Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-02 / 18. szám

18 Szám. /vlAGYARORSZÁG ÉS A AGYVILÁG. uixek, colyphák, aztán a pálmákkal rokonuló cikászok, a látszatra szintén ide sorozható dracaenák s végül a sok levélnövény egész déli arczulatot kölcsönöznek a mi égaljunk fáiban szintén nem szegény parknak. Egy gyönyörű páfrány a legnagyobb, a legfejlettebb, milyet még a botanikus kertben sem lelünk, vonja itt magára figyelmünket az angiophtheris, melynek lebbenye alakilag már a pálmákra emlékeztet. Sok betűre és szóra volna szükségünk, ha e szép magány virágai, cserjéi, lombos és tűlevelű fái felett részletes szemlét akarnánk tartani, de ennyire nem terjeszkedhetünk s csak annyit kívánunk még mondani, hogy a botanikus kerten kívül az itteni melegház egyesíti a legszebb orchideákat. Íme a vonzó kis mintapark, mely noha nem a nyilvánosságé, mindazáltal a közjónak kamatoz, mivel illatot, üdeséget oszt és gátul szolgál a por és gőz terjedésének oly városrészben, mely a hatályosabb légáramlatok híján a frisségre ugyancsak rászorult.Vajda Viktor , 1840-ben nyerte meg, s 1846-tól 1848-ig Komárommegyében hivataloskodott, s később a megye aljegyzője lett. 1848 ban Paksban, Frankfurtban találjuk az ifjú Ordódyt, hova mint titkár ment Pázmándyval és Szalayval ; később hasonló minőségben Paksba utazott Teleki mellé. 1849-ben képviselője volt az udvardi választókerületnek. Ordódy a képviselőház működésében mindvégig résztvett s a függetlenségi harcz legyőzetése után ő is elfogatott, de csakhamar ismét szabadon bocsátották azon föltétel alatt, hogy otthon marad internálva. Ilyen internálásban veszteglett 1861-ig. Ez idő alatt Komárommegye gazdasági ügyeit vezette. 1868-ban alispánja lett megyéjé-nek. 1869-ben pedig Komárom képviselője. Azóta szakadatlanul tagja a parlamentnek. Előbb jegyzője volt, a jelen országgyűlésen pedig elnöke lett a pézügyi bizottságnak. Az Akadémia hétfői ülésében Budenz Józsf Schiefner Antal kültag felett tartott emlékbeszédet. Schiefner 37 évig volt bajnoka a tudománynak, ismeretei kiterjedtek és sokoldalúak valának. Fényes Irodalmi működésének súlypontja a nyelvészeti szakra esik, s az altáji nyelvtudományt nagyban mozdította elő. Ezenfelül az ugor, török, mongol, szanszkrit és tibeti nyelvek is, valamint a buddaizmus tanulmányainak tárgyát képezték. A finn nyelvvel is sokat foglalkozott, és sokban hatott arra, hogy a tudományos világ figyelmét e nyelvre fordítsa. Schiefner kiváló előszeretettel viseltetett Magyarország iránt, miben neje is osztozott vele, ki több éven át lakott Magyarországon. Az orosz tudós Magyarország iránt viseltetett rokonszenvéről tanúságot tehetnek azon magyar tudósok kik Szt.-Pétervártt megfordultak. Schiefner atyai barátsággal viseltetett irántuk és családja körében nagyon szívesen látott vendégek voltak. Schiefner megtanulta a magyar nyelvet is s főleg 1872 óta, midőn Budapesten járt, a magyar nyelv mythologiai részleteiről gyakran kért magyarázatokat itteni barátaitól. A magyar tudományos Akadémia, a tudományos működéséért sok kitüntetésben részesült orosz tudóst 1873-ban választotta meg tagjának. Ezután Széchenyi Béla gr.-nak Batang-ból decz. 8-tól keltezve az Akadémiához intézett levelét olvasták fel. Íme a levél főbb pontjai: . . . tervem Tibetbe bejutni, véglegesen meghiúsult; meghiúsult pedig azért, mert a khinai kormány kiállított és Tibetre szóló útilevele, ígérete és számos helyeslő közlése daczára, az utolsó pillanatban cserben hagyott. Magam részéről nem kívántam Lassút úgy érni el, mint 1811-ben Manning, khinai ruhában, álnév alatt, ki rövid ottléte után sietve kényteleníttetett azt elhagyni , ha fejét vállain óhajtja megtartani; nem is úgy, mint Hue és Gabet atyák 1845-ben, kik csakhamar kiutasíttattak Tibetből. a törekvésem oda irányult: nyíltan és becsületesen, a khinai kormány tudtával és pártolása alatt jutni el Lassáig, de ha ezt ekkép elérni nem tudom, inkább nem is jutni odáig. Csak így képzelem magamnak e zárt, eddigelé idegenektől fázó országot hozzáférhetővé tenni a nagy világnak, ha az előbb egyes utasok által kerestetik föl, kiknek tán sikerült volna a tibeti lakosság, valamint a lámák rokonszenvét megnyerni. De azok után, miket itt tapasztaltam, azon meggyőződésre jutok, hogy ez csakis hatalmas nemzetek kényszernyomása folytán lesz elérhető, és erre nézve Anglia és Oroszország, helyzetüknél fogva elsősorban látszanak hivatva lenni. A lassai khinai kormányzó, Szung Kuo első levele nagyon biztató volt, de második, sebes futárokkal küldött sürgönye, melyet nemcsak a Tsungli Jamenhez, de egyszersmind a koronához is intézett, a legnagyobb ellentétben állott első, kiválólag kedvező jelentésével. Abban a többek közt ezt írja: »Minekutána mindazon intézkedések megtörténtek, hogy a magyar gróf utazása Lassába minden akadály nélkül eszközöltethessék, váratlanul Tibet összes lakosága nevében egy folyamodvány és egy hitlevél nyujtatott neki át, azon kéréssel, hogy e két okmány tartalma mielőbb a trónnal közöltessék. Ezek folytán elejét akarván venni nem várt, szomorú katasztrófáknak, melyek könnyen bekövetkezhetnének, kénytelen híven ecsetelni a Tibetiben uralkodó általános izgatottság képét. Tibet összes lakossága, a lámákkal élükön, esküt tett, hogy idegent nem hagy bejutni hazájába. Ez eskü szövege, mely írásba is foglaltatott, a következő : »Sem élettel, sem halállal nem törődve, a jövőben nemzetségit-nemzetségre és igy örök időkön át, nem engedjük meg az idegennek, hogy Tibet határait átlépje ; de ha mégis valaki eljutna odáig, azt előbb barátságos szavakkal kisérlendjük meg rábírni, hogy útja irányát változtatná meg ; de ha ez nem használna, úgy összegyűjtve Tibet védő erejét, készek vagyunk fegyverrel kezünkben, életre, halálra küzdeni«. Ehhez a Tsungli Jamen a következő megjegyzést teszi: »A makacs ostobaság és az értelem hiánya, mely Tibet összes lakóinak irataiból kitűnik, mégis azt bizonyítja, hogy ha ön (t. i. én) csakugyan nem hajtva intéseinkre, könnyelműen meg akarná kisérleni útja folytatását, abból nagy szerencsétlenségek támadhatnának«. — Továbbá: »Minekutána Tibet khinai kormányzója nem tudta úgy, mint kötelessége lett volna, a tibeti népet fölvilágosítani és ennélfogva ügyetlennek mutatkozott — magas rendelet folytán állásából elmozdittatik és az illető minisztériumnak lesz a kiérdemelt büntetés végett átszolgáltatva«. — Minek ; előtte ide értem, már Lytangban a lámák illetlen szavakkal és kődobásokkal fogadtak. Fallal körített, nagy kiterjedésű kolostoraikat elzárják és a kereskedés kezökben levén, élelmi-szer vagy bármi egyéb nem kapható. Ez ügyes taktikával, a nagy távolságok miatt, meg lehet akadályozni bárkit is. Az udvar. A királyi pár május 4 én érkezik Budapestre, a hadi palotába. A király május 9-dikén visszautazik Bécsbe, Erzsébet királyasszony azonban néhány nappal tovább marad Budán. — A királyné, a vörös kereszt-egylet védasszonya, mint már említek, személyesen fogja vezetni az egylet alakuló közgyűlését. A gyűlés május hó 10 én lesz az Akadémia dísztermében. A királyné fél tizenkét órakor lép a terembe. A választmányi tagok, úgyszintén a fiókegyletek küldöttei és a vendégek, pontos megjelenésre kéretnek, mert tizenegy óra után senki sem léphet többé a terembe. Ő felsége megengedte, hogy a választmány és a küldöttségek hölgyei föltett kalappal és sétaöltözetben jelenjenek meg; a férfiak fekete szalonöltözetben, fekete nyakkendővel jelennek meg. Az ülés végeztével a jelenlevők tíz perczig még ott maradnak, hogy a királyné távozásakor a lépcsőn tolongás ne támadjon. Az osztrák dalegyletek múlt vasárnap nagy ováczióban részesíték Bécsben az uralkodó párt. Százegy egylet, 2800 taggal, jelent meg. Délelőtt tizenegy órakor történt meg a Karger által festett emlékkép átadása a műcsarnokban. A dalárok a néphymnussal fogadták a királyi párt és a trónörököst s a király igen meleg szavakkal köszönte meg a leyális hódolatot. A kép a tavalyi ezüst-lakodalmi menetből azt a jelenetet ábrázolja, mikor a dalegyletek hódoltak a királyi pár előtt s a király a sátorból előlépve, kezet nyújtott Mair karnagynak. A kép átvétele után az udvar visszavonult. Délután két órakor a dalárok a belső Burgtérre vonultak s itt elénekelték az ünnepi kardalt, melyet a királyi pár, Rudolf trónörökös s az uralkodóház összes tagjai a nagy erkélyről hallgattak végig. Ő felsége felhivatta a dalárok bizottságát s élénk köszönetet mondott a szép ünnepélyért. A dalárok aztán a redoute termeibe vonultak, hol a király megvendégelte őket; két ezer palack pezsgő, töméntelen sör, sok mázsa hideg sült sat. fogyott el, miközben lelkes felköszöntések folytak az uralkodóra és a hazára. Öt órakor a lakomának vége volt. Este a Zsófia-teremben dalünnepélylyel fejezték be a napot. — Mária Valéria főherczegnő április 17-én töltötte be 12-dik évét, s e napon volt először színházban. A Burgtheaterben nézte meg a királynéval a Tündérujjak egy felvonását. A királyné ez alkalommal sötét lila bársonyruhát viselt, magas zárt corsage-val, mely gazdagon volt csipkével körítve, fényes gombokkal, hajában néhány gyémánttá. Mária Valéria főegnő fehér ruhát viselt s rózsaszinü kalapot. Másnap a főherczegnő jelen volt a caroussel-előadáson. — A király az elhunyt Almásy György gr. helyére Szapáry Antal grófot nevezte ki a magyar főajtónálló mesteri méltóságra. Az új közlekedésügyi minisztert a képviselőház elnökévé választott Péchy Tamás helyére e héten nevezte ki ő Felsége Ordódy Pál képviselő személyé- ben. Ordódy 1822-ben született Komáromban. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, s egyike volt a legcsöndesebb, de a legszorgalmatosabb hallgatóknak. A mulatóhelyekre csak társai iránti szivességből szokott volt eljárni, maga örömöt a zajos mulatságokban nem talált. Minden nyilvános bálnál sokkal jobban szerette otthon olvasgatni kedvencz német költőit, s magános óráiban maga is írt verseket, elbeszéléseket, szorgalmas tagja lévén egy kis körnek, mely a »magyar irodalom felvirágoztatására« alakult. Ügyvédi diplomáját 293 Erre a jelszót — mint hírlik — Tibet kolostorai Lassúból kapták, a Tali-Lama nevében. Az elősoroltak után nem hiszem, hogy az orosz expedicziónak, Przsewalsky vezetése alatt sikerüljön Lassába jutni. Ha a khinai kormány idején megakasztja a lámák által előidézett mozgalom terjeszkedését, úgy Przsewalsky meg én egy időben értünk volna Tibet fővárosába , ő északról, és keletről jőve. Tekintve tehát, hogy a Tsungli Jamen jelenleg nem vél többé segíthetni, vagy tán nem is tudna, ha akarna is ; tekintve a tibeti lakosságnak az idegenek irányában elfoglalt ellenséges állását, mely már régóta mesterségesen élesztgetik ; tekintve végre azt, hogy Tibet határain számos fegyverkezett láma gyűlt össze, kikhez a tibeti honvédség is csatlakozott — kénytelen vagyok utamat haza felé Fanau és Birmának megkísérlem, ha csak lehető, oly csapást választva, melyen még európai nem haladt. A Tsungli Jamenhez intézett búcsúlevelemben magyarán megmondom az igazat — és intézkedtem, hogy az a sankai angol lapokban is közöltessék : reményem, hogy általa némi világosság lesz vetve a Khina és Tibet közt létező különös viszonyokra. A A Tsien Lu és Batang között magas nyergeken kell átjönnünk ; a Gara La és a Csara La (La annyit jelent mint nyereg) magasságban túlhaladják a Montblanc csúcsát. A gyűjtések felszaporodtak , eddigelég honnét, eszközölhető volt, 20 faládát indítottam Sanhai felé. A gyűjtemény leginkább ásványok-, vizek-, kigyók-, bogarak-, lepkék- és növényekből áll ; bárcsak I jókarban érkeznének meg, mert szándékom a gyűjtött tárgyakat, a nemzeti Múzeumnak adományozni. A Kisfaludy-társaság szerdai ülésében Pulszky Ferencz igen érdekes részletet mutatott be emlékiratainak készülő második kötetéből. Itt adjuk a felolvasott rész rövid kivonatát. A forradalom első napjait Pulszky Pesten élte át Látta, s maga is tevékeny részt vett az első parlamentáris kormány küzdelmeiben, mely minden erejét megfeszíté s hogy békés után oly kérdéseket oldjon meg, melyek feszegegetése okvetlen a forradalom terére vezetett. A régi sérelmek és visszaélések gyors és gyökeres megszüntetésében csak a vérmesebb reménynek hittek, s a csalódás csak azoknak esett zokon ; de az uralkodó ház hagyományos politikájának hivei által szított nemzetiségi torzsalkodás általános elégületlenséget, szült, folytonos izgalomban tarná a kedélyeket. Az új kormány megerősödését nemcsak súlyos helyzete s a működéséhez kötött túlcsigázott várakozás, de százados részakarat, lelkiismeretlenül szított gyűlölesség is gátolta. Az államadósság egy részének átvállalása, mely ellen a mérsékeltek, mint Széchenyi és Deák tiltakoztak leghatározottabban, s mely meg is tagadtatott, növelte az űrt. Magyarország és dynasztiája között. Széchenyit, az aggasztotta leginkább, hogy Magyarország ily izgatott körülmények közt is megtartotta higgadságát, mert nyugalmában a vihart megelőző csöndet látta. Pulszkynak egyszer ismert pessimismusával azt mondá : »Nem szeretem, ha a zsebmetszők is erényesek, mert akkor a becsületes emberek forognak veszélyben«. Május első napjaiban Pulszky Bécsbe ment Eszterházy külügyminiszter mellé államtitkárnak. A »gemüthlich« osztrák főváros szokatlan látványt nyújtott, készült arra a hatásos jelenetre, melylyel a Pipicz konstituczióját visszavonatta s a »Burg« lakóit Insbruckba szalasztó. A mozgalom élén Bach, Giskra és Schütze állottak, ők vezették a »Sturm peticziit» vivő küldöttséget . Schütze hirdette ki a minisztérium lemondását, az általános szavazatjogot, egy szóval : a demokratikus elvek győzelmét. Az uralkodó Torylba vonult, helyetteséül János főherczeget hagyván. Magyarország ily körülmények közt némi bizalommal kezdhette meg a közeledést, Insbruck helyett egészen őszintén Budát ajánlotta föl menhelyül. Az udvar még ekkor is föltételeket szabott s csak úgy mutatkozott hajlandónak Budára költözni, ha Magyarország negyvenezer katonát indít Olaszországba. E súlyos föltételhez kötött ígéret s egy Jellasich ellen kicsikart, épen nem őszinte manifestum mindaz, mivel Battyányi insbrucki utjából visszajött. Magyarország jelét adta a dynasztiához való önzetlen ragaszkodásának s ezért megfoszták ama különben is gyönge illúziójától, hogy az udvar körében csak egy szemernyi jóakaratot kereshessen. Ifj. Ábrányi Kornél ki »Iván« czimű, most készülő verses beszélyének — mely a felolvasott részletből ítélve, költészeti irodalmunknak igen becses terméke leend — töredékét mutatta ezután be, egy édes reményében csalódó öreg nagyapa halálának és temetésének eleven képekben, szingazdag nyelven megirt rajzát. A felolvasott mutató igy kezdődik : Az évek múlnak ! Elszáll minden évvel Az ifjúságnak egy-egy sugara ; S az a varázs, mely büszkén, tiszti hévvel Törszél felé s nincs fékje, ostora, Kopik, halványul! S ki előbb szivével Gondolkozott s nem érte föld pora, Eszével érez immár, s eltűnődve Gyanús előtte czélja, vágya, üdve. Oh ! huszas évek bűbájos világa ! Miért oly gyors fölötted az idő ? S mért oly sok benned mindaz, a mi drága, Hogy bírva csaknem ingyen becsbe jő . Becsülni csak ha hervadoz virága Tudnánk, de későn ! Évünk száma nő. S miként Ádám a pusztából az Edent A harminczból úgy nézünk, huszas évek ! Csak még egy órát abból a varázsból, Mely most Ivánnak szivét ellepi ! Húsz éves szív ! illatos hajnalából A fölkelő nap most lövette ki Első sugarát; minden csupa mámor, Csodás, magasztos, bűvös, ünnepi. S mint ég s föld összehajlik láthatáron. Úgy olvad össze ott valós az álom.