Magyarország, 1976. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
Világpolitika A negyedik negyed A század uralkodó eszméje A jóslatok és az elvek Esztendők fordulóján egymás szavába vágva szólalnak meg a jósok, a holnap látói. Nincs másként az idén sem. Amikor az óra éjfélt ütött, az 1975-ös esztendő utolsó szerdai napjának végén új évbe és ugyanakkor a század negyedik negyedébe is léptünk. Sokféleképpen jelölik világszerte a huszadik század első háromszor huszonöt esztendejét, ám van egy alighanem megkerülhetetlen módszer: a legfontosabb eseményekkel jelölni a negyedszázadokat. Az első negyedet, a századfordulótól 1925-ig nem is lehet másként nevezni, csak az első világháború és a Nagy Október negyedszázadának A másodikra, amely 1950-ben ért véget, azt mondjuk, a második világháború negyedszázada, de ez a huszonöt év a nagy fordulat negyedszázada is, amikor a győztes szocializmus kilépett egy ország határai közül és világrendszerré vált. A most véget ért negyedszázad nemcsak a hidegháború és az enyhülés harca volt hanem a gyarmati rendszer széthullása is. Háromszor 25 év * ország, világrész, osztály, nemzet — lehetnek még százával meg ezrével kimagasló események, amelyeket a legfontosabbak mellé illesztenek Bulgáriában, Amerikában, orosz munkások között, svéd falucskában. Lehet az első negyedszázadban a két Balkán-háborúról, az amerikai imperializmus hírhedt „Platt-féle” módosításáról (ez dobott Washingtoni béklyót 1901-ben Kuba nyakába), az orosz szociáldemokraták között a bolsevik irányzat győzelméről, Norvégia és Svédország kettéválásáról is beszélni — ám annak a negyedszázadnak mégis csak a Nagy Október győzelme az emberiség sorsát megfordító eseménye. Mint ahogy a másodikban is sorolhatóak a maguk idején újságok első oldalain naponta megjelenő nevek, Sztálin, Churchill, Roosevelt neve, de akár Mussolinié, Hitleré, miniszterek nevei, Briandé vagy Barthoué, Cianóé, Edené, vagy katonák nevei, de akár alkotók neve is — mégis csak a fasizmust megsemmisítő háború és a szocialista világrendszer kialakulása jelzi a kört. Lehet a most magunk mögött hagyott negyedszázadból azt kiemelni, hogy ekkor volt a koreai meg a vietnami háború, ekkor vívta győzelmes harcát Algéria népe, ekkor győzött Kuba, ekkor írt különös fejezetet a francia történelembe De Gaulle, ekkor dördültek a két Kennedyt meg a Martin Luther Kinget leterítő lövések, ekkor lobbant fel egymásután többször is a háború a Közel-Keleten — a lényeg mégis az, hogy a hidegháború fölött győzött az enyhülés vezérkar főnökét nyugalomba küldte. — 26. A dumában Gorelníicín miminiszterelnök ismertette a kormány programmját, amelyet a duma V. nagy elégedetlenséggel fogadott. — Május 14. Bialisztokban egy ünnepi menet alkalmával bombarobbanás történt, azután zavargás tört ki ; a tömeg a zsidókra vetette magát, akik közt valóságos mészárlást vitt végbe. Száz embert megöltek, körülbelül kétszázat megsebesítettek. — Június 20. Tizenegy déloroszországi város helyőrsége fellázadt. — 25. A A Preobrasenszki-testőrezred, melyre a cár személyének az őrizete volt bízva, megtagadta az engedelmességet. — SZERBIA: Március 7. A Sztojanovics-kormány a Magyarország- Ausztriával való vámkonfliktus miatt lemondott. — 14. Gruics tábornok elnöklésével megalakult az új kormány. — Április 17. A Gruics- 1- *• 1j.és azokon a világtérképeken, amelyeken az előző negyedszázadban az angol gyarmatokat jelző rózsaszín, a franciák kolóniáinak halványlila, meg a portugál, a spanyol birtokokat jelző halványzöld helyett új színekre kell figyelni — csak mutatóban maradt egyegy gyarmat. Akadhat másfajta periodizáció is történelemkönyvben, ünnepi beszédben, újságcikkben: elképzelhető, hogy valaki Lenin áprilisi téziseit külön említi meg, Max Planck vagy Einstein, Romain Rolland vagy Picasso egy-egy alkotásával jelzi az első negyedszázadot, mint ahogy akad, aki Churchill hírhedt fultoni beszédét vagy azt az 1949-es áprilist (amikor aláírták az észak-atlanti szerződést) tartja leginkább sorsfordító dátumnak a harmadik negyedszázadban. Lehet úgy is beszélni a három negyedszázadról, hogy az elsőben szinte csak a Wright testvérek, Blériot meg néhány hadipilóta indult el a levegő meghódítására, a másodikban százezrek tanulták meg Lindbergh meg Zeppelin ezüst léghajója kapitányának, Eckenernek a nevét, a harmadikban járt először ember az űrben, Jurij Gagarin. Európa példája Hány jövőkutató, a lehetőségeket józanul mérlegelő szocialista tudós, és hány, bulvárszenzációt rendelésre szállító nyugati futurológus kísérelte már meg felrajzolni azt a huszonöt évet, amely még előttünk áll a században és amelynek végén már új ezredévet kezd az emberiség! Nem feledtük meg, hogy afféle hurráromantikus esztendőkben nálunk is úgy ábrázolták a természetátalakító ember képét, amint rövid néhány hónapnyi munkával zöldbe borítja a sivatagot és megolvasztja a sarki jégvilágot — ma már sejtjük, hogy a sci-fi-csodák helyett bölcsebb a tíz meg tíz évnyi kollektív munkából születő eredmények mellé negyedszázadonként egy vagy két korszakos felfedezést remélni ... Ha ennek a most elhagyottnak, a század harmadik negyedének tanulságait próbáljuk összefoglalni, a legfontosabbat keressük a huszonöt évben, a sokféle eseményből, folyamatból, irányzatból a döntő, a legfontosabb két dolog — a letűnt hidegháború, a széthullott gyarmati rendszer — feluralkodásának a jubileumát a fénynyel ünnepelték meg.úniusig. A bukaresti nemzeti állítás megnyílt. — TÖRÖKORSZÁG Május 10. Abedin basa volt külügyminisztert egy albán embermeggy rikolts. — SPANYOLORSZÁG: Január 26. Alfonz király Biarritzban eljegyezte Battenberg Ena hercegnőt. —31. Alfonz királynak ma volt az esküvője Madridban Battenberg Ena hercegnővel, aki a Viktória nevet vette föl. Amikor a nászmenet a templomból jövet a királyi palota felé tartott, a Calle Mayor egy háromemeletes házából egy anarkista bombát dobott a királyi pár kocsija felé. A bomba irtózatos robbanással explodált és elpusztította azt a díszkocsit, amelyen a királyi pár ült. A királyi pár csoda módjára épen menekült , a király kíséretében azonban re -•'»es pusztítást vitt véghez a bomba, ••az **"*■ m "»ven említése mellett alighanem a legtöbb töprengő azt feleli: ebben a negyedszázadban nem volt fegyveres összetűzés Európában, azon a földrészen, ahol az előző két negyedszázadban a világot lángba borító két háború kirobbant. Ebben az évszázadban született meg először olyan társadalom, amelyből hiányzik már a történelmi tegnapok rabszolgatartója, hűbérura után végre a tőkés is; sorsát a dolgozó nép maga vette kezébe a föld hatalmas terein. A szocialista világrendszer országaiban és rajtuk kívül is mind több ország kísérli meg — a tegnap elhagyott gyarmati sors után — újfajta társadalmi rend alakítását. Az első negyedszázadban győztes proletárforradalom után százmilliók vallják: századunk uralkodó eszméje a szocializmus lett. A század harmadik harmadában a szocializmus győzelmei megváltoztatták az erőviszonyokat. Bár a tőkés politika szakemberei az imperializmus állásainak gyengülését csak ritkán ismerik be, másfél évtizede dr. Henry Kissinger, harvardi professzor ezt írta: „ ... ha a világban elfoglalt helyzetünk még tizenöt évig olyan mértékben romlik, ahogyan azt a második világháború óta tapasztaljuk, nem marad belőlünk más, mint holmi amerikai erőd egy olyan világban, amelyben már alig számítunk. Le kell számolni az illúziókkal. Nem vagyunk sérthetetlenek. Abban a tudatban kell élnünk, hogy fennmaradásunkat és az emberiséget akár egyetlenegy, talán csak egy óráig tartó támadás végzetesen veszélyeztetheti.” A professzorból külügyminiszter lett; az az igazság, hogy nem minden politikai lépésében tartotta magát az igen megszívlelendő saját megállapításához, ahhoz, hogy le kell számolni az illúziókkal... Mégis: a politikai enyhülés útján nagy lépéseket tett meg a világ az elmúlt néhány évben. Két éve, amikor Leonyid Brezsnyevnek átadták a Lenin Békedíjat, az SZKP főtitkára ezt mondta „A hirosimai és a nagaszaki atomrobbanás óta eltelt csaknem harminc esztendőn át az emberiség abban a tudatban élt, hogy valahol a látóhatár mögött, de talán már nem is olyan távol, a nukleáris katasztrófa réme fenyeget. Ez alatt az egész idő alatt a békeszerető emberek követelték, hogy zárják ki ezt a veszélyt az emberiség életéből. Most végre megtettük az első reális lépéseket ebben az irányban. Vajon lehet-e egyáltalán túlbecsülni azt a körülményt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — ez a két hatalom, amely a világ atomfegyverkészleteinek túlnyomó részével rendelkezik — megegyezett abban, hogy egymással szemben, egymás szövetségeseivel szemben, más országokkal szemben tartózkodik az erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától, hogy megállapodásuk szerint igyekeznek kizárni az atomháború lehetőségét egymás között, valamint bármelyikük és más államok között. Ezt, nyilván, lehetetlen túlbecsülni.” Egyszerű döntések Ez még Helsinki előtt hangzott el. S Helsinkiben újabb fontos okmány alá került — együtt harmincnál több állam vezetőinek nevével — a szovjet és az amerikai politika első emberének névaláírása. Most, a század negyedik negyedének első napjaiban azt mondjuk: a politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhüléssel is. A szocialista külpolitika eddig is Lenin útmutatása szerint munkálkodott. Bár eddig nem sikerült — és ez nem a szocialista közösség országain múlt — elérni lényeges, alapvető döntéseket az általános és teljes leszerelés, az atomfegyverek betiltása, megsemmisítése, a katonai tömbök feloszlatása dolgában, a szocialista külpolitika minden kínálkozó lehetőséget megadott, hogy egy-egy részkérdésben előbbre jussunk. A lenini figyelmeztetés : „Kevesebb általános nyilatkozatot, ünnepélyes ígéretet, dagályos formulát... és minél több egészen egyszerű, egészen világos döntést és rendszabályt, amelyek valóban elvezetnének a békéhez” — ma is érvényes. A század első három harmadában éppen ez, a világos, a békéhez vezető döntésekért folytatott szívós munka jellemezte a szocialista politikát. A nyugati világban nincs hiány jóslásokban, hol az olajszűke általánossá válását, hol az infláció növekedését jósolták meg, s nem ritka az olyan futurológus sem, aki kiszámítja, hogy a negyedik negyedszázad utolsó évében már hétmilliárd lakója lesz a Földnek, jön az éhínség apokalipszisa. A szocialista politikát azonban nem jóslatok, zavaros áltudományok képletei, hanem ugyanazok az elvek vezetik, mint eddig: békét és kenyeret akar a ma és a holnap élő nemzedékek számára. Marx, valaha rég, a megteremtendő szocialista társadalomról szólva mondta, hogy megszületése után nemzetközi elve a béke lesz, hiszen minden nemzetnél ugyanaz lesz uralkodó: a munka. GARDOS MIKLÓS NEMZETKÖZI KRÓNIKA A SZÁZAD ELSŐ ÉVEIBŐL Lehetnek még százával meg ezrével kimagasló események MAGYARORSZAG 1976 1