes, hanem nagy ügyeket tettek szóvá. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy jobb forgalomszervezéssel lényegesen csökkenne a gép- és személyzetácsorgás. Többen bírálták a fordabeosztást. Több bizalmat és felkészültségüknek megfelelő beosztást a fiataloknak — mondták mások. A mozdonyvezető gyakornokok hiányolták felszólalásaikban, hogy nincsenek rendszeresen beosztva a legjobb mozdonyvezetők mel. Néhányan példákkal bizonyították, hogy a nemzetközi gyors- és belföldi személyvonatok késéseinek csökkentéséért nincs összehangolt erőfeszítés az állomások forgalmistái és a menetirányítók között. Meggyorsult az ügyintézés A X. kongresszus tiszteletére szervezett sikeres kommunista vasárnap tapasztalatai alapján a pártszervezet képviselője és több szakszervezeti tag is szóvátette, hogy szervezetileg és tartalmilag viszaesett a szocialista brigádmozgalom az utazók között. Ezért a gazdasági vezetőket és a műhelybizottságot egyaránt felelőssé tették. A mozgalom visszaesésével szinte egyidőben csökkent a mozdonyok tisztántartása, kezelése. A szakszervezeti munka hatékonyságát bizonyítja, hogy javult a dolgozók ügyeinek intézése. Sokan a bizalmiak, vagy a műhelybizottság kezdeményezésére részesültek szociális segélyben, vagy jogi védelemben. A mozgalmi, érdekvédelmi munka fejlődése ellenére a taggyűlés jogos igényeket állított az új vezetőség elé. A vasút gazdaságossága, műszaki állapota a fejlődés megannyi követelménye iránt felelősséget érző emberek közössége volt a taggyűlés. Felelősségüket a közügyekért mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a jót és hibákat egyaránt mérlegre tették. Nem titkolták, elégedettek az elért eredményekkel. De türelmetlenek a hibák, különösen az ismétlődő hibák miatt. A válaszadás is kritikus, tárgyilagos volt. Ezután a jelölő bizottság javaslatára nyílt szavazással megválasztották az új vezetőséget. A korábbi vezetőség többsége, köztük Pintér József műhelybizottsági titkár újból bizalmat kapott. (kj) Pintér József Hajnali randevú Újvári Lászlóval, a kocsirendezők szakszervezeti bizalmijával, egy keményen átdolgozott éjszaka után beszélgetünk, Budapest—Háros állomáson, egy fülledt öltöző helyiségében. A sarokban korong alakú kályha ontja a meleget, egy takarítónő lábaiban teát tesz elénk és mondja: — jót tesz az átfázott csontoknak. — Már 21 éve dolgozom itt — kezdi beszélgetésünket Újvári László, miközben megfontoltan kortyolgatja a teát .— Sok mindent csináltam, jelenleg, tolatásvezető vagyok. — És a szakszervezetben? — Leginkább bizalmi voltam, de már elláttam az szbelnöki tisztet is. Most is kettős funkcióm van: bizalmi vagyok a kocsirendezőknél, valamint bér- és termelési felelős a szakszervezeti bizottságban. Persze, sok a gond, kellenek a tapasztalt, mozgalmi emberek. A budafoki vasutasokat legjobban a munkaerőhiány foglalkoztatja. Amíg Újvári Lászlóval életéről, munkájáról beszélgetünk, egymásnak adják a kilincset az emberek. Mindegyik kocsirendező ,,tesz valamit” a témához. A négy plusz egy helyett egy plusz egy fővel dolgoznak. Nem nehéz kitalálni, hogy ilyen körülmények között sokszor a rendeletek és utasítások megszegésével végzik munkájukat. A feladatok minden évben nőnek, ám a létszám csökken, s a meglevő emberek is fáradtabbak, elhasználtabbak lesznek. Az átlagéletkor 45 év, a létszám 24 fő. A megerőltető fizikai munka következtében azonban rendszerint több a beteg, mint az egészséges. — Hogyan segítenek ezeken a gondokon a vezetők? — Sajnos, erről nem a legjobbakat mondhatom — folytatja a bizalmi. — Annyi a munkánk, hogy egy perc megállásunk sincs. Ez persze, nem lenne baj, ha néha valamiféle anyagi elismerésben részesülnénk, de a jutalmazásból mindig kimaradunk. Hogy mi ennek az oka, nem tudjuk, a következménye azonban ismeretes; még azok is elmennek, akiknek megfelelő a vasutasmunka. Aztán nézze meg, milyen körülmények között élünk — mutat körbe a gyérül világított öltözőben —, régi, ócska szekrényekben a ruhánk. Ennek még az ajtaja sincs meg. A fürdőhelyiségben van a takarítónők szekrénye és ha bent vannak az asszonyok, természetesen nem lehet fürödni. Amúgy sincs kedvünk, mert olyan hideg, hogy csak egy betegség alapos kockázatával lehet vállalni a használatát. Budafok az egyik legjobban épülő része a fővárosnak. Mindenütt új gyárak, új házak, lakótelepek. Csak egyedül a vasútállomás árválkodik közöttük balesetveszélyes, roskatag épületével. Pedig ez az állomás nagy exportforgalmat bonyolít le. A Monimpex jó és megbízható ügyfele a vasútnak. De ez a helyzet a többi környező gyárral, üzemmel is. — Ennyi gond és probléma után, miért vállalta ismét a bizalmi tisztet? — Tudja — válaszolja Újvári László a beszélgetésünk végén — az egyik legrégibb dolgozója vagyok az állomásnak. Ismerem az embereket, úgy érzem, ők is bíznak bennem. El merem mondani a véleményemet, mert tudom, hogy ezzel a vasút, a vasutasok érdekét szolgálom. Felelősséget érzek a munkáért, mely sok-sok forintot hoz a népgazdaságnak. Az emberekért, a munkájuk után járó megbecsülésért harcolni mindig izgalmas, érdekes szakszervezeti feladat. Molát Ferenc 1971. JANUÁR 3. Nagylétszámú aktívahálózat Debrecen állomás szakszervezeti bizottsága nagy gondot fordít a dolgozók társadalombiztosítással kapcsolatos ügyeinek intézésére. A sokrétű feladatot nagy létszámú társadalmi aktívahálózat végzi. Tagjainak zöme a társadalombiztosítási tanácsban dolgozik, tevékenykedik. Különös gonddal foglalkoznak az üdüléssel, segélyezéssel, beteglátogatással, nyugdíjelőkészítéssel, valamint a szanatóriumi beutalásokkal. Az ellenőrző albizottságon keresztül, a táppénz kifizetését is ellenőrzik. A társadalombiztosítási tanácsban dolgozók önként vállalt társadalmi munkájukkal, nagy szolgálatot tesznek társaiknak. Ezért a munkáért elismerés illeti Majoros János vonatvezető tt-elnököt, Hatvani Istvánnét, a segélyezési albizottság vezetőjét, a beteglátogató aktívákat, valamint a VSZTO helyi ügyintézőit. Czeglédi Sándor A bizalmi választások mérlege a debreceni járműjavítóban száztizenhatan korábban is ezt a tisztséget viselték, harmincketten pedig először kerültek ebbe a funkcióba. A bizalmiak túlnyomó többsége fizikai munkás. Pontosan 120 a számuk. Huszonnyolcan az alkalmazottak közül lettek megválasztva. Tizennyolc nő van a bizalmiak között. Húszan kerültek ki a 30 éven aluli fiatalok közül. A legrégibb bizalmiak közé tartozik Kovács József segédmunkás csoportvezető, Czibere Gábor tartálylakatos és Nagy Sándor raktárvezető, akik több mint húsz éve példamutatóan látják el tisztségüket. Nevezettek különben alapítótagjai voltak 1945-ben a szakszervezetnek. A bizalmi választások alkalmával mintegy háromszáz dolgozó mondta el véleményét, javaslatát a beszámolóval, a szakszervezeti munkával és a bizalmi tevékenységével kapcsolatban. A legtöbben a törzsgárda fokozottabb megbecsülését, az üdülési lehetőségek további fejlesztését, a bérezési, munkásellátási és kulturális kérdések megoldását szorgalmazták. Az üzemben azóta megkezdődtek a műhelybizottsági választások is. A tagság aktivitása élénk: messzemenően segítik a felsőbb szakszervezeti szervek választási előkészületeit. Volosinovszki János A debreceni járműjavítóban 148 szakszervezeti bizalmit, illetve bizalmi helyettest választottak a dolgozók a tizenegy műhelybizottságnál. A megválasztott bizalmiak közül