Magyar Vasutas, 1988 (32. évfolyam, 1-17. szám)
1988-01-14 / 1. szám
4 A kosárjelzőktől az Integra Dominóig Ünnepi megemlékezés Vámosgyörkön A MÁV hálózatán, először alkalmazott Dominó—55 típusú állomási biztosítóberendezést huszonöt évvel ezelőtt, 1962. december 12-én, Vámosgyörk állomáson helyezték üzembe. A választás azért esett Vámosgyörkre, mert olyan vágányhálózattal rendelkezett, amely alkalmas volt arra, hogy a fővonali és mellékvonali csatlakozások rendszerére kiépüljön egy alapáramköri rendszer, a később telepítendő berendezésekhez. Az első ilyen berendezés átadásának 25. évfordulója alkalmából a MÁV Vezérigazgatóság és a Közlekedéstudományi Egyesület december 11-én ünnepi megemlékezést tartott Vámosgyörkön, a nagyközség mozitermében. A rendezvényt, amelyen számos szakember vett részt, Hernádi István, a miskolci vasútigazgatóság vezetője nyitotta meg. Ezután három előadás hangzott el. Gál Lajos, a miskolci vasútigazgatóság nyugalmazott osztályvezetője lépett először a mikrofon elé. — Azt hiszem, hogy kevés olyan szakmabeli kolléga volt az országban, aki ne kísérte volna figyelemmel a jövő biztosítóberendezésének építési, üzembehelyezési munkáját, majd működését — hangsúlyozta bevezetőjében. — Mi miskolciak büszkék voltunk arra, hogy mi próbálhattuk ki ezt az új technikát. Előadása további részében átfogó képet adott a vasutaknál alkalmazott jelző és biztosítóberendezések fejlődéséről. Mint mondotta: a Magyar Királyi Államvasutak elsőként a kosárjelzőket alkalmazta. Ekkor a vonatok csak nappal közlekedtek, tehát a jelzőt nem kellett kivilágítani. A kosárjelzőkhöz képest minőségi változást jelentett a tárcsás villamos védjelzők elterjedése. Ezt már ki lehetett világítani. Felavatásán Ferenc József császár is jelen volt. Ez a típus az ötvenes évekig működött a MÁV vonalain. Azokban az években fokozatosan váltotta fel a vonóvezetékes karos jelző, majd később annak a tárcsáselőjelzője. A kosárjelzőktől a Dominó— 55 típusú berendezésekig mintegy hét korszakváltás történt a biztosítóberendezésekben. Vámosgyörkön például az első Dominó—55 üzembehelyezéséig egy jelzőblokkos, nem biztosított bejárati jelzőberendezés üzemelt, két váltóőri körzettel. Az elsőt a fővonalak nagy és középállomásain újabbak követték. A századik Dominó— 55-öt Göd, a kétszázadikat Kál- Kápolna állomáson helyeztéküzembe. Az utóbbi években a telepítések üteme lelassult, de így is közelítünk már egy újabb jubieumhoz, a háromszázadik Dominó—55 felszereléséhez. Ma egyébként ezek a berendezések képezik az alapját a korszerű biztosítóberendezések továbbfejlesztésének, a központi forgalom-ellenőrző és -irányító rendszerek kialakításának. A következő előadó, Mészáros András üzemeltetési vezérigazgató-helyettes az üzemvitelre gyakorolt kedvező hatásaként elemezte a korszerű jelző- és biztosítóberendezések szerepét. Ezeket mondotta: — A D—55 típusú berendezés olyan műszaki fejlesztési és technológiai korszerűsítési folyamatot indított el, amely alapjaiban változtatta meg a forgalomszervezési és az üzemviteli munkát. Segítségével a vonatmozgások mellett a tolatásokat is lezárt vágányúton lehet elvégezni. A berendezés kizárja az emberi tévedés lehetőségét. A harmadik előadó, Pásky Jenő, a vasutas-szakszervezet osztályvezetője a biztosítóberendezések emberrre gyakorolt hatását elemezte. — A mechanikus berendezések a vasutasok fizikai erejét tették próbára, a korszerű, a Dominó—55 típusú biztosítóberendezések, a szellemi képességeket veszik igénybe — mutatott rá. — Ebből következik, hogy az üzemeltetésükhöz, kezelésükhöz szakmailag hozzáértőbb, felkészültebb vasutasokra van szükség. Az előadások után Fülöp László a MÁV vezérigazgatóság biztosítóberendezési és automatizálási főosztályának vezetője, a negyedszázados jubieum alkalmából, a jelfogók kicsinyített mását adta át azoknak a szakembereknek, akik az eltelt évtizedekben nagy részt vállaltak a korszerű biztosítóberendezések fejlesztésében és telepítésében. A jubileumi megemlékezés a vasútállomáson folytatódott. Tóth László műszaki vezérigazgató-helyettes ünnepélyes külsőségek között leplezte le az első Dominó-55 típusú berendezés negyedszázados évfordulója alkalmából készült emléktáblát. (Visi) Jubiláló alma mater Kilencvenéves a kaposvári MÁV Nevelőotthon Régi feljegyzésekből, féltve őrzött dokumentumokból ismert, hogy a MÁV már a századforduló előtt is nagy gondot fordított alkalmazottai szociális helyzetének javítására. A kilencvenes évek második felében például a rászoruló vasutas gyerekek iskolai tanulmányainak segítése céljából, két MÁV- internátus is létesült. Az elsőt 1896-ban Szegeden, a másodikat a következő évben Kaposváron adták át rendeltetésének. Hogy miért esett a választás Kaposvárra? Egyrészt azért, mert ennek a városnak a tanácsa volt a legelőzékenyebb és legbőkezűbb, ugyanis nemcsak ingyenes építési telket, hanem kölcsönt is adott az építéshez. Másrészt ez a város esett földrajzilag legközelebb Horvátországhoz. Tudni kell, hogy Horvátországban nem voltak magyar nyelvű iskolák. Emiatt félő volt, hogy az ott dolgozó magyar vasutasok gyerekei elfelejtik anyanyelvüket és elvesznek a magyarság számára. Az első évben 200 fiúval népesedett be az 1897 végén átadott nevelő tanintézet, melynek kis lakói elsősorban a nehezen megközelíthető helyekről, főleg őrházakból érkeztek Kaposvárra. A MÁV, miként korábban, a felszabadulás utáni években is sokszor adta tanújelét áldozatvállalásának. A második világháború nyomait erősen magán viselő kaposvári nevelőintézet épületét gyorsan rendbe hozták. Igaz, hogy az első években még híján voltak felszerelésben, ellátásban, ruházatban, de ez nem akadályozta a maroknyi nevelőtestületet abban, hogy munkához lásson. A helyreállítás nehéz évei után folyamatosan javultak a személyi és a dologi feltételek. Az épület kívülbelül megszépült, modernebb, otthonosabb lett. Ezzel egy időben a tantestület és az őket kisegítő személyzet létszáma is folyamatosan gyarapodott. Ma a gyerekek nevelését, gondozását és egészségügyi ellátását 26 szaktanár és tanító, valamint 55 fizikai, főként gazdasági feladatokat ellátó — beleértve az orvosokat és az ápolókat is — dolgozó végzi. A jubileumi ünnepségen, a maiak mellett nagyon sok egykori növendék és nevelő vett részt. Köztük volt Pallós László is, aki húsz évet töltött az intézetben. Előbb nevelőtanár, majd 1958-tól 1975-ig — nyugalomba vonulásáig — a nevelőotthon igazgatója volt. Az intézmény vezetői, élükön dr. Radnai Jenőné igazgatóval gazdag programot állítottak össze. Az ünnepi rendezvény a kora délelőtti órákban irodalmi, matematikai vetélkedővel kezdődött, s délután jubileumi műsorral folytatódott. Ezután következett a régi növendékek baráti találkozója, majd tinidiszkó zárta a napot. Az ünnepi program méltó volt a jeles évfordulóhoz. R. V. F. Díjazott pályamunka Tavaly hatodszorra hirdette meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Közlekedési, Mezőgazdasági és Építésügyi Minisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal „Az ésszerű anyag- és energiatakarékosság megvalósítása, melléktermék és hulladék hasznosítása” című pályázatot. A pályázati rendszer lehetőséget adott egyéni műszaki, és ipari szakági, vagy több szakágazatot közösen érintő korszerűsítési javaslatok team munkában történő kidolgozására. A pályázatokat szakértőkből álló ipari szaktestületek, és azt követően a testületek vezetőiből alkotott bírálóbizottság minősíti és díjazza, az abszolút titkosság elvének és követelményeinek szigorú betartásával. A pályázati rendszer útján az elmúlt öt év alatt megvalósult korszerűsítések műszaki, gazdasági eredménye az ország számára 2 milliárd forint volt. A pályázatok díjazására felhasznált összeg évenként fél millió forintot tett ki. Az 1987. évi pályázat lezárult. A díjak ünnepélyes átadására a Technika Házában december 10-én került sor. A díszoklevelet Fock Jenő, az METESZ elnöke adta át a pályázóknak. A beérkezett 120 pályázat közül 80-at fogadtak el. A pályázaton a MÁV energiagazdálkodással foglalkozó szakemberei is részt vettek. Az „Energiamegtakarítások fűtőolaj-bázisú kazántelepeken” című pályamunkájuk elnyerte a bírálóbizottság érdemi elismerését, és a Közlekedési Minisztérium különdíját. A pályázaton szereplő javaslat megvalósításakor évi 1200 tonna fűtőolaj-megtakarításhoz juthat a népgazdaság. Elismerés illeti ezért Kovács Lajost, a debreceni járműjavító üzem főenergetikusát, Bruszt Ernőt, a gépészeti és járműfenntartási főosztály mérnök főtanácsosát és munkatársait. Az METESZ és az OMFB szakértői irodát alapított azért, hogy a pályázati rendszerben elismert, jelentős műszakigazdasági eredménnyel megvalósítható javaslatok megvalósuljanak. A szakértői iroda egyszerre hivatott képviselni az iparág és a pályázó érdekeit. Lukáts Gáborné SAJTÓSZEMLE Mit írnak rólunk? Vasutasok helytállásáról, példaadó szolgálatáról szól az itt következő írások többsége, amelyeket megyei újságokból válogattunk. Találtunk e sajtóorgánumokban bíráló anyagokat is, ezeket nem az ünneprontás szándékával adjuk közre. Csupán azért, hogy a kritikát szívleljék meg azok, akiknek szól. Sőt mások is, tegyünk meg a kerítésen belül, a jobb munkafeltételek érdekében ... Nálunk, a járműjavítóban jó a kapcsolat a vezetők és a munkások között. Jó a munkahelyi légkör. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy vezetőink szinte kivétel nélkül valamikor itt voltak fizikai dolgozók. Bizalommal vagyunk irántuk, de úgy érzem, ők is bíznak bennünk. Ezt a kölcsönös bizalmat nagyon fontosnak tartom. Remélem, hogy a szavak és a tettek nemcsak most, hanem a jövőben is összhangban lesznek. Elsősorban ezekben látom a párt és a kormány programja megvalósulásának zálogát.” az állomási csapban, s úgy vélem, nem is lesz. A gondot jeleztük az építőknek, de hiába. Új vezetékrendszert építettek ki, s az állomási vízcsap, valamint az Utasellátó büféje kirekedt a rendszerből. Újból vésni, csatlakoztatni . . . nehezen elképzelhető. Többször kértük már az utazóközönség megértését az átépítés miatt. Kérjük továbbra is ... / Ez is megoldás?...” Kisalföld Megnőtt az újítási kedv a MÁV győri körzeti üzemfőnökségének területén. Az ott dolgozó ezerkétszáz ember — zömmel férfi — az elmúlt öt esztendőben majdnem megduplázta az újítások számát Szabó András körzeti üzemfőnök tájékoztatója szerint, amíg öt évvel ezelőtt mindössze negyvenhat újítást nyújtottak be a dolgozók, addig a múlt esztendőben már nyolcvanat. Ezek közül hetvenhármat elfogadtak hasznosításra és ötvenhatot alkalmaztak is a különféle munkaterületeken. Az újítások többsége szervezési jellegű, ami a MÁV-nál rendkívül fontos. Ezt követik azok az újítások, amelyek kisebb átalakításokat és ésszerűsítéseket javasolnak a különféle gépi berendezéseken. Ezek is nagyon fontosak, mert gyorsítják, pontosítják a munkát, sőt nem egyszer a biztonságtechnikai feladatok megoldásában is segítenek. Debrecen A hajdúsági várospolitikai hetilapban olvastuk a „Munkásszemmel a kibontakozásról” című írást. Szűcs József kazánkovács, a MÁV Járműjavító Üzem csoportvezetője így beszélt a lap munkatársának: „Nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadtuk a kibontakozási programot, amelyet korrektnek, komplexnek tartunk és biztos vagyok abban, a stabilizáció megvalósítása a munkásokon nem múlik. Mi végre fogjuk hajtani a ránk háruló feladatokat, ha biztosítják számunkra a szükséges feltételeket. Mindenekelőtt a munkalehetőségre gondolok. Tudomásom szerint többször vasúti kocsi vár javításra, mégis nemegyszer előfordul, hogy órákat kell várnunk, amíg egy-egy kocsi begördül az üzem területére. Az is gondot jelent számunkra, hogy akadozik egyszer-egyszer az alkatrészellátás. Mivel ez kimondottan üzemen belüli probléma, nagyon remélem, hogy nem megoldhatatlan. Igaz, hogy nálunk a fizetésre nem lehet panaszkodni. De mivel igen nehéz és piszkos az a munka, amit végzünk, így nem túlságosan vonzó a fiatalok számára. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amit lehet. Dolgozók Lapja A Komárom megyei napilap „Sivatag az állomáson” című glosszáját szó szerint közöljük, íme: „Leszáll a kismama a tatabányai állomáson. Kezében üres tolásüveg. A vízcsaphoz igyekszik. Hiába. Még csak nem is szörcsög, száraz, mint a Szahara. Hónapok óta. Még van egy-két perc a csatlakozásig. Odafut az Utasellátó pavilonjához, s kéri szépen, hogy töltsék meg vízzel az üveget. Csak cola van. Háborog. „Így akarnak nagyobb bevételt?” Pedig a legjobb akarattal sem tudják megtölteni. Ott sincs víz. Ezért nem lehet a pavitonban hamburgert kapni, ezért maradt abba idő előtt a fagylaltárusítás. Varga Rezső állomásfőnök cseppet sem bizakodó: — Valóban, régóta nincs víz Határidő előtt adták át Új üzemcsarnok Békéscsabán Határidő előtt három hónappal, december 22-én adták át rendeltetésének Békéscsabán a MÁV Északi Járműjavító új szerelőcsarnokát. A műszaki átadáson részt vett Molnár Sándor, a gépészeti szakosztály főosztályvezető-helyettese és Balogh Sándor, a járműjavító üzem igazgatója. A 22 millió forintos beruházás tervezője a szegedi DÉLTERV volt, a kivitelező a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat, amely három hónappal a vállalt határidő előtt rendelkezésre bocsátotta a szerelőcsarnokot. Ebben azonban szerepe van a járműjavító dolgozóinak is, mert a gépészeti és technológiai berendezések szerelését ők végezték. A csarnok technológiai színvonala megfelel a követelményeknek. Az anyagmozgatás teljesen gépesített, a dolgozók munkáját félautomata hegesztőberendezések segítik. A munkakörülmények is kifogástalanok. A világos, áttekinthető munkahely kellemes hőmérsékletéről automatikus klímaberendezés gondoskodik. A 800 négyzetméteres üzemcsarnokban M-40-es, M-44-es, M-62-es, V-41-es és V-42-es mozdonyok hajtómotorjai álló- és forgórészeinek nagyjavítását végzik 1988 második negyedévétől. Eddig ez a munka a budapesti üzem feladata volt, ahol most lehetőség nyílik más fontos gépi munkák végzésére. Békéscsabán két műszakban 70 embernek ad munkát az új csarnok, ahol a szakembereket immár másfél évtizede képzik folyamatosan. Most a villamosgép-szerelők átvették az új üzemcsarnokot. U. T. Zalai Hírlap A kibontakozási program végrehajtásának feltételeiről nyilatkozott Bálint Attila, a nagykanizsai vontatási főnökség 4-es pártalapszervezetének titkára is. — A legfontosabbnak tartom a helyi feladatokra való alkalmazást — mondotta. — Most már ne másra és „kifelé” mutogassunk, hanem önmagunkból, a képességeink alapján megvalósítható fegyelmezettebb munka és példaadás követelményeiből induljunk ki. Tőlünk, fenntartásiaktól, szerelőktől nagyban függ a személy- és teherszállítás üzembiztonsága, pontossága, ezért jobban alapoznék az egyéni önállóságra, a felelősségre. Egy-egy szerelési-javítási részfeladat befejeztével ki-ki önmagát ellenőrizze. Ehhez viszont még színvonalasabb szervezési és műszaki feltételeket kellene biztosítani. A nem megfelelő minőségű alkatrészek, kenő- és üzemanyagok miatt elég gyakran kényszerülünk költséges pluszmunkára, többlet anyagfelhasználásra. Azt is hozzáteszi Bálint Attila, hogy osztja számos kollégája véleményét, miszerint a fordulószolgálatban levők ellenőrzésére, a túlduzzasztott vasúti apparátusok és a bürokrácia csökkentésére érdemi lépéseket kell tenni. 1988. JANUÁR 14. Pest Megyei Hírlap A főváros agglomerációs körzetében nagy az ingázók száma, — írja a napilap egyik jegyzetének szerzője. — Közölük sok évi a vonaton olvasnának, lenne idejük tájékozódni. Ám a vonatfülkék sötétek. Egyik helyen hiányzik az égő, ahol van, ott meg nem vitágít. „Szemünk világa ellen való vétek ez a kínlódás” — állapítja meg a jegyzetíró, aki a Budapest—Dunakeszi közötti szakaszon közlekedik rendszeresen, és ez volt a tapasztalata tavaly, még tavalyelőtt is. Napló Az elmúlt években több vasutas részére tudtak szolgálati lakást biztosítani, vagy bérlőkijelölési jogon tanácsi bérlakást is adtak számukra. Ezekből többségükben a fiatal dolgozók részesültek. Tavaly 16 vasutas kapott több mint 1,7 millió forint összegű kamatmentes kölcsönt lakáshelyzetének megoldására. Elutasított kérelem nem volt. Biztosítják a továbbtanulási lehetőséget is a dolgozók részére. Szerződéskötéssel és egyéb módon támogatják a továbbtanulókat és társadalmi ösztöndíjjal biztosítják a vasutasképzést a fiatalok körében. Vas Népe Hasznosítja a selejtezésre, illetve javításra váró tehervagonokat a MÁV szombathelyi igazgatósága. Körmenden május elseje óta 24, egyenként 25 négyzetméteres alapterületű fedett kocsit adott bérbe a vasút a helyi gyógyszer- és tápszergyárak raktározási céljaira. Június elsejétől ugyanott 34 hasonló alapterületű teherkocsit bérel a Tokodi Üveggyár. Ajkán az Unipack Dobozkészítő Vállalat és a Balaton Volán veszi igénybe a MÁV legújabb szolgáltatásait. A vasút hasznosítja üzemen kívüli vagonjait, a vállalatok ideiglenes raktározási gondjai olcsóbban megoldódnak. Nem elhanyagolható szempont: a társadalmi tulajdon védelme a pályaudvarokon javult. A szombathelyi igazgatóság ezzel a módszerrel az eddig eltelt néhány hónap alatt több mint 400 ezer forint külön bevételre tett szert. összeállította: Hegedűs Ferenc