Magyar Vasutas, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-03 / 1. szám

3 Hasznos tapasztalatokkal zárult a választások első „fordulója” BESZÉLGETÉS A SZOMBATHELYI TERÜLETI BIZOTTSÁG VEZETŐIVEL A bizalmi- és műhelybizott­sági választások befejezése után kerestük fel a szombat­helyi területi bizottságon Auguszt János titkárt és Baki Elemért, a szervezési és ká­derbizottság vezetőjét, akikkel a két választás közötti időszak fejlődéséről, a szakszervezeti munka változásairól és a most folyó választások tapasztala­tairól beszélgettünk. Beszélő számok — A szombathelyi igazgató­ság az utóbbi években kétszer volt első az igazgatóságok egy­­más közötti versenyében — kezdte a beszélgetést Auguszt János. — Elismerést érdemel a járműjavító dolgozóinak eredményes tevékenysége is. Az igazgatóság teljesítményei­nek növekedése között a mi­nőségi tényezőknél figyelmet érdemlő, hogy az elmúlt évek­ben az egy dolgozó mozdonyra eső 100 elegytonna teljesít­mény 3000 kilométerrel nőtt. A forgalmi utazók egy szolgá­lati órájára eső négy év előt­ti 3,94 kilométer teljesítmény 5,07-re növekedett. A vasút korszerűsítése so­rán több mint egymilliárd fo­rint jutott az igazgatóság vo­nalainak korszerűsítésére. A járműjavító üzem is teljes re­konstrukcióját éli. Új Diesel­javítócsarnok és irodaház épült, s megkezdődött az új kocsijavító csarnok építése. Fejlődött a szociális ellátottság is. Az igazgatóság területén csupán öltöző és mosdó építé­sére 25 millió, az egészségügyi ellátottság javítására pedig 2,8 millió forintot fordítottak. Bő­vült a szombathelyi rendelő, új orvosi rendelőt kapott Veszprém, Tapolca és Keszt­hely. Megoldás alatt van Za­laegerszegen a csomópont és a térség dolgozóinak fogászati szakrendelése. 404 új lakás épült több mint 73 millió fo­rintos költséggel, a dolgozóik kislakásépítő akcióját több mint ötmillió forintos kamat­mentes kölcsönnel támogatták. Ezután a szakszervezeti vá­lasztásokra terelődött a szó. A területi bizottság titkára el­mondotta, hogy a központi célkitűzéseket következetesen érvényesítik, de számos konk­rét, a helyi viszonyoknak megfelelő elveket határoztak el. Például a beszámoló elké­szítésénél azt javasolták az alapszervezeteknek, hogy a leg­fontosabb területeken a vég­zett munkát tegyék mérlegre. Különösen a testület vezető, irányító és a tagságot képvise­lő munkáját elemezték részle­tesen. Káderkérdésekben fi­gyelembe vették, hogy a dol­gozók 23 százaléka 30 évnél fiatalabb. Indokolt, hogy a mostani választás során javít­sanak a fiatal tisztségviselők arányán is. 1196 bizalmi — Milyen tapasztalatokkal zárultak a bizalmi- és a mű­helybizottsági választások? Realizálódtak-e a célkitűzé­sek? — Minden alapszervezetnél, a legkisebbnél is ott voltak a területi bizottság tagjai, mun­katársai, vagy a szervezési bi­zottság több esztendő óta eredményesen dolgozó társa­dalmi munkatársai — vála­szolta kérdésünkre Baki Ele­mér. — 1196 bizalmit, s közel ennyi bizalmi helyettest vá­lasztottak a szakszervezeti csoportok. Számarányuknak megfelelően szaporodott a fia­tal tisztségviselők száma. A bizalmiak kétharmada beszá­molót készített munkájáról. Közel 300 szakszervezeti cso­portban még formálisan zaj­lott a választás. Több bizalmit azért nem választottak újjá, mert nem voltak megelégedve munkájukkal. Az aktivisták mintegy 25 százaléka új tiszt­ségviselő. A bizalmiak választásán a tagság közel 95 százaléka vett részt. Az utazók szakszervezeti csoportjait is kialakítottuk. Új vonása ennek az, hogy a bizal­miakat e csoportokban olyan dolgozók közül választották, akik nem utaznak, a vontatási főnökségen teljesítenek szol­gálatot. Általános tapasztalat, hogy a kritikai készség, a bí­rálat erősebb, bátrabb, mint a korábbi esztendőkben. A pá­lyamunkások például a mun­kahelyre való ki- és beszállí­tás hosszú évek alatti megol­datlanágát bírálták, s a Lakta­nyakocsikban, valamint a szálláshelyeken lakók hűtő­­szekrény hiánya miatt emeltek szót. A vontatási utazók töme­gesen szóltak amiatt, hogy az igazgatósági határokon sokat ácsorognak. Bonyolultnak tart­ják a forgalomnál és a vonta­tásnál a prémiumcélkitűzése­ket. Egyes bizalmiakat azért bí­ráltak, mert a csoport vélemé­nye megkérdezése nélkül jár­tak el ügyeikben. Elhangzott olyan bírálat is, hogy nem is­merik a műhely- vagy a szak­­szervezeti bizottság tevékeny­ségét. Növekedett a tagság aktivitása — December közepére a műhelybizottsági választások is befejeződtek — vette át új­ból a szót Auguszt János. — Több mint 60 műhely­bizottság­ban közel 340 tagot választot­tak újjá. Általában javult a műhelybizottságok vezetési színvonala, a tagság érdekében végzett munkája. A beszámo­lók, a tagság észrevételei is erről tanúskodtak. Javult ugyan a kollektív vezetés, de még van kívánnivaló. Számos szakszervezeti bizottság gyak­ran intézkedett sz műhelybi­zottság helyett, csökkentve ez­zel tekintélyét is. A pálya­­fenntartási főnökségek köz­pontjaiban különösen sok az átfedés a szakszervezeti bi­zottság és a műhelybizottság hatáskörében. Lehetne még sorolni a jogos észrevételeket. A legfontosabb tapasztalat azonban a tagság aktivitásának növekedése, a vezetőszervek munkájának folyamatos javulása. Ezeknek a tapasztalatoknak a birtoká­ban még eredményesebbek le­hetnek a szakszervezeti bizott­ságokat választó taggyűlések és küldöttértekezletek. De hasznosak ezek a tapasztala­tok a területi bizottság válasz­tására is. Kovács János Szakszervezeti választások a MÁV Tisztképző Intézetben A MÁV Tisztképző Intézet hallgatói — 264 szakszervezeti tag — december közepéig meg­választották tisztségviselőiket A vezetőségválasztó taggyűlés mindig, mindenütt gonddal és felelősséggel jár, hát még ott, ahol a választók és a válasz­tandók alig ismerik egymást. Ennek a közösségnek nincs kétéves múltja, ezért az osz­tálytitkárok beszámolója nem is lehetett olyan gazdag, mint egy nagy állomáson az szb-tit­­káré. A szavazatok sem az is­meretekre, tapasztalatokra épültek, hanem a bizalomra. Őszinteség, bíráló készség A tisztképző hallgatóknak munkája a tanulás. Ennek fok­mérője pedig a tanulmányi eredmény. Az osztálytitkárok tehát a tanulásban elért ered­ményekre és hiányosságokra helyezték beszámolóikban a fő súlyt. Kitűnt, hogy szeptember óta nem dolgoztunk rosszul. A párt- és a KISZ-szervezettel együtt a szakszervezeti bizott­ság is közreműködött abban, hogy októberben egy hétig társadalmi munkát végezhet­tünk Csengerben, az árvízká­rosultak házainak felépítésé­nél. Azóta tanáraink segítsé­gével pótoltuk a tanulásban bekövetkezett lemaradást. Kü­lönben ez volt az intézet hall­gatóinak felajánlása a X. pártkongresszus tiszteletére. Már az osztálybizottsági vá­lasztásoknál is az őszinteség és bíráló­készség jellemezte a be­számolókat és a hozzászóláso­kat. Több tanuló tett elfogad­ható javaslatot kollégiumi élet- és tanulási körülménye­ink javítására. Ezt követően, december 18- án zajlott le intézetünkben a szakszervezeti bizottság veze­tőségválasztó küldöttértekezle­te. A jó előkészítés, kifogásta­lan szervezés már a külsősé­gekben is megnyilvánult. A küldöttek ízléses igazolványt kaptak. Az elmúlt két évben végzett hallgatók közül is meg­hívtak négyet, akik annak ide­jén részt vettek a szakszerve­zeti feladatokban, vagyis itt tanulták a mozgalmi munkát. Igények és feladatok A beszámoló többek között hangsúlyozta, hogy intézetünk évente hatvan olyan tisztet képez ki, akik a szakmai és politikai ismeretek mellett el­sajátítják a szakszervezeti munka legjobb módszereit is. Hogy ezt a célt mennyire si­került elérni, számos tényezőn le lehet mérni. Az eredmények közé tartozik, hogy a közleke­dési tisztképzők számára kiírt jubileumi sportversenyt 1968- ban, 1969-ben, majd 1970-ben is a MÁV Tisztképző Intézet fiataljai nyerték az Autóköz­lekedési Tisztképző és a Posta Oktatási Központ hallgatói előtt Vagy: az szb kezdemé­nyezésére intézetünkben 23 000 forint gyűlt össze az árvízká­rosultak javára. Az írásos jelentés az elkö­vetkező időszak feladataira is utalt. A tanítás, illetve a tanu­lás elősegítésére több szemlél­tető eszközre van szükség. A kollégium szociális ellátottsága 1971-ben tovább javul. A ha­gyományos cserépkályhákat gázfűtés váltja fel, s a fürdési, ételmelegítési lehetőség ugyan­csak az igényeknek megfelelő lesz. Kitért a beszámoló az is­kolagyűlések értékelésére is, amelyek itt a termelési ta­nácskozások szerepét töltik be. A 14 hozzászólás, majd a választás igazolta, minden le­hetőségünk adott, hogy kifo­gástalanul elvégezzük felada­tainkat, s vezetőségünk eleget tehessen hivatásának. Nábrádi Lajos MAGYAR VASUTAS Felelősséget éreznek a közü­gyek iránt Műhelybizottsági választás a Keleti villamos vontatási főnökségnél A Keleti villamos vontatási főnökség 182 utazó dolgozóját tömörítő műhelybizottság de­cember első felében tartotta vezetőségválasztó taggyűlését. A műhelybizottság kétéves munkájáról Pintér József tit­kár tartott beszámolót. A beszámolási időszakban 17 rendes és két rendkívüli ülést tartottak. A sok feladat között előtérben állt az uta­zók munkafeltételeinek, egész­ségügyi és szociális körülmé­nyeinek javítása. A műhelybi­zottság határozata alapján ke­rült sor az egészségügyi szer­vek által végzett zajártalom vizsgálatára a korszerű moz­donyokon. Eredményeként több mozdonyról leszerelték a szellőzőket. A Ward-Leonard típusú villamosmozdonyok szerkesztési hibái miatt a ma­gas zajártalom ellen sajnos, nincs „gyógymód”. Hosszú évek gondja oldódott meg az­által, hogy pótolták a korszerű mozdonyok ablaktörlő hiányát, a rossz minőségűeket pedig ki­cserélték. Derűs optimizmussal A Keleti vontatási főnökség mozdonyvezetői az elmúlt két évben több mint 59 balesetet előztek meg, vonatveszélyezte­tést hárítottak el. Éberségü­kért mintegy 60 ezer forint ju­talomban részesültek. A szakszervezeti munka tervszerűsége, a dolgozók han­gulatának rendszeres elemzé­se eredményeként a műhelybi­zottság és a gazdasági vezetés időben reagált a jogos pana­szokra. A szolgálati vezetők tevékenysége hatékonyabb, a politikai, érdekvédelmi munka tartalmasabb lett. A műhelybizottság értékelé­se szerint nem kielégítő a fiatalkorúak között a szakszer­vezeti és gazdasági vezetők munkája. Műveltségük, szak­­képzettségük, tehetségük több bizalmat, felelősségteljesebb megbízatást, jobb politikai munkát kíván. Őszinte volt a vezetőség beszámolója akkor is, amikor az ideológiai, kultu­rális munka gyengeségeiről, eredménytelenségeiről szólt. A félórás beszámolót követő vitában nem volt egyetlen fel­szólaló, aki ne szólt volna de­rűs optimizmussal a holnap­ról, vagy ne bírálta volna ha­tározott szigorral a tegnap hi­báit. Elismerően szóltak a fej­lődésről, a vezetőség munkájá­ról. Kendőzés nélkül tárták fel a fejlődést gátló akadályo­kat mind a gazdasági, mind a szakszervezeti munkában. Nem kicsinyes, hanem nagy ügyeket tettek szóvá. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy jobb for­galomszervezéssel lényegesen csökkenne a gép- és személy­­zetácsorgás. Többen bírálták a fordabeosztást. Több bizalmat és felkészültségüknek megfele­lő beosztást a fiataloknak — mondták mások. A mozdony­­vezető gyakornokok hiányol­ták felszólalásaikban, hogy nincsenek rendszeresen be­osztva a legjobb mozdonyve­zetők mel. Néhányan pél­dákkal bizonyították, hogy a nemzetközi gyors- és belföldi személyvonatok késéseinek csökkentéséért nincs összehan­golt erőfeszítés az állomások forgalmistái és a menetirá­nyítók között. Meggyorsult az ügyintézés A X. kongresszus tiszteleté­re szervezett sikeres kommu­nista vasárnap tapasztalatai alapján a pártszervezet képvi­selője és több szakszervezeti tag is szóvátette, hogy szerve­zetileg és tartalmilag visza­­esett a szocialista brigádmoz­galom az utazók között. Ezért a gazdasági vezetőket és a műhelybizottságot­­ egyaránt felelőssé tették. A mozgalom visszaesésével szinte egyidő­­ben csökkent a mozdonyok tisztántartása, kezelése. A szakszervezeti munka ha­tékonyságát bizonyítja, hogy javult a dolgozók ügyeinek in­tézése. Sokan a bizalmiak, vagy a műhelybizottság kezde­ményezésére részesültek szo­ciális segélyben, vagy jogi vé­delemben. A mozgalmi, érdek­­védelmi munka fejlődése elle­nére a taggyűlés jogos igénye­ket állított az új vezetőség elé. A vasút gazdaságossága, műszaki állapota a fejlődés megannyi követelménye iránt felelősséget érző emberek kö­zössége volt a taggyűlés. Fele­lősségüket a közügyekért mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a jót és hibákat egy­aránt mérlegre tették. Nem titkolták, elégedettek az elért eredményekkel. De türelmet­lenek a hibák, különösen az ismétlődő hibák miatt. A vá­laszadás is kritikus, tárgyila­gos volt. Ezután a jelölő bizottság ja­vaslatára nyílt szavazással megválasztották az új vezető­séget. A korábbi vezetőség többsége, köztük Pintér Jó­zsef műhelybizottsági titkár újból bizalmat kapott. (kj) Pintér József Hajnali randevú Újvári Lászlóval, a kocsi­­rendezők szakszervezeti bizal­mijával, egy keményen átdol­gozott éjszaka után beszél­getünk, Budapest—Háros állo­máson, egy fülledt öltöző helyiségében. A sarokban ko­rong alakú kályha ontja a me­leget, egy takarítónő lábaiban teát tesz elénk és mondja: — jót tesz az átfázott csontok­nak. — Már 21 éve dolgozom itt — kezdi beszélgetésünket Új­vári László, miközben megfon­toltan kortyolgatja a teát .— Sok mindent csináltam, jelen­leg, tolatásvezető vagyok. — És a szakszervezetben? — Leginkább bizalmi vol­tam, de már elláttam az szb­­elnöki tisztet is. Most is ket­tős funkcióm van: bizalmi vagyok a kocsirendezőknél, valamint bér- és termelési felelős a szakszervezeti bizott­ságban. Persze, sok a gond, kellenek a tapasztalt, mozgal­mi emberek. A budafoki vasutasokat leg­jobban a munkaerőhiány fog­lalkoztatja. Amíg Újvári Lászlóval életéről, munkájá­ról beszélgetünk, egymásnak adják a kilincset az emberek. Mindegyik kocsirendező ,,tesz valamit” a témához. A négy plusz egy helyett egy plusz egy fővel dolgoznak. Nem ne­héz kitalálni, hogy ilyen kö­rülmények között sokszor a rendeletek és utasítások meg­szegésével végzik munkájukat. A feladatok minden évben nőnek, ám a létszám csökken, s a meglevő emberek is fárad­tabbak, elhasználtabbak lesz­nek. Az átlagéletkor 45 év, a létszám 24 fő. A megerőltető fizikai munka következtében azonban rendszerint több a beteg, mint az egészséges. — Hogyan segítenek ezeken a gondokon a vezetők? — Sajnos, erről nem a leg­jobbakat mondhatom — foly­tatja a bizalmi. — Annyi a munkánk, hogy egy perc meg­állásunk sincs. Ez persze, nem lenne baj, ha néha valamifé­le anyagi elismerésben része­sülnénk, de a jutalmazásból mindig kimaradunk. Hogy mi ennek az oka, nem tudjuk, a következménye azonban isme­retes; még azok is elmennek, akiknek megfelelő a vasutas­munka. Aztán nézze meg, mi­lyen körülmények között élünk — mutat körbe a gyé­rül világított öltözőben —, régi, ócska szekrényekben a ruhánk. Ennek még az ajtaja sincs meg. A fürdő­helyiség­ben van a takarítónők szekré­nye és ha bent vannak az as­­szonyok, természetesen nem lehet fürödni. Amúgy sincs kedvünk, mert olyan hideg, hogy csak egy betegség alapos kockázatával lehet vállalni a használatát. Budafok az egyik legjobban épülő része a fővárosnak. Mindenütt új gyárak, új há­zak, lakótelepek. Csak egye­dül a vasútállomás árválko­dik közöttük balesetveszélyes, roskatag épületével. Pedig ez az állomás nagy exportforgal­mat bonyolít le. A Monimpex jó és megbízható ügyfele a vasútnak. De ez a helyzet a többi környező gyárral, üzem­mel is. — Ennyi gond és probléma után, miért vállalta ismét a bizalmi tisztet? — Tudja — válaszolja Új­vári László a beszélgetésünk végén — az egyik legrégibb dolgozója vagyok az állomás­nak. Ismerem az embereket, úgy érzem, ők is bíznak ben­nem. El merem mondani a véleményemet, mert tudom, hogy ezzel a vasút, a vasuta­sok érdekét szolgálom. Fele­lősséget érzek a munkáért, mely sok-sok forintot hoz a népgazdaságnak. Az embere­kért, a munkájuk után járó megbecsülésért harcolni min­dig izgalmas, érdekes szak­­szervezeti feladat. Molát Ferenc 1971. JANUÁR 3. Nagylétszámú aktívahálózat Debrecen állomás szakszer­vezeti bizottsága nagy gondot fordít a dolgozók társadalom­­biztosítással kapcsolatos ügyeinek intézésére. A sokré­tű feladatot nagy létszámú társadalmi aktívahálózat vég­zi. Tagjainak zöme a társa­dalombiztosítási tanácsban dolgozik, tevékenykedik. Kü­lönös gonddal foglalkoznak az üdüléssel, segélyezéssel, be­teglátogatással, nyugdíjelőké­szítéssel, valamint a szanató­riumi beutalásokkal. Az ellen­őrző albizottságon keresztül, a táppénz kifizetését is ellenőr­zik. A társadalombiztosítási ta­nácsban dolgozók önként vál­lalt társadalmi munkájukkal,­ nagy szolgálatot tesznek tár­saiknak. Ezért a munkáért el­ismerés illeti Majoros János vonatvezető tt-elnököt, Hatva­ni Istvánnét, a segélyezési al­bizottság vezetőjét, a beteglá­togató aktívákat, valamint a VSZTO helyi ügyintézőit. Czeglédi Sándor A bizalmi választások mérlege a debreceni járműjavítóban száztizenhatan korábban is ezt­ a tisztséget viselték, harminc­­ketten pedig először kerültek ebbe a funkcióba. A bizalmiak túlnyomó több­sége fizikai munkás. Pontosan 120 a számuk. Huszonnyolcan az alkalmazottak közül lettek­ megválasztva. Tizennyolc nő van a bizalmiak között. Hú­szan kerültek ki a 30 éven alu­­­li fiatalok közül. A legrégibb bizalmiak közé tartozik Kovács József segéd­munkás csoportvezető, Czibe­­re Gábor tartálylakatos és Nagy Sándor raktárvezető, akik több mint húsz éve pél­damutatóan látják el tisztsé­güket. Nevezettek különben alapítótagjai voltak 1945-ben a szakszervezetnek. A bizalmi választások alkal­mával mintegy háromszáz dolgozó mondta el vélemé­nyét, javaslatát a beszámoló­­val, a szakszervezeti munká­val és a bizalmi tevékenységé­­­vel kapcsolatban. A legtöbben a törzsgárda fokozottabb megbecsülését, az üdülési le­hetőségek további fejlesztését, a bérezési, munkásellátási és kulturális kérdések megoldá­sát szorgalmazták. Az üzemben azóta megkez­dődtek a műhelybizottsági vá­lasztások is. A tagság aktivi­tása élénk: messzemenően se­gítik a felsőbb szakszervezeti szervek választási előkészüle­teit. Volosinovszki János A debreceni járműjavítóban 148 szakszervezeti bizalmit, illetve bizalmi helyettest vá­lasztottak a dolgozók a tizen­egy műhelybizottságnál. A megválasztott bizalmiak közül

Next