Magyar Vasutas, 1980 (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKi A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 1 FORINT 1980. JANUÁR 12. AZ EGYÜTTES ÜLÉS NAPIRENDJÉN: December 18-tól újból fogad vonatokat a Nyugati pályaudvar átépített csarnoka (Tudósítás a 3. oldalon) (Laczkó Ildikó felv.) Augusztus első napjaiban születtek a többlet-munka^el­­ajánlások Veszprémben, a körzeti üzemfőnökségen. Az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibon­takozó munkaversenyhez szo­cialista brigádvezetői tanács­kozáson hangzottak el a csat­lakozások. Ekkor vállalta Auer János brigádvezető, a Che Guevara brigád nevében, hogy elvég­zik egy M 44-es mozdony idő­szakos reviziós munkáit. A hattagú kollektíva már októ­ber 12-én eleget tett vállalt kötelezettségének. — Jól jött a vállalásuk — mondja Kismihók Róbert üzemfőnök-helyettes, a. von­tatási szakszolgálat vezetője. — Az M 44 073-as számú mozdony revíziós munkájával lerövidítették a vontatójármű forgalomból való kiesését, és egyidejűleg a szerelők e gép helyett másutt végezhették szoros feladataikat. — Mint hallottuk, a válla­lás teljesítése után a kollek­tíva. újabb feladatokat vál­lalt? — Auer Jancsi a közelmúlt­ban azzal keresett meg, hogy a kongresszus tiszteletére a Che Guevara brigád vala­mennyi tagja, természetesen ellenszolgáltatás nélkül, vál­lalna még egy olyan utat, amely nem számítana bele munkaidejükbe — válaszolta az üzemfőnök-helyettes. — Gondot is okozott az ajánlat, hiszen rendezni kellett a me­netlevél- és egyéb adminiszt­rációs akadályokat. Mozdony­­vezetőink eddig hét utat tet­tek meg bér nélkül. Igaz, ez már több a brigád létszámá­nál, de a példát látva mások is csatlakoztak a vállaláshoz. Sikerült az utazó brigád ve­zetőjével is beszélnünk: — Tavaly szerveződtünk át egy 1973-ban alakult nagyobb létszámú brigádból — mond­ja Auer János. — Kollektí­vánkban négyen vagyunk mozdonyvezetők és ketten mozdony felvigyázóként utaz­nak. Valamennyien középisko­lai végzettséggel rendelke­zünk. Februárban négyen technikusi minősítőre indu­lunk Szombathelyre. — A Che Guevara brigád tagjai vezetik az egyetlen M 62-es dízel mozdonyt is — mondja ismét Kismihók Ró­bert. El kell mondani azt is, hogy Veszprémből egyedül ők utaznak a fokozott igénybevé­telt jelentő CSM rendszer­ben ... A brigád tavaly a Ki mi­nek a mestere helyi és igaz­gatósági döntőn első, az or­szágos versenyen az ötödik lett. Ebben az esztendőben a szocialista brigádok vetélke­dőin tűntek ki. Fűtőházi győ­zelem után az üzemfőnöksé­­gi versenyen október 25-én. 2000 forintot kaptak. Az ered­mény kihirdetése után a ju­talomból ötszáz forintot gyer­mekintézmények javára aján­lottak fel. Röviddel ezután a brigád közös pénzéből hat­száz forintot küldtek a Kő­szegi MÁV Nevelőotthon la­kóinak karácsonyi ajándéko­zásához. Auer János brigádvezető egyébként a vontatás KISZ- alapszervezetének szervező tit­kára és tagja a Szakszerve­zetek Veszprém megyei Taná­csának is. Sz. Jakab István Küzdelem a hóval a Budapest-Nyugati pályaudvaron Üzemgazdászok tanácskozása Az év végéin a debreceni igazgatóság Nyíregyházán adott otthont a vasutas üzemgazdászok országos konferenciájának. A tanácskozás résztvevőit tájékoztatták a vasút elmúlt évi eredményedről és a tervekről, majd az üzemgazdasági munika számítógépes jövőjéről hallhattak előadást. Az üzemgazdászok beszámoltak az igazgatóságokon vég­zett szakmai munkáról, és eddigi tapasztalataikról. A VOLÁN PÉLDÁJÁRA Az ünnepsk alatt sem szünetelt a rakodás Az elmúlt év utolsó napjai­ban a vasútnál is lelassult az áruszállítás. Ám annak ellené­re, hogy december 25-én 6 órától 27-én ugyancsak 6 órá­ig a közforgalmú helyeken nem volt kötelező a rakodás, né­hány állomáson — ha nem is hétköznapi ütemben — de folyamatosan rakták a sürgős szállítmányokat. A fővárosban például Buda­pest Duna-part teherpályaud­varon a Volán I. Vállalat 7-es üzemegysége december 24-én 51, 25-én 20, 26-án pedig ugyancsak 20 vegyesáruval ér­kezett kocsit rakott ki. Ugyan­itt az Erőtakarmány Vállalat 24. és 26. között 18 vagonból fuvarozta el az áruját. Angyalföld állomáson is a Volán Vállalat járt elöl jó pél­dával; a vasutasokkal együtt­működve a karácsonyi ünne­pekben 80 kocsit ürítettek ki. Ebben az időben a Fővárosi Vízművek szintén kirakta a részére érkezett küldeménye­ket. A budapesti igazgatóság te­rületén nagyobb ünnepi mun­káról számoltak még be Salgó­tarjánból. Itt elsősorban a 2-es Volán, a Városgazdálkodási Hivatal és a Kőbányai Sörgyár helyi kirendeltsége mintegy 15 kocsit rakott ki december 24. és 26. között. Székesfehérváron sem állt le az élet. A Dunántúl vasúti kapujában a karácso­nyi ünnepekben több vagon füszért-árut, tejterméket, sőt még zúzottkövet is rakodtak a vállalatok. S. R. Társadalmi hozzájárulással Villanyvilágítása jelzők Pápán December elejére elkészült Pápa állomáson a jelzők vil­lamosüzeműre történő átsze­relése. A régi elavult, petró­leum világítású jelzőkről való átállás 260 ezer forintba ke­rült. A költség azért volt ilyen alacsony, mert az építkezés­hez szükséges 1000 folyóméter kábelárok ásását és befölde­­lését társadalmi munkában végezték el a pápai vasutasok és az igazgatóság székházáöan dolgozó szocialista brigádok. Beruházási munkálatokra nem is kerülhetett volna sor, ha 100 pápai és 60 igazgatósági alkalmazott nem fogott volna ásót, lapátot és csákányt A MÁV1979. évi eredményei és az 1980. évi terv főbb célkitűzései Az óév utolsó testületi ülé­sére, a Vasutasok Szakszerve­zete elnöksége és a bizalmi­küldöttek együttes tanácskozá­sára december 28-án került sor a MÁV Vezérigazgatóság konferenciatermében. Ezúttal Szűcs Zoltánnak, a MÁV ve­zérigazgatójának két előter­jesztését, a MÁV 1979. évi terve várható teljesítésének értékelését és az 1980. évi terv főbb célkitűzéseit, továbbá az 1.980. évi bérpolitikai intézke­dések tervezetét vitatták meg az együttes ülés részvevői. A két írásos előterjesztéshez előbb Maráz Béla, a tervgaz­dasági és műszaki fejlesztési, majd dr. Rimóczi László, a munkaügyi és szociálpolitikai szakosztály vezetője fűzött szóbeli kiegészítőt. Mint az az előterjesztésből kitűnik, a MÁV 1979-ben 290 millió utast és 134 millió ton­na árut szállított. Ezzel a sze­mélyszállítási tervét utasfőben 96,7, utaskilométerben 97,9, árutonnában 99,3, tonnakilo­méterben 100,3 százalékra tel­jesítette. Az utasok száma 1978-hoz képest 4,4, míg az utaskilomé­ter-teljesítmény 1,8 százalék­kal csökkent. A tonnaterv teljesítésénél a belföldi forga­lomban 1,6, az importnál 5,3 százalékos az elmaradás, ugyanakkor az exportnál 5,3, a tranzitnál 5,2 százalékos a túlteljesítés. A belföldi tonna­terv teljesítését kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a vasút az igényeknek nem tudott min­denkor eleget tenni. Ebben üzemviteli problémák is gyak­ran közrejátszottak. így pél­dául a rendező pályaudvarok elmaradt technikai színvonala, a külföldi vasutak fogadási ne­hézségei miatt bekövetkezett torlódás, a rakodások egyen­lőtlensége, a vágányzárak nagy száma, továbbá a szervezett­ségben és a munkafegyelemben jelentkező fogyatékosságok. A munka termelékenységé­re jellemző mutatók valami­vel kedvezőbbek az 1978. évi eredményeknél. Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóra jutó árutonna-kilo­méter 1,5, az egy órára eső üzemi árutonna-kilométer 2,3, míg az egy főre eső termelési érték 1,2 százalékkal emelke­dett. A MÄV 1979. évi állóeszköz­­fejlesztési tervében — háló­zatfejlesztésre, járműbeszer­zésre, egyéb állami beruhá­zásra és vállalati beruházások­ra — összesen 9 milliárd 782 millió forint állt rendelkezés­re. Ennek az összegnek teljes felhasználása várható, de a szociális, munkavédelmi és a jóléti fejlesztésekre előirány­zott összegnek is a 100 száza­lékos felhasználásával kell számolni. A vasút vezetői az 1980. évi tervjavaslat összeállításánál megkülönböztetett figyelmet fordítottak: — a vasúti személy- és áru­­szállítási igények kielégítésé­nek biztosítására és a minősé­gi követelmények fokozására; — az üzemviteli munka jobb megszervezésére; — a vasút eszközeivel és berendezéseivel történő haté­konyabb gazdálkodásra; — az anyaggal és energiával való ésszerű takarékosságra; — a munkaerő célszerű fog­lalkoztatásának biztosítására és — a beruházási, valamint az állóeszköz-fenntartási tevé­kenység színvonalának eme­lésére. A MÁV 1980-ban, az elmúlt évek tendenciájától eltérően, a személyszállítási igények to­vábbi csökkenésével már nem számol. A szállítandó utasok számát az 1979. évi várható (Folytatás a 3. oldalon) A pártkongresszus tiszteletére Efgyutat ssabad időben Űjabb felajánlását is teljesítette a veszprémi vontatás Che Guevara brigádja A gondos felkészülés eredménye: Zavartalan volt az ünnepi forgalom Az év végi ünnepi forga­lom 75 százaléka általában a fővárosi pályaudvarokon bo­nyolódik le. így volt ez az el­múlt év karácsonyán és szil­veszterén is; amikor csaknem félmillió utas indult Buda­pestről, vagy érkezett a fővá­rosba. A budapesti igazgatóság személyszállítási csoportja — számolva a négy, illetve a három napos ünneppel — a négy nagy fejpályaudvar (a Déli, a Keleti, a Nwugati és a józsefvárosi) veze'J'iivel már jóelőre intézkedési tervet dol­gozott ki, és december elején megkezdték az előkészülete­ket. A hangosbemondókon rend­szeresen hirdették a jegyelővé­telt. Talán ennek is köszönhe­tő, hogy 1978. hasonló idő­szakához viszonyítva 30 ezer­rel többen váltották meg je­gyüket elővételben. Noha no­vemberben még jó idő volt, a vasút felkészült minden es­hetőségre. Megerősített ügye­letet rendeltek el a központi szolgálat személyszállítási, va­lamint az épületgondozó és -karbantartó csoportoknál. Volt is rá szükség, mert az újévre nagy hó esett. Ezért szinte minden takarítógépet munkába kellett állítani. A forgalom zavartalanságát nagymértékben segítette, hogy ez alkalommal 120-szal több személykocsi állt rendelke­zésre, mint 1978-ban. Ez lehe­tővé tette, hogy 268 vonattal többet indítsanak, a menet­rendben előírtaknál. A szerel­vények nyolc-tizenöt kocsival közlekedtek, attól függően, hogy mekkora volt az utas­áramlás. Arra is akadt azon­ban példa a Déliben, hogy Tá­podéra az előírt mentesítő vonatot nem indították el energiatakarékossági szem­pontból, mert nem volt elég utas. Az ünnepi forgalomban több mint kétszáz vasutas és a tisztképzős hallgatók többlet­­munkájának is köszönhető, hogy a Vasút hibájából egyet­len baleset sem történt. A mozgó informátorok és a meg­figyelők segítették a gyerekek­kel utazókat és az időseket a felszállásnál. Gyakran előfor­dult, hogy egyik-másik utast figyelmeztetni kellett a bal­esetveszélyre, vagy visszafog­ni a mozgó vonatra való fel­ugrástól. Sajnos mégis előfor­dult a Keletiben, hogy egy fiatalember a mozgó vonatról leugrott és csonkulásos bal­esetet szenvedett. Az ünnepi forgalomban ez volt az egyet­len utasbaleset a fővárosi pá­lyaudvarokon. Hasznosnak bizonyult az úgynevezett figyelő szolgálat. Ennek köszönhető, hogy szá­mottevő zsúfoltság nem for­dult elő, ugyanekkor üresen sem közlekedtek a vonatok. Az erre a posztra beosztott vasutasok éberen figyelték az utasáramlást, következéskép­pen annyi kocsit toltak az in­duló vágányokra, amennyi ép­pen kellett. A korábbiakhoz hasonlóan most is a Budapest —Miskolc—Nyíregyháza vona­lon utaznak a legtöbben. Utá­na a Budapest—Cegléd—Deb­recen közötti, majd a buda­­pest—szombathelyi vonalak voltak a legzsúfoltabbak. A forgalomban helytálló vasutasokon kívül a pénztá­rosok is sokat dolgoztak: 25 millió forint értékű jegyet ad­tak el. (Sára)

Next

/
Thumbnails
Contents