Magyarország, 1911. május (18. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

getlenségi törekvései is bevonulnak a széles néprétegek szívébe. Ma pedig a függetlenségi törekvések csak úgy arat­hatnak diadalt, ha azokat nem csupán egy parlamenti párt vagy egy vékony népréteg, hanem a milliókorti óriás, maga a n­é­p hordozza vállain, így a lezajlott vasárnapnak szinte megdöbbentően szimbolikus jelentősége van. Az elbizakodott reakc­ió B­é­c­s­­­b­e­n indul meg hódító útjára, a felsza­badító nemzeti eszme pedig Aradról, a vértanuk városából. Összeütközésük elkerülhetetlen, és ez az összeütközés élethalál-harcz lesz. A kormány vakme­rően, c­inikusan eldobta magától vállalt programmját, kicsikarta Bécstől a föl­mentést e programm alól és hitszegé­­sének árát a népjogok feláldozásával és a nemzet megsarczolásával akarja megfizettetni. E rut hitszegés után szá­mára nincs visszavonulás; végig kell küzdenie a harczot, mert csak a nem­zet letiprása árán kerülheti el árulása büntetését. De nincs is visszavonulás a függet­lenségi és 48-as párt és vele együtt a mögötte álló népmilliók számára sem. Meg van támadva minden, ami nemzet előtt drága és szent: alkotmány, önálló­ság, nemzeti akarat, népjog és politikai becsület. Ha kitér a harcz elől, e nagy értékek mind elvesztek és elvesztésü­kért súlyosan hárul rá a felelősség. Ha végsőig menő becsületes harcz után elveszti a csatát, van számára feltáma­dás, de ha a saját hibájából engedi diadalmaskodni a nemzet leigázóit, a saját jövőjét vesztette el. Budapest, május 2. 1A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szerdán, ülést tart, amelyen az indít­vány- és interpellácziós könyvek felolvasása után, folytatják a földmivelésügyi tárc­a költ­ségvetésének tárgyalását,A kielégítést és ennek tetejébe penzió-képességet követelt. Persze a kormány ezeket a feltételeket sem teljesíthette és minthogy legcsekélyebb ki­látásunk sem lehet arra, hogy egy Mahler, Ni­kiseit, Muck, Schalk vagy Brúnó Walter a buda­pesti Opera kedvéért feláldoznák nagy jöve­delmű állásaikat, a miniszter utasítására Mészá­ros igazgató B­a­ll i­n­g Mihálylyal kezdette meg a tárgyalásokat, amelyek­ aztán eredményre is vezettek. — Én Ballingot személyesen nem ismerem, de sok szépet hallottam komoly művészi készültsé­géről, férfias energiájáról, amelyet sikeresen ér­vényesít a betanítás munkájában. Hogy kvali­tásai a karmesteri széken nem lehetnek hétköz­napiak, ezt abból következtetem, hogy Rich­ter János lelkes pártfogására került Bay­­reuthba is, ahol teljesen meg tudta hódítani egyé­niségével és tudásával a Wagner-családot, a­melynek Bailing immár­­egyik legbizalmasabb embere. .­­ — Az pedig köztudomású dolog,­ hogy Co­s­­­m­a asszony nagyon skrupulózus intimusainak a meg­­válogatásában­­és nem lehet átlagos­­emb­er,­ akit környezetében fontos művészi­ szerephez juttat. Szimpatikussá teszi Bailing vállalkozását, hogy idejövetelét semmiféle túlzott igényekhez nem köti. Mint vagyonilag független ember, felesége, Hermann­­­é­v­i dúsgazdag ember özvegye,­ az er­kölcsi sikert föléje helyezi az anyagiaknak. Három évre szóló szerződésében kikötötte, hogy azt eset­leg fel is bonthassa ezen időn belül, ha pozí­­cziójában embiczióját nem látná teljesen ldelé­­■gitve* viszont az Operának is jogában áll őt­­ szerződési kötelezettsége alól felmenteni, illető-­­ leg m­é­g k­i­e­l­é­g i­t­g s nélkül elbocsátani. Jig­a a művészi működéséhez kötött várakozásoknak esetleg, nem felelne meg. — Anyagilag tehát egyáltalán nem terheli meg az Operát ez a szerződés és fizetése sem valami rendkívüli, mindössze évi 26.000 korona, tehát csak 1000 koronával több egy másik karnagy fizetésénél. — Véleményem szerint nem volna szabad Bailing működése elé akadályokat gördíteni és őt nagy munkakedvében,­ amelylyel közénk jön, már előre is hírlapi támadásokkal megbénítani. Úgy, mint annak idején Mahler Gusztáv, Bailing is azzal a lelkes igyekezettel jön Budapestre, hogy tudását és gazdag tapasztalatait a magyar Opera felvirágoztatásának a szolgálatába bocsássa. Mi­után kitűnő nyelvérzékénél fogam gyorsan elsajá­tította az angol és olasz nyelvet, megtanulja majd hamarosan a magyar nyelvet is. Német ere­dete ne legyen akadály, mert ha időt engednek neki arra, hogy Operánknál jelentékeny dolgokat produkáljon, még derék magyar ember is lehet belőle. A művészet elvégre internaczionális és nem ismer distinkcziót abban a kérdésben, hogy a művész magyar, franczia, német, vagy olasz-e; a. fő, hogy legény legyen a talpán és tudjon Valamit, * ! ! ! ■ . j ,i . ’ Г! ,. Ezt a tudósítást még azzal egészítette ki művészi életünknek ez az illusztris tagja, hogy olyan három karmester együttműködésétől, mint amilyen Bailing, Kerner és Ábrá­­nyi, kiegészítve Szikla és Lichtenberg­­gel, a legfényesebb művészi eredményeket várhatja a közönség, ha időt és módot adnak nekik­­a zavartalan munkálkodásra és ha a­­ vezetőség kiváló vezérkarával együttesen mun­kálkodik az intézet javáért. ^Balling, gjp, ggg látszik,­ «cum jura afse­­­cessionis» veszi át az első karmesteri teendő­ket, még csak 42 éves és egyszerű paraszt­­szülők gyermeke. Würzburgban született­­és Beethovenre­­emlékeztető érdekes feje, tipi­kusan robusztus megjelenése első látásra sel­árulja­­egyszerű származását. Zenei tanulmá­nyait szülővárosában kezdte és a híres Ritter vezetése alatt, valósággal művészi tökélyre vitte játékát a Viol­a-hangszeren. Mint ki­tűnő brácsás, aztán a mein in geni­esi schwerini udvari színházaknál kapott al­kalmazást. 1888-ban Kerner Istvánnal együtt a bayreuthi ünnepi előadásokon játszott. Aztán véglegesen a karmesteri pályára lépett. Köz­ben azonban meghívták Ausztráliába (Új-Zé­­landba) konzervatóriumi direktornak és ebber a minőségében két évig volt ott, mely idő alatt nagy zenekart és énekkart alapított. A nagy jövedelmet, melyet állásai hajtottak neki,, később’ világkörüli útra használta fel. Visz­­szajövet Hamburgban telepedett meg, ahol Mahler működése idejében korrepetitora volt az ottani színháznak. Innét B­o­r­­o­s­z­l­ó­b­a,­­majd Karlsruhéba került, ahol Mottl­­nak vett Utódja, mint udvari karmester. Ami­kor innét egészségi okokból távozott, nőül vette L­é­v­i Hermann hírneves müncheni kar­mester dúsgazdag özvegyét. 1906-ban Par­­s­i­f­a­l-t és T­r­i­s­t­a­n-t dirigálta B­a­y­­­reuth-ban Mottl-lal alternálva, majd 1909- ben a tetralógia próbáit vezette ott és­­­diri­gálta Richter ajánlatára. Az idei ün­nepi előadásokon szintén ő dirigálja a’ Ring-et és a Parsifal-t. Bayreuthi működése mellett nagy konczert-turnékat csi­nált Spanyolországban, Rómában, ahol Beetho­­ven-cziklust dirigált, Edinburgban, stb. Az idén pedig Manchester­b­e­n vezette Rich­ter­ helyett a tetralógia előadásait. SI AGYAKORSZÁg Budapest,­1911. szerda, május 3. Ehnenék megegyeztek. A szöveget véglegesen formulázták. A javaslatokat májusban beterjesztik. Az aradi gyűlés impozáns sikere. — Saját tudósítónktól. —, Budapest, május 2. Hetek óta tartó kínos huza­vona után­ a magyar és az osztrák kormány vasárnap végre véglegesen megegyezett a katonai bün­tető perrendtartás nyelvkérdésében is. Ez a megegyezés, hogy mit tartalmaz és mennyi­ben szerez érvényt a magyar nyelv jogainak,­­ azt ez idő szerint a megegyező feleken­ kívül mások nem igen tudhatják. Kliuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök­ teg­nap és ma h­orvát ügyekkel foglalkozott, s­ a megegyezés tartalmáról nem nyilatkozott.­­ Székely Ferencz igazságügyminiszter sem­­ árult el semmit a vasárnapi bécsi tanácsko­zások titkaiból, úgy hogy még a munkapárt­nak úgynevezett jól beavatott tagjai sincse­nek tájékoztatva arról, hogy a kormány mit végzett Bécsben. A heteken keresztül húzódó bécsi tanácsko­zásokból pozitívum gyanánt tehát csak any­­nyit tudunk, hogy a megegyezés létrejött. Ám a jelekből, külsőségekből és a nagy titko­lózásból arra lehet következtetnünk, hogy­­a magyar álláspont nem arathatott valami fé­nyes diadalt. A’ Schö­naich-féle formula, tekintve az előzményeket, — Bienerthnek a trónörökösnél, a trónörökösnek a királynál­ való kihallgatását — aligha ’a magyar nyelv védelme érdekében jött létre. A katonai büntető perrendtartás különben az egész véderősrommal együtt rövid­­ alatt nyilvánossága kerül. Khuen-Héd­­áry gróf holnapután, május hó 4-én fog jelenni Gödöllőn­­ király előtt, hogy M­gyarországra érkezése alkalmával szokás t mint a kormány nevében őt üdvözölje s eki jelentést tesz a megegyzésről és kérni fo ahhoz és az egész véderőieformhoz az előző királyi szankcziót. Ezután pedig- a javaslati egész komplexumát, a honvédelmi tárcza kéi, segítésének­ tárgyalása akalmával , Há elé terje­szti. ' * A vasárnap Aradon lefolyt gy­és igen nagy arányú és meglepő sikerű volt. Az eszme igaz­ságának nagy ereje csirájában­­fojtott min­den olyan törekvést, amely bizonyos érdek­­szolgálatában szembehelyezkedett volna a vá­lasztó­jogi mozgalommal. Már a fogadtatás, amelyben J­u­s­t­h Gyulá­nak, Batthyány Tivadar grófnak és a füg­getlenségi párt többi tagjainak részük volt, a leg­őszintébb a ragaszkodás és a legigazabb ünneplés jegyében folyt le. Nemzetiszinű zász­lók alatt sereglő tömegek éljenzése fogadta őket a vasútnál. A gyűlésen is igen nagy so­kaság vett részt, legnagyobbrészt a függet­lenségi polgárság ezrei. A jelen volt munkás­ság pedig, nemzeti érzelmeinek igazolásául, a maga bevett pártjelvénye mellé feltűzte a nemzetiszinű kokárdát is. Ebben a min­deneket egyesítő, lelkesült hangulatban folyt le az aradi impozáns népgyűlés, mely remél­hetőleg hosszú sorát nyitja meg hasonló meg­nyilatkozásoknak. Az eszme egyesítő erejéről tett tanúságot az is, hogy a véletlenül tele volt egyik román nemzetiségi képviselő is fel­szólalván, beszédében komoly, hazafias és­ meg­értő nyilatkozatokat tett. Az aradi nap, azt hiszszük, első jelentős ese­ménye annak a küzdelemnek, amelynek nincs egyéb c­élja, mint az, hogy az ország tiszta, alkotmányos életét helyreállítsa és a nemzeti uralmat szilárd alapokra helyezze.

Next