Magyar Vasutas, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-03 / 1. szám

4 1970. december 19. Mérföldkő a vasút villamosításában Tizenkét nappal a határidő előtt átadták rendeltetésének a debrecen—nyíregyházi villamosított vonalszakaszt A fennállásának 125 éves jubileuma előtt álló magyar vasút történetében jelentős dátum 1970. december 19. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter ezen a napon adta át rendeltetésé­nek a záhonyi nemzetközi fő­vonal utolsó villamosított sza­kaszát, a Debrecen—Nyíregy­háza közötti vonalszakaszt. Köztudott, hogy Magyaror­szág a Kandó-féle fázisváltós rendszer bevezetésével a vasút villamosításának úttörője volt. Ennek ellenére elmaradt a környező, országoktól, mert az 1933-ban üzembehelyezett Budapest—Hegyeshalom, kö­zötti fővonalat csaknem ne­gyedszázad múlva követte újabb villamosítás. A felsza­badulás után — 19515 és 1962 között — a miskolci fővonal villamosítása jelentette a foly­tatást. A második ötéves terv végéig villamosították még a Miskolc—Diósgyőr, a Miskolc Szerencs és a Tatabánya- Alsó—Oroszlány közötti vona­lat. A vasút nagyarányú re­konstrukciója tulajdonképpen a harmadik ötéves tervben kezdődött. A tervtörvény erre az időszakra 400 kilométer hosszú vonal villamosítását írta elő. Ennek alapján ke­rült sor 1906-ban a Szerencs— Nyíregyháza, 1967-ben a Nyír­egyháza—Záhony, 1966-ban a Budapest—Nyugati-pályaud­var—Cegléd, 1969-ben a Ceg­léd—Szolnok—Szajol közötti szakasz villamosítására. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a hátralévő Szajol— Nyíregyháza közötti 160 kilo­méter hosszú vonalszakasz villamosítását a MÁV Villa­mos Felsővezeték Építési Fő­nökség egyedül nem tudja el­végezni. Ezért a vasút vezetői — megfelelő számítások után — a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével szerződést kötöttek a cseh­szlovák Elektrizace Zeleznic Vállalattal a Karcag—Debre­cen közötti szakasz villamosí­tására. A MÁV felsővezeték szerelői Szajol és Karcag, va­lamint Debrecen és Nyíregy­háza között álltak munkába. Hazánk legnagyobb tranzit­forgalmat lebonyolító nemzet­közi fővonalának villamosítá­sában és rekonstrukciójában részt vevő vállalatok a X. pártkongresszus tiszteletére szocialista szerződésben vál­lalták, hogy a tervben előírt határidő, 1970. december 31 helyett, december 20-ig befe­jezik a munkát. Hogy a szer­ződő felek komolyan vették vállalásukat arra legfőbb bi­zonyíték : október végére fe­szültség alá került a Karcag —Debrecen, december köze­pén pedig a Debrecen—Nyír­egyháza közötti szakasz. Ezzel befejeződött a harma­dik ötéves terv egyik legje­lentősebb beruházása. A Bu­dapest—Cegléd—Szolnok— Debrecen—Nyíregyháza kö­zötti fővonal villamosítása, il­letőleg rekonstrukciója ugyan­is 1,2 milliárd forint ráfordí­tással valósult meg. — Népgazdaságunk ezt a rendkívül nagy anyagi áldoza­tot természetesen olyan elő­nyökért hozta, amelyeket to­vábbhaladásunk nem nélkü­lözhet — hangsúlyozta dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a Nyíregyháza állomáson ren­dezett avatóünnepségein mon­dott beszédében. — Azt ma már nem kell bizonygatni, hogy a villamos- és Diesel­vontatás milyen üzemi, gaz­dasági fölénnyel rendelkezik a gőzvontatással szemben. A fajlagos vontatási költségek mintegy 60—70 százalékkal alacsonyabbak, mint a gőz­üzem költségei. S ha a villa­mosítás és a dieselepítés gaz­daságosságát összevetjük, na­gyobb forgalmi terhelés és hosszabb vontatási távolságok mellett a villamos vontatás javára billen a mérleg. Ennek alapján jutottunk arra a meg­állapításra, hogy mind politi­kai, mind gazdasági és vasút­üzemi szem­pontból a záhonyi fővonal villamosítása a leg­­indokoltabb. A szovjet—ma­gyar kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok felbecsülhetetlen értékű, erőteljes fejlődése kö­vetkeztében Záhonyt és a bu­­dapest—záhonyi vasúti össze­köttetést úgy tekintjük, mint hazánk árucsereforgalmának, s gazdasági növekedésének létalapját erősítő közlekedési bázist. A korszerű vasúti közleke­dés feltételek között a sebes­ség és a biztonság első helyen szerepel. Ez a fővonal — né­hány szakasz kivételével — ennek a követelménynek is megfelel. Hiszen a vonalra engedélyezett sebesség 120 km/ órára emelkedett. De biztosí­tott a távlatban a 140 km/óra sebesség elérése is. A távköz­lési­­légvezetékeket kábelek­kel cserélték fel. Modern vál­tó- és vágányfoglaltságot el­lenőrző egyközpontos bizto­sítóberendezés létesült Szol­nok Rendező-pályaudvaron, Püspökladány és Nyíregyháza állomáson és a nyíregyháza— záhonyi vonalszakasz közép­állomásain. A fővonalon léte­sített önműködő térközbizto­sító berendezések Ceglédber­­cel és Karcag között a folya­matos vonatbefolyásolással megvalósuló vonatközlekedte­tésre is alkalmasak. A villamosítás jelentőségét a MÁV közlekedési rendsze­rében aláhúzza az az örven­detes tény is, hogy az eddig felszabadult Diesel-mozdo­nyokkal együtt összesen mint­egy 50 nagyteljesítményű Diesel-mozdonyt irányítanak át a dunántúli fővonalakra. A feleslegessé vált közel 100 gőz­­moz­dony kivonásával pedig évente több mint 100 ezer tonna szén megtakarításához jut a vasút. Dr. Csanádi György beszé­de végén őszinte elismerését fejezte ki mindazoknak, akik résztvettek a nagyszabású munkában, s akik az együtt­működés olyan magas fokát valósították meg, mint ami­lyent ez a nagy beruházás feltételezett, majd átadta a vonalat üzemeltetésre dr. Mé­száros Károly miniszterhe­lyettesnek, a MÁV vezérigaz­gatójának. Az avatóünnepség után dr. Csanádi György kormányki­­tüntettésben, miniszteri dicsé­retben, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója pedig vezér­­igazgatói elismerésben része­sítette a munkában kitűnt dolgozókat. A Budapest—Cegléd—Szol­nok—Debrecen—Nyíregy­háza közötti fővonal villamosí­tásában kiemelkedő munkát végzett dolgozók közül a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát 4, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 6, a Munka Érdemrend bronz fokozatát 10 dolgozó kapta. A Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetés­ben részesült 2 csehszlovák vasutas. Miniszteri Dicséretet kapott 15, Vezérigazgatói El­ismerést pedig 32 vasutas. V. F. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter át­nyújtja a Munka Érdemrend arany fokozatát Sugatagi Béla felsővezeték-szerelő csoportvezetőnek. (Laczkó Ildikó felvétele) MAGYAR VASUTAS Tudósítóink jelentik: A kongresszusi vállalások teljesítése*. megalapozta az új ötéves tervet A kongresszusi munkaver­seny részvevői év végéig érvé­nyesnek tekintették korábban tett vállalásaikat. A kitűzött célok eléréséért, az évi szállí­tási feladatok minél sike­resebb teljesítéséért a X. párt­­kongresszus után is igyekeztek minden tőlük telhetőt meg­tenni a vasúti szolgálati he­lyek dolgozói. Ezt a határozott szándékot jól érzékeltetik — akárcsak eddig — a szerkesz­tőségünkbe érkezett levelek, tudósítások. Egyértelműen ki­tűnik a sorokból, hogy a fel­ajánlások teljesítése mindenütt biztos alapot teremtett a ne­gyedik ötéves terv sikeres meg­kezdéséhez és egy újabb ver­senyszakasz indításához. Nagybátony: 450 irányvonal Kecskés László írja Nagybá­­tony állomásról: „Pártunk X. kongresszusa tiszteletére vállaltuk, hogy az idei évre tervezett 360 irány­vonat helyett 400 irányvonatot indítunk. Vállalásunkat túltel­­sítettük. November 30-ra ösz­­szesen 413 irányvonat hagyta el állomásunkat, ami azt je­lenti, hogy a továbbításra fel­vett szénmennyiség 44,3 száza­lékát irányvonatok szállították el tőlünk. Különösen jó ered­mény született a kongresszusi hónapban — novemberben —, amikor is 54 irányvonattal 59 000 tonna szenet, a havi fel­adás 52 százalékát, küldtük az ország különböző vidékeire. Békéscsaba: Géplánc a fővonalon Boldizsár Gyula a békés­csabai pályafenntartási főnök­ség gépesített mozgó szakaszá­nak a Mezőtúr—Lökösháza közötti fővonalrészen tanúsí­tott helytállásról tudósít: „A géplánchoz beosztott het­ven ember húsz nap alatt ha­táridőre elvégezte mintegy 500 pályafenntartási dolgozó mun­káját. Nem volt könnyű a négy alávetőgép, az irányító- és döngölőgépek tevékenységét úgy összehangolni, hogy a 85 kilométer hosszú vonalrész egyetlen pontján se csússzon el a határidő. A munka sike­res elvégzése végeredményben tetemes időbeli megtakarítás­sal ér fel, amit a dolgozók kongresszusi vállalásainak tel­jesítése tett lehetővé. Tekint­ve, hogy a vonalon ilyen jel­legű munkát még soha nem végeztek, az állomások for­galmi szolgálattevői is elisme­rést érdemelnek. A feladat be­fejezése után egyébként a pá­lyafenntartási dolgozók rög­tönzött ünnepséget rendeztek. Helytállásukat Horváth Fe­renc, a szegedi igazgatóság II. osztályának vezetője méltatta, majd Tóth István vezetőmér­nök mintegy 60 dolgozónak adta át a megérdemelt jutal­makat.” Orosháza: Teljesítették évi tervüket Dobrádi László Orosháza ál­lomásról küldött tudósításából idézzük az alábbiakat: „A kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny legfőbb eredménye állomásun­kon, hogy esélyesek vagyunk a Kiváló főnökség címre. A verseny mutatói valamennyi teljesítménynél meghaladják a tervezett szintet. Állomá­sunk 200 főnyi létszámából 94-en dolgoznak tizenegy szo­cialista brigádban, és nem kis részük van abban, hogy min­den eddigi versenyszakasz leg­jobb kocsitartózkodási egység­idejét értük el novemberben, mégpedig nem a legjobb és legkorszerűbb technikai adott­ság és szociális ellátottság mellett. Lényeges javulásnak számít, hogy ..­..mint­egy 700 000 forint értékű kulcsazonosító berendezés most van szerelés alatt.” A levél végül így fejező­dik be: „Évi szállítási tervünket, amely szerint az idén 200 000 tonna árut kell állomásunkról elszállítani, december elsejére teljesítettük. Az év utolsó hónapjában igyekszünk ered­ményeinket tovább javítani a kongresszusi felajánlások tel­jesítésével.” A kongresszusi vállalások nyomában kiváló eredményeket ígér a szentesi csomópont — Az ünnepi műszakokban mi sem voltunk csöndes szem­lélői a versenynek. Minőségi eredményekre törekedve, igye­keztünk megtenni a magun­két ... — Szentesen, Papp Zoltán állomásfőnöktől hallot­tuk ezeket a szavakat. Elért eredményeik tanúsít­ják, hogy van alapja a szen­tesi vasutasok bizakodó han­gulatának. Az év elején a „ki­váló csomópont” kitüntető cím elnyerésére tettek felajánlást. Amikor náluk jártunk, már csak néhány hét volt hátra az 1970-es esztendőből, s az állo­más, a vontatási főnökség és a pályafenntartás dolgozói egyaránt azon igyekeztek, hogy ez az esztendő végre meghoz­za számukra a régen várt ki­váló eredményt. Megdolgoztak az eredményekért Az állomás dolgozói novem­ber 15-én teljesítették az 1970- re előirányzott szállítási tor­natervüket. A kongresszusi műszakban és már azóta is minden kocsirakomány-feladá­­suk a túlteljesítés mértékét gyarapította. A kocsikihaszná­lást 10,6 tonnáról 11,6 tonnára javították. Szentes állomáson, ahol a leggyakoribb feladás az élőállat, a zöldségféle és a vá­gott baromfi, meg az üres vas­hordó — mivel itt működik az ország egyetlen vashordógyára —, minden tizedtonnáért meg kell küzdeni. A tehervonatok átlagos terhelésében elért 101,9 százalékos eredményük jelzi, hogy 1969-hez képest egy-egy vonattal 105 tonnával több árut továbbítottak. Meghozta az eredményt az állomási technológia fejleszté­se, a szállítófelekkel való kap­csolataik javítása is. A kocsi­tartózkodási időt 11,34 óráról 10,75 órára csökkentették. Szentes állomáson a vasárnapi rakodás az idén már rendsze­rint elérte és esetenként túl is haladta a szokásos hétköznapi forgalmat. A helyi Erőtakar­­mánygyár iparvágányán az­előtt sokat ácsorogtak az ide­gen kocsik. Bár Hamburgból és Rijekából 1970-ben is a ha­jók befutásától függően, löket­szerűen érkezett az áru, sű­rűbb kiszolgálással igyekeztek csökkenteni a torlódást. Az eredmény: több mint egy órá­val csökkentették az idegen kocsik tartózkodási idejét! Személyvonati menetrend­szerűségük — talán ezzel is kezdhettük volna az állomási eredmények bemutatását — ugyancsak szépen javult. Amíg a bázisidőszakban 196 késett indítás fordult elő, az idén ugyanezen idő alatt 131. Te­hervonati menetrendszerűsé­gük tartását megnehezítette 1970-ben, hogy eddig közel 800 rendkívüli vonatot is kellett indítaniuk. Ezeknél gyakran előfordult a gépre várás. A 86 százalékos vonatközleke­dési tervet — ebben a rendkívüli vonatok nem sze­repelnek — eddig 87,6 száza­lékra teljesítették. Vonatkísérőik egy szolgálati órára jutó vonatkilométer-tel­­jesítménye 5,8-ről 6,08-ra nö­vekedett. Végzett munkájukat, helytállásukat talán ez az adat ki sem fejezi eléggé, hiszen a szentesi vonatkísérők 30—40 kilométeres utakon érték el a magasabb produktív teljesít­ményt. Munkájuk körültekin­tő szervezését dicséri az eddig elért 224 órás szolgálati és 260—270 órás távolléti átlaguk, valamint az is, hogy 300 órát meghaladó távollét egyszer sem fordult elő és hosszabb ideje biztosítják zavartalanul a kollektív szerződésben előírt pihenőidőt, legalább havonta egyszer a szabad vasárnapot is. Méltó partner a vontatás Amíg az állomáson tíz szo­cialista brigád 95­­taggal tel­jesíti felajánlásait, a szentesi vontatási főnökség 12 szocia­lista brigádja összesen 113 ta­got számlál. A kizárólag Die­sel-járművekkel üzemelő fő­nökség méltó partnere a cso­móponti versenyben is az ál­lomásnak. A kongresszusi ver­seny keretében eddig vala­mennyi felajánlásukat teljesí­tették. Termelési eredményeik meg­felelnek a kiváló szint köve­telményeinek. A gazdaságos mozdonyfelhasználásban 110, a motorkocsi-felhasználásban 105 százalékos eredményt ér­tek el, termelékenységük ugyancsak 105 százalékos. Sze­mélyzethibás szolgálatképte­lenség nem fordult elő a fő­nökség gépállományában. — Dolgozóink a szolgálati feladatokon túlmenően is szá­mos felajánlást teljesítettek már a kongresszusi verseny során — újságolta Lóki Béla mérnök főintéző, a főnökség vezetője. — Szocialista brigád­jaink soron kívül végezték el például két kocsiszekrény le­állítását, hogy ezzel legalább átmenetileg megoldjuk az ak­kumulátorok megfelelő táro­lását. KISZ-fiataljaink fel­ajánlásuknak megfelelően, há­zilag végezték el három szén­szerelő csille javítását, s ez csillénként mintegy 15 ezer forint megtakarítást jelentett a főnökségnek. Újításokból 60 ezer forint értékű megtakarí­tást vállaltunk, de az év vé­géig ezt jóval túlhaladjuk. Vállaltuk, hogy éves szinten 20 órával csökkentjük az utazó­személyzet havi átlagos szol­gálati óraszámát. A harmadik negyedév végéig elért 16 órás csökkenés önmagában is szép eredmény. Azóta javult a lét­számhelyzetünk és várhatóan elérjük ezt a merészen kitűzött célunkat... Az idén öt darab új M44-es Diesel-mozdonnyal gyarapo­dott a főnökség. Sikerrel ké­szültek fel e gépek fogadására, s az új gépek beállításával szállítási teljesítményük 90 százalékkal növekedett. L. J. 1971. JANUÁR 3. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A SZOT Elnöksége és a KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottsága pályázatot hirdet az iparban, építőiparban, a keres­kedelemben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban dolgozó fiatal mérnökök, közgazdászok és technikusok részére. A pályázat feltételei: A pályázaton azokkal a szakdolgozatokkal lehet részt ven­ni, amelyek a SZOT Elnöksége és a KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottsága által meghirdetett Kiváló ifjú mérnök, köz­gazdász és technikus mozgalom keretében 1970-ben készülnek el és szerzői elnyerik vállalatuknál a kiváló címet. A vállalati értékelés után a legjobb pályamunkákat — az értékelő javaslattal együtt — a budapesti, illetve megyei KISZ-bizottságokhoz kell eljuttatni az általuk meghatározott időre. A bizottságok az értékelést 1971. január 31-ig végzik el A szakdolgozatok országos pályázatára — 1971. február 20-ig — azok a pályamunkák küldhetők be, amelyeket a Szak­­szervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizott­sága, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ me­gyei bizottságok közös elbírálás alapján a legjobbaknak ítélnek meg, amelyek alkalmazhatóságát, gazdaságosságát a vállalat is igazolja és felhasználására kötelezettséget vállal. A pályázat díjai iparáganként: I. díj: emlékplakett arany fokozat, elismerő oklevél és 4000 Ft pénzjutalom; II. díj: emlékplakett ezüst fokozat, elismerő oklevél és 3000 Ft pénzjutalom; III. díj: emlékplakett bronz fokozat, elismerő oklevél és 2000 Ft pénzjutalom. Az OMFB, az OTH és az illetékes minisztériumok a célkitű­zéseiket legjobban segítő pályamunkákat különdíjban részesí­­tik. Az országos helyezett pályamunkák készítői a fenti díja­záson túl elnyerhetik a Kiváló feltaláló és újító cím egyes fo­kozatait is. Az országos bíráló bizottság javaslatára a helyezett pá­lyamunkák legszínvonalasabbjai — a formai követelmények­nek és a doktori szigorlat egyéb feltételeinek eleget téve — doktori értekezés alapját képezhetik. A pályázat elbírálásában, a díjak odaítéléséről az országos bíráló bizottság dönt, és 1971 tavaszán a Fiatal műszakiak és közgazdászok I. országos ta­nácskozása keretében hirdet eredményt. Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottsága

Next