Magyar Vasutas, 1994 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-19 / 1. szám
ARA: 11 FT XXXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1994. JANUÁR 19. AZ IDEI BÉREIVELÉS KEDVEZŐBB A TAVALYINÁL A MÁV Rt. több mint öt milliárd forinttal fordít nagyobb összeget a bérekre, mint a múlt évben d öntően a Vasutasok Szakszervezetének köszönhetően . 1994-ben viszonylag kedvező éves szintű, 25 százalékos mértékű béremelés valósul meg a MÁV Rt. munkavállalóinál. Az is pozitív eleme az 1. évi bérfejlesztésnek, hogy annak kezdő időpontja január 1-je és nem egy későbbi időszak, mint a múlt évben. A béremelés mértéke, ideje, módja körül kialakult vitákról, az elért eredményekről, a VSz vezetőinek aktív tevékenységéről a lap olvasói kellő információkkal rendelkeznek. Most a végrehajtás néhány konkrét kérdését ismertetjük. A 25 százalék bérnövekmény éves szinten olyan formában valósul meg, hogy az idei bérfejlesztés terhére kell elszámolni a múlt év április 1-től kezdődő bérfejlesztés 1 évre áthúzó hatását, amely 3,3 százalékot tesz ki. A január 1-től soros előléptetésben részesülők 1,4 százalékot használnak fel a bérfejlesztési keretből (megközelítően a munkavállalók 1/3-a kap 4 százalékos béremelést a bértétele emelkedése miatt). A 13. havi fizetés növekedését is a bérfejlesztés terhére lehet fizetni (0,6 százalék). Ezek levonása után 19,7 százalékos emelkedés valósulhat meg, alapbérnövekedés, illetve az ahhoz kapcsolódó változó illetmény emelkedés címén. A vasutas munkavállalók 1993-ban havi átlagban 25566 forintos keresetet értek el. (Ez még becsült adat) 1994-ben havi átlagban 6391 forint lesz a keresetnövekedés, így az 1994. évi havi átlagbér megközelítően 32000 forint körül alakulhat. A MÁV Rt. a munkavállalóinak bérfejlesztésére I. évben 5368 millió forintot használ fel, amely járulékaival együtt 8186 forint költségtöbbletet jelent. A bérfejlesztés forrása kisebb részben a létszámcsökkentés felszabaduló bére, nagyobb részben a vállalati költség, illetve a központi támogatás. Az alapbér emelés módja: Az alapbérek növelését gyakorlatilag a soros előlépésekhez kapcsolódó béremeléssel kell kezdeni. Ez azt jelenti, hogy akinek a bértétel érvényességi éve 1991, azokat eggyel magasabb bértételbe kell sorolni. Természetesen nem sorolható magasabb bértételbe az a munkavállaló, aki eddig is a bérosztályához tartozó legmagasabb 14. bértételben volt. A soros előléptetés nem jár béremeléssel annál a munkavállalónál, akinek az alapbére az előlépés után is eléri vagy meghaladja a 100 százalékos ráállási szintet. A többi munkavállaló bére az előlépéssel egyidejűleg 4 százalékkal emelkedik. Az így megállapított alapbér képezi a további bérfejlesztés alapját. Az éves bérpolitikai intézkedés keretében 1991. január 1. hatállyal bérfejlesztésben kell részesíteni valamennyi teljes és részmunkaidős munkavállalót, azok kivételével, akiknek munkaviszony megszüntetése (bármilyen jogcímen) a bérfejlesztés időpontjában már folyamatban van, függetlenül attól, hogy a munkaviszony megszüntetést melyik fél kezdeményezte. Az alapbérfejlesztés általános mértéke az 1993. december 31-én érvényes személyi alapbér 12,5 százaléka, de legalább a 8000 forinttal induló bértáblázat 100 százalékának eléréséhez szükséges összeg. Ez azt jelenti, hogy azok a munkavállalók, akik az eddig általános 82,4 százalékos mértékű ráállási szinten álltak 21,4 százalék alapbéremelésben részesülnek és így érik el a bértarifa 100 százalékát. (A 82,4 százalékon állt a munkavállalóknak körülbelül 70 százaléka, míg a többi ezen felül, többen elérték, vagy meghaladták a 100 százalékot is.) A többi teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó legalább 12,5 százalékos béremelést kap függetlenül attól, hogy eddig mennyi volt a ráállási százaléka és attól függetlenül is, hogy ezzel a béremeléssel meghaladja a 100 százalékos ráállási mértéket. A tarifaértékeket a cikk melléklete tartalmazza. A megemelt alapbérek csak a táblázatban rögzített értékek lehetnek, amennyiben 100 százalék feletti alapbér kerül megállapításra, úgy az alapbéreket a kerekítés szabályai szerint 100 forintos pontossággal kell meghatározni. Azoknak a munkavállalóknak, akiknek a bére két részből (időbér+alapbér) áll, a bérét személyreszólóan kell meghatározni és e bérfejlesztést az eddig leírtaknak megfelelően kell megállapítani. Az időbér emelése mellett a teljesítmény bér-részt is megfelelően karban kell tartani. A MÁV bérrendszer hatálya alá nem tartozó munkavállalók átlagbér növekedése azonos elemekből tevődik össze, s végrehajtása megegyező elvek alapján történik, mint a vasutas dolgozók bérfejlesztése. Itt is meg kell valósítani a három éves várakozási idő elteltével esedékes eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolást és az ehhez kapcsolódó béremelést. A tarifaérték elérése vagy meghaladása ebben az esetben is korlátja az úgynevezett soros bérfejlesztésnek. Az alapbérfejlesztés általános kötelező mértéke a december 31-én érvényes alapbér 12,5 százaléka. (Folytatás a 2. oldalon) Miniszteri biztos a MÁV Rt. élén Távozik, vagy marad beosztásában a MÁV Rt. vezérigazgatója? A találgatások rejtélye megoldódott. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter nem váltotta le Csárádi János vezérigazgatót, hanem Berényi János, a GySEV elnök-vezérigazgatója személyében miniszteri biztost nevezett ki a Magyar Államvasutak Részvénytársaság élére. A szaktárca hivatalos közleménye szerint az intézkedést egyebek között az indokolta, hogy a MÁV Rt. a költségvetési támogatások ellenére az elmúlt évet megközelítően 16 milliárd forint veszteséggel zárta. A helyzetet súlyosbítja, hogy 1994-ben, a kiemelkedően magas támogatás ellenére, a tavalyinál is nagyobb veszteséggel számolnak. Mindez arra kényszerítette a közlekedési kormányzatot, hogy a MÁV vezetőinek szemléletében és a részvénytársaság gazdálkodásában alapvető változásokat foganatosítson, melyeknek része a miniszteri biztos kinevezése. Berényi János határozatlan időre szóló megbízatása - jelenlegi beosztásának megtartása mellett - január 15-től lép életbe. A megbízás magába foglalja a MÁV Rt.-t felügyelő miniszter valamennyi, a társaságra vonatkozó jogkörét, különös tekintettel a vezérigazgató és magasabb vezetői beosztású munkatársai felett gyakorolt munkáltatói jogkörökre. Dönthet a privatizációs folyamatok gyorsításáról, a vasút fejlesztését meghatározó célkitűzésekről a kereskedelem- és vállalkozáspolitika erőteljesebb érvényesítését szolgáló struktúra kialakításáról. Egyszóval a miniszteri biztosi címmel felruházott Berényi János a Máv Rt. elnöke és vezérigazgatója fölé rendelt vezető. Kedves Olvasó! Ez év januárjától új köntösben jelenik meg a Magyar Vasutas. Régi kívánságnak teszünk eleget ezzel, hiszen a hagyományos technikával, magas nyomással készült lapszámokat olvasóink - közülük is főként az idősebbek -, nem kevés szemtornával tudták csak áttanulmányozni. Most lehetőségünk nyílt a korszerűbb formában való megjelenésre, s reméljük, olvasóink örömmel és érdeklődéssel forgatják majd a küllemében tetszetősebb, tartalmában már eddig is a mai kor szelleméhez és követelményeihez igazodni kívánó Magyar Vasutas új számait. A lap hagyományos „újság” formátumán és fejlécén nem változtattunk, hiszen ezek fontos és megszokott azonosító jegyek, másfelől a vasút és szakszervezetünk házatáján manapság mindig történik annyi közlésre érdemes esemény, ami kéthetente könnyűigézerrel megtölt nyolc teljes újságoldalt. Persze a lap fogadtatása nemcsak azon múlik majd, hogy milyen mennyiségű hírt, tudósítást, véleményt és más közölnivalót tudunk rendszeresen megjelentetni benne, hanem azon is, hogy mindez olvasóink igényeivel találkozik-e. Előre is köszönetet mondanik mindenkinek, aki tanácsaival, vagy bírálataival a szerkesztőség munkáját segíti, s ezen keresztül is a Magyar Vasutas „tiszteletbeli munkatársává” válik. Ugyanígy várjuk azon olvasóink írásait is, akik úgy gondolják, hogy mások számára is hasznos mondanivalójuk van, vagy a lapban megjelent valamelyik cikkre kívánnak reagálni. A Magyar Vasutas természetesen a továbbiakban is mindenekelőtt érdekvédelmi újság, a vasutas dolgozók és nyugdíjasok helyzetéről, élet- és munkakörülményeiről, s ezzel összefüggésben a Vasutasok Szakszervezete céljairól és eredményeiről kíván beszámolni. Úgy tűnik, mostanság és egy darabig még egyik témában sem kell anyaghiánytól tartani. A vasút egyszerre nyögi a gazdasági recesszió okozta teljesítmény-bevételhiány veszteségeit és a leromlott műszaki állapot következményeit, a vasutasság pedig - kevés szerencséseket kivéve - megélhetési gondok szorításában, sorsa jobbra fordulása iránti hitében elbizonytalanodva, vagy - ha teheti - gátlástalan önzéssel, csak saját érdekeit követve próbálja átvészelni a túl sok jóval nem kecsegtető éveket. Pedig a másoktól való elfordulás éppen a védekezés, a változtatás esélyétől foszt meg. Csak az összefogásban, a szervezettségben rejlő erőnek köszönhető, hogy az utóbbi néhány évben a vasutasságnak nem kellett olyan megrázkódtatásokat elviselnie, ami jónéhány más iparágnak vagy szakmának jutott. Az együttes fellépése és az érvekkel alátámasztott, nem pedig érzelmeken nyugvó vagy azokra apelláló politizálás - következménye, hogy a Vasutasok Szakszervezete az utóbbi néhány évben - sokkal nehezebb körülmények között - többet produkált, mint korábban 10- 15 év alatt. Ha csak a 93-as év eseményeit vesszük sorba, az év elején kollektív szerződés és bértárgyalások, folyamatos létszámegyeztetések, soronkívüli kongresszus, TB-választás, üzemi tanácsi választás és mindezek előkészületei, kampányok, a MÁV Rt.-vé alakulása, felügyelőbizottsági választás, a 94-re vonatkozó létszám-, kollektív szerződés és bértárgyalások, sztrájkügyek, alapszervezeti választások, kongresszusi előkészületek, s mindeközben a szakszervezet folyamatos működtetésének feladatai, hogy csak néhányat ragadjunk ki a 93. évi teendők sokaságából. S ahhoz sem férhet kétség, hogy az elért eredmények, a vasutasok érdekében kötött megállapodások nyugodtan kibírják az összehasonlítást bármely más ágazat produkciójával. Milyen kár, hogy ezek a vívmányok is csak a romlás lassításához és esetenkénti megállításához voltak elégségesek, abszolút értelemben vett javulást csak néhány helyen tettek lehetővé. Egy szakszervezet úgyis nehezen érvelhet azzal, hogy: „...nélkülünk még ennyire sem futotta volna..." Ezt a tagság úgysem veszi tudomásul. Jó, hogyha ezzel a szomorú ténnyel minden tisztségviselő megbarátkozik. Olyan állapot még egyelőre nem várható, amikor - a költő szavával élve - „...megállhatunk, mert itt van már a Kánaán..." De vigasztaljon mindannyiunkat, hogy hol maradna enékül a további tettekre sarkalló hajtóerő!? Amire pedig 1994-ben is szükség lesz! A gazdaság helyzete most sem ígér látványos változásokat, biztos tehát hogy a vasutasságnak ebben az évben is súlyos terhekkel kell szembenéznie. Tavasszal esedékesek a Vasutasok Szakszervezete XIII. Kongresszusa és várhatóan május hónapban kerül sor a parlamenti választásokra, ami a szakszervezetek számára I.:1 sem lesz közömbös. Fontos volna, hogy a VSz soros kong- | resszusa az eltelt ciklus ta- | pasztalatai alapján rendezze újra a szakszervezet működési feltételeit, hogy azok lehetőség szerint ne gátolják, hanem inkább segítsék az érdekvédel- l mi munkát. Ez azért sem lehet megoldhatatlan feladat, mert a Vasutasok Szakszervezetének van tagsága, ebből következő-en anyagi ereje, van szakértői háttere, van infrastruktúrája , vannak felkészült és hivatástu- | dattal bíró tisztségviselői, va- | gyis minden feltétele adott ah- | hoz, hogy a jelenleginél szer- | vezettebben, a tagsággal szó- | rosabb kapcsolatiján, hatéko- | nyan működhessen. Csak összefogás, egy kis jószándék | és bizonyos elfogultságokon való felülemelkedés szüksé- | geltetne az optimális kombiná- | ció kialakításához. Amiről most már talán nem csak be-e szélni kellene, hanem megva- | lósulása érdekében tenni is. f£ Lesz tehát miről írnia a Ma- | gyar Vasutasnak 1994-ben. Persze a gondok, a nehézsé- | gek, az ezekből adódó felada- | tok bemutatása mellett öröm- | teli tudósításoknak is helye van. Mert az sem igaz, hogy a | vasutasok erőfeszítései céltalan | nők és hiábavalóak lennének. f Nemcsak a gondokat, az örö- | möt is meg lehet (és meg kell) | osztani mindazokkal, akik szí- | vesen fogadják. Egyvalami viszont egészen | biztosan hiányozni fog az új | formátumú Magyar Vasutas- | ból: az a hang, amely elfogult- | ságból, irigységből, a magától | való vagy a tenyésztett rossz- | indulat kifejezéseiből, mások | kat (főleg más szervezeteket, | vagy azok egyes képviselőit) | mocskolni, vagy lejáratni | igyekszik, ezen keresztül | óhajtván népszerűséget szerez- | ni, a bennfentesség, a csalha- f tatlanság és az egyedül üdvö- s zítő tudás birtoklásának látsza- ■ tát kelteni saját maga számára. Persze az irónia és a gúnyoló- adás két különböző dolog. Az | utóbbi fajtához tartozó megnyilvánulásokat - ha egyálta | lán érdekel valakit - nem a | Magyar Vasutasban, hanem | más, szintén vasutasok között | forgalmazott kiadványokban | lehet keresni. Talán már ott | sem sokáig. / 1 Jó szívvel ajánlom tehát hű | séges és leendő olvasóink fi- | gyelmébe és jóindulatába az | újjászületett Magyar Vasutast. | Hasznos és kellemes olva- jS£ sást kívánok!7 Papp Pál !