Magyar Vasutas, 1982 (26. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-11 / 1. szám
2 TITKÁRSÁGI ÜLÉS BÉKÉSCSABÁN Napirenden a körzeti üzemfőnökség szakszervezeti bizottságának munkája Szakszervezetünk titkársága a múlt év végén kihelyezett ülést tartott Békéscsabán a SZOT, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, a szegedi területi szakszervezeti bizottság, valamint a békéscsabai körzeti üzemfőnökség szakszervezeti bizottsága képviselőinek részvételével. Az ülés napirendijén az üzemfőnökség szakszervezeti tevékenységének értékelése, valamint a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa és a vasutas-szakszervezet központi vezetősége közötti együttműködés tapasztalatainak megvitatása szerepelt. Az első napirendi ponttal kapcsolatos téma előterjesztése után széles körű vita bontakozott ki. Az ülés résztvevői többek között az iránt érdeklődtek, hogy szakszervezeti szempontból milyen változásokat eredményezett az üzemfőnökség létrehozása, hogyan érvényesül a főbizalmiak szerepe, milyen a vasutasok hangulata, és az ötnapos munkahét bevezetése okozott-e gondokat. A kérdésekre, a vitában felmerült megállapításokra Vajda János, az üzemfőnökség szb-titkára válaszolt. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa képviselőinek megállapítása szerint az üzemfőnökségen eredményes szakszervezeti munka folyik. A megyében a vasutasok szociális, egészségügyi helyzete, valamint közművelődési lehetőségei kiemelkedőek. A legtöbb gondot talán a munkaerőhiány és a sok túlóra okozza. Dr. Lugosi József, a területi szakszervezeti bizottság titkára hozzászólásában a bizalmiak és főbizalmiak szerepéről, a munkamódszerekről és a termelést segítő tevékenységről beszélt. Ez utóbbival kapcsolatban leszögezte, hogy nem elég hatékony ez a munka, sok a formális elem. Az üzemfőnökség szakszervezeti tevékenységét végül vitazáró hozzászólásában Koszorús Ferenc főtitkár értékelte, majd a második napirendi pont megtárgyalására került sor. A Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa és a SZOT elnökségének 1980. június 20-i határozata megállapítja, hogy a szakszervezeti mozgalom cselekvési egységének erősítése érdekében az iparágiágazati szakszervezetek és az SZMT-ek munkáját az eddiginél jobban össze kell hangolni, szükséges az együttműködés további fejlesztése. Az ülés résztvevői ennek szellemében értékelték, elemezték a vasutasszakszervezet helyi kapcsolatait s arról pozitívan nyilatkoztak. Az együttműködésnek konkrét eredményei is vannak. Például az őszi forgalom idején a komplex brigádok eredményesebb munkájához az SZMT issegítséget nyújtott. Az együttműködés sokrétűségére jellemző, hogy az a kultúra, a sport, a közművelődés és a szociális ellátás terén is egyre hatékonyabb, eredményesebb. Húszéves a Törekvés táncegyüttes ! — Se nem kicsi, se nem nagy, éppen hozzám való vagy —szól a nóta. A lányokon ciklámen mellény, piros szoknya, fehér kötény. A fiúk elől ropják a táncot, pörge kalappal fejükön, kék mente a vállukon, peng a sarkantyús csizma. Minden szám után dübörgő taps. Vasutasok büszkélkednek, gyönyörködnek saját együttesükben, amely immár két évtizedes múltra tekint vissza. Tánc, vonószenekar, népi kisegyüttes, szólóénekesek. A dal szépen szárnyal, hangszerekkel mesteri kezek játszanak, ritmus a táncosok vérében, lábában, összhang, összjáték. A Törekvés táncegyüttes művészeti vezetője, Manninger Miklós beszél a 20 esztendős együttesről. — Ünnep estéjén nem illik panaszkodni. Nehezen is áll rá a nyelvem. Hiszen itt is sikerünk van. A taps a legnagyobb elismerés. És a kitüntetés is ... De mégis elmondom, mi nyomja a lelkünket. Úgy érezzük, keveset szereplünk hazai közönség előtt. Több meghívást szeretnénk, vidékre, Pestre, vasutasokhoz. Szíváson mennénk. Lassan többet szerepelünk ilyen-olyan folklór műsorokon. Nem mintha ez baj lenne, de van időnk, energiánk s főleg kedvünk, hogy sajátjainknak táncoljunk. Sajátjaink. Ennél a szónál egy kicsit megállunk. No, nem azért, mert a Törekvés táncegyüttes ezt nem így érezné. Inkább azért, hogy meditáljunk, milyen kevesen vannak a táncosok között vasutasok. Nem így volt ez korábban, így hát Manninger elismétli régi óhaját, kérését: „Minden olyan vasutas fiatalt szeretettel várunk, akinek kedve van táncolni." A toborzás a fiatalabb, az iskolás csoportnál sikerrel járt, ott nincs hiány, az úttörők szívesen jöttek , és a szülők javarésze vasutas. Várják a nagy eseményt, remélik, nemsokára már az új, átépített művelődési házban próbálhatnak, szerepelhetnek. Az ideiglenes terem kicsi, szűkös, próba hetente háromszor van, jó lenne már a tágasba átköltözni. Az ünnepi műsorban — amelyet a Pataky István Művelődési Központban tartottak — hat új számot mutattak be. A sárospataki táncokat, az Árgyélus kis madárkáját, a délalföldi ugróst, a kopogós eddig még nem volt színen. Viszont az inaktelki legényest az „öregek” ropták. Most, az ünnepi estén is ez volt a sláger. Visszajöttek a régiek, a jubileum tiszteletére eltáncolják azt, amiért 1968-ban a Ki mit tud? vetélkedő győztesei lettek. Ez volt az est egyik fénypontja. S az, hogy a kétszeres kiváló címmel kitüntetett táncegyüttes újabb elismerésben részesült. A Művelődésügyi Minisztérium a „Szocialista kultúráért” kitüntetéssel jutalmazta az együttes húszéves munkáját. Kitüntetést kapott Tar Judit, Szabó Mária, Bagos József táncos és Kovács Katalin tánckarvezető. Az együttes többször vendégszerepelt már külföldön. Jártak Jugoszláviában, Lengyelországban, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Angliában, Belgiumban, Spanyolországban. Másnap, vasárnap délelőtt, ugyancsak a Pataky István Művelődési Központban került sor a népi zenekar önálló hangversenyére. A műsorban fellépett Budai Ilona, Fábián Márta, Szakály Ágnes, Balogh Márton és Birinyi József. — cseszák — A jubiláló együttes táncosai a színpadon MAGYAR VASUTAS Harminchét éve szabad Miskolc • • Ünnepség a MÁV Szociális és Oktatási Központban Harminchét évvel ezelőtt — 1944. december 3-án — szabadították fel Miskolcot a szovjet katonák. Az évforduló alkalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek a miskolci igazgatóság szociális és oktatási központjának nagytermében. Makkai László, a miskolci igazgatóság pártbizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, közöttük Kalóczkai Istvánnét, a városi pártbizottság titkárát, Rózsa Kálmánt, a városi tanács elnökét és valamennyi megjelentet. A megnyitó után dr. Tóth István, a városi tanács vb-titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után Rózsa Kálmán átadta a „Miskolc városáért" kitüntetéseket azoknak, akik több éven át kiemelkedő munkát végeztek, és különösen sokat tettek Miskolc fejlődéséért. A kitüntetettek között volt a mozdonyvezetők Béke szocialista brigádja is. 1982. JANUÁR 11. A BARÁTSÁG JEGYÉBEN Beszélgetés N. I. Kovaljovval, a szovjet vasutas-szakszervezet elnökével A karácsony előtti napokban, a Közlekedési Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vendégeként néhány napot Budapesten töltött N. I. Kovaljov, a szovjet vasutasszakszervezet elnöke és A. I. Bogusevszkij, a szakszervezet nemzetközi kapcsolatok osztályának a vezetője. A szovjet vendégek Koszorús Ferenc főtitkár meghívására a vasutas-szakszervezetbe is ellátogattak, ahol megbeszélést folytattak a kétoldalú kapcsolatokról, majd kölcsönösen tájékoztatták egymást a két szakszervezet előtt álló időszerű feladatokról. A hivatalos program befejezése után interjút kértünk a szovjet vasutas-szakszervezet elnökétől. N. I. Kovaljov készségesen válaszolt a feltett kérdésekre. — Hogyan látja szakszervezeteink kétoldalú kapcsolatát és együttműködését, egyrészt a két vasutat érintő kérdésekben, másrészt a nemzetközi szövetségben? — Szakszervezeteink között évtizedek óta jó a kapcsolat. Én ezt már akkor tapasztaltam, amikor 1968-ban — akkor még területi titkár voltam — egy vezetőszintű delegáció tagjaként Magyarországon jártam. S amikor megválasztottak szakszervezetünk Központi Bizottsága elnökének, könnyű helyzetben voltam. Ismertem mindenkit, így magyar barátainkhoz gyorsan megtaláltam a személyes kapcsolatot. Azóta gyakran találkozunk. Többször cseréltünk delegációt, s a nemzetközi szövetségben jól együttműködünk. A különböző szintű tanácskozáson aktívak, a vállalt feladatokat jól ellátják, ha egységes fellépésről van szó, mindig a jó ügyet szolgálják. Annak is őszintén örülünk, hogy a nemzetközi szövetség múlt év októberében megtartott damaszkuszi konferenciáján Koszorús Ferenc barátunkat újból megválasztották a vasutas ágazati bizottság elnökének. Ennek a bizottságnak mi is tagja vagyunk, s a szövetség tevékenységében is jelentős szerepet töltünk be. — Hogyan értékeli a két ország vasutasainak munkakapcsolatát a határforgalomban? — A két vasút találkozási pontjánál, Csap és Záhony határállomáson is jó együttműködés alakult ki a szovjet és a magyar vasutasok között. Ismerjük gondjaikat is. Azon leszünk, hogy ebben is szót értsünk. Tudjuk, hogy a megnövekedett szállítási feladatok következtében gyakran kerülnek nehéz helyzetbe az ott dolgozó vasutasok. Bízom benne, hogy a műszaki fejlesztés és a tervszerű szervező munka eredményeként hamarosan jobb feltételek között végezhetik majd munkájukat a vasutasok. — Ismerve, hogy a szovjet vasutasokat is évről évre nehéz feladatok elé állítja a növekvő személy- és áruszállítás, mit tesz a szakszervezet azért, hogy a szovjet vasutasok eredményesen teljesítsék feladatukat? — Mi ebben nagy szerepet szánunk a munkaversenynek. Nemrég vizsgáltuk meg, hogy a verseny hogyan segítse eddigi céljaink elérését, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy még hatékonyabban dolgozzunk. A vizsgálat tapasztalatai is bizonyítják, hogy a munkaversenyben vannak még tartalékaink. Csak egy példát hadd említsek. A Szovjetunió hatalmas kiterjedésű területén 32 vasútigazgatóság működik. Kiderült, hogy eddig a verseny nem ösztönzött arra, hogy az áruval rakott szerelvények gyorsan eljussanak rendeltetési helyükre. Ezért sokszor fölöslegesen feltartóztatták a tehervonatokat az igazgatósági határok előtt. Most ez is helyet kapott az igazgatóságok versenyében. Nagyobb szerepet szánunk a kocsiforduló időjavításának és a kulturált személyszállításnak. Szakszervezetünk nagy figyelmet fordít a vasutasok munkakörülményeire és pihenésükre is. Tudjuk, akkor követelhetünk többet az emberektől, ha a munkafeltételeket és a szociális ellátást is javítjuk. Ebben is szorosan együttműködünk a Közlekedési Minisztériummal. Annál is inkább, mivel a vezetőktől is többet várunk. Hiszen egyformán felelősek vagyunk a vasútért és a vasutasok élet- és munkakörülményeinek javításáért. Befejezésül szeretném még elmondani, hogy szakszervezetünk 1982. január második felében tartja soron következő kongresszusát, melyen több mint 800 küldött vesz részt. A feladatok mellett ezen a fórumon is beszélünk majd országaink vasutasai és a két szakszervezet között kialakult gyümölcsöző együttműködésről. — Köszönjük a beszélgetést. Visi Ferenc A szovjet vendégek a vasutas-szakszervezetben (Skoda László felvétele) SZELLEMI VETÉLKEDŐ Székesfehérváron, a vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában az év végén a szocialista brigádok részére szellemi vetélkedőt rendeztek, amelyen 15, mozdonyvezetőkből álló brigád vett részt. A komáromi, a nagykanizsai, és a székesfehérvári körzeti üzemfőnökségek kollektívái már hónapokkal ezelőtt készültek a politikai, szakmai és kulturális témájú vetélkedőre. A győztes a székesfehérvári Benke Ferenc szocialista brigád lett. Második helyen a nagykanizsai, harmadik helyen pedig a komáromi mozdonyvezetők brigádja végzett. A díjakat és az emléklapokat Pajor István műszaki üzemfőnök-helyettes, a zsűri elnöke adta át. A versenyző brigádok egy csoportja Békéscsabai kultúrmunkások Bensőséges házi ünnepséget tartottak december 21-én Békéscsabán, a vasutas művelődési házban. Dányi Pálné köszöntötte azokat az aktivistákat, akik egész évben segítették a közművelődési munkát, akik azon fáradoztak, hogy a csomópont több mint 2 ezer vasutas dolgozójának művelődését és szórakozását biztosítsák. Az igazgatónő elismeréssel szólt a végzett munkáról, arról a lelkesedésről, tenniakarásról, mely az aktivisták munkáját jellemezte. .Kiemelte a gazdasági vezetők támogatását, külön megköszönte Zentai Mihálynak, a villamosvonat-felügyelőség vezetőjének odaadó, lelkes, szervező tevékenységét. Az aktivisták között nyugdíjas vasutasok is voltak. Van, aki a nyugdíjasklubot, a fotószakkört vezeti, s van, aki a programok terjesztésében vagy a kiállítások szervezésében és rendezésében vesz részt. Az 1981. évi munka értékelése után került sor az aktivisták munkájának elismerését jelképező jutalmak átadására. Zacharidesz Jánosné