Magyar Vasutas, 1980 (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 1. szám

2 Hobbija a filmezés Fogorvos - kamerával Első hallásra szerénységnek gondoltuk a visszautasítást. Dr. Haffner Szabolcsról, a MÁV győri fogorvosáról fényképfelvételt szerettünk volna készíteni, hogy mellékeljük a kedvenc időtöltéséről és az őt méltán népszerűvé tevő amatőrfilmezésről szóló írásunkhoz. — Felesleges a fénykép — mondta. — Az amatőrfilmesre nem jellemző a feltűnés. A filmes kis gépével, feltűnésmentesen örökíti meg azokat a pillanatokat, amelyek a hivatásosoknak nem mindig sikerülnek. Fotózással kezdte ! Mint az amatőrfilmesek többsége, ő is fotózással kezdte. Amikor anyagi helyzete megengedte, áttért a mozgóképekre. Az első Kvarcs felvevőjét 1969-ben, olaszországi útja előtt vásárolta. Vettem hozzá tizenöt tekercs filmet is. Egy részük alig ért valamit, másik felük hasznavehetetlen lett. A kudarc nem keserített el. Szakkönyveket vásároltam, igen sokat, és tanultam. Egy év múltán — 1970-ben — az amatőrfilmesek országos fesztiválján az Aranykamera I. díját kapta meg a nagyvázsonyi várról készített filmjéért. Másik díjnyertes filmjének fogadtatása már nem volt zökkenőmentes. — Győr 700 éves fennállásának tiszteletére filmet készítettem a megyeszékhelyen tapasztalható fonákságokról. A hétszázat... című munkám bemutatóján a város egyikmásik vezetője megneheztelt rám. A zsűri fővárosi elnöke ennek ellenére magával vitte a tekercset... Az Amatőrfilmesek Országos Fesztiválján első díjat kaptam érte... Azóta sok víz lefolyt a vizek városában és a hirtelen jött harag is elmúlt, sőt, felkarolták az amatőrfilmeseket. A győri amatőrfilm-stúdiónak, amelynek Haffner doktor is tagja, 15—20 állandó munkatársa van. A megye és a város anyagi segítségének köszönhetően megfelelő helyiségekkel, kamerákkal és különböző nélkülözhetetlen kellékekkel rendelkeznek. Finanszírozzák és támogatják a stúdió amatőrjeinek bel- és külföldi útjait. Mindezt a filmesek magas szintű művészi munkáikkal érdemelték ki. Több esztendeje önálló művészeti ágként az irodalmárok, a szobrászok, a festők és más művészetek képviselői mellett indulhatnak Győr- Sopron megyében minden évben megrendezésre kerülő Felszabadulási pályázaton. Az eredmény: több első és második helyezés. Díj, e díj után A MÁV győri fogorvosa részt vesz a vasutas rendezvényeken és élénken foglalkoztatja mindaz, ami a vasúton történik. — A vasutas-szakszervezet rendezésében kétévenként megrendezésre kerülő munkásportré fesztiválon is részt vettem — folytatta. — A szolnoki első fesztiválon a Kútásó című filmemért első díjat kaptam. A második fesztiválon — két év múlva — egy mozdonyvezetőről szóló filmemet különdíjjal jutalmazták. Filmre vette egy balesetet szenvedett győri vasutas Házépítését is, ahol a szocialista brigádok értékes társadalmi munkát végeztek. Nagy kár, hogy az érintett vasutas tiltakozása miatt a filmet nem mutatták be. Most forgat filmet az osztrák Plasser-géplánc pályaépítő tevékenységéről. A szalagon a hagyományos pályaépítéssel von párhuzamot. A kamera főleg az emberre irányul: amíg a munkás a régi módszernél a fizikai erejét adja, addig az automatizációnál a gépet kiszolgáló monoton emberi kiszolgáltatottságot fedezhetjük fel... — Rendező típusú filmes vagyok — mondja önmagáról dr. Haffner Szabolcs. — Az amatőrfilmezés művészi igényű, kollektív munkát igényel. Így ezen a fokon olykor már szükség van operatőrre, világosítóra, rendezőre, sőt dramaturgra is. Nemzetközi elismerés A filmes doktor hazánk tájai mellett bejárta az összes szocialista országot, de megfordult másutt is. Két hónapja Ausztriában, Veldenben vettem részt az egyik amatőrfilmes kollégámmal egyhetes fesztiválon. A rendezvény felett védnökséget vállalt a Nemzetközi Amatőrfilm Szövetség az UNICA. Az UNICA nevét adta az október közepén városunkban tartott bemutatóhoz is: e nemzetközi seregszemlén 18 ország 60 díjazott amatőrfilmjét hasonlították össze. Úgy érzem ez — a győri helyszín miatt — stúdiónk munkájának az elismerése volt. Dr. Haffner Szabolcs tagja a Magyar Amatőrfilmesek Országos Ellenőrző Bizottságának. Eddig csaknem 30 filmet készített. Több értékes alkotását a televízió is sugározta. Filmjeit, és a győri stúdió többi alkotójának munkáját láthatták a vasutasok is. Vetítéseket rendeztek a győri vasutasok Arany János Művelődési Házában és a pályaudvar oktatótermében. A filmes fogorvos több esztendőn keresztül vezette a marxizmus— leninizmus középiskoláját az állomáson. Kedvenc filmes hobbija mellett — nagyapja nyomdokain haladva — 18 esztendeje kezeli, gyógyítja a vasutasok fogait ... Sz. Jakab István RETYKO ISTVÁN Közietek élek (Vasutas társaimnak) Csattogó kerekek gázolnak át szívemen------— közietek élek több mint egy évtizede már viselem izzadt ingetek zubbonyomon pörköl, átsüt a nyár. Úgy élek közietek elvegyülve mint teátokban a cukor, levesetekben a jó körben járnak napjaim s nem veszitek észre, hogy olykor megáll a mutató ... Csillagporos réten gondotokkal játszom füttyös hajnalok ölén ébredek álmaim magammal hordozom s elzárom mélyen sejtjeimben kialvatlan szemetek. Arcunkra egyre több borosta nő A földdel takarja sorainkat az idő könyörtelen rostál bennünket a rég van jelző, mely időben már vissza nem vehető... Köztetek élek, mégis rámszóltok néha a mozdony ablakából „a költők is fáznak... s biztattok, hogy gyújtsak be versemmel... engem nem tör meg az alázat! Mert alázattal járok köztetek én is bár féksarut helyeznek elém a Nagy Guritón az évek álmos reggelek és dolgos nappalok segítenek abban, hogy továbblépjek Köztetek élek — kínált ételeitekből eszem, dugi pálinkátokból iszom szerelmeim meséit hallgatjátok és szerelmeitek történeteit hallgatom, mert egyformák vagyunk mindannyian kis részei egy nagy gépezetnek a napok borotvaélén járunk táncot és megtapsolnak, kik szeretnek... MAGYAR VASUTAS A SZÁNDÉK NEMES Szót érteni az emberekkel Portrévázlat egy kitüntetett szb-titkárról Móri Lászlót, a ferencvárosi pályafenntartási főnökség szbtitkárát, belső ellenőrét nemrég tüntették ki a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. Pályafutásáról, munkájáról beszélgettünk a tapasztalt vasutassal. — Taksonyban születtem 1928-ban egy bakterházban — kezdi az emlékezést. — Már gyermekkoromban is a vasút levegőjét szívtam, ezért akartam vasutas lenni. Anyai és apai nagyapám is vasutas volt. Apám 46 évet dolgozott a MÁV-nál váltókezelőként. Innen ment nyugdíjba, Ferencvárosból, több mint húsz évvel ezelőtt. Hárman voltunk testvérek, de csak belőlem lett vasutas. — Milyen beosztásokban dolgozott? — 1945 áprilisában kezdtem a munkát pályamunkásként, itt, Ferencvárosban. Később sorompóőr lettem, majd anyagkezelő az akkori I-es pályamesteri szakaszon. Három évvel később kerültem ide a főnökségre, az anyagcsoporthoz kezelőnek, majd számadóvá léptem elő. 1957-től én vezettem a csoportot, öt évig. Akkoriban kezdtem tanulni a közgazdasági technikum levelező tagozatán. 1965-ben érettségiztem ... — Társadalmi funkciója szbtitkár. Mikor választották meg először? — Az ellenforradalom után. Azóta is élvezem a tagság bizalmát. Közben hat évig függetlenítve is voltam. 1968-tól ismét társadalmi munkában teszek elget megbízatásomnak. Ekkor neveztek ki belső ellenőrnek is. Ezen a főnökségen mindig olyan gazdasági vezetőkkel dolgoztam együtt, akik munkáskáderekként kerültek az élre. Talán ezzel magyarázható, hogy nem sok nézeteltérésünk volt. Az üzemi demokrácia nálunk nem szólam. Egyetlen cél vezérel bennünket: a jobb teljesítmények érdekében szót érteni az emberekkel. És ez eddig még mindig sikerült. Móri László 23 éve párttag. A csomóponti pártbizottságnak 1958 óta tagja. Munkahelyén politikai szemináriumokat vezet. Tavalyelőtt fejezte be a marxista egyetem szakosítóját. Ötven éves volt akkor. — Jut-e idő kikapcsolódásra, a családra? — Sohasem voltam annyira elfoglalt, hogy ne szakítottam volna időt a családnak. Szeretem a természetet is. Vasárnaponként gyakran kirándulok az unokákkal, vagy meccsre megyek, szurkolni a helyi csapatnak. Nyáron, hajnalonként mindig kiballagok a kertünk végébe, a Holt-Dunához horgászni. Sok kárászt fogtam már, de néha akad egy-egy szép ponty is ... Már már ősi Pál A GYERMEKÉV JEGYÉBEN Rajz- és szoborkiállítás óvodások alkotásaiból Nem mindennapi esemény színhelye volt december 6-án a budapesti vasútigazgatóság kultúrterme. Csaknem ötszáz gyermekrajz, illetve gyurmából készült állatfigura sorakozott az asztalokon, a körben elhelyezett tablókon. Az igazgatóság szakszervezeti és KISZ-bizottsága a nemzetközi gyermekév tiszteletére rendezte ezt a kiállítást, amelyet Dalos Ede, a központi szolgálat személyzeti osztályának vezetőhelyettese, a művelődési bizottság társelnöke nyitott meg. A bemutatón az igazgatósági, a rákospalotai és a Benczúr utcai óvodák csöppségeinek „alkotásait” állították ki. A háromévesek csoportjában első lett Kardiák Orsolya, második díjat kapott Ugrái Imre, a harmadik helyen pedig Tóth Tamara végzett. PÉLDÁS KÖTELESSÉGTUDATTAL A társadalmi munkák Negyvenhét évi szolgálat! Kimondani is sok. Hát még ha ezt hatvanévesen mondhatja el valaki magáról, mint Pozsár András, a gyomai vasútállomás raktárnoka, a műhelybizottság titkára. De azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a majd fél évszázadot két szakmában és három munkahelyen töltötte el, s ebből a vasútra huszonnyolc év esik egy helyen. — Még három hely sem lett volna, ha rajtam múlik, de mint annyi másban, ebben is a sors játszott közre. Temesvár mellett, egy kis faluban születtem. Apám az oraviczai kesztyűgyárba adott inasnak tizenhárom éves koromban. 1940-ben jöttem át Magyarországra, s egyenesen Pécsre vitt az utam, a Hamerli kesztyűgyárba— hangzik a vallomás. Az elhelyezkedés nem okozott gondot, mert kellett a jó szakember, de aztán jött a katonaság, a háború és a hadifogság. Majd ez is véget ért, s 1949-ben már szakszervezeti bérfelelős, később a gyár ültitkára. — 1951-ben sztahanovista lettem — folytatja —, s jutalmul kéthetes beutalót kaptam Hajdúszoboszlóra. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Amikor összeházasodtunk, én jöttem Gyomára, nem ő Pécsre, így kezdtem új életet és tanultam új szakmát, vagyis így lett belőlem vasutas. Gyomán nem sokkal 1956 után szakszervezeti titkárnak választották. Ettől a tisztségtől csak most több mint húsz év után, a nyugdíjazás miatt vált meg. Tagja volt a járási pártbizottságnak, a Hazafias Népfrontnál tizenöt éve elnökségi tag, illetve a szakmaközi bizottságnak 1962 óta titkára. Gyomán azt mondják róla, hogy „első számú hobbija a társadalmi munka”. Erről így beszél: — Van benne valami igazság, mert engem mindig vonzott a társadalmi munka. Sokszor éltünk nehéz körülmények között, s jól jött volna egy kis mellékes kereset. Mivel azonban így is megvolt az, ami a családnak, a gyerekeknek kellett, fizetség nélkül is elvállaltam, amit tudtam. Estéről estére, meg szombatvasárnapra is megvolt, hogy hol tevékenykedjem. Valószínűleg azért, mert nem tudok meglenni munka nélkül. Nincs rá más magyarázat. Pedig van. Először is az, hogy a szó tetté váljon. Az a szó, amit párt- és szakszervezeti tisztségviselőként hirdet. A politikai elveket a gyakorlatban megvalósítani, az nemcsak feladat, hanem példamutató kötelesség is számára. De mi lesz majd nyugdíjasan? — Az szb-titkári funkcióról lemondtam, de mint nyugdíjas, tovább szeretnék dolgozni a szakszervezetben. A népfrontbeli tisztséget is megtartom, hiszen amíg bírom, Gyöméért mindig tenni akarok. A szakmaközi bizottságban is 1980-ban lesznek a választások. Ki tudja, hogy lesz, egy azonban biztos: a társadalmi ellenőrök irányítását továbbra is elvállalom. A fogyasztók érdekképviselete mindig szívügyem volt, az is marad... Lesz tehát a jövőben is jócskán társadalmi munkája Pozsár Andrásnak, csak egészség legyen hozzá — ennyi a kívánsága. Ennél persze „többet”: tiszteletet és megbecsülést érdemel. Vass Márta 1980. JANUÁR 16. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Baki Károlyt, a Vasutasok Szakszervezete Budapesti Területi Bizottsága politikai munkatársát, kiemelkedő szakszervezeti tevékenysége elismeréséül, nyugdíjba vonulása alkalmából, a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesítette. A kitüntetést december 22-én Koszorús Ferenc főtitkár adta át. Nyugállományba vonulása alkalmából — több évtizedes közművelődési tevékenységének elismeréseként — a „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesült Dávid István, a debreceni állomásfőnökség dolgozója. A kitüntetést a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődési osztályának vezetője adta át Dávid István 1945. óta tagja a vasutas-szakszervezetnek, s a felszabadulástól napjainkig mindig szívügyének tekintette a szakszervezeti mozgalommal összefüggő közművelődési tevékenységet. Több mint három évtizede végez a csomóponton propagandistaként, illetve vezető propagandistaként oktató-nevelő munkát A munkásművelődés segítése, a kultúra terjesztése, valamint a vasutas mozgalmi és műszaki hagyományok ápolása terén is kiemelkedő tevékenységet folytatott. Véradók ünnepsége A gyöngyösi kitérőgyártó üzem Vöröskereszt-szervezete decemberben tartotta hagyományos véradó-vérkapó találkozóját. Az ünnepséget Babróczki Miklósné, a Vöröskereszt-szervezet titkára nyitotta meg, majd dr. Bakos József, a városi kórház orvosa tartott előadást a véradás szerepéről a gyógyászatban. Utána kitüntetések átadására került sor. Négyen a kiváló véradókitüntetés arany, öten ezüst, heten pedig bronz fokozatát kapták. Az aktivisták közül többen tárgyjutalomban részesültek. Ezután került sor a véradók és vérkapók találkozójára. Szocialista brigádok vetélkedője Szegeden A XII. pártkongresszus és hazánk felszabdalásának 35. évfordulója tiszteletére indított szellemi vetélkedők kedvező visszhangra találtak a szegedi igazgatóság területén dolgozó szocialista angárok körében is. A munkahelyi vetélkedőkön 367 brigád 1430 tagja vett részt. A felkészülést a szolgálati helyek, művelődési bizottságok, valamint a művelődési intézmények is segítették. A munkahelyi vetélkedők tíz legjobb brigádja került a vasútigazgatósági döntőbe, amelyet december 15-én tartottak Szegeden, a vasutasok művelődési házában. A közel háromórás versengésben a szentesi Szamuely és a békéscsabai Munkácsy brigád vívott különösen nagy csatát. A verseny végeredménye: 1. a szentesi körzeti üzemfőnökség Szamuely Tibor (vontatási) szocialista brigádja, 404 ponttal; 2. a békéscsabai körzeti üzemfőnökség Munkácsy (kereskedelmi) brigádja, 385 ponttal; 3. a Kiskunhalas állomás Komarov brigádja, 382 ponttal. A verseny győztese képviseli majd a szegedi igazgatóságot a szocialista brigádok II. országos vetélkedőjének döntőjében. Az igazgatósági döntő valamennyi brigádja jutalomban részesült. Ezen kívül a Vasutasok Szakszervezete és a Vezérigazgatóság a négy legeredményesebb munkásbrigádnak —a szentesi építési főnökség Béke, a szentesi üzemfőnökség Szamuely, a kiskunhalasi pályafenntartási főnökség Kossuth és a békéscsabai üzemfőnökség Kossuth brigádjának — kétkétezer forintos könyvutalványt adományozott. G. J. Döntő Dunakeszin Ipari főnökségek és üzemek brigádjainak szellemi vetélkedője A dunakeszi járműjavítóbon december 14-én és 17-én tartották a járműjavító üzemek, illetve az ipari főnökségek szocialista brigádjai szellemi vetélkedőjének döntőit. Az elődöntőkön, a helyi vetélkedőkön a járműjavító szakszolgálat brigádjainak 62 százaléka, mintegy nyolcezer dolgozó vett részt. Az építési és pályafenntartási szakszolgálat öt ipari főnökségénél pedig ezren versengtek a helyezésekért. A szakszolgálati szintű döntőn a járműjavító üzemeket nyolc, a főnökségeket pedig hat brigád képviselte. A járműjavító üzemek brigádjai közül a győzelmet a Landler járműjavító Fábián Béla brigádja szerezte meg. Jutalmuk: 3000 forint, és a MÁV vezérigazgatójának 2000 forintos könyvutalványa. A második helyezést a szombathelyi járműjavító Jubileum ’72 brigádja érte el, a harmadik pedig a szolnoki járműjavító Sallai Imre brigádja lett. Az ipari főnökségek brigádjai közül 1. a Gépjavító Üzem, dr. Csanádi György, 2. a Hídépítési Főnökség, Landler Jenő, 3. a gyöngyösi Kitérőgyártó Üzem Rakéta szocialista brigádja.