Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
2 db___A»........... .. . . . _____ __.MAGYARORSZAGf Budapesti 191S. szombat, február 1« us perspektívája nyílik meg. Akkor ez a kicsiny, de jól élő úri társaság meg fogja tanulni, hogy országok kormányzására a karhatalmi zászlóaljak mégsem elegendők. Európa fejedelmei, — akiknek pedig szintén volt egypár katonájuk — már keresztülmentek ezen az iskolán és megtanulták, hogy az abszolutizmus, az önkényuralom már rég lejárt, tarthatatlan valami; ezek az urak, persze, akik csak most kapaszkodtak föl az abszolutizmus uborkafájára, csak most jutnak hozzá, hogy ezeket a tapasztalatokat maguknak megszerezzék. Hogy ez a tapasztalatszerzés rájuk nézve egyúttal az uborkafáról való lepottyanással is jár, az csak onnan van, hogy minden tapasztalat keservekkel jár. Ők azt hiszik, hogy az egész ország gazdasági rendjét, nyugalmát, hitelét, hatalmi presztízsét, munkáját fel lehet áldozni az ő gyönyörűséges szép szemeikért. Milyen könnyük lesznek e nagy érdekekkel szemben ezek az urak a mérlegben, akik most olyan irtózatos súlylyal nehezednek rá erre a szerencsétlen országra! Milyen hiábavalóknak bizonyul az ő gonosz fegyverkezésük akkor, amikor megáll és megrendül minden, amire államnak, kormánynak, királynak a hatalma és dicsősége van alapítva! Dalmáczia területére és azok közt, akik a többi hadtest területére vannak behiva. Boszniában, Herczegovinában és Dalmácziában a zászló alatt álló legénység felváltása kizárt dolog, mert ott a törvény szerint az összes évfolyamok vannak behíva, illetve visszatartva, a többi hadtest területén pedig, amelyek létszámát fölemelték, a behívott tartalékosok és póttartalékosok leváltása ellenkezik ugyanezen törvény szakaszaival, amelyek elrendelik, hogy a tartalék, vagy a póttartalék részleges behívása mindenkor úgy történik, hogy a fiatalabb évjáratokat az idősebbek előtt hívják be. Tehát lehetetlen volna aktív szolgálatot végző fiatalokat egészen vagy részben ismét szabadságolni és idősebb évfolyamokhoz tartozókkal pótolni. A többi óhajtásra nézve Georgi kijelentette, hogy beszélni fog azokról a hadügyminiszterrel. A mozgósított tartalékosok családjainak támogatásáról azt mondotta, hogy saját hatáskörében meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. Budapest, január 31. : A tartalékosokat nem bocsátják haza. Bécsből jelentik, hogy ma délelőtt a német nemzeti szövetség, a keresztényszoczialista párt, a cseh, lengyel és horvát nemzeti párt megbízottai megjelentek Georgi landwehrminiszternél, hogy a behívott tartalékosok ügyében különböző óhajokat terjesszenek elébe. Különösen azt az óhajtást hangsúlyozták, hogy már a megtörtént szabadságolásokon kívül további könnyítéseket is léptessenek életbe. A további óhajok pedig az élelmezésre, a tartalékos havidíjasok helyzetének javítására, valamint a behívott tartalékosok családjainak nyújtandó támogatás sürgős kiutalására vonatkoztak. Georgi miniszter válaszában kijelentette, hogy különbséget kell tenni azok közt a tartalékosok közt, akik Bosznia-Herczegovina és érvelését, aki az egészséges önzés elvét prédikálja neki. Megjelenik később a leánynál az elhagyott asszony is, és a két vetélytársnő szemben áll egymással. Az asszony higgadtan akar beszélni, amint azt egy igazi úri nő lelki kultúrája az ilyen helyzetben megköveteli, de a leány hajthatatlan marad és izgatott szavai kihozzák béketűréséből az asszonyt is. Szenvedélyes szóváltás következik. A leány nem akar lemondani kedveséről, körömszakadtáig védi a jogait, s követeli az asszonytól, hogy mondjon le ő. A heves vitába a férj megjelenése hoz egy pillanatnyi fegyverszünetet, s most látnia kell az asszonynak, hogy férje is a leány mellé áll. Még egy Utolsó asszony a kitörés, aztán megtört lélekkel távozik. Egy tátrai kaszinó halljában látjuk viszont az asszonyt, már mint Kállay Dezső feleségét. Sorsával megbékélt és szelíd szeretettel simul új párjához. A nagy lelki rázkódtatást kiheverte, még csak egy kritikus pillanaton kell átesnie: egy találkozáson a régi férjével. Az orvos siettetni szeretné ezt a krízist, amely után a teljes gyógyulás következik. A véletlen segítségére siet. A tátrai fürdő igazgatója meghívta Bánhegyi Gézát, hogy egy jótékosvetélű előadás keretében olvasson föl egy részletet új drámájából. Az író elfogadja a meghívást, és nemcsak felolvassa, hanem új családjával, a színházi famíliával el is játssza ezt a drámai részletet. A hallgatóság sorában ott van .volt felesége is. A dráma штб Mert csodálatos, a magyar faj csökönyös megátalkodottságára valló, szomorú jelenség az, hogy még Biharban is — a Tiszák ősi domíniumában— a misera pleris contribuens, a nyomorúságos adózó közönség, annyira megfeledkezik a született vezetői iránti természetes állampolgári kötelességről, hogy a törvényadta választói jogát a saját esze, meggyőződéseés szíve sugallata szerint óhajtaná gyakorolni! Milyen jó, mily bölcs rendelése az az államhatalomnak, hogy vannak megbízható, intelligens, a magyar szupremáciáért élő háló, hű vezetők, akik — mindig a kellő időben, a kellő mértékben alkalmazott eszközök segélyével — segítenek észretérníteni az eltévelye«t negyvenéves asszony», s a darab tárgya magának az írónak első házassága. Megindul az előadás, s a játék jelenetei megdöbbentő nyerseséggel tárják föl az iró tökéletes kiábrándultságát az uj feleségtől, itcózatát a kicsinyes és önző uj környezettől, s visszavágyódását a régihez. Az író nagy hévvel játszik, s egyszerre egy kinyílt ajtóból kiáradó világosság fényében meglátja a nézőtéren a régi feleségét. Szédület fogja el, lezuhan a pódiumról és odaomlik az első feleség lábai elé. Kállay Dezső azonnal segítségére siet, és Bánhegyi is föleszmél. — Csak egy kis szédülés volt, — mondja, és szerelmesen öleli át új feleségét. A színpadi játékkal egyidejűleg maga a dráma is befejeződik, s mi a nézőtéren némi zavarral állunk egy talány előtt. Nagyon érdekes ötlet, hogy Ruttkay magának a darabja hősének játékában rajzolja meg az új helyzetet, de mindvégig homályban maradt: várjon játék volt-e ez csupán, avagy ez volt-e az igazság? Erre nem kapunk választ az írótól, de mégis kibékít bennünket a befejezés, amely azt sejteti, hogy Bánhegyi és a régi feleség megtalálták a boldogságot új párjuk mellett. Meg vagyunk elégedve annyival inkább, mert szellemesen, élénken, színesen és mozgalmasan váltakozik elejétől végig a színpad képe. A dráma minden mozzanatában vonzó, érdekes és izgató a színpad. Ruttkay György valóban érti a drámaírás mesterségét, de érti ennek & пМабШfe Јшдсоод ári & sarosls. keveréséhez és akár mulattatnia, akár megindítania, akár költői hangulatokkal elandalítania kell, egyformán otthon van a színpadon. Külön említést érdemel a második felvonás miliője, az emeriiták színigazgató otthona, amely magának a pózoló és szavaló színházdirektornak karakterisztikus rajzával egészen külön genre-kép. Eredeti és frappáns a harmadik felvonás színpadi játéka is, ez a dráma a drámában, amely élesen világítja meg a darab főalakjának megváltozott és új környezetéhez idomult karakterét. Egyáltalában a színpadi jellemzés olyan erőssége Ruttkaynak, amihez kevesen értenek ma jobban. Az előadás nagyon jó. Gs. Alszeghy Irma játéka, különösen a második felvonás nagy jelenetében, tökéletes művészet. Ugyanebben a nagy jelenetben Somlay kissé halvány, bár egyébként végig kitűnő. Gál Gyula szíigazgatója humortól duzzadó kabinetalakítás. Mészáros Alajos kedves és mulatságos a érintő Bálint alakjában. Paulay Erzsi szintén a második felvonás nagy jelenetében excellál, Pethes férfias és nobilis, Kiss Irén, Kürthy György, Sugár, Vízvári Mariska, Gabsányi László ás a többiek nagyon jók. A díszletek tetszetősek s a rendezés — Pethes Imre munkája—■ elsőrangú. Mindent egybevetve, a Nemzeti Színháznak ma kétségkívül szép és meleg estéje lesz. Hervay Тпдуев: Biharban választás lesz. Budapest, január 31. Ugyan minek? Nem jobb lenne, ha a községi jegyzők szakvéleménye alapján — a járási főszolgabíró ellenjegyzése mellett !— kinevezne képviselőnőit egy arra valló, érdemes, megbízható, intelligens férfiút Tisza István gróf?!s tetteket és így teremteni meg a népakarat fenséges megnyilatkozásának lehetőségét. Kétségbeejtő helyzet, de tény, hogy egy évtizedek óta ápolt, mesés pontossággal kiegészített, azaz megbízható elemekkel telített közigazgatási szervezet minden ereje kevés volt még ahhoz, hogy a biharországi jó magyar nép lelkéből kiölje a hitet e nemzet szebb jövője iránt, és a hűséget egy nagy múlt ragyogó hagyományaihoz! Valósággal emberfeletti az az erény, amit a biharországi polgárság, jó magyar földmivelő nép a hatalom rettenetes nyomásával szemben tanúsít. Ez az igazi Golgotha! A történelmi osztály képviselői :■— tisztelet az elenyésző számú, csekély kivételnek saját méltóságukon aluli erkölcsi lehetetlenségnek tartják azt, hogy ők a «paraszt párthoz» tartozhassanak. Aki Biharban nem a Tisza István gróf nótáját fújja, az az ottani hivatalos közvélemény szerint,s még ha ősi kúriában lakik is megbízhatatlan, összeférhetetlen elem, szóval paraszt, vagy szoczialista! Azúr, az igazi ur, az Biharban a Tisza István gróf szemöldökének mozdítása után irányítja a maga politikai delejtűjét. És nincs is kára belőle! övék az egész vármegye. Az a vármegye, amelynek oszlopaiból Tisza István gróf kegye és hatalma minisztereket, képviselőket teremt; az a vármegye, amelynek falai közé csak az teheti be lábát, aki a Tisza István gróf örök dicsőségének és egyedül idvezitő nagyságának változhatatlan hitére esküszik. Nemhogy megyei tisztviselő, de falusi kisbiró, talán hajdú se lehet az nagy Biharországban, akit egyéni megbízhatóságának erre az elengedhetetlen mértékére nézve még ki nem állotta a többszörös tűzjós vízpróbál. Istenítélet, könyörtelen istenítélet sújt le arra, aki a taposómalomból csak egyszer is félrelépni mer. És az így dresszírozott, az így létfeltételeiben állandóan függőben tartott egységes, nagy, erős szervezetet, amelynek háta mögött, áll az államhatalom teljes ereje, élén a kormány bizalmasának tekintélyével, súlyával: ezt az ort.iiizmust nevezik Biharban önálló, felelős, igazságos és pártatlan közigazgatásnak! A mindenható jó Isten könyörületessége legyen azzal, aki ezektől az о тааа8а1.1ап.та-.тг.1-т јдадив