Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-05-04 / 18. szám

Kiadja a DEUTSCH TESTVÉREK pest-becsi Irod. és müv. intézet. IX. ÉVFOLYAM, 1873. Megjelen minden vasarnap. 18. SZÁM, Kiadó-hivatal: PEST, bálvány-utcza 9. PEST, MÁJUS 4. Évenként díszes aczélmetszetü jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. Tartalom : Dr. Schlauch Lőrincz, szathmári püspök. (Képpel.) — Egérfogó. Balázs S. beszélyének vége. — Bécsi közkiállitás (Képpel). — Új- Liebig Justus. (Képpel.) — Batizfalvy magángyógyintézete. (Képpel.) — Utazás a föld körül 80 nap alatt. (Regény folyt.) — Fővárosi tárczalevél. — Színészet. — Az én baraczkfám. Költemény Rákosi Jenőtől. — Epitaphium. Költemény Andrássy Bélától. — Angol turisták. (Képpel.) — Különfélék. — Szétlány. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Dr. Schlauch Lörincz, szatmár-egyházmegyei püspök. 1869. és 1870-diki autonómiai gyűlésen a múzeum nagytermének egyik utolsó padjában szerényen megvonulva egy pap ült, ki a közfigyelmet csak akkor kezdte fölébreszteni és magára vonni, mikor az autonómiai ügyben tartott beszéde elhangzott. Úgy a saját, mint az ellenpárt férfiai őszintén üdvözölték a feltűnést nem kereső papot s már akkor erős meggyőződéssé vált a hallgatókban azon sejtés, hogy ez a szerény pap rövid időn sokra viszi. S hogy ez a sejtés nem volt alaptalan, megmutatta a jövő, mert két év leforgása után csakugyan püspökké lett: a király 1. évi márczius hó 17-én nevezte ki szatmár-egyházmegyei püspökké dr. Schlauch Lőrinczet, kinek arczképét mai számunk közli. Schlauch Lőrincz született 1824. évi márczius hó 27-én Uj-Aradon, jómódú polgári szülőktől. Gymnasialis iskoláit Aradon és Szegeden végezte s e két városban töltött iskolaévei nagy befolyással voltak arra, hogy az otthon nyert magyar érzelmekben megerősödjék, mert német neve mellett föl kell említenünk, hogy magyar szokások, életmodor és érzelmek közt növekedett. A kiváló tanuló a csanád-egyházmegyei növendékpapok közé fölvétetvén, az akkori megyés-püspök, hold. emlékezetű Lonovics, a pesti papnöveldébe küldte, a hol is (1842—1846) a négy éves tanfolyamot hallgatván, a központi papnövelde magyar iskolájának serény dolgozó tagja volt s itt nyerte irodalmi tevékenysége az első buzdítást. 1847-ik évi aprilis 3-án pappá szenteltetett. Első kápláni állomásán Nagy-Szent-Miklóson a jogot kezdte tanulmányozni, oly sikerrel, hogy 1850. évi okt. 16-áig befejezte a három évi tanfolyamot s a pesti egyetemen a fiatal segédlelkész mint magántanuló vizsgára bocsáttatott, s nemcsak hogy ezt állotta ki fényes eredménynyel, de sőt a jogbölcsészetből s az egyházjogból is szigorlatokat tévén, a jogtudományi kar által egyházi jogtudorrá avattatott. A pályavégzett jogász értekezése „Az egyházi javak jogcziméről Magyarországon“ napvilágot is látott. 1851-ben a Csanádi papnöveldében a dogmatika tanára lett s a következő évben az egyházjogtani tanszék megürülvén, ezen kedvencz tudományából hét évig tartott felolvasást, de betegeskedése miatt a tanszéktől megválni kénytelenittetvén, 1859-ben merczifalvai plébánossá neveztetett ki, a hol is a Lo Prestis Eszterházy családok körében életének — mint ma is hálásan említi — legkellemesebb napjait tölté. 1863-ban esperessé és gyarmathai plébánossá neveztetett és ezen állomásán a külvilágtól többnyire visszavonultan élvén, a művelődéstörténelmi munkák beható tanulmányozásában kereste és találta fel szórakozását és örömét. Kiválóbb tanulmányai Buckle, Lecky és Draper voltak s midőn barátai sajátságosnak találták, hogy ezen, a katholiczismussal nem épen rokonszenvező művekbe mélyedt, nyugodtan azt felelé: „Aki a kor színvonalán akar állani, annak nem szabad egyoldalúnak lennie. Az európai művelődéstörténelem egyébiránt a katholikusoké; azt elferdíteni lehet, de lerontani nem!“ Innen magyarázható az, hogy beszédeiben, irodalmi fejtegetéseiben a mély és tömör gondolatok halmazára találunk, melyek mindig a műveltség színvonalán lebegnek, de melyektől azért a hévteljes katholikus szellemet elvitatni nem lehet. Mint gyarmathai esperes-plébános kétszer, 1869-ben és 1870-ben autonomikus követté választatott. Első beszéde, melyet a muzeum dísztermében tartott, feltűnést okozott. A kath. autonómiát szervező nagygyűlésben a 27-es bizottságba beválasztatván , a kisebbség vezérei is méltányolták nyugodt felszólalásait. Magában a nagygyűlésben 1871. évi márczius hóban a többség munkálata mellett tartott beszédén a művelődésbölcseleti tanulmányok fonala vonul végig. Tárgyilagos kezelés és terjedtebb látkör jellemezték e beszédet s az ultramontanismus vádjaira, melyekkel egynémelyek illeték, mindig mosolyogva monda : „A kik e szót használják, maguk sem tudják, hogy voltaképen mit értsenek alatta.“ 1871-ben a Ghiczy Kálmánnak tulajdonított „Észrevételek“ czímű röpirat jelent meg, melyben szerző a katholikus autonómia szervezkedési jogait a törvényhozástól teszi függővé s különösen kiemeli , hogy a katholikusok önkormányzatának szervezete csak akkor s oly feltételek alatt léphet életbe, ha s amint az állam erre felhatalmazást ad. A „Válasz“ czim alatt erre megjelent terjedelmes feleletet Schlauchnak tulajdonítják s nyugodt, tárgyilagos fejtegetéssel az ellenálláspontot védi. Szerinte a helyzet tisztán ez : „A nyolczszázados együttélésből a magyar kath. egyház és az állam közt oly jogviszonyok támadnak, melyek az 1848. XX. t. sz. gyakorlati kivitelét csak úgy teszik lehetővé, ha mindazon ügyek, melyek a magyar államkormányzati viszonyokat érintik, vagy az önkormányzat igényeihez képest a kormány befolyását a kath. egyház ügyeire módosíthatnák, vagy a magánjogon alapuló törvények megváltoztatását tennék szükségessé, — törvényhozásilag a jogi méltányosság alapján elintéztetnek. Ezen elintézés s a magyar katholikusok Dr. Schlauch Lörincz.