Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 1­ára 40 fillér 1972. JANUÁR 4. JELENTÉS AZ ÜNNEPI FORGALOMRÓL Vendégváró házigazdaként látták el feladataikat a vasutasok Dr. Mészáros Károly, mi­­niszterhelyettes a MÁV ve­zérigazgatója nem hiába szá­mított a vasutasok helytállá­sára, sikeresen zajlott le a karácsonyi forgalom. Amint végigjártuk az ünnep előtti napokban a budapesti pálya­udvarokat, az volt az érzé­sünk, hogy minden vasutas mélyen megszívlelte a hivata­los lap legutóbbi számában megjelent felhívást „A vasutasok munkájától függ, hogy a személyszállító vonatok tiszta, világított és fűtött kocsikkal, menetrend szerint közlekedjenek, az utastájékoztató berendezések megbízhatóan működjenek. .Vendégváró házigazdaként gondoskodjanak az utazókö­zönség kiszolgálásától, , a jegyváltástól a megérkezés pillanatáig. Udvarias maga­tartással, kifogástalan megje­lenésükkel emeljék az utazás kultúráját, és legyenek min­denben az utazóközönség se­gítségére ...A karácsonyi és az újévi személyforgalom a vasutas dolgozók becsületbeli ügye....” — hangzott a mi­niszterhelyettes felhívása. S nem túlzás azt mondani, hogy — kevés hibától eltekintve — minden eszerint történt. Jó negyedóra elteltével előke­rül a kisfiú apja is, aki há­lálkodva mond köszönetet az elvesztett gyerek visszajutta­tásáért. A hangszórók szüntelenül közlik a tájékoztató szövege­ket. Az egyik betoló szerel­vény végén Újvárosi József kocsimester jelzőzászlóval osztja a parancsokat. — Az újab­b rendkívüli sze­relvények is készenlétben áll­nak a tárolón — jelenti Palla Béla helyettes főnöknek, ami­kor a szerelvény megáll. Nem sokkal távolabb Szőnyi Lídia főtiszt, az egyik vonatmenesz­­tő forgalmi szolgálattevő ciká­zik át az utasokkal teli vona­tok között. A nyakában rádió adó- vevőkészülék, azzal te­remt összeköttetést a torony­­beli Katona István forgalmi szolgálattevővel. — Az 1704/a számú gyors­vonat kijár... A villamosmozdony könnye­dén iramodik neki az útnak a 60 tengelyes szerelvénnyel. A szomszédos vágányon pe­dig egy vörös színű Diesel­mozdony motorja dübörög..­. Gergely József Budapest-Nyugati pályaudvar: Mindenki a fedélzeten! A Nyugati pályaudvar kör­nyékén hömpölyög a tömeg. A ■nagycsarnok kitárult kapui szüntelenül nyelik a sok em­bert Az utasok százával fi­gyelik az automata tájékoztató táblák váltakozó betűit, szá­mait. Mások az itt is, ott is látható karszalagos informá­torokat veszik körül. Közöt­tük nem egy „szabadnapos” forgalmi vagy kereskedelmi dolgozó. Az egyik nagy cso­port közepén Kiszler János felügyelő, információs tisztvi­selő válaszol a kérdések özö­­nére. Állja az ostromot, s ha szükség van rá, németül, oroszul vagy franciául ad fel­világosítást. A vasutasok közül mindenki a fedélzeten van. A vonatok egymás után indulnak, s a helyükre nyomban beállnak az újabb szerelvények. — Micsoda tömegek men­nek Debrecen felől — csodál­kozik szinte önkéntelenül Lel­kes László főfelügyelő, mi­közben a 6714/a szárral máté­szalkai zsúfolt vonatra mutat. — De mi győzzük szusszal. Itt van még és pontosan in­dulhat az 1714, az 1714/a, az 1704/a és az 1704-as Nyíregy­házára, valamint a 6714-es Mátészalkára. Ezek persze csak a kora délutáni vona­tok. — Délután, illetve este sem lesz kevesebb a vonat —jegy­zi meg Borsos Ernő indulási ügyeletes. Az érkezési ügyeleten Bod­nár Béla egy talált gyermeket patronál. Az 5—6 éves kisfiú teljes bizalommal viseltetik a vasutasok iránt. Vagy talán ösztönösen érzi, hogy Bodnár Béla ötgyermekes családapa? Budapest-Keleti pályaudvar: Megfürdettek minden személykocsit A Keleti pályaudvar indulá­si oldalának bejáratához egy­más után érkeznek a taxik. A kocsikból kilépő utasok és a sofőrök által kirakott csoma­gok — hintaló, televízió, mo­sógép, öles bőröndök — képe­zik az első akadályt. A tö­meggel mégis sikerül besod­­ródnuunk a csarnokba. Ott már tágasabb a hely, s mindjárt észreveszünk három karszala­gos vasutast. Az egyiket, Feke­te Lajos kereskedelmi hivatal­nokot egy pillanatra kivonjuk az érdeklődő utasok közül. Társai: Suhajda Endre és For­ró János raktárnokok, tovább­ra is az „ostromlók” gyűrűjé­ben maradnak. — Ők csak ma este jöttek volna szolgálatba, vagyis éj­szakások­ra raktárban, de az ünnepi forgalom miatt már délben csatasorba álltak — magyarázza Fekete Lajos. — Fél hatig ittmaradnak, azután átveszik a rendes szolgálatu­kat ... A Keleti pályaudvar szinte valamennyi dolgozója hasonló­képpen áldozta fel szabad ide­jének nagy részét, hogy ne le­gyen semmi fennakadás. Itt­vannak, egyébként a MÁV Tisztképző Intézetének hallga­tói­­ is. A Metrótól felvezető lépcsőnél szintén két karsza­lagos fiatal fogadja az utaso­kat. Az egyik Pénzeli Sándor, a másik Marczis Sándor. Iz­zadnak­ a kérdések örömétől, de a türelmük nem fogy. — Ma, december 23-án húszan jöttünk a Keletibe ki­segíteni a tisztképzőből, tízen pedig a Délibe mentek közü­lünk — mondja Pénzeli Sán­dor. — Akik nőtlenek, hajado­­nok, azok még holnap estére (Folytatás a 3. oldalon) Sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánunk olvasóinknak, minden vasutasnak, nyugdíjasnak és kedves hozzátartozóiknak! Évfordulóra készülnek Petőfi Sándor szülőhelyén „Ez a város születésem he­lye” ... — írja Petőfi Szülő­földem című versében Kiskő­rösről. Pedig ma sem város, csak egyike azon nagy közsé­geinknek, amelyeknek lélek­­száma, gazdagsága a városo­kéval vetekszik. Mikor nyerik el ezt a rangot? Jövőre, pon­tosan egy év múlva, amikor az ország, s a szülőföld a nagy körítő születésének 150. évfor­dulóját ünnepli. — Hogyan készül a vasút erre a nevezetes jubileumra? — kérdezem Virághalmi Ele­mér állomásfőnököt.­­ — Szeretnénk, ha külsősé­geiben is megmutatkozna ha­gyományápoló szeretetünk. Feliratok fogják hirdetni, hogy minden utas tudja, aki leszáll vagy átutazik a városon, a­ogy Kiskőrös Petőfi szülőhelye. Világító szökőkutat, parkot lé­tesítünk az állomás köré. Saj­nos, az utasellátó kocsmajelle­­gű helyiségén pénzügyi ne­hézségek miatt nem sikerül változtatni. Kiskőrös rohamosan fejlő­dik. Mindenütt lázas építő­­munka folyik. Csatornáznak, kultúrközpontot és szolgáltató­házat építenek. Megkezdték egy új autószerviz építését. A szőlő és a gyümölcs minden évben tovább szaporítja a­ gépkocsiállományt. — Hogy élnek a vasutasok? — Mi sem panaszkodhatunk. Ebből a jó módból nekünk is jut. A hűtőház, a konzerv­gyár, a borpalackozó, a hatal­mas Tüzép-telep egész évben munkát ad dolgozóinknak. Ta­lán a nyár, a gyümölcsszezon a legforgalmasabb. — Milyen az 1971. évi mér­leg? — Jónak ígérkezik, és üzem szintén teljesítettük feladatain­kat. Reméljük, hogy mun­kánkkal sikerül harmadszor is elnyerni a Szocialista szol­gálati főnökség címet. Külö­nösen bízunk a Petőfi, a Dó­zsa, a Rákóczi és a Kossuth szocialista brigádjainkban, amelyek nemcsak a gazdasági munkában, hanem a jó közös­ségi szellem ápolásában is élenjárnak. Kiskőrösön, a várossá ala­kulás izgalmában a vasutat sem felejtették ki, s ez így he­lyes és méltányos. A költő ugyanis elsőként ünnepelte versében a modern közlekedés „csodáját”, az acélsínen futó vasparipát. S a szerteágazó ér, amelyet megálmodott, ma már hét szá­lon fut keresztül egykori szü­lőhelyének testén. Kiskőrös ál­lomás jelentőségét elsődlege­sen a magyar-jugoszláv for­galom határozza meg, de itt kerül vagonokba e vidék kin­cseinek javarésze. S a jövő még biztatóbb. Molát Ferenc v Munkaértekezlet Szakszervezetünk és a MÁV vezetői december 22-én Szebó Antal főtitkár és dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatójának vezetésével munkaértekezletet tar­tottak a szakszervezet Benczúr utcai székházában. A koráb­ban kötött­­megállapodás értelmében megvonták az 1971. évi mérleget. Pontosabban szólva, sorra vették, mi valósult meg az év elején célul tűzött feladatok közül. Megállapították, hogy bár a vasutasokat érintő számos, fontos kérdésben sike­rült előbbre jutni, akad még tennivaló bőven. A legsürgősebb feladatok között jelölték meg az utazószemélyzet szolgálati óráinak csökkentését, ezzel összefüggésben a korszerű vonó­erő gazdaságos kihasználását és a menetrendszerű közlekedés javítását. A munkaértekezlet végén Szabó Antal főtitkár és dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes eredményesnek értékelte a szakszervezet és a vezérigazgatóság vezetése között kialakult munkakapcsolatot, együttműködést. Dr. Mészáros Károly elismeréssel nyilatkozott az együtt­működésről Szabó Antal értékelte az 1971. év eredményeit

Next