Magyarország, 1995. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 1. szám
Hazai élet A Magyar Távirati Iroda a megújulás útján Újévi beszélgetés Alexa Károly vezérigazgatóval A történelem izomgörcsös pillanataiban — legyen szó forradalomról vagy ellenforradalomról, katonai puccsról vagy békésnek nevezett hatalomátvételről — az erőfölénybe kerülő felek mindenkor létkérdésnek tekintették a hírszolgáltató eszközök (posta, rádió, televízió, sajtó, nyomdák, papírkészlet stb.) azonnali birtokbavételét. A magyarországi rendszerváltozás folyamatában ilyen irányú szándéknyilatkozatok elhangzottak ugyan, s a média birodalmában sor került csapások és ellencsapások sorozatára (jelentős elvi, presztízs- és személyes áldozatokkal), a politikai indítékú háborúskodásból azonban mintha sikerrel vonta volna ki magát a „naphegyi hírgyár”, az a Magyar Távirati Iroda, melynek élén alig több, mint egy éve tevékenykedik vezérigazgatóként Alexa Károly. Új meg új politikai és gazdasági érdekütközésekkel terhelt közéletünket tekintve már önmagában az is sikernek könyvelhető el, hogy az MTI támadhatatlannak bizonyult az elmúlt esztendőben. A hírügynökség természetes belső önmozgásának vagy személyes eredményességének tulajdonítja, hogy a cég a bizalom és megbízhatóság hajóján utazik? Olyannyira, hogy például Horn Gyula miniszterelnök levélben biztosította önt önöket támogató jóindulatáról. — Amikor Antall József miniszterelnök erre a posztra javasolt és Göncz Árpád köztársasági elnök kinevezett, az akkori ellenzéki sajtó zöme afféle pártkomisszárként képzelt el engem. Nem nyilatkozataimnak köszönhető, hogy a kevésbé elfogultak már rövid időn belül meggyőződhettek ennek ellenkezőjéről. Én ugyanis józan és okszerű megfontolással engedtem a céget — korrekt ráhatással ugyan — öntörvényűen működni, olyannyira, hogy például ebből a házból pártpolitikai vagy más egyéb megfontolásból egyetlen embert el nem bocsátottam és ide fel nem vettem, még ha mindkettőre lett is volna alapos okom. A „tisztogatás” elmaradása is súllyal esett latba. De például az is, hogy a tavaly nyári parlamenti választásokra készülőben szisztematikus munkával sikerült egyeztetnünk és érvényesítenünk valamennyi párt véleményét, s ezáltal sem a választási kampány alatt, sem utána semminemű kifogás az MTI-t részükről nem érte. Eredményességünk persze önmagában adódhat a hírügynökség természetéből: hogy tudniillik az MTI nincs közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal, az olvasó nem minket olvas, hanem ami és ahogyan abból megjelenik számára egy újságoldalon, a képernyőn, a hangszórókon át. Hírszolgáltató tevékenységünk során nem feladatunk, hogy a hírek tartalma felől vélekedjünk, azokkal politizáljunk. A cégnek az a jellegadó vonása, hogy nemzeti és közszolgálati intézmény, eleve a pártoktól való egyenlő távolság tartására, a politikai véleménynyilvánítás elkerülésére kötelez. Az erkölcsi és szakmai belső tartás mellett vezetői utasításban is igyekeztünk meghatározni mindazon összeférhetetlenségi elemeket, amelyek egy hírügynökségi újságíró esetében elkerülhetetlenül kizárandók. Mindennek teljesüléséhez fokozott önkorlátozással járulok hozzá, szűkebb körben is ritkán és körültekintően nyilvánítok ki releváns politikai véleményt.A semlegességnek ez az igénye nem jelenti-e azt, hogy a szüretien hírszolgáltatással egy időben nem mutatkozik az információkhoz társítható értékbeli vagy fontossági rend? — A szűrés szót eleve nem szeretem, eleget élt viszsza vele szakmai érvekre hivatkozva mind a politika, mind pedig a sajtó. Kétségtelen viszont, hogy kötelességszerűen mérlegelnünk kell minden adott hírt aszerint, vajon fontosságának, aktualitásának, közérdekűségének mértéke szerint be kell-e kerülnie a világot behálózó-átszövő hírfolyamba. Hiszen nyilvánvalóan nem minden esetben van szó hírré formálandó információról. Ezek a döntések huzamos szakmai tapasztalatra épülő rutinmunkával történnek, a hírt beszerző munkatársak közötti területi, ágazati, tematikus és egyéb munkamegosztás könnyíti a mérlegelést, hogy — mondjuk — a komoly százalékarányban protokolláris jellegű hírtömeg ne nyomja el, oltsa ki a valósabb hírek értéktartományának érvényesülését. Hogy tehát a hasonló súlyú történéseket azonos súlyú hírként kezelje a hírügynökség... De hogy mindez a médiumok közvetítésével miként rangsorolódik, szűkül be vagy hangolódik át, s milyen tőlünk független hatást vált ki a fogyasztóban, arra ráhatásunk nincsen. Ki is garantálhatná, hogy például a velünk kapcsolatban álló hatvan-hetven külföldi hírügynökség mit tesz a tőlünk kapott híranyaggal...? — Ebből szinte egyenesen következik, hogy a hírügynökség szolgáltatásának megbízhatósága a szakmailag felkészült, megbízható „hírszerzők” jól kiépített hálózatának függvénye. S gondolom, múlik azon is, hogy a hír mint áru piacszerű értékesítésében eredményes tud-e lenni az MTI. — A megállapítás második fele bizony kemény kihívás számunkra. Az MTI monopolhelyzete már jóval a rendszerváltozás előtt megszűnt. Hegemóniája fennmaradt persze bizonyos területeken, ahol a hírszolgáltatást csakis egy nemzeti jellegű információs hivatal tudja megfelelően kezelni. Hiszen ha például az államelnök valahol megjelenik, azt kötelességszerűen dokumentálnunk kell, mert meglehet, az aktus más módon nem közvetíthető állami-kormányzati intenciót tartal Az MTI naphegyi épületegyüttese 4 • 1995. január 6. MAGYARORSZÁG Tadej Labernik, a szlovén hírügynökség (STA) vezetője (középen) és a szlovén államelnök, Milan Kucan társaságában