Magyarország, 1916. december (23. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-01 / 334. szám
e ftabb, mint az. Hogy miképp vélekedik Tisza István, de a háború kegyetlen megpróbáltatásai közt gyötrődő, szenvedő, pusztulását keserves kínokkal és mélységes aggodalmakkal néző emberiség már nemcsak szavak, beszédek, kijelentések és fogadalmak, hanem komoly,sikerekkel biztató cselekedetek után áhítozik. Nem egyes országokról, nem egyes nemzetekről, hanem az egész háborúskodó világról van itt szó. Mikor mi a milliók és milliók békevágyakozásáról szólunk, nem magunkról beszélünk, nem a magyaroknak még élő, de az élet ezerféle gyötrelmei közt senyvedő millióiról, hanem az összes hadviselő országok és nemzetek millióiról, akiknek békevágya olyan, mint a legszentebb, legfönségesebb imádság. A háborúskodó világ immáron túl van azon, hogy hipokritáskodni tegyen kénytelen s önmagát csalja háborús fogadkozásokkal. Túl vannak már a nemzetek azon, hogy gyöngeséggel vagy csüggedéssel legyenek vádolhatók azért, mert a háború rémségeit fölváltani szeretnék a béke áldásaival. A háborúskodó nemzetek egytől egyig, kivétel nélkül, bizonyságot tettek isten és emberek előtt, ahogy csodálatos elszántságokat, mesés hősiességeket s az emberiség eddigi történetében példátlanul álló önfeláldozásokat vittek bele a borzasztó küzdelembe. A háború harmadik esztendejében az egymással verekedő, egymást gyilkoló, pusztító, egymás leverésére törekvő nemzetek eljutottak odáig, hogy tiszteljék és megbecsüljék egymást, mert a háború egyformán kipróbálta valamennyit és egyformán tett és tesz tanúságot Valamennyinek nagyszerű hazafias virtusairól. A kicsinyekéről épp úgy, mint a nagyhalalnasságúakéról. Épp tíz okból jutott el már az egész háborúskodó világ annak a megértéséhez, hogy nemegyedül győzedelem vethet véget ennek a szörnyűséges viaskodásnak, hanem inkább a győzedelem vágyain is felülemelkedő általános békevágy. Bethmann-Hollweg azt mondja: „hajlandók vagyunk a háborút egy létünket és jövendőnket biztosító békével befejezni“. Mi se gondolunk más békére. És egyetlen, háborúskodó fél se gondolhat más békére. Mi magyarok sohase is gondoltunk másra, mert nekünk nem voltak és nincsenek is hódítási vágyaink. De ne legyen egyik hadakozó félnek se. A nemzetek létét és jövendőjét nem lehet és nem szabad többé a fegyverek elvére építeni. Hanem százszorta és ezerszerte biztosabb, szilárdabb, nemesebb és emberiesebb alapra: az összes népek és nemzetek békeszövetségére. ‘ Igen, az emberiség történelmében e példátlan szenvedések özönéből, a kiöntött vérnek óceánjából, a pusztulások áradatából, a mérhetetlen fájdalmak és szent gyászok világot átható feketeségéből egy uj, általános emberi áldásnak kell fakadnia. A rettenetes romokon egy uj világnak kell felépülnie, melyben maguk a nemzetek és népek egész erkölcsi ereje, becsületességei lelkiismeretessége és jósága álljon őrt a megteremtendő béke mellett. • Az első feladat tehát a béke helyreállítása, azután a mostani háború nagy és szörnyűséges tapasztalataiból fakadó nagyszerű tanulságok megteremtik, meg kell hogy teremtsék a nemzetek létének és jövendőjének egyedüli szilárd biztosítékát, a föld öszszes népeinek hatalmas békeszövetségét. De a mostani háborút megszüntető béke érdekében most már nemcsak beszéltet, hanem cselekedni kell. Az egész emberiség elismerése és hálája veszi majd körül azokat, akik először lépnek a béke megteremtése érdekében a komoly cselekvés terére. Kl «isi itóláról ~ r~ « A ,, Népszava“ mai száma Kurt Eisnernek, a német szocialista párt kisebbsége egyik vezárférfiánk érdekes cikkét közli, amely azzal a kérdéssel foglalkozik; hogy Oroszország mozgósított-e előbb; vagy Németország és hogy a nemzetközi jogrend megteremtésére irányuló angol törekvést ellenezítetik-e a német szocialisták? A cikk, mely a chemnitzi Vokstimme november 21 - iki számában jelent meg, a következő : Grey beszédéhez A chemhilzi Volksstimmer 249-ik számában Grey legutóbbi beszédével foglakozik és ezt írja: Szükségesnek tartotta, hogy még egyszer részletesen utaljon arra a kérdésre, ki okozta a háborút. Számára megállapított valóság, hogy Németország volt a támadó. Oroszország hamarabb mozgósított ugyan, de a Berliner Lokalanzeiger- ■ már előbb bejelentette a német mozgósítást. Ezt néhány perc múlva megcáfolták. Oroszország hivatalosan egész pontosan tudja, hoggy ebből a híradásból egy szó Sémi’ lehet igaz, de ez mégis elég volt neki arra, hogy (állítólag) nyomban elrendelje a mozgósítást és ezzel elkerülhetetlenné tegye a háborút. Mivel ebben azállításban nagyon is szembeötlő az otromba csalás vagy a szándékos önámítás, alig érdemes vele foglalkozni.“ Ez a kiiáltóál erélyes szövegezés különös ellentétben áll a Volksstimmer táborában, egyébként a háború okai iránt tanúsított közömbösséggel, amely szerint nem a háborúban elvérzők, hanem csak a messze jövőben kényelmesen a papírok között turkáló történésznek a dolga ennek a kérdésnek a tisztázása. De a szidalmaklármájából önkénytelenül is kibábrozódik az a titkos beismerés, hogy ebben rejlik minden háborús politika alapvető kérdése. Valóban, a háború okai nem egyebek, mint a háború céljai. Aháborút célját érdekében kezdték: a háborút az okozta, amit a világpolitikában elérni akarnak. A háború okainak a megvizsgálása ezért minden kérdések szüntelenül előretoluló eleven kérdése marad. Mivel a háború okai azonosak a háború céljaival, a háború céljaitól pedig a béke ideje, főként pedig a béke minémysége függ, a háború okainak a fölismerése szabja meg a szociáldemokrácia magatartását, a háborúval, a pártokkal és a kormánynyal szemben és csak ez teszi lehetővé a békére irányuló termékeny szocialista munkát, annak irányát és eszközeit. ’ __ Grey a berlini Lokalanzeiger különkiadására hivatkozik a német mozgósítás elrendelése dolgában, akiiről ez a lap már 1914 .július 30-án hírt adott. A ..Volksstimmer ezt a hivatkozást azzal a Figyelmeztetéssel intézi el, hogy azt a különkiadást nyomban megcáfolták. A Lokalanzeiger különkiadásának a történetét eddig még nem tisztázták. De legalább ne tartották volna, a német nép ítélőképességét annyira túlzottan lebecsülendőnek, hogy éppen az egy ügy ősegeknek a legostobábbjával akarják " elintézni , hogy egy alkalmazott tévedésből adta ki a minden eshetőségre már előre kinyomott különkiadást. A Volksstimmel azonban úgy létszik nem tudja, hogy Grey a különkiadás melyik különös körülményére céloz. Markov úr tudósítására gondol, aki a háború kitöréséig az orosz távirati ügynökség képviselője .Volt és — micsoda német-orosz csendélet! — a Wolf's-ügynökség, a német félhivatalos távirászolgálat irodáiban dolgozott. AVolfiügynökség a Localanseiger szomszédja. Markov így nyomban megkapta az előre kinyomott történelmi különkiadást. A hírt nyomban megtelefonálta a berlini orosz nagykövetnek, aki sifkkrozva megtáviratozta akülügyi hivatalnak, mint ahogy Markov a pétervári irodának továbbította. A berlini távirőravatal minden akadály nélkül, hátanléktalanul elküldte úgy a nagykövet, mint a tudósító táviratát. A híradást átadták a cárnak, aki — Markov előadása szerint — elrendelte az orosz mozgósítást. Amikor azonban a berlini orosz nagykövet és Markov egy félóra múlva Pétervárra akarták táviratozni a közben kiadott német cáfolatot, a berlini távíróhivatal különféle akadályokat okozott ; a háborút cáfoló táviratokat nem továbbították olyan gyorsan, mint a háborút bejelentő táviratokat, hanem több óráig tartó hatósági huzavonával Berlinben fogták, így a távirat későn érkezett Pétervárra,s nem tudta megakadályozni az első távirat ellenhatását, az orosz mozgósítást. Amint látjuk, a hamis különkiadás dolgát nem lehet olyan egyszerűen elintézni, ami mintazt a «Volksstimme] szeretné. Csak egy, elképzelhető tisztázás van, amennyiben Markov magyarázata megfelel a valóságnak és csupán ez az egyetlen lehető magyarázat indíthatná jól megérdemelt hallgatásra a "Volksstimme -nek folyton megismételt egyhangú imádkozását az orosz mozgósítás következtében bekövetkezett Németország ellen való támadásról. Pedig nincs is szükségünk a «Loka Anzeiger » Július 31-iki titokzatos különkiadására, sem Markov magyarázatára, mert két nappal azelőtt már egy másik német újság, bizonyára a világon az első lap, bejelentette a készülőben levő német mozgósítást és ez bizonyára nem volt előre elkészített nyomás, sem egy alkalmazott tévedése. Ez a lap — a «cheminitzi fVolkssthiime» volt! A «Volksstimme», ezzel maga hozta azt a megcáfolhatatlan bizonyságot, hogy a világháborút nem az orosz mozgósítás okozta. Fölteszem, hogy a Volksstimme szerkesztőségénél a háborús-lélektani feledékenység nemcsak a meggyőződésekre, hanem a valóságokra is kiterjedt és így teljesen elfelejtették a július 28-iki szerkesztőségi munkát, amikor azon az estén különkiadásban jelentették be a német mozgósítást. Mindezt enyhítő körülménynek kívánom betudni és csak ezért nem állítom, hogy legjobb tudásuk ellenére írták mindazt, amit több mint két éven át a háború okairól írtak. Hogy jutott a «Volksstimme» különkldadáshoz? Heilmahre munkatársa kedden. Július 28-án délután sürgős telefonálásban kapta tőlem az értesítést Münchenből. Megtelefonáltam neki és ugyanakkor a sajtóiroda közvetítésével a berlini pártvezetőségnek, hogy a német mozgósítás a legközelebbi napokban, de egész bizonyosan a hét vége előtt be fog következni. Július 28-án, tehát jóval az orosz mozgósítás előtt és két nappal a berlini különkiadás előtt, már el volt határozva a német mozgósítás, fs Az értesítés teljesen megfente ügy Hellmannt, sint a berlini pártvezetőséget. "Emlékezzenek csak rá, hogy éppen azokban a napokban az egész sajtót félhivatalosan utasították, hogy a válságos helyzet feszültségének az enyhüléséről írjanak, hogy azután a váratlanul beütött katasztrófa annál kábitabban írasson a népre és a közvéleményre és olyan hangulatot teremtsen, amelyben akarat-lanul engedjük át magunkat a szervezett hatalom vezetésének. Ezért Heiknann, a „Volkstimme“ munkatársa a különkiadás megjelenése után vasárnap aggódni kezdett, hogy váljon az értesítés helyes-e és szerdán újabb telefonbeszélgetésben megkérdezte, hogy közlésem megbízható-e. Egyszerűen azt feleltem: „El van határozva! Ila másként lenne, nem terjesztettem volna a hírt.“ Most tehát, hogy ezek után a megállapítások után a „ Volksstimme“ és munkatársainak az emlékezőképessége újra fölébredt, föl szabad már tennem, hogy a lap főszerkesztője, akinek azelőtt landes munkatársa voltam, tudja, hogy kitől szereztem értesülésemet; tudja azt is, hogy az illető, akinek állásánál fogva legelőször kellett tudnia a német mozgósítás elhatározásáról , nem lehetett hamisan vagy bizonytalanul informálva. A dolgok folyása csakhamar hajszálnyi pontossággal meg is erősítette értesülésemet. A „Volksstumme“ tudja továbbá, hogy akik^ij* azt hittem, hogyNémetország azért mozgósított, hogy megelőzze az orosz támadást és hódító háborút. Ezt a nézetéünet csakhamar tévesnek kellett elismernem, akkor azonban —a háború kitörése előtt — még nem vizsgálhattam meg alaposan. Ez a téves fölfogás szabta meg egyébként a háborús költségvetéssel szemben tiitusított magatartásomat, nem számítva a parlamenti hitelmegszavazásokra vonatkozó általános tárgyi technikai fölfogásomat. Eszerint minden körülmények között meg-Mfajyteu valós is, hogy az atom megy/tehát MAGYARORSZÁG ,Budapest, 1916. pénei, december 3.