Magyarország, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-07 / 27. szám
I KGST w hf _ A gazdaság realitásai Az érdekegyeztetés igénye A növekedés lehetőségei Rendszeressé vált a KGST gyakorlatában, hogy meghatározott időszakokban újból s újból áttekinti a részt vevő országok léte szempontjából legfontosabbnak tartott folyamatokat. így történt ez az elmúlt évtizedben és így most, a múlt héten Varsóban. A napirend szerint megvizsgálta az ülésszak az elmúlt évi moszkvai csúcson született megállapodások sorsát, s természetesen az azóta megtett utat, a népgazdasági tervek egyeztetésének helyzetét, az integráció fejlődését fékező problémákat. Ez a munkaprogram önmagában is a totalitást jelenti, hiszen e kérdések kapcsán óhatatlanul szóba került minden fontos probléma: lépést tart-e a kor (és világgazdaság) kihívásával a szocialista közösség. Kelet és Nyugat adatai Mielőtt a varsói ülésszak munkájáról közzétett közleményt elemezve mérleget vonnánk minderről, érdemes néhány „helyzetjelző” körülményt számba venni. Eszerint a KGST-tagországok nemzeti jövedelme összességében (1983- hoz viszonyítva) 3,6 százalékkal, az ipari termelés 4,4, a mezőgazdasági termelés 3, az egy főre számított reáljövedelem 2,6 százalékkal emelkedett — ez élénkülést mutat a korábbi két évhez képest. A teljes külkereskedelmi forgalom 8,7 százalékkal volt nagyobb, míg az egymás közötti forgalom 10,6 százalékkal gyarapodott — tehát a tagok „integrációs” kereskedelme felülmúlta a harmadik országokkal lebonyolított forgalmat. Ez önmagában kedvező, más kérdés, hogy ezt a 0,9 százalékos pluszemelkedést egyáltalán nem tarthatjuk túlzottnak, magasabb érték — illetve a magasabb érték mögött húzódó aktivitás — előnyösebb lenne. További fontos jegyek: az egységnyi nemzeti jövedelemihez felhasznált energiából a KGST 1976—80-hoz képest 1981—1983-ban —1,7 százalékkal kevesebbet fogyasztott — itt megmutatkozik a józan és észszerű takarékosságra való törekvés. Ha viszont ezt az adatot öszszevetjük például az Egyesült Államokéval (—3,1), vagy Japánéval (—4,7) az EGK-val (—2,7) kiderül, hogy az energiaracionalizálás és az energiatakarékos, korszerű technikák bevezetése lassú. A KGST-ben csupán az NDK és Magyarország tud felmutatni — 2,9, illetve — 2,5 százalékos, nemzetközileg versenyképes tendenciát; Románia mintegy — 3 százalékos csökkenése ugyan ennél jobb érték, ám ez utóbbi gazdaságban rendkívüli volt a kényszertakarékosság. Az ipari termelés fejlődési tendenciája jobb képet mutat: — az átlag 4,5 százalék, ez dinamikusnak számít. A mezőgazdasági termelés viszont rapszodikus, Magyarország és Bulgária teljes belső ellátását saját termésből oldja meg, továbbá termékeinek nagyobb, illetve kisebb hányadát exportálja — a többi tagországban kisebb-nagyobb gondok mutatkoznak az élelemellátással, a mezőgazdaság termelőképességével. A közlemény megállapítja: megkezdődött a Krivoj-Trog-1 ércdúsító építése, s előkészületek történtek a Jamburg és a Szovjetunió nyugati határa közötti gázvezeték feltételeinek megvitatására. Elkészült a Hmelnyickij és Lengyelország közötti távvezeték, működik a dél-ukrajnai, a magyarországi, csehszlovákiai újabb atomenergiai blokk és közösen épül a Romániát és Bulgáriát kiszolgáló új 750 kilovoltos távvezeték, befejező szakaszánál tart a hmelnyickiji atomerőmű 1 millió kilowattos első blokkjának szerelése. A mezőgazdaság igényei Mindebből a vázlatos értékű kiemelésből is kiderül, mi adott súlyt a varsói ülésszak munkaprogramjához. Nézzük talán először az anyag és az energia területét. A KGST — az EGK-tól eltérően — energiahordozókból, alapvető nyersanyagokból önellátó, elsősorban a Szovjetunió révén, amely a világ első olajtermelője. A nyugat-európai országokkal ellentétben a KGST (szintén a Szovjetunió, illetve Lengyelország révénenergiaexportőr, a számítások szerint termelése mintegy 7 százalékkal haladja meg a fogyasztást. Ennek ellenére az 1984—85-ös tél megmutatta: még hiányoznak a nagyobb biztonsághoz elegendő tartalékok, kritikus esetekben átmeneti zavar támadhat. A varsói ülésszakon Lázár György, a magyar kormány elnöke rámutatott : „a szokatlanul kemény téli időjárás, és főleg a kényszerű energiakorlátozás, amiben nem kis része volt az egyesített villamosenergia-rendszer zavarainak — komoly veszteségeket és kieséseket okozott a termelésben.” Különösen fontos — ezt szintén hangsúlyozta Lázár György —, hogy a Szovjetunió vállalta az energia-, fűtőanyag- és nyersanyagszállítások 1985. évi szinten való folytatását. Hogyan is áll tehát az energiamérleg? A tagországok helyzete eltérő, ám abban az importőrök pozíciója megegyezik, hogy a nyersanyagokért és az anyagokért mind többet, keményebb és korszerűbb áruval kell fizetni. Az elmúlt időszakban bekövetkezett árarány-módosulások nem kedveztek a késztermék-gyártóiknak, termékeik áremelkedése elmaradt az olaj, az elektromos áram, a gáz s sok nyersanyag árnövekedése mögött, így aztán szembekerültek azzal a gonddal, ami Magyarország számára igen komoly probléma: cserearány-veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Másként fogalmazva, ugyanannyi energiáért, nyersanyagért mind több készárut kell szállítaniuk. Várhatóan ez a tendencia a jövőben folytatódik — a mi esetünkben azortban másféle hatás is mutatkozik. Nevezetesen: az energiáért, anyagokért több élelmiszeripari-mezőgazdasági cikket kérnek az energiaexportőrök, és viszonylag kevesebb gépet. Magyarországnál maradva: a prognózisokból kiszűrhető az, hogy ha a VII. ötéves tervben a korábbinál dinamikusabb gazdasági és ipari termelésemelkedésre számítunk — és az eddigiekhez hasonlóan folytatjuk az energiaracionalizálást — az 1985-ös szinten bekalkulált energiaimport mennyisége kevésnek tűnik. Másrészt: a legalapvetőbb nemzeti érdekünk, hogy a KGST-ben a mainál jobban ösztönző — azaz a társadalmilag hasznos ráfordítást elismerő — mezőgazdaságii érdekeltségi rendszer alakuljon ki, hogy a növekvő energiárakkal kapcsolatban ne szenvedjünk el indokolatlan veszteséget. (Küldöttségvezetőnk sajnálattal állapította meg Varsóban, hogy az ösztönző mezőgazdasági élelmiszeripari-termelési feltételek kialakításáról — amelyről érvényes felsőszintű határozat született tavaly Moszkvában is — eddig nem sikerült egyetértésre jutni a KGST-ben.) Köztudomású, hogy a magashozamú gabona- és hústermesztési rendszerek, az intenzív növénytermesztési programok hatalmas szellemi és anyagi ráfordításokat követelnek — és követeltek — azoktól az országoktól, amelyek ebben élenjárnak a Világon. Magyarország megfizette ezt az árat, nem kis részben konvertibilis piacról szerezve be szellemi és anyagi eszközöket. Napi gyakorlatunk bizonyítja, hogy a mezőgazdasági kultúrák folyamatos korszerűsítése, a géppark cseréje és modernizálása, a szükséges kemikáliák előállítása vagy beszerzése csak mindenkori világpiaci áron (esetenként konvertibilis valutában) teremthető elő. Nyilvánvaló, hogy ennek gyakorlati elismerésétől mezőgazdasági exportképességünk függ, vagyis hozzájárulásunk a tagországok jobb élelmiszerellátásához a mezőgazdasági és élelmiszeripari érdekeltségi kérdés is. A varsói ülésszakról kiadott közleményben ez a téma nem szerepel. Ugyanakkor általánosságokban szó esik a termelésszakosítás és kooperáció fejlesztésének és kölcsönös árucsere-forgalom növelésének a rendelkezésre álló termelési kapacitások teljesebb kihasználásáról. Remélhetően, a mezőgazdaságiélelmiszeripari ösztönzőket e körbe is beleérthetjük. Az energia: létkérdés Amennyiben az 1985-ös szintű energia- és nyersanyagiimporttal számolhatunk, úgy egyetlen igazi realitása van a dinamikus növekedésnek. (Ez alighanem nem csupán Magyarországra nézve igaz.) Márpedig ez a radikális energianyersanyag-felhasználási megtakarítás, a szaknyelven „fajlagosoknak” nevezett tényezők mérséklése. Sajnos nem az egyszerű, az „egy csepp figyelemmel” megoldható feladatok előtt állunk. A KGST varsói ülésén, mint említettük, több mint száz (pontosan 117) részből álló programot fogadtak el erről. Magyarország ebből 56 programpontban érdekelt. Ám ahhoz, hogy ezeket a bonyolult, és a felszínnél mélyebbre nyúló takarékossági-racionalizálási intézkedéseket megtehessük jelentős anyagi áldozatokra, új, nálunk sok esetben ismeretlen (csak világpiacon kapható) gépekre, technológiákra van szükség. És nem kevesebbről van szó, mint az ipari termékszerkezet észszerű módosításáról , az anyagigényes, energiaigényes termékek cseréjéről stb. Ehhez sok pénz és technika kell. Továbbá az, hogy a KGST-ben — szándékai szerint — hatékonyabban megvalósuljon az ilyen célokat szolgáló szakosítás, kooperáció, gépgyártási program stb. Örvendetes,,hogy az energiahelyzet 1984—85 telén kétségeket oszlatóan bizonyította be, mennyire létkérdése, azonnali feladata az integrációnak ez a program is. Végezetül még valamit: a KGST 40. ülésszaka megerősítette javaslatát a Közös Piaccal való kapcsolatteremtés érdekében. Ennek nemzetközi politikai jelentősége van. MATKÓ ISTVÁN A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG A KGST 40. ÜLÉSSZAKÁN Ugyanannyi energiáért, nyersanyagért mind több készárut MAGYARORSZÁG 1985/27