Magyar Yacht, 1941 (19. évfolyam, 4-12. szám)
1941-05-15 / 4. szám
40-32« TTlÉÉlyvt*! % „JJvoir . • 1*.: -f* XIX. évfolyam. ^ "' 194hmájus 15. * 1941. május 15. MAGYAR YACHT Felelős szerkesztő és kiadó : Benzsay Kálmán. Kiadóhivatal: Bpest, II., Mecset u. 8, Telefon: 153-695. Előfizetési ár egész évre P. 6.Megjelenik havonként. Minden közölt szerkezeti rajz vagy terv az illető tervező rty vállalat szellemi tulajdona marad és ezért azokat az illetők engedélye nélkül bármikép . . _____________________________felhasználni, vagy azok szerint építeni szigorúan tiltott.________________________________________________ A Balatoni Yacht Club hivatalos lapja Szerkesztőség: Bpest, II., Guyon R. u. 11. Telefon: 164-552 4. szám. \)u is vew... Május 4.-én meghallgattam Hitler Adolfnak, a világ legnagyobb harcát vivő német nép csodálatra méltó vezérének rádióbeszédét. Másnap és a következő napokban olvastam erről a beszédről az újságokban,hazai lapokban, külföldiekben egyaránt. Barátaimmal, ismerőseimmel ugyancsak beszélgettem erről a beszédről. Beszéltem öregekkel, fiatalokkal, meglett, érett korúakkal, katonákkal, ügyvédekkel, orvosokkal, mérnökökkel, tanítókkal, tanárokkal, cipésszel, levélhordóval, gyári munkással, délvidéki menekülttel, kis és nagy emberrel egyaránt. Hitler vezér egy mondata azonban annyira megkopott, hogy azonnal ceruzát ragadtam és feljegyeztem magamnak. Erre a feljegyzett mondatra azonban nem találtam utalást egyetlen egy újságcikkben sem, de egyetlenegy ember sem utalt rá, akikkel utólag beszélgettem. A háborús psziche nem fogja fel az olyan mondást, amely nem magára a háborúra, annak jelenére és főleg nem annak jövőjére vonatkozik. A háború rettenetes súlyát, amellyel ránehezedik az emberiségre, éppen az jellemzi, hogy a vele kapcsolatos múlt annyira terhes, hogy az emberek nem is akarnak, de nem is tudnak emlékezni rá, mert sokkal nagyobb bennük a háború alig kifürkészhető jövőjének ismerete utáni vágyakozás és ezért a jóslatok, az előre való kijelentések izgatják őket a legjobban. Pedig Hitler vezér semmit sem jósolt, hanem egy olyan múltra hivatkozott, amelyet a tények — de az elvitathatatlan tények — százszorosán igazoltak és a jövőben is igazolni fognak. És miért? Mert minden béke- és igazságszeretet mellett annyira emberi tudott lenni, hogy számításba vette az emberi önzés és kíméletlenség változatlan fennforgását még akkor is, amikor már a népek milliói ideadták töménytelen fájdalmukat, szenvedésüket, életüket, vagyonukat; mert tudta és felismerte, hogy a kifosztott népeknek nincs más lehetőségük mint megmaradt testi és szellemi erejük, azaz verejtékes munkájuk és nemzetük örök életébe vetett olyan meggyőződéses és mélységes hitük, amely képessé teszi a nemzetet megbecsültetésük és elismerésük minden ármánnyal szemben való kiharcolására, amit elérni máshol, mint a harc mezején és máskép, mint véres áldozattal — nem lehet. A verejtékes munka és a véres harc! Itt kapcsolódik egybe mint egy nemzet létének biztosítékai a vér és a verejték. De mielőtt idézném Hitler vezér nagyszerű mondatát rá akarok mutatni az emberi méltóság megnyilvánulására is, ami Hitler vezér mondatában ugyancsak kifejezésre jut és ez az ész! „Amit verejtékben évek óta áldoztunk, azt ezerszeresen megtakarítottuk vérben!“ Ezt mondta Hitler vezér egy majd két éves háborúban a diadalmas lengyel-, norvég-, nyugati- és délkeleti hadjárat után, amely hadjáratok együttes véráldozata nem érte el az 1914—18. évi világháború egyik nagy csatájának mértékét sem. Lám erről a kristálytiszta bölcsességről, hogy a béke verejtékével a háború drága vérét menthetjük, senki sem szólott. Pedig nekünk, kevés számú magyaroknak, de fel kell erre az egyetlenegy mondatra figyelnünk, de agyunkba kell ezt vésnünk és a jelen idők minden tanújának kötelessége megőrizni és átadni az utódoknak, mert mindig könnyen ontottuk vérünket. Ebben a mondatban: „amit verejtékben évek óta áldoztunk, azt ezerszeresen megtakarítottuk vérben“ benne van a magyar sportnak egész értelme és feladata. Utalok itt előbbi számunkban megjelent cikkemre is. Tudnunk kell, hogy nem elég — de nem is okos dolog — csak előkészülni a „nagyszerű halál“-ra, amely jönni fog, ha jönnie kell, hanem addig dolgoznunk kell arcunk verejtékében, inunk szakadásáig, hogy megtakarítsuk annak ezerszeresét drága, magyar vérünkben. A magyar sportnak vállalnia kell azt a feladatot, hogy az élet nehéz munkáján túl megajándékozza ifjúságunkat azzal a munkával is, amelynek művelése szórakoztatóan könnyű, testet-lelket üdítő, fokozása és továbbfejlesztése nemes versengést keltő, végeredményében pedig a nemzetek között is elismerést, megbecsülést szerző. Az ilyen célok felé törő ifjú munka verejtéke biztos megváltója lesz a magyar vérnek, amiért őt csak hála, szeretet és megbecsülés illeti. Benzsay. 1