Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-04 / 23. szám
Adminisztráció • • Üres a gép Reformok az oktatásban Kézzel írott hirdetés a Magyar Hirdető Felszabadulás téri irodájának ablakában: „Gyors- és gépírót, valamint gépírni tudó adminisztrátort azonnal felveszünk.. Az apró kis hirdetés hátterében a gépíróhiány húzódik meg, bár az utóbbi időben alaposan megcsappant a gépírókat kereső álláshirdetések száma az újságok hasábjain. Valószínűleg nemcsak a hirdetési díjak emelkedése okozta ezt, hanem a vállalkozás reménytelensége is. Igazán jó gépírónőre szert tenni manapság csodának számít. A budapesti munkaközvetítő hivatalok több száz üres állást tartanak nyilván, amit vállalkozók hiányában hónapok óta képtelenek betölteni. Senki sem tudja, hogy mekkora országosan az utánpótlásigény, tény viszont, hogy az iskolákat évente elhagyó hétezer körüli, frissen kiképzett gyors- és gépíró nem képes pótolni a nyugállományba és más munkaterületekre távozókat. Nincs ösztönző önként adódik a feltevés: a képzésért felelősek a ludasak ebben. Az Oktatásügyi Minisztériumban elmondták, hogy évek óta alig változik a pályát kezdő gyors- és gépírók száma. Az iskolák kapacitásán nem múlik, a jelenleginél több fiatalt is tudnának képezni, nincs azonban elég jelentkező. Hasonló a helyzet, mint jó néhány más szakmában: nem tolonganak a gyerekek a felvételi idején, s akik ezt a pályát választják, azok sem a legjobb tanulók közül kerülnek ki, s ez bizony érezteti hatását. Ennek ellenére — állítják — nincs különösebb baj a képzéssel. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság korábban készített egy tanulmányt. Ez alátámasztja a minisztérium álláspontját. A szakemberek azonos véleményen vannak: az okozza a hiányt, hogy a gyors- és gépíró oklevelet szerzett fiatalok többsége nem marad meg hosszabb ideig az írógép mellett. Az írógépasztalt sokan csak ugródeszkának tekintik titkárnői, ügyintézői vagy előadói állás megszerzéséhez. Régebben is megfigyeltek hasonló tendenciát, akkor azonban hoszszabb időt kellett eltölteni az írógép mellett, amíg valaki feljebb jutott. Az átfutási idő ma már anynyira megrövidült, hogy egyes helyeken eleve magasabb alkalmazotti státuszokba veszik fel az iskolákból kikerülő gyors- és gépírókat, azzal a kikötéssel, hogy legalább fél-, egy évet gépelniük kell. Főleg azok jutnak gyorsabban jobb beosztásba, akik érettségi bizonyítvánnyal is rendelkeznek. A gimnáziumokban 1974-ben kezdték meg kísérleti jelleggel a gyors- és gépírás oktatását, egyelőre 100 körül van évente az ily módon képesítéshez jutók száma. A szakközépiskolák viszont 1600— 1700, gépírni is tudó, jegyzőkönyvvezető gyors- és gépírót bocsátanak ki minden tanév végén. Két ágazatban folyik a képzés, az idei tanévre például 1300 fiatalt vettek fel az igazgatási, ügyviteli ágazatba, s 334 elsős kezdett az idegennyelvű osztályokban. A fent állítottakat igazolja, hogy a szakközépiskolákba többen akarnak bejutni, mint ahány hely van, ugyanakkor a gyors- és gépíró iskolák szinte k lasszóval fogják a diákokat. Hatvan felett van a számuk országosan, s az 1550 elsőosztályosnak csaknem a fele a szakközépiskolákból kiszorultak közül került ki az idén is. Új tananyag Munkaügyi és oktatási szakemberek elemzik, mi okozza a szebb napokat látott pálya vonzerejének csökkenését a fiatalok szemében. Kétségtelenül közrejátszik, hogy ma már alig van különbség a kezdő és a sok éves gyakorlattal rendelkező gépírónő fizetése között. A nagy kereslet miatt a munkahelyek egymásra licitálnak, s 1800— 2000 forintos kezdő fizetéseket adnak. A bérhatár azonban alig haladja meg a kétezer forintot, s ha sikerül is valamilyen módon — legtöbbször „feketén” — még néhány száz forinttal megtoldani a fizetést, akkor sem akkora a fizetésemelési lehetőség, ami ösztönözné a fiatalokat az írógép melletti kitartásra. A másik hátrányos tényező: a gyors- és gépírás hivatalosan nem számít szakmának. Nem szerepel a munkaügyisek által nyilvántartott és elfogadott 128 szakma között. Ennek hátránya, hogy nincs képesítéshez kötve az ilyen munkakörök betöltése. A munkadók tehát bárkit felvehetnek gépíró státuszba, s ezt néhol ki is használják; alapvetően nem a gépírás az illető legfontosabb feladata, hanem egyik kiugró keresetű társának ellensúlyozása az átlagbér szempontjából. (A gyors- és gépíró iskolák mind a mai napig tanfolyam jelleggel működnek. A gépírók munkakönyvének csupán a képesítés rovatába lehet beírni ezt a végzettséget. Az Oktatásügyi Minisztérium ezen oly módon igyekszik segíteni, hogy a következő tanévtől kezdve jelentősen növeli a gyors- és gépíróiskolákban az elsajátítandó tananyag mennyiségét, megteremtve ezáltal a szakmai rangra emelés alapfeltételét. Fontosabb ennél, hogy az eddiginél sokkal felkészültebb fiatalorat bocsássanak ki az iskolák. Ez némiképpen beismerése annak, hogy korábban jogos kifogások adódtak a képzés színvonalát illetően. Ugyanakkor szeretnék elérni azt is, hogy a felkészültebb gépírókat a vállalatok és az intézmények az eddiginél jobban igyekezzenek megtartani eredeti munkakörükben, így a minőség visszahat a mennyiségre: ha kisebb az állásváltoztatók száma, kevesebb munkaerőre lesz szükség. A reformot körültekintően készítették elő. A munkaadók véleménye és javaslata alapján állították például össze az új tananyagot. A szakmai ismeretanyag növelése mellett az ősztől már általános műveltséget adó tárgyakat is tanítanak. Jelenleg a két szaktárgy — a gyors- és a gépírás — mellett csak a helyesírást tanítják. Az új tantervben viszont új közismereti tárgyak — magyar irodalom, történelem, matematika, fizika — és a szakmai műveltséget fokozó tárgyak — gazdasági és jogi ismeretek, levelezési és irodai ismeretek — oktatása is helyet kapott. A képzési idő nem változik, a gépíró jelölteknek továbbra is két évig kell iskolába járniuk, a heti óraszám viszont 12-ről 32-re emelkedik. Az elméleti képzés azonban nem megy a gyakorlat rovására. Eddig heti öt-öt órát töltöttek a tanulók a gyors- és gépírás gyakorlásával, ezután hatot fognak. A diktafonok, magnetofonok irodai térhódítása miatt sokan fölöslegesnek tartják a gyorsírás oktatását. Ha elhagynák — állítják —, sokkal több idő és energia maradna a mégiscsak fontosabb gépírás oktatására és az általános műveltség szintjének emelésére. A tananyag összeállítóinak megítélése szerint azonban a technikai feltételek javulása nem zárja ki, hanem éppen úgy megköveteli a gyorsírástudást, mint korábban. Sőt, a követelmények még nagyobbak, mert a monoton szövegeket valóban közvetíti a gép, ahol viszont „alkotó” szerepe is van a gyorsírónak —és nem kevés az ilyen munkakörök száma —, ott annyiban vetélytárs a gép, amenynyiben gyorsabb és pontosabb munkát várnak el az embertől is. Várhatóan a változások mellékhatásaként az alapfokú képzést nyújtó iskolák némileg kívánatosabbá válnak a fiatalok előtt, s ezáltal csökken a szakközépiskolákra nehezedő nyomás. (Megfigyelték: a szakközépiskolák nagy népszerűségét nemcsak az eredményezi, hogy érettségi bizonyítványt adnak, hanem a magasabb szakmai követelmények is. Az alaposabb képzés ugyanis jobb elhelyezkedési lehetőségeket teremt.) A gyors- és gépíróiskola nem akarja magára vállalni a szakközépiskola feladatait. Az óraszámnövelés célja a minőségjavítás. A vizsgakövetelmények mennyiségileg nem változtak: tíz perc alatt 1700 leütés és percenként 150-es szótagsebesség a gép-, illetve gyorsírásban. (Az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőktől viszont 2300 leütést és 200-as szótagsebességet követelnek.) Sok a papír Az ősszel bevezetendő reform hatására remélhetőleg emelkedik valamennyit a képzésben résztvevők száma, ami persze önmagában nem oldja meg a gondokat. Alapvetően a munkaadókra hárul, hogy visszaállítsák a gépírás régi rangját, s hosszabb időn át meg tudják tartani szakmájukban a gyors- és gépírókat. A munkaügy illetékeseinek pedig az a feladatuk: úgy változtassák meg a szakmai bérbesorolás táblázatát, hogy ne csak a munkában töltött idővel, de a végzett munka mennyiségével és minőségével arányosan is változzanak a keresetek. Mások abban bíznak, ha majd sor kerül az alkalmazottak munkájának jobb megszervezésére, sok felesleges — elsősorban a gépírókat terhelő — levelezést, adminisztrációt, ügyintézést lehet törölni a napi teendők sorából. Ezáltal is kevesebb gyors- és gépíróra lesz szükség a jövőben. Ám hogy ez a jövő mikor következik el, még nyitott kérdés. CZIPPÁN GYÖRGY Gépírásoktatás CSEPELEN Sokan ugródeszkának tekintik MAGYARORSZÁG 1978/23 24