Magyar Vasutas, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1976-07-17 / 14. szám
1970. JÚLIUS 17. MAGYAR VASUTAS Társadalmunkban megnőtt a művészetek tudatformáló szerepe Koszorús Ferenc főtitkár nyitotta meg a vasutas képzőművészeti kiállítást Huszonnhatodszor nyitt meg az idén, a vasutasnapok alkalmából évről évre megrendezett Országos Vasutas Képzőművészeti Kiállítás, a vasutas-szakszervezet központi képzőművészeti körének termeiben, Budapesten a Népszínház utca 29. szám alatt. Kellner István, a kultúrnevelési és sportosztály vezetője köszöntötte a megnyitón megjelent Urbán Lajos miniszterhelyettest, a MÁV vezérigazgatóját, Koszorús Ferencet, a vasutas-szakszervezet főtitkárát, a párt- a társadalmi szervek képviselőit, a megjelent érdeklődőket, majd felkérte a főtitkárt a tárlat megnyitására. A főtitkár megnyitó beszédében elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az idei kiállítás ismételten bizonyítja: a vasutas dolgozók nemcsak a munkában állják meg a helyüket, hanem kulturális felemelkedésünknek, a szocialista kultúra megteremtésének is élharcosai. Olyan embereknek, pályamunkásoknak, váltókezelőknek, forgalmi szolgálattevőknek, esztergályosoknak, mozdonyvezetőknek, mérnököknek, technikusoknak, tisztviselőknek, nyugdíjasoknak, vasutas családtagoknak alkotásaival találkozhatunk itt, akik művelődnek és művelnek, gyönyörködtetnek, ízlést formálnak, híveket toboroznak a művészeteknek — mondotta, majd így folytatta: — A vasutas képzőművészeti körök tagjai évről évre színvonalasabb művekkel jelentkeznek a kiállításokon, örvendetes, hogy a régiek mellé mind több fiatal kapcsolódik be a körök tevékenységébe. Külön öröm, hogy az idei kiállításon sok vidéki kiállítóval találkozhatunk. Budapest mellett Debrecen, Szombathely, Szeged, Záhony, Szolnok, Tolnanémedi, Veszprém, Sarkad, Kemenesmihályfa, Balatonboglár, Kisújszállás vasutas képzőművészeinek jelentkezését üdvözölhetjük. Rámutatott ezután, hogy hosszú évek kellettek, amíg a vasutas képzőművészeti mozgalom a jelenlegi színvonalra fejlődött. De próbálkozása, sok fáradozással, sokszor meg nem értéssel és kudarcokkal is tarkított útja nem volt hiábavaló. Hazai és nemzetközi sikerek, erkölcsi és anyagi elismerések sorozata jelzi képzőművészeink munkásságát. Jelenleg is 40 alkotás reprezentálja Drezdában, egy nemzetközi kiállításon, a magyar amatőr képzőművész mozgalmat. Hazánkban kulturális forradalom megy végbe, a nép által gazdagított képzőművészet a tömegek igaz formálójává vált és ebben a munkában részt vesznek a vasutas amatőr képzőművészek is. — A szocialista társadalomban megnövekedett a művészetek tudatformáló szerepe, s a művelődési forradalom eredményeként széles körű, művelt közönség alakult ki, amely érdeklődéssel fogadja az új alkotásokat — hangsúlyozta .. A művészet ma sokkal szorosabban hozzátartozik a társadalom életéhez, mint bármikor. További célkitűzéseit a szakszervezetnek, mint legnagyobb tömegszervezetnek kötelessége támogatni. Ez a kötelesség a jövőben még fokozódik, s nem kis feladatot jelent, tekintve, hogy esetenként és helyenként a szocializmustól idegen jelenségek is felerősödnek művészetünkben. A főtitkár végül megköszönte a képzőművészeti iskola tanárainak azt a fáradtságot nem ismerő munkát, amit a szakszervezet irányítása alatt működő körök tagjainak nevelésében végeztek. Ezután oklevelet, illetve díjat adott át azoknak az alkotóknak, akik munkájukkal leginkább hozzájárultak a kiállítás sikeréhez. Az idei tárlaton egyébként 82 festményt, 25 grafikát, 58 szobrot és iparművészeti tárgyat mutattak be. A festészetben oklevelet kapott: Bottyán János, Burai István, Czikora László, Csüllög Julia, Nagy Lajos, Orvos Katalin, B. Varga Edit, díjazásban részesült Deák István, Farkas Antal, Gomola József, Tuschák Gabriella. A szobrászatban: Bede Ferenc, Garami Ferencné, Jobbágy György, Szente János díjazásban részesült, Szántó Margit, illetve Lengyel Márton oklevelet kapott. Az elnökség különdíját Bottyán János és Gomola József kapta. A témabeli és stílusbeli gazdagságával egyaránt sikeres kiállítást a megnyitó ünnepség részvevői nagy tetszéssel fogadták. A kiállítás július 31-ig teremthető meg naponta délelőtt 10-től esti 20 óráig a Népszínház utca 29. sz. alatti központi képzőművészeti iskolában. Sz. F. Koszorus Ferenc főtitkár átadja az elismerő oklevelet Gomola József festőnek (Csontos Gábor felv.) Benedek György festőtanár kiállítása a nagytétényi kastélymúzeumban Nagytétény, Kastélymúzeum. Megkapó, harmonikus környezet, gondozott park, meghitt csend, nyugalom. Ideális hely kulturális események rendezésére. A képzőműszészetek egyre növekvő számú tábora szerencsére mind gyakrabban örvendhet különféle kiállításoknak ... Júniusban a „Tétény-promontor” napok egyik jelentős eseményeként a XXII. kerületi tanács kiállítást rendezett a nagytétényi kastélymúzeumban Benedek György festőművész, a vasutas-szakszervezet képzőművészeti iskolája festő tanárának műveiből. A megnyitó ünnepségen Pogány G. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója meleg, de ugyanakkor tárgyilagos szavakkal, reális értékítélettel méltatta azt a művészi színvonalat, amelyet Benedek György kiállítása képvisel. A művész 42 éves, s már közel két évtizede szerepel a nyilvánosság előtt. Főiskolai mestereinek neve már önmagában is sokatmondó: Kmetty János és Bernáth Aurél. Benedek György jó tanítványnak bizonyult. Évről évre fejlődve, mindig valami újat hozva az újat mutatva generációja legjobbjai közé emelkedett. Legszívesebben tájképeket fest. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy tájképfestőként skatulyázhatjuk be, szoríthatjuk viszonylag szűk keretek közé művészetét. Természetábrázolása, az ember által humanizált természet legjellemzőbb, legszemléletesebb jelenségeinek felvillantásával napjaink emberét elgondolkoztató személyiségét pozitív irányban formáló tartalmat közvetít. Nem könnyű festő. Igényes a befogadóval szemben, de éppen a befogadó néző érdekében célja elvezetni a szemlélőt szocialista kultúránk megértéséhez, az „érted harcolok, nem ellened”. József Attila megfogalmazása szerint szinte kényszeríti a befogadót egy nélkülözhetetlen kulturális igényszint kialakítására. Találóan írja róla Tasnádi Attila a Népszavában: „azokkal vállal közösséget, akik a művészetet a társadalmi megújhodás fontos tényezőjének, a szocialista közösségi tudat elhanyagolhatatlan előmozdítójának tartják.” Benedek György közéleti tevékenysége azonban világosan mutatja, hogy többet tesz, mint az, egyszerű közösségvállalás. S ezen a ponton találkozik az írás elején egymás mellett említett nagytétényi kastélymúzeum és a vasutasok képzőművészeti köre. Benedek György ugyanis már negyedik esztendeje, pontosabban 1973. január 16. óta a képzőművészeti kör tanára, s mintegy 120—130 festőnövendékkel foglalkozik. Vasutas természetbarát találkozó a zempléni Sátoros-hegyekben A vasutas természetjárók június 4—7. között tartották XXIII. találkozójukat a zempléni Sátoros-hegyekben. Ebből az alkalomból a Bodrogolaszi MÁV Nevelőotthont négy napig az ország minden részéből összesereglett vasutas turisták népesítették be. A találkozón ugyanis tizennyolc szakosztályból csaknem kétszáz természetjáró vett részt. A résztvevők jubileumi Rákóczi-év alkalmából Rákóczi emlékeit keresték fel. A Sárospatak melletti szálláshelyről indulva sorra felkeresték a híres kuruc várakat, Regécet, Füzér várát, a Boldogkői várat, Szerencset és természetesen Rákóczi kedvenc pataki várát. Meglátogatták a környék múzeumait és egyéb nevezetességeit. Esténként pedig tábortüzek mellett szellemi vetélkedőket rendeztek „Rákóczi földjén — Rákóczi nyomában” címmel. Természetesen nem hiányzott a jókedv, a tréfás vetélkedő és a sportversengés sem. A négynapos találkozón sok régi barátság újult fel és szövődtek új ismeretségek az ország más-más tájairól érkezett vasutas természetjárók között. t München—Montreal—Moszk- Lziva; 1972—1976—1980. Három olimpia, három M betűs város. A mi fővárosunk ugyan B-vel kezdődik (hacsak nem kínáljuk a világverseny színhelyéül Miskolcot, Mezőtúrt vagy Mosonmagyaróvárt), de hazánk nevének első betűje vitathatatlanul M. Nem tudom, hogy a későbbi olimpiák szervezői figyelembe vették-e ezt, de szívünk mélyén valamennyien melengetünk ilyen reményt. Napilapban is olvastam már olyan javaslatot, hogy például az óbudai hegyoldal folyamatban levő feltöltésekor gondoljanak egy majdani olimpiára. Mert —■ úgymond — az ősi Aquincum szomszédságában természetes környezet kínálkozik a sportvilág nagyszabású vetélkedéséhez ... Hogy hol legyenek majd a stadionok, ahhoz nem kívá nok — ma még — hozzászólni. Mondom: ma még, mert ha eljön az ideje, miért épp én legyek az az egy, aki nem szól hozzá, nem helytelenít, s nem rendelkezik mindenki másnál jobb ötletekkel. Ha mi kapnánk — mondjuk 2004- ben, tudtommal az még szabad — a rendezés jogát, eme ötletvetélkedő lenne az előolimpia. Mert mi, magyarok, már csak azért is megérdemeljük egyszer, hogy házigazdák legyünk, amiért jobban nálunk vetélkedni kevesen tudnak. A feljegyzések szerint immár ezer éve dívik a „ki tud nagyobbat — kié nagyobb?” módi. Nézzük csak meg azokat a falusi új utcákat, amelyekben a takaros porták néznek egymással szembe! A legújabb mindig a legtakarosabb, annak legnagyobb a nappali szobája, annak nyúlik legmagasabbra a tévéantennája, s ott rendezik a hét országra szóló lakodalmat is. E versengésből a városok is részt kérnek. Ha így folytatódik, maholnap akkora toronyházakat emelnek, amelyek árnyéka a legközelebbi város toronyházának harmadik emeletéig is elér. Vagy micsoda nagy verseny az, amely pályaudvarainkon — kiváltképp hét végén — játszódik. Még be sem érkezik a szerelvény, a legedzettebblegügyesebbek már fel is ugranak rá, hogy a legkényelmesebbnek véltmenetiránynyal szemben, nem a napos oldalon, ablak mellett) levő ülőhelyet lefoglalják. Aztán az országos „hízzunk tovább” mozgalom keretében előkerülnek az elemózsiás csomagok és a legéhesebbek veszik elő legelőször a szalonnát, a bicskát, a kenyeret. Az országos rekordot, úgy hírlik, az a férfiú tartja, aki a Keleti pályaudvaron szállt fel a Szerencs felé tartó személyvonatra, a harapnivalót Kőbánya-Felsőn vette elő, Szihalomnál tartott három perces lélegzetvétel-szünetet, majd a falatozási versenyt Füzesbokornál hagyta abba. Vetélytársa már Felsőzsolcánál jóllakott és feladta. S micsoda célzó megdobó számoknak lehetünk szemtanúi! Verseny folyik: ki az ügyesebb, ki tudja pontosabban átdobni az ellenirányból érkező szerelvény egyik fülkéjébe az összegyűrt papírgalacsint; ki tud több szemetet hajítani az ülés alá? Egy szó mint száz, vetélkedő ország a mienk, méltók vagyunk egy országos összefogással szervezett nemzetközi versenysorozat megrendezésére. Majd 2004-ben: igen, akkor bebizonyíthatjuk, mennyire sportnemzet vagyunk. Most viszont irány a karosszékbe, a tévé elé kapcsolják Montreált! Figyeljük, ők hogyan csinálják ... F. T. Olimpia - magyar módra Z IDEÁLIS KÖRNYEZETBEN Sport reggeltől estig a Szőnyi úton A 26. vasutasnap alkalmából gazdag eseménysorozat színhelye volt a BVSC sportkombinátja — Ahogy megrendeltük! — sóhajtottak fel örömmel július 11-én, vasárnap reggel a BVSC Szőnyi úti sportkombinátjában a 26. vasutasnap budapesti sportrendezvényeinek szervezői. Való igaz! A kellemes meleg, az enyhe szél jókedvre derített mindenkit, s valamennyi versenyszám iránt nagy volt az érdeklődés. — Igyekeztünk új versenyekkel, az eddiginél változatosabb programmal gazdagítani az egésznapos rendezvényt — mondta Honti Mária, a budapesti területi bizottság sportfelelőse. — Először rendezünk például olyan atlétikai viadalt, asztalitenisz-versenyt, ami egyben a területi bizottság döntője is, de lesz kocogóverseny, felnőtt és gyermek úszóvetélkedő is, méghozzá értékes tiszteletdíjakkal. A különböző sportágak versenyein hat megye — Győr, Komárom, Szolnok, Heves, Fejér és Pest — valamint a budapesti vasúti szolgálati helyek és üzemek dolgozói vettek részt. S legtöbbjük kitűnő felszerelésben, ami mindenképpen a vasutas sportegyesületek segíteni akarását, támogatását igazolja. A legfrissebbek — mint már annyi sportrendezvényen — az atléták voltak, akik már 9 órakor a rajthoz készülődtek. S nem sokkal később az is kiderült, hogy közülük a győri Marton Erzsébet és Mezei József, valamint a budapesti Szécsényi István a legfürgébb. Marton megnyerte a 100 és 200 métert. Mezei második lett 100-on, s első 400-on és 800-on. A háromszoros érmes így mutatkozott be: — 20 éves leszek, Győrben a kocsirendezőknél dolgozom. Iskolás koromban aktívan kosárlabdáztam, de már akkor is nagyon szerettem az atlétikát. S bár abbahagytam a játékot, most is igyekszem kihasználni minden versenyzési alkalmat. Természetesen örülök a mostani sikernek, de annak talán méginkább, hogy a mi megyénk nyerte az atlétikai pontversenyt. — Én is 20 éves leszek — vette át a szót a budapesti Szécsényi István. — Ferencvárosban vagyok mozdonyvezető tanuló. Azelőtt aktívan fociztam és atlétizáltam. Most erre, munkám miatt, sajnos nincs idő. A sporttól azonban nem tudok elszakadni, most is az első hívó szóra jöttem. Külön öröm, hogy sikerült megnyernem a 100-at és a 200-at, míg 400-on második lettem. A három fiatal valósággal „tarolt” az atlétikai viadalok során, de azért jutott érem a Landlerbe, Szolnokra és — többek között — Tatabánya- Alsóra is. S miközben befejezéséhez közeledett az atlétikai verseny, megindult a nagyüzem az asztalitenisz-csarnokban, a röplabdapályán, s megkezdték döntő küzdelemsorozatukat a kispályás labdarúgók is. Ők egyben az országos döntőbe jutásért is harcoltak. Ezt a jogot a MÁV Budapesti Építési Főnökség csapata szerezte meg, megelőzve a ceglédi, a hatvani és a székesfehérvári együtteseket. A hatvaniak ugyanakkor a röplabdatorna győzelmével vigasztalódhattak, míg a rendkívül népes mezőnyű asztalitenisz-versenyen budapesti sikerek születtek. A férfiaknál például a ferencvárosi Géczi Gyula győzött Boros Pál (Bp. Igazgatóság) és Futó György (Hídépítési Főnökség) előtt, így ők hárman képviselik a budapesti színeket augusztus 12-én a szolnoki országos döntőn. Jól, zökkenőmentesen pergett a műsor, nem unatkozhattak a résztvevők, és az érdeklődők sem. A tömegsportversenyek mellett láthattak nemzetközi női kézilabdamérkőzést (a Confecia Bukarest 18:10-re nyert a BVSC ellen), megtekinthették az MHSz kiállítását, az ejtőernyős ugróbemutatót, célba lőhettek a Hungarocamion „lőtérré” átalakított hatalmas utazókocsijában, a víz kedvelői pedig a különböző tréfás vetélkedőknek lehettek szemtanúi, illetve résztvevői. A délutáni program kocogóversennyel kezdődött. A legnagyobb sikert Plucer Jánosné aratta, aki utcai ruhában, mezítláb futotta le a két kört, s nyerte a versenyt, valamint a díszes kivitelű hollóházi porcelán vázát. Ezt követően — már hagyományosan — a labdarúgók vették át a főszerepet. Előbb a BVSC és a Szolnoki MÁV öregfiúk mérkőzéseit bonyolították le, majd a BVSC ifjúsági vegyes csapata mérkőzött a csehszlovák Lokomotív Nova Ves (Igló) együttesével. Az előmérkőzésen a szolnokiak 2:1, míg az iglóiak 2:0 arányú győzelmet arattak. Ám a mérkőzés végén joggal lehetett elégedett Aszódi Sándor, a szakosztály elnöke: " Csapatunk a most kiöregedett ifistákból tevődött öszsze. Nem okoztak csalódást. Néhány gyerek a szünidő ellenére is kitűnően játszott. A sportrendezvények befejezése után este 20 órától a süllyesztett kézilabdapályán került sor a kultúrműsorra. A műsorban a vasutas amatőr együttesek közül fellépett a Dunakeszi József Attila Művelődési Központ koncert fúvós zenekara, és férfikara, a Törekvés Művelődési Központ és a Landler Jenő Művelődési Ház citerazenekara, a kétszeres kiváló együttes címmel kitüntetett Törekvés táncegyüttes, a Vasutas Szakszervezet Zeneiskolájának népi zenekara. A műsorban több ismert művész is fellépett. Köztük Meggyesi Mária, a Fővárosi Operett Színház tagja, Szuhai Balázs a Vidám Színpad művésze, Erdődi Kálmán színművész, Aradszky László, Ambrus Kyri, Tassi Viktória táncdalénekesek, Bojtor Imre és Urbán Katalin magyarnótaénekesek, Georg Borbély, a bécsi Raimundistac Színház szólótáncosa, s a Juventusegyüttes. A műsort dr. Hegedűs János konferálta. Dobó István Férfi röplabdázók küzdelme a BVSC süllyesztett röplabdapályáján (Tenta György felv.)