Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-03 / 14. szám

20.A­z 1933. március idusát meg­előző napon reggel 8 óra­kor „riasztották a baj­tár­sakat”, hogy egy óra múlva meg­kezdődhessék a Turul „dísztáboro­zása”. A Vigadó nagytermének csillár­jai alatt asztalok. A „Táborozási Ügyrend” mindenkinek pontosan megszabja a helyét Már ott van József főherceg, Zadravetz István tábori püspök, vitéz Takách-Tolvay József ezredes és még vagy tíz-ti­zenöt „tiszteletbeli dominus”, mint­egy 500 „daru”, „levente”, patró­­nus és pártoló tag, csupán a „tisz­teletbeli vezér”, vitéz jákfai Göm­bös Gyula miniszterelnök hiányzik. Az óra kilenc óra tíz percet mu­tat, amikor felhangzik a bejáratnál az „őrdaru” kiáltása: — Tiszteletbeli fővezér érkezik! És a „fővezér”, dr. Végváry Jó­zsef országgyűlési képviselő és dr. Eszterhás („Pénzvilág” című heti­lap 1934. február 10., Eszterhás­ István alvezér kíséretében belép a terembe Gömbös. Ismeri a „Tábori Ügyrend”-et, amelynek első parag­rafusa 4. bekezdése szerint harsá­nyan elkiáltja magát: „ Vivát, Werbőczi! Mindenki talpon van és zúg a „vivát, vivát!” A miniszterelnök beöltözött, sötét ruháján, keresztbe, az előírt 45 mm széles arany-karminpiros-sötétkék­­ezüst Turul-szalag, közepén arany buzogány és a buzogány felett aranyszárnyas turulmadár, fején fekete tányérsapka, az előbbi szí­nezésű 5 mm széles körszalaggal. Hirtelen csend lesz a teremben, S ekkor az „őrdaru” a kezében levő karddal a pengéjébe az előírás sze­rinti 20 cm széles — rácsap a mel­lette levő asztalra, s nagyot kiált: — Táborba, véreim! Erre mindenki leül és kezdetét veszi a „dísztáborozás”. — Ugyanannak a világnézetnek vagyok az előharcosa, amelyért ti is síkra szálltok... — kezdi beszé­dét Gömbös. 1918 őszén egy Velcsov György nevű szigorló orvos (1922 őszétől: vitéz Bánsághy) maga köré gyűjt néhány egyetemistát. December 5-én a Ná­dor-laktanyában levő „altiszti szá­zadok” soraiban már van egy 25 főből álló illegális szakaszuk. Elő­ször az 1919. június 11—12-i ellen­­forradalmi kísérletben szerepelnek „Görény-csapat” néven. Ekkor már az Engels-laktanyában tanyáznak és számuk 565. Az alakulat „politikai intézője” Windisch Károly. Velcsov­­val együtt azonban a néphatalom kezére kerül ő is. ötévi kényszer­­munkára szól ítéletük, de az ellen­­forradalom kiszabadítja őket és Velcsov augusztus 2-án már meg­alakít egy „Medikus zászlóaljat”. Ezt az egységet bocsátja szeptember 4-én az Illésy Ferenc őrnagy, illet­ve Vaszkó (1922 őszétől: vitéz Vas­­váry) László százados parancsnok­sága alatt megalakuló Egyetemi Csendőr Zászlóalj rendelkezésére. És bár az ünnepélyes alakulást, zászlóavatást csak 1920. június 1­­án tartják a műegyetemi Gólyavár­ban, a Turul Bajtársi Szövetség, „civil” ténykedésének élén Tőrös Sándor református teológussal, már 1919. szeptemberében megkezdi mű­ködését Hátuk mögött az egyet­emi csendőr zászlóalj fegyvereivel átve­szik az egyetemi élet irányítását. Tőrös írásbeli engedélye nélkül sen­kit az egyetemre felvenni nem lehet. (Haller István, kultuszminiszter: „A magyar erők eruptív felszökkenése — az 1919 20-as tanév teljesen zsi­dómentes.”) A Turul - Magyarul-Magyarért- Magyarán. Cél: fajvédelem. („Ma­gyar fajon értjük a vérségi tiszta­ságát viszonylag megőrzött turáni államalapító elemből és ennek ál­lamterületén a történelmi idők fo­lyamán megtelepedett, vele vérségi és lelkialkatánál fogva összeolvadt vagy összeolvadni képes, de már a magyar fajönt­udatban össze is for­rott egyedekből álló embercsopor­tot.” — A Turul Világnézeti Irány­elvei, Budapest, 1937.) Nyolc bajtársi egyesület — a jo­gászok, orvosok, bölcsészek, gyógy­szerészek, állatorvosok, képzőművé­szek, református teológusok és az iparművészek egyesületeinek­­ ösz­szeolvadásából ilyen elvi alapon szü­letett meg a Turul, amelynek ne­vében dr. Tuzson János egyetemi tanár tette le a „bajtársi esküt” Horthy személyes megbízottja, Hal­ler István kultuszminiszter kezébe. (Kb. 1500 taggal alakult. Legmaga­sabb létszámát, 20 000 főt, 1934-ben érte el. A vidékkel együtt ekkor 53 szervezete volt a Turulnak.) Első fegyveres erőpróbájára még ez év (1920) október 17-én sor ke­rül: hajnali 3-kor a Műegyetemi Csendőr Zászlóalj, az EME és a Turul elözönlik Újpestet, 800 „bal­oldali elemet” terelnek a Claris­seumba (Károlyi Clarisse grófnőről elnevezett kórház és nevelőintézet volt, amelyet laktanyává alakítot­tak át). Az Istvántelki Főműhely munkásainak zendülése óta telepí­tettek ide különítményeseket. A 800 emberből Tót Pestre kerül „további kezelésre”, a többit véresre verve elengedik. Éppen ezzel a támadással egyide­jűleg kerül sor a Turult támogató két üzleti vállalkozás, a Centrum Fogyasztási Szövetkezet és a Turul Kaszinó megalakítására. Az előbbit 3031 tag 600 ezer korona alaptőké­vel, az utóbbit báró Babarczy Jenő százados egyedül és jóformán egyet­len fillér nélkül alapította. Az előb­bi normálisan kereskedik, a Kaszinó viszont... Báró Babarczy fővárosi tisztviselő volt. „Különítménye” eleinte Adony­­ban működött, majd „legénységét” a Pest határában levő Ehmann-te­­lep barakkjaiba hozta, ő pedig, a tisztekkel a Britannia (ma Béke) Szállodába költözött. Nappal falta a zsidót, éjjel azonban kártyázott velük a Turul Kaszinóban, a Rá­kóczi út 82. alatt. Chemin de fer-t, meg baccarat-t játszottak. A környék módosabb zsidó kereskedői, illetve megbízottjaik minden este 9 óra 30- kor kötelesek voltak megjelenni, és egy-két óra múltán 2—3 ezer koro­nával könnyebben távozni. 1921. október 21-én, szombaton hajnalban kezdődött a budaörsi csata: Habsburg Károly vissza akart kerülni a magyar trónra. Gömbös „szózatára” Lendvay Bála, a Turul h. vezérelnöke tüstént elkészíti a „szolgálati jegyet”, amelyre Irházy Lajos magister 420 főt, főleg „dar­­vakat”, félfegyverez és villamosra ültet, irány Kelenföld. A fegyver­ropogás, a nem várt ellenállás azon­ban tüstént szétkergeti az ifjakat, a helyőrség azonban tartja az állo­mást. Habsburg Károly november 1- én már az angolok dunai flottillá­jának Glowworm (Szentjánosbogár) nevű monitorán hajózik a Fekete­tenger felé, s fél évre rá, Madeira szigetén, meghal. Horthy, Bethlen és Gömbös pompás gyászmisét ren­dez a Mátyás-templomban, majd né­hány napra rá megszavaztatják a Habsburgok trónfosztásáról szóló szűkszavú, de igen világos törvény­­javaslatot. Gömbös befejezte beszédét. A nagy pvé­ció után vitéz Takách- Tolvay József ezredes, a Turul tb. dominusa emelkedik szólásra.­­Az ezredes a proletárdiktatúra idején éppen a bécsi követségen se­gít felszámolni a külügyminiszté­riumnak a Monarchia ügyeit Az első napon ki akarták tenni már a hadügyi népbiztosságról, de Be­­rinkey Dénes, volt miniszterelnök interveniál az érdekében Böhm Vil­mosnál. Sikerrel. Az ezredes fel­ajánlja: megszerzi az osztrák had­ügyminisztériumból azokat az aktá­kat, amelyekből megtudni, mit je­lentettek és kik Bécsbe — még a „közös” időkben — a magyar szo­ciáldemokratákról. Meg is teszi. El­ső jelentésének száma 810/Hk., dá­tuma: 1919. május 22. A proletár­­diktatúra bukása után viszont, mint a helyszínt kitűnően ismerő ember, ő szervezi meg azokat az emberrab­lásokat, amelyek során 1919 de­cember elejétől, mintegy másfél hó­napon át magyar emigránsokat hur­coltak vissza Bécsből Magyaror­szágra, s itt végeztek­ velük. A Sie­ber-, a Boulevard-, a Mariahilf- és Wimberger-kávéházból mintegy 18 embert, két főt a Schaumburger­­gasse 42. alól, egyet pedig a Rudolf­­kórházból raboltatott haza Takách- Tolvay.) Az ezredes gyújtóhangú szónok­lata után következett a „Komoly pohár”, szigorúan a „Táborozási Ügyrend” 13. §-a értelmében, amely szerint „Az ürítést megelőzően Si­lentium ex-et kell elrendelni. Az így beállott szünet alatt ki-ki pohará­nak megtöltéséről gondoskodik. Az­tán megszólal a főpohárnok: N. N. (jelen esetben: Julius Gömbös) bibi ad honorem Hungariae magnae! (N. N. Igrál Nagymagyarország tisz­teletére!)” A „komoly poharat” ugyanis „csak irredenta vagy faj­védelmi célzattal” lehetett üríteni. Ezután került sor a hazafias fo­hászra. Mint például: Pereat Romania ^ In aeternita­­tem. — Pereant­eius Virgines / Pe­reant eius studentes / In aeternita­­tem. (Vesszen Románia, mindörökre. Vesszenek szüzet, veszenek diákjai, mindörökre.) A 23. §-ban leírt „Magasivás” té­mája már nem volt ilyen kötött: „Egy... kettő ... három ... Magas­ivás ex! E vezényszóra mindenki gyorsan leül, és „salamander-dör­­zsölésbe” fog (a pohara talpát az asztalhoz dörzsöli, miközben kopog­tatja az asztalt.) Majd a pohárnok intésére ürít.” S végül — ha szükségeltetett — porondra léptek a „taligások”, hogy elszállítsák a mozgásképteleneket (Az igazsághoz tartozik: a 30-as évek közepén akadtak a Turul so­raiban fiatalok, akik komolyan vet­ték Gömbös reformigéreteit és alapos demográfiai felméréseikkel ténye­ket szállítottak a miniszterelnöknek az ország haldoklásáról.) A „taligások” és társaik eleinte még Hitlernek is odamondogattak: „... mozgalmában nem szabad töb­bet látni, mint annak a jelét, hogy a vörös prófétákkal szemben a nem­zeti eszme világszerte erősödik... és vegyék tudomásul, hogy mi sem nacionalizmust, sem szocializmust, sem antiszemitizmust, sem fajsze­­retetet nem kell, hogy Hitleréktől tanuljunk. Magyarország volt az első, amely a háború után a nacio­nalista eszme mai formáját kiala­kította.” („Bajtárs”, 1934. IV. 10.) Ha valamiben, ebben igazuk volt. GELLÉRT GÁBOR (Következik: Ürnők és urnák) A múlt lexikona Turul „Táborba, véreim!" Magasivás és salamander-dörzsölés A KÖZPONTI LAP Vezényszóra mindenki gyorsan leül MAGYARORSZÁG 196­5/14 23 KiURTtiÜl' ~ !l'l1!|!!!I!l!l!iri!i:il|i||l'lll'ITITI,nTITIT!'!'!,IT!'i A HISTÓRIÁBÓL | Április 3—9. = 50 ÉVE — A kormány a tüzelőanyag- és világítási takarékosságra való új tekintettel elrendelte, hogy Budapesten éjfélkor minden nyilvános­­ vendéglátó üzemet be kell zárni, s ez alól nem volt hajlandó a ze­ig­nés üzemeket sem kivenni. 1­25 ÉVE­­ — Öngyilkosságot követett el gróf Teleki Pál miniszterelnök.­­ Teleki reakciós-klerikális politikus volt, aki a Horthy-ellenforrada­­­lom kezdeti éveiben, majd 1939-től kezdve állott a kormány élén, s ő irányította annak fasiszta jellegű politikáját. Maga is híve volt a­­ két európai fasiszta hatalommal — Németország és Olaszország­­ kormányaival — kötött antikomintern szerződésnek, ő kötötte meg­­ azonban Jugoszláviával is az úgynevezett „örökbarátsági szerző­ső­­dést” — s alig néhány hónappal utóbb be kellett bocsátania az­­ országba a Jugoszlávia ellen támadó német csapatokat. Teleki­­ ekkor már tisztán látta, hogy a fasiszta hatalmak nem nyerhetik­­ meg a háborút, s abban bízott — mint ezt az angol követhez intéz­­zett levele tanúsítja —, hogy az ő halála bizonyíték lesz a győztesek­­ számára arra, hogy Magyarország nem önszántából csatlakozott a Hitler háborújához. Telekit nagy nemzeti gyásszal temették el,­­ anélkül, hogy elhatározásának okára bárki is rámutatott volna,­­ Utóda Bárdossy László lett, aki — csakúgy, mint Horthy — habo­­ zás nélkül vállalta a Jugoszlávia elleni orvtámadásban való rész­t vételt. ■ímiiiiiiiiiiiiiiii

Next