Magyarország, 1861. április (1. évfolyam, 77-102. szám)

1861-04-02 / 77. szám

Előfizetési­ nyitunk­­ ,MAGYARORSZÁG* ápr.-jun. 3 havi folyamára 5 írttal, „ sept. 6 „ „9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentül­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A „Magyarország“ kiadó-hivatala. 77. sz. PEST, április 1. Külföldi szemle. A helyzet merő ellentétben áll azon nyugalmas beszéddel, melyet Palmerston lord, tivertoni válasz­tóihoz tartott. „Márczius haváról úgy beszéltek, — mondá a nemes lord — hogy akkor a kard kivillan hüvelyéből s az ágyuk megszólalnak, mégis minden csendesen folyt le.“ A nemes lord reméli, hogy ápri­lis, nem kevésbé békésen múlik el: ú­g­y f­o­g­j­a m­a­­gát bemutatni mint egy oroszlán, és úgy távozik mint egy bárány. A jövendölés első része, mondhatni beteljese­dett. Már nemcsak Piemont és Ausztria összeütközé­séről, de olyasmit is írnak a külföldi lapok, hogy An­glia és Francziaország közt a diplomatiai viszony megszakad — ha már is meg nem szakadt. Ez utóbbi állításról azt hisszük, hogy azt a szabadság ellenes, vagyis a reactio barátai terjesz­tik. E diplomatiai szakítást azzal indokolják, hogy az Orleans herczegek a kenti herczegnő temeté­sén hivatalosan jelen voltak s ezt Flahault, a londo­ni franczia követ olyan zokon vette, hogy magyará­zatokat kért Russell lordtól, kinek válasza a követ urat ki nem elégítette, annyira, hogy útleveleit kérte volna. No ennél már nagyobb baja is volt Franczia­­országnak Angliával, még­se dobta oda neki a kez­­tyűt. Mi a rögtön felmerült harczi hangulatot illeti: erre Ausztriának azon nyilatkozata szolgáltatott volna okot, hogy részéről ugyan ragaszkodik a züri­chi szerződéshez, de mihelyt a francziák oda hagyják Rómát, hogy a piemontiaknak utat nyissanak, a bé­csi udvar sem kér azontúl tanácsot mástól, mint sze­rencséje és saját érdekeitől. E­miatt is békén alhatunk! Mindannyiszor meg­újultak az eféle fenyegetések, valahányszor Piemont egy lépéssel előrehaladt az annexiók utján. Mikor Toscánát bekeblezte, mikor Garibaldi Siciliába in­dult, mikor a piemonti sereg az egyházi államokba és Nápolyba bevonult, Ausztria mindannyiszor had­dal fenyegetőzött és maradt védelmi helyzetében. Másként áll a dolog Velenczére, másként a ke­leti ügyre nézve. Ez utóbbiról maga Palmerston sem tagadja, hogy az, az erőszak útjára hurczoltathatik. .És a montenegró-herczegovinai mozgalom után itt meg kell várnunk : vájjon jó látnok-e a nemes lord, hogy április havát, mint a bárányt, véli a megelőző hónapok után távozni ? Magyarország sorsát, már Széchenyi a „kelet népé “-ben az Oriens jövendő sorsához kötötte, így vélekedik rólunk ma egész Európa. Annálfogva az 1861-ki magyar országgyűlés, nemcsak válságos perczben, de a legfontosabb kérdések felett, nemcsak saját lételéről, de nyűgöt és kelet függőügyeire befolyással határoz. Gondolják ezt meg a honatyák! — A „Courrier du Dimanche” tegnapi számában „A magyar országgyűlés“ czim alatt egy czik­­ke jelent meg Horn Ede jeles hazánkfiának, melyet a derék czikkíró szivességéből a megküldött kefe­levonat után közlünk- Kivonatos tartalma következő : „Április 2-án megnyílik Budapesten a magyar országgyűlés. Az utolsó ülés július 28-án volt 1849-ben Szegeden. Tehát tizenkét év múlva először élvezi Magyarország a népek azon elvitathatlan jogát, hogy ügyeit önmaga rendezze szabadon választott képvi­selői által. Tíz évi szenvedőleges ellenállás adta tehát vissza, melyet két évi tevékeny ugyan de mindig törvényes és békés küzdelem követett, Magyarország­nak önálló alkotmányát, melyet a bécsi absolutiscnus kötelességének­ tartott elnyomni, s hitte is, hogy az egyesitett és öszpontositott monarchia alapja alá örökre eltemette. A Bach-Schwarzenbergek e roppant pénz, munka és vérbe került légvára dugába dűlt, a mint dugába dűlnek az ilynemű utópiák. A magyar szabadság és alkotmányosság, melyet elnyomva hivé­­nek, feltámadt e romok alól, és pedig élénkebben mint valaha. Magyarország eddigi győzelmét több fogja követni, melyeknek végczélját szükségtelen kijelöl­nünk. Örömmel fogadják Magyarország alkotmányos újjászületését mindazok, kik átlátják, hogy Európa biztos jövője a népies és nép-kormányban fekszik. Az olaszországi események és a kor szelleme is lehe­tett ugyan némileg emeltyűje a magyar felszabadulási mozgalomnak, de igazi kútfeje, fő rugója a nemzet megtörhetlen szabadság-szeretetében feküdt és erős ragaszkodásában a parlamentarismushoz, mely en­­gesztelhetlen ellensége minden gyámkodó, vagy ön­kényes kormánynak. A szabadelvű Európa legmelegebb rokonszen­­vével kisérte a magyarok nemzeti ébredését, mely különösen 1859 óta oly élénken nyilatkozott a Duna és Tisza partjain, s örömzajjal helyeslé a magyarok fellépését , mint ez az osztrák kabinet centrálisaié és germanisakó absolutismusát léptenként mind há­trább szorította, s a nemzetiségi eszme győzelmének tulajdonitá az október 2­ iki pátenst is, melyben ön­magának Ferencz Józsefnek kelle kimondania Ma­gyarország önálló intézményei visszaállítását, s mint corollariumot még az örökös tartományoknak is al­kotmányt kelle ígérnie. Azonban kérdés: jó irányba veti-e Európa ro­­konszenvét, alaposak-e reményei, melyeket Magyar­­ország alkotmányos újjászületéséhez kötött, nyújt­­nak-e erre biztos kilátást a tények? A közvélemény, Európának e legnagyobb hatalmassága kétkedik benne, s Magyarországra nézve megmérhetlen sze­rencsétlenség lenne, ha e kétkedés megszilárdulna. Jól tudják ezt a Duna mellett, s mindennap panaszo­kat hoz a magyar honfiaktól, hogy Európa rokon­­szenve, mely a múlt év végéig a magyar ügy iránt oly melegen nyilatkozott, most elhalt. E panasz indo­kolt, de fájdalom nem a rágalom oka ennek az elhi­­degülésnek, mint azt Pesten hinni szeretnék.“ *) És itt elmondja derék hazánkfia, mikép igazat ad azon állításnak, hogy a törvényesség terén maradás egyedüli fegyvere az osztrákok ellen a magyarnak, de azt nem találja semmi érvvel igazolva, hogy sok megyében a botozás behozatott, a czéhek felállittat­­tak, a kor szellemével ellenkező kereskedelmi törvé­nyek visszaállíttattak, s hogy egy osztálya a lako­soknak a politikai jogok élvezetéből kizáratott, hit­vallása miatt sat., **) mikről Horn úr lapunkban meg­jelent becses levelében is megemlékezik: „Itt van az oka annak, hogy a magyar ügy iránt a külföld rokon­­szenve halni kezdett. Magyarországnak meg kell gondolnia, hogy állása arra kötelezi, mikép nem elé­gedvén meg azzal, hogy egy kívül belől roncsolt kormányt megdöntött, oda kell működni, hogy az absolutismus bukta a szabadságnak hasznára legyen, mert itt nem csak a szolgaság és szabadság, hanem a reaktió és haladás küzdelméről van szó. Gondolja meg Magyarország, hogy a felvilágosult közvélemény azért pártolja a nemzetiség eszméjét, mert minden felszabadult nemzetiségben egy-egy új emeltyűt, új istápot remél a haladás eszméje és a szabadelvű in­tézmények terjesztésére. Az országgyűlés nem fogja feledni, hogy nem 1791-ben, hanem 1861-ben vagyunk. Mindamellett is, hogy az ország jelen állása igen hasonlít ahoz, melyben II. József halála után állott, ki Magyaror­szág szabadságát és kiváltságait 10 éven át ehez hasonló eredmén­nyel ostromolta ; a különbség azon­ban az általános helyzet alapját illetőleg nagy és el­térő: az 1791-iki gyűlés tisztán és alapo­san visszaállító volt, az 186L-ikinek tisz­tán és alaposan ujjászülőnek kell len­­n­i­e. Valamint amaz, minekelőtte a beszervezés irtó hadjáratához kezdett volna, hat hónapot vesztege­tett el azzal, hogy a Habsburg házzal megújítandó szerződvények érvényessége felett vitatkozzék, úgy az 1861-iki országgyűlésnek a királyi szentesítés és írott okmányok érvényére kell alapíttatnia, melyeket a bécsi udvar lassan-lassan kifacsart a nemzet kezé­ből. Az 1861-ki magyar országgyűlésnek tudnia kell, hogy egyedüli védszer újabb szerződésmegtörések és törvénytelenség ellen, az, ha minden népfaj és osztály­nak valódi és fő érdekévé teszi az alkotmány épségben tartását,és az ha biztosítja az ország erkölcsi és anyagi kifejlődését egész ereje és értelmisége igénybevételé­vel. A tisztán szabadelvű haladó és demokrata Ma­gyarországnak nincs mit tartania Ausztriától, még akkor sem, ha az örökös tartományoknak adott sza­badelvű intézmények nem lennének hosszabb életűek mint az 1848-iki bécsi engedmények.“ Ezután elmondja jeles hazánkfia, hogy vélemé­nye szerint a magyar országgyűlésnek minekelőtte a nemzetközi, t. i. az Ausztria és Magyarország közti ügyek elkerü­lhetlenül hosszas vitatkozásaihoz kezdenének, a belügynek legalább általános vo­­nalakbani átalakításával kell foglalkoznia. „A területi és dynastikus kérdések nehezíthetnék ugyan a határo­zottan kimondott törvények kihirdetését, de az ország­gyűlésnek arra kell térnie, hogy Európa színe elé beter­­jes­sze azon alapeszméket, melyek nyomán fogja tör­vényeit hozni, ha arra teljes hatalma lesz. El kell fo­gadnia az uralkodó nagy eszméket, ki kell mondania minden faj, minden osztály és minden vallás teljes szabadságát és jogegyenlőségét, az ipar és kereske­delmi tevékenység egész szabadságát, a polgári . Nem csupán a rágalom, tudjuk, de nagy részben azok igaztalan panasza, kiktől védelmünket vártuk. Erről alább még szólunk. Szerk. **) Magyarország az eddig már elviselt sok méltat­lanság és igaztalan vád mellett a franczia journalistika ez újabb vádját is elviseli. De emlékeztetjük tisztelt hazánk­fiát , s általa a franczia journalistikát , hogy szegedi országgyűlés utolsó tette nem tanúsított szük­ a­keblűséget, hogy a magyar törvényhatóságok nem bírnak törvényhozói hatalommal, hogy 1849. júl. 28. óta nem volt országgyűlésünk , hogy a magyar journalistika nem tanúsított oly irányt, mely az emberiség jogainak megta­gadása volna, hogy a megyei tisztviselők a testi büntetést azon ausztriai bű­nt. törvénykönyv értelmében foganato­­siták, mely még kihágások esetében is alkalmazza a bo­tot, hogy a magyar bűnt. törv. javaslat eltörli a büntetés e­lemét s hogy mi e büntetést nem restauráltuk. Aztán miért csak minket ér a vád, midőn Berlinben a megőrülé­­sig korbácsolják a fogoly­nőt ? Szerk. hatóság függetlenségét s annak az egyháztól teljes elkülönzését, a megyék és városok közigazgatási önállóságát, s meg kell adnia minden nemzetiség, min­den vallás községnek, hogy saját ügyeit kénye szerint rendezze. Nem tudjuk, folytatja tovább, mi sorsa lesz a közel­jövőben Magyarországnak. Újra kibékül-e vagy teljesen szakít Ausztriával ? Hihetőleg nagyobb be­folyása lesz az európai eseményeknek ez ügy meg­oldására, mint az érdekeltek akaratának. Azonban bárminő legyen is azon megoldás, melyet Magyaror­szág önkényt elfogad, vagy mire erőszakoltatik, biztos lehet Európa rok­onszenvéről, hatalmáról és biztos győzelméről, ha kimutatja, hogy jelszava tisztán a szabadság és haladás, melynek egyik mozdonyát képezi, ezen általános és a népek felszbadításán ala­puló európai újjászületés hajnalán. Magyarországot különben minden ereje és törvényessége nehe­zen mentené meg, ha megszilárdulást nyer azon hit, melyet a magyar mozgalom ellenei terjesztenek, hogy a magyar ügy csupán a nemzeti függetlenség és nem egyszersmind az általános szabadság ügye. Nemcsak Magyarország jövője függ azon maga­tartástól , melyet veend, hanem e magatartásnak egyszersmind befolyása lesz azon már igen nagy fontosságú kérdésekre is, melyek ma izgalomban tartják Keletet és Nyugatot.­­ Nem szónoki üres szólásforma tehát, ha azt mondjuk, hogy Európa szemei az ápril 2-án Budapesten megnyitandó ország­­gyűlésre függesztvék. Szeretjük hinni, hogy Magyar­­ország képviselői meg fognak felelni azon remények­nek, melyeket bennök a nemzetiség igaz barátai vetnek.“ Kedd, április 2, 1861. — 1. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. ez. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­ hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 íjkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Eayes példányok OHTERK­ATIM K. és LACHPEL ROBERT könyvkereskedőknél 19 uj krajezáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Belföldi szemle. — Vasmegye németujvári kerülete gr. Bat­thyányi Ferenczet választotta meg országgyűlési képviselőnek. — A németszögi választás ellen (Baranyában) hol Siskovics József választatott meg, mint írják, óvás tétetett. — A németi választás ellen Nógrádban mivel a másodszori szavazás, az egyik párt kérelme elle­nére, nagy csütörtök s nagypéntek napjaira tétetett, óvás tétetett. A Mar­maros megye bizottmánya a képvise­lőkké választott tisztviselők helyeit e hó 20-dikán megkezdett gyűlésében így töltötte be ideiglen : első alispánnak Jurka Jánost, másod alispánnak Szöllősi Balázst, főszolgabirákká Szaplonczai Sándort és Tomka Pált választotta. Képviselői mellé a megye hat ifjat küld Pestre 2 frt napdij mellett, mely a házi pénztárból lesz fede­­zendő. A megye közigazgatási költségeire 100,000 frt. kivetése rendeltetett el. — Zólyom megye két alispánja képviselőül választatván , helyükbe márcz 16-dikán Plathy György és Radvánszky Ferencz választattak. A kor­­ponai polgármesterré választott Libertinyi Rezső helyébe szolgabirául Radvánszky Károly, esküdtül Kuhinka Lajos választatott meg. — Békésmegye bizottmánya márcz. 18 diká­­tól 24-dikeig tartott közgyűlésén az országgyűlésre hivó levél törvénytelensége ellen — számbavéve az eddigi föliratok sikertelenségét — csak jegyzőkönyvi óvást határozott. Számos helytartótanácsi intézményt, melyek bélyegilletékek beküldését, zsoldos katonák nyilvántartását, angol alattvalók összeírását sat. sür­getik és rendelik, félretette. A hg. prímásnak meg­írják, hogy a megye nem engedhet, nem is fog sem­mit engedni azon biztosítékokból, melyek alkotmá­nyos jogainak épségét biztosítják. Fiume és Asboth iránt az országgyűléstől várnak fölszólalást. A megyei programm kibocsátása iránt tett indítvány mellőz­­tetett. — Stroszmayer püspök úr tiltakozik azon tudó­sítás ellen, mely szerint ő egy nála tisztelgő küldött­ségnek azt mondta volna, hogy a Feketetenger és Adria közti terület a Balkánig a déli szlávoké, kik is azt az olasz kérdés bevégződése után III. Napo­leon segítségével visszaszerzik. PEST, april. 1. Alig jutott még erősb fegyver nemzet ke­zébe, melyet a balsors üldöz, hogy jogaiért folytonosan küzdenie kelljen, mint a magyar­nak, kinek az utóbbi háromszáz év alatt nem­csak a honát megtámadó ellenség, hanem a nemzet jogai ellen zörd kormány ellen is kellett küzdenie. Ez erős fegyvere a magyarnak a tör­vény. Valahányszor a magyar e sanyarú száza­dok alatt fegyvert ragadott, mindannyiszor a megsértett törvény, a kényszerített lélekis­­meret szabadságának védelmében tette azt. Az oly nemzet, mely ily hűséggel viselte­tik a fenálló törvény iránt, mely a jogosság­nak ily erős érzetével bir, erős védje lehet, mint a múlt története vallja a törvényes trón­nak, de sohasem szokhatja meg a törvényen elkövetett erőszakot, sohasem nyugszik meg az oly állapoton,melynek alapja törvény­telenség, nyújtson részére az ily állapot bár­mi hasz­­­not, előnyt. Az ily nemzet ragaszkodásának, tisztele­tének feltétele tehát mindig csak az lehet, hogy ne sértessenek meg törvényei, s bizodalmának kútfeje csak azon meggyőződése lehet, hogy a törvény ereje mindenkit kötelez. Hogy a törvényszegés pillanatnyi hasznai ily nemzet irány­ában, nem kárpótolja a kormányt a nemzet bizalmának eltűnéséért, a legerősb támas­z, ragaszkodásának megtöréséért, a kö­zel­múltban váltig tapasztalhattuk. A reactio diadalérzetét 1849-ben, a rész tanácsadók kár­örömét az idegen segélylyel leküzdött magyar nemzet balsorsa felett, vajmi hamar válta fel a dynastia, a birodalom barátainak aggálya, szomorúsága, és legyőzött, de meg nem alázott, vérig sebzett, de meg nem tört hazánk elégté­tele, melynek az erkölcsi harczban is az volt főereje, miért nem rég vérét ontá­ a törvény. Újabban sértetik meg e törvény, újabban sértetik meg a nemzet jogérzete a márczius 28-kán kelt és az ország Királyhágóntidi ré­szének szervezését illető rendelettel. A nemzet a Királyhágón innen és túl, a szentesített törvényhez ragaszkodva, az uniónak elismerését sürgeti. És a szentesített törvény megsértésével az ország egységét támadja meg a kormány. A nemzet nem kér új jogokat, csak azt követeli, hogy a törvény, mit két ország­­gyűlés alkotmányos uton hozott, mit a koronás király szentesített, törvény maradjon, s e kí­vánsága sem teljesíttetik. Ne csudáljuk aztán, h­a a nemzet, a törvény érvényének őreit csak önmagában találva fel, megrendül bizalma, ha az írott törvényben sem lát többé biztosítékot, ő benne erős a tisztelet a törvény iránt, de tapasztalása arra tanitá őt, hogy hol a pátensek, a kormányrendeletek iránt is vak engedelmességet követelnek, ott a szentesitett törvényt meg nem tartják. Erdély országunk elidegenitletlen része s Erdély külön kormányzást nyer. Erdélynek csak a pesti országgyűlés hozhat törvényt s Erdély részére külön országgyűlést szándé­kozik egybehívni a kormány. De erős­ a nemzetben a törvény tisztelete mint a kormány akarata, s mint tudjuk a király­­hágántúli megyék és városok nagy része már­is úgy nyilatkozott, hogy a mindenesetre tör­­vényte­len kolozsvári országgyűlésre képvise­lőket nem küldendnek. Majd erővel kényszeritendik Király há­­gón tuli testvéreinket a választásra, mint a prze­­myslei kerület egyik községének választóit? A magyar nemzet, mint a bérez, megin­­gatlanul áll erős alapján, a­­ törvényen, s a még alkalmazható önkény szerezzen bár a bi­rodalmi kormányférfiaknak néhány percznyi elégtételt és szerezzen bár nekik valóban nem irigyelhető örömet az, hogy a magyar nemzet jogos kívánsága nem teljesült, de a magyar a jogot és igazságot nem fogja egy pillanatra sem megtagadni, s a törvényből egy betűt sem enged lealkudni. Tapasztalandja ezt a kormány a közel napokban, midőn a törvényhozásra felhívott nemzet első szavát emeli fel. Ez első szó is til­takozás lesz a törvénysértés ellen, elégtétel kö­vetelése a megtapodott jognak. A nemzet, mely leggyászosb napjaiban sem alkudott meg az önkénynyel, felemeli büszkén homlokát, mely körül nem csak a szenvedés martyr-koszoruja, de a dicsőség, a becsület, az igazság glóriája is fénylik, s azon bátorsággal, melyet a jó ügy védelme ad, azon meg nem rendíthető elh­atár­­zással, mely csak az igazság védőinek kebelé­ben támad, a trónra hívó nemzet souverain jo­gával visszaállítja a törvényt. Előbb jog és törvény aztán jön a többi. P­o­m­p­é­r­y, BÉCS, márcz. 31. (X.) Olvasta ön az „O. D. P.“ czikkecskéjét ? A miniszterek egy része lemond, mert »egy intriga“ által sikerült a magyar kérdés egyik fő pontját a né­met miniszterek távollétében eldöntetni. Az eldöntés csak a Felség tudtával történhe­tett , nem tudjuk tehát kit illet az „intriga“ miatti vád. De kell-e ahhoz intriga, hogy a magyar kérdés a német miniszterek távollétében döntessék el ? Mi nekünk Hekuba? Azt nem kérdjük, hogy mi vagyunk mi Hekubának? mert tudjuk, hogy e birodalom-bol­dogítók benünket martalékul tekintenek. Nem elégii a centralista „O. D. P.“, hogy a ma­gyar kérdések felett az országgyűlés előestéjén is még Bécsben határoznak ? s azt kívánja, hogy ezen­túl is engedelmet kérjünk a német miniszterektől ahhoz, hogy éljünk ? De tán még­sem ez „intriga“ sikerülése az ok, ha a trón e „barátai“ kilépnek. A casinóban múltkor

Next