Magyarország, 1910. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1910-10-01 / 233. szám
fii Dehogy is hagynak békét. Időközönként eljön a hatalmas német császár és inspekciót tart felettünk. Nincs megelégedve a dolgainkkal. Nincs még elég katonánk, nincs elég gépfegyverünk, léghajónk, hadi flottánk. Követeli, hogy mindezeket beszerezzük. Száz és száz millókat fektessünk be új ágyúkba, Zeppelinekbe, Dreadnoughtokba. Közben apró szívességeket is tesznek Berlinből a Habsburgoknak. A Balkán felé való terjeszkedésben szívesen támogatják őket. Minél inkább kivonulnak a német tartományokból, annál jobban tetszik ez Berlinben. Hagyják csak nekik szabadon az utat Bécsen át Triesztig, és menjenek ők a Balkán zeg-zugos, czivilizálatlan vidékeire. Mi Magyarország szerepe ebben a nagyarányú világpolitikai színjátékban ? Németországnak görnyedező fegyverhordozója lenni. Verejtékezni, kimerülni, hátvédül szolgálni. Kölcsönt venni kölcsön után, drága kamatokat fizetni. De ezekből nem emelheti kultúráját és nem fejlesztheti gazdasági erőit. Több újonczot kell állítania, több fegyvert kell beszereznie, főbb tengeri óriást építeni. Németország aggodalommal néz a körülötte mind szorosabban összehúzódó alliance szoritó gyűrűje elé. Idegesen kapkod saját erejének fejlesztése körül és még idegesebben követeli a hátvédül szolgáló hatalomnak katonai megerősítését. De mikor Magyarország megmozdulés magát gazdaságilag emanczipálni akarja, mikor önálló állami intézményeket akar létesíteni, amelyekből kicsiny és nagy nemzetek egyaránt merítették gazdagodási felvirágzásukat, akkor haragosan összevonják a germán hatalom exponensei szemöldöküket. [ Tapsolnak az ellenünk alkalmazott erőszaknak, s az ide küldött alakok brutalitását lelki gyönyörűséggel szemlélik. A német hatalom támogatására szolgáló fegyveres erő bevonul az országba, hogy a magyar alkotmányt letörni és meggyalázni segítsen. Ezért örvendjen a magyar nemzet és ezért hozzon újabb áldozatokat azon czélból, hogy a német imperialisztikus törekvések még nagyobb előhaladást tehessenek ? Azt hiszik, hogy nem látja azt Európa is, hogy mit művelnek Magyarországgal ? Hogy az újabban felvenni kényszerült száz és száz milliók mire kellenek ? Katonai felszerelésekre, annexiós költségekre, további készenlétre. Európa elzárkózik előlünk és Magyarországot is sújtja amiatt, mert erejét nem saját gazdasági gyarapodására fordítja, hanem vakon és botorul hagyja magát eszközül felhasználni a germán terjeszkedés megvédésére. De azért dicsőség és hála legyen Németországnak és Ausztriának, amiért megengedik, hogy drága kamat mellett néhány százmilliót megint felvehettünk, az ország erejét újabban meddően és károsan megint leköthettük, és a már előre készített ingó monstrumokat Németország katonai czéljaira megvehetek és azok árát az osztrák és német iparnak kifizethetjük ! Bizony nagy szerencsétlenség az országra nézve, hogy ebből a német, durva vasmarokból nem bír kiszabadulni. Mármár úgy volt, hogy megnyílik legalább gazdaságilag számunkra Európa nyugati műveit népeinek kapuja. Sajnos, ez a kapu a mostani durvakezű kormányzás láttára újólag becsapódott. Hosszú idő kell hozzá, míg újólag sikerül majd azt a kaput megnyitnunk. De ahhoz az kell, hogy Magyarország éljen önmagáért és ne legyen bátor, vak eszköze más nagyravágyó népek terjeszkedési vágyainak.Erősen a szemébe néztem ... tekintetében mégmindig az a sötét, titokzatos lány lobogott... F ajkain ott játszadozott a keserű mosoly... és a mozdulatain, tartásán kimondhatatlan, végtelen fájdalom ömlött el. •— Tűnődés, ugye, sajátságos kérdésemen? De emberfölötti, rettenetes kínokat szenvedek ... melyek megölték életörömömet . . . boldogságomat... megőrülték egészségemet les szerencsétlen, nyomorult beteggé változhattak át!... Tudd meg tehát, hogy én Marát agyam és szívem minden erejével szerettem, mert leginkább közeledett ahhoz az eszményhez, melyet magamnak testileg és szellemileg a nőről alkottam... Erős és karcsú volt...Hollófekete haja beárnyalta alabástromfehér arczát: nagy, beszédes szemeit hosszú, sűrűpillák árnyalták; finom szabású kezei elárulják nemesi származását... De külső megjelenésén kívül még jobban lekötött benső, szellemi lénye, egyenlő, átlátszó kedélye, túlifinomult szellemessége, melyben a nőies gondolkozás a férfias okossággal párosult. Hajlamaihoz rendíthetetlen, szilárd elhatározással hű maradt. Nem vetette meg az élet kínálkozó örömeit, de valódi gyönyörét mégis inkább l az intellektuális szellemi élvezetekben keresteés csak a gondolatok birodalmában volt képes megittasodni!... ! Azért szerettem ezt az asszonyt kezdettől,végtelenül. És mielőtt ő meglátott volna, megszeretett könyveimben, úgy hogy előbb csak a művészt szerette és csodálta bennem. Irodalmi munkáim meghódították szellemét és a csodálatból, melyet a művész ébresztett lelkében, fejlődött ki a férfi iránt táplált, ellenállhatatlan vonzalom és én örömmel ringattam magam a jóleső érzésbe. De bármi volt is szerelme forrása, én éreztem és élveztem lelkének megnyilatkozását és megittasodtam bimbózó szerelme kábító illatától. Van-e ennél nagyobb boldogság a világon? Azonban a szerelem eme nagyságában rejlett annak veszélyessége is. Túlzottan betöltötte lelkem világát, gyorsan és véglegesen pótolta mindazon álmaimat, örömeimet és törekvéseimet, amelyek azelőtt lelkemet és agyamat foglalkoztatták és megdöbbenéssel észleltem, hogy alkotó tetterőm elmerül szerelmem édes tengerében és élénk vérmérsékletem összes teremtő erői meggyöngültek és megváltoztak. Eszményeim, meggyőződéseim ugyan a régiek maradtak, de termelőképességem tökéletlen lett és végre egészen elpusztult. Egy évig hiába próbáltam képzeletemnek mesterséges módon szilárd alakot teremteni és újabb eszményi művet alkotni, mely a régiekhez hasonló, egyenértékű legyen. Képtelen voltam folytatni az új irodalmi irányért megkezdett harczomat, melyet mindenekfölött szerettem, melyért dolgoztam, küzdöttem és szenvedtem és mely a múltban legszebb álmomat, vigaszomat és a jövőbe vetett szent hitemet képezte. Borzalommal tapasztaltam, hogy szellemem lassan-lassan elhal a pusztító szerelemben, melynek bilincseiben egy egész éven át tehetetlenül vergődtem. Ha ! Csak a lelki szemeimmel láttam, képtelen voltam megválni az édes valóságtól, hogy múltamhoz méltón újabb művészi alkotáshoz emelkedjek; nem volt meg hozzá a szükséges erélyem és akaratszilárdságom... Nagy és kínos erőfeszítéssel végre sikerült egy olyan művet alkotnom, mely életemnek és rendellenes lelkiállapotomnak hű tükreés éppen azért hamis, érdektelen és értéktelen volt az emberiségre nézve; csendes, békés képek, egyszerű érzelmek és tartalmatlan, üres eszmék halmaza; csak a külső alakja tartotta magát a megszokott, régi, nemes és tiszta vonalakban!... Ezt a csendes, lanyha könyvet «Szélcsendjének kereszteltem el; e czím mögé rejtettem művészi gyávaságomat, megtagadott írói egyéniségemet, küzdelmes múltam iránt tanúsított gyáva árulásomat, noha szívem, eszem, lelkiismeretem és fönmaradt csekély erőm hangosan tiltakoztak e szellemi öngyilkosság ellen... Szégyeltem és ameddig csak lehetett, gondosan dugdostam Mara elől... Végre mégis kezébe került egy példány és elolvasta... úgy sejtem, úgy érzem, hogy emiatt vesztettem el őt! Mert a könyvben nem találta meg a művészt, aki előbbi munkáival megbűvölte... És ezért a férfit sem szerette többé bennem!... Claudius egy pillanatnyi szünetet tartott, azután rám szegezte lázas tekintetét, és folytatta: — Sajátságosnak találod, ugye, ezt a jelenséget? Pedig úgy van, — való és igaz! Egész lényem Mara iránt táplált szerelmembe olvadt; az ő szerelme is meghaladta az emberi valóság határait, és azért kellett ennek a szerelemnek meghalni! Néhány pillanatig szótlanul néztem Claudiusra; szemei elhomályosodtak, mintha távoli, fájdalmas víziói volnának; ajkai görcsösen mozogtak, és mintegy álomszerűen susogta: — Meghalt a szerelem! Mikor? Nem tudom! Bizonyosan, mikor az utolsó, értéktelen köny- MAGYA BORSZÁD Budapest, 1910. szombat, október 1. Budapest, szeptember 30. . A képviselőház ülése. Egyes lapok azt jelentették, hogy a képviselőház legközelebbi ülését október 4-én tartja. Ezzel szemben arról értesülünk, hogy a Ház legközelebbi ülése hétfőn, október hó 3-án délelőtt tizenegy órakor lesz. A főrendiház kedden, október hó 4-érv, déli tizenkét órakor tartja legközelebbi ülését. A főrendiház ülését megelőzőleg, fél 12 órakor értekezlet lesz. A főrendiház ülésének napirendje a következő: Elnöki előterjesztések. Az igazoló bizottság jelentése. A gazdasági bizottság jelentése. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság főrendi tagjainak megválasztása, és a főrendiház bíróságaiból és bizottságaiból megüresedett tagsági helyek betöltése, s a bírósági tagok eskütétele. A turini találkozó. Turinból jelentik, hogy Aehrenthal gróf tegnap odaérkezett, és a vasútnál San Giuliano márki fogadta, akivel szállására, a Hotel Európá-ba hajtatott. Este együtt ebédeltek, és ebéd után hosszasan értekeztek. Aehrenthal grófot Viktor Emánuel király holnap Racconigiben kihallgatáson fogadja. A miniszterelnök bécsi útja Mint félhivatalosan jelentik: Khaen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök nem szombaton, hanem vasárnap este vagy hétfőn reggel utazik Bécsbe, hogy a belga királyi pár tiszteletére rendezendő ünnepségeken részt vegyen. A képviselőház bizottságaiból. Az igazságügyi bizottság október 3-án, délután 5 órakor a képviselőház IV. számú termében ülést tart. Tárgy: A polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat. — A közlekedésügyi bizottság október 3-án, délután 5 órakor, a képviselőház IT. számú termében ülést tart. Tárgy: Vasúti törvényjavaslatok és jelentések. A király a budweisi kompromisszumról. Egy prágai lap bécsi jelentés alapján azt írja,hogy a király egy személyiség előtt, aki nemrég volt előtte kihallgatáson, nagy megelégedéssel nyilatkozott a budweisi kompromisszumról és hozzátette: " Ami Budweisban lehetséges, ahol pedig ugyancsak izzó a levegő, egész Csehországra nézve sem lehetetlen. .