Magyar Yacht, 1941 (19. évfolyam, 4-12. szám)

1941-05-15 / 4. szám

40-32« TTlÉÉlyvt*! % „JJvoi­r . • 1*.: -f*­­ XIX. évfolyam. ^ "' 194hmájus 15. * 1941. május 15. MAGYAR YACHT Felelős szerkesztő és kiadó : Benzsay Kálmán. Kiadóhivatal: Bpest, II., Mecset u. 8, Telefon: 153-695. Előfizetési ár egész évre P. 6.­Megjelenik havonként. Minden közölt szerkezeti rajz vagy terv az illető tervező rty vállalat szellemi tulajdona marad és ezért azokat az illetők engedélye nélkül bármikép . . _____________________________felhasználni, v­agy azok szerint építeni szigorúan tiltott.________________________________________________ A Balatoni Yacht Club hivatalos lapja Szerkesztőség: Bpest, II., Guyon R. u. 11. Telefon: 164-552 4. szám. \)u is vew... Május 4.-én meghallgattam Hitler Adolfnak, a világ legnagyobb harcát vivő német nép csodálatra méltó vezérének rádióbeszédét. Másnap és a következő napokban olvastam erről a beszédről az újságokban,­­hazai lapokban, külföldiekben egyaránt. Barátaimmal, ismerőseimmel ugyancsak beszélgettem erről a beszéd­­ről. Beszéltem öregekkel, fiatalokkal, meglett, érett­ korúakkal, katonákkal, ügyvédekkel, orvosokkal, mér­nökökkel, tanítókkal, tanárokkal, cipésszel, levélhordó­val, gyári munkással, délvidéki menekülttel, kis és nagy emberrel egyaránt. Hitler vezér egy mondata azonban annyira megkopott, hogy azonnal ceruzát ragadtam és feljegyeztem magamnak. Erre a feljegyzett mondatra azonban nem találtam utalást egyetlen egy újságcikk­ben sem, de egyetlenegy ember sem utalt rá, akikkel utólag beszélgettem. A háborús psziche nem fogja fel az olyan mondást, amely nem magára a háborúra, annak jelenére és főleg nem annak jövőjére vonatkozik. A háború rettenetes súlyát, amellyel ránehezedik az emberiségre, éppen az jellemzi, hogy a vele kapcsolatos múlt annyira terhes, hogy az emberek nem is akarnak, de nem is tudnak emlékezni rá, mert sokkal nagyobb bennük a háború alig kifürkészhető jövőjének ismerete utáni vágyakozás és ezért a jóslatok, az előre való kijelentések izgatják őket a legjobban. Pedig Hitler vezér semmit sem jósolt, hanem egy olyan múltra hivatkozott, amelyet a tények — de az elvitathatatlan tények — százszorosán igazol­tak és a jövőben is igazolni fognak. És miért? Mert minden béke- és igazságszeretet mellett annyira emberi tudott lenni, hogy számításba vette az emberi önzés és kíméletlenség változatlan fennforgását még akkor is, amikor már a népek milliói ideadták töménytelen fáj­dalmukat, szenvedésüket, életüket, vagyonukat; mert tudta és felismerte, hogy a kifosztott népeknek nincs más lehetőségük mint megmaradt testi és szellemi ere­jük, azaz verejtékes munkájuk és nemzetük örök életé­be vetett olyan meggyőződéses és mélységes hitük, amely képessé teszi a nemzetet megbecsültetésük és elismerésük minden ármánnyal szemben való kiharcolá­sára, amit elérni máshol, mint a harc mezején és más­kép, mint véres áldozattal — nem lehet. A verejtékes munka és a véres harc! Itt kapcsolódik egybe mint egy nemzet létének biztosítékai a vér és a verejték. De mielőtt idézném Hitler vezér nagyszerű mondatát rá akarok mutatni az emberi méltóság megnyilvánulására is, ami Hitler vezér mondatában ugyancsak kifejezésre jut és ez­­ az ész! „Amit verejtékben évek óta áldoztunk, azt ezer­szeresen megtakarítottuk vérben!“ Ezt mondta Hitler vezér egy majd két éves hábo­rúban a diadalmas lengyel-, norvég-, nyugati- és dél­keleti hadjárat után, amely hadjáratok együttes vér­­áldozata nem érte el az 1914—18. évi világháború egyik nagy csatájának mértékét sem. Lám erről a kristálytiszta bölcsességről, hogy a béke verejtékével a háború drága vérét menthetjük, senki sem szólott. Pedig nekünk, kevés számú magya­roknak, de fel kell erre az egyetlenegy mondatra fi­gyelnünk, de agyunkba kell ezt vésnünk és a jelen idők minden tanújának kötelessége megőrizni és átadni az utódoknak, mert mindig könnyen ontottuk vérünket. Ebben a mondatban: „amit verejtékben évek óta áldoztunk, azt ezerszeresen megtakarítottuk vérben“ benne van a magyar sportnak egész értelme és feladata. Utalok itt előbbi számunkban megjelent cikkemre is. Tudnunk kell, hogy nem elég — de nem is okos dolog — csak előkészülni a „nagyszerű halál“-ra, amely jön­ni fog, ha jönnie kell, hanem addig dolgoznunk kell arcunk verejtékében, inunk szakadásáig, hogy megta­karítsuk annak ezerszeresét drága, magyar vérünkben. A magyar sportnak vállalnia kell azt a feladatot, hogy az élet nehéz munkáján túl megajándékozza ifjúságun­kat azzal a munkával is, amelynek művelése szórakoz­tatóan könnyű, testet-lelket üdítő, fokozása és tovább­fejlesztése nemes versengést keltő, végeredményében pedig a nemzetek között is elismerést, megbecsülést szerző. Az ilyen célok felé törő ifjú munka verejtéke biztos megváltója lesz a magyar vérnek, amiért őt csak hála, szeretet és megbecsülés illeti. Benzsay. 1

Next