Magyarország, 1918. április (25. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

­ vitele ellen hadakozik. Ha Wekerlét csak­ugyan a választójogi reform minél gyorsabb elintézésének szü­kség­érzete vezetné, egyálta­lán nem kellene várnia szeptemberig s ek­kor elesnéne­k a további érvelések is. Akárhogyan fogadkozik Wekerle arra, hogy a kompromisszumnál nem engedi a­­Vázsonyi-féle javaslat lényegének érintését, minden józanul gondolkozó ember tisztában lehet azzal, hogy Tiszáikkal nem lehet kom­promisszumot csinálni a javaslat intézkedé­seinek lényegébe vágó módosításai nélkül. Az ellenkező felfogás csak játék a helyzettel és az igazsággal; valamin­thogy csak merőben üres és erőszakolt föltevés az is, hogy a kompromisszum után Tiszáik nem dobják ki a kisebbségben maradó kormányt. Mit törődnek Tiszáik a politikai erkölcsökkel, amikre Wekerleék hivatkoznak ? A kormánypártban egymással viaskodó két áramlat valósággal rikító módon jzít ki­fejezésre, ha szembeállítjuk a „N. Fr. Pr." sugalmazott cikkét Andrássy Gyula gróf húsvéti cikkével, melyben a 48-as alkot­­mánypárt elnöke még az eddiginél is na­gyobb eréllyel és határozottsággal követeli a házfeloszlatást, mint az egyetlen, ered­ményre vezető­ megoldást. Andrássy a maga erős okfejtései után megállapítja, hogy a Házat minden jogi és erkölcsi akadály nél­kül föl lehet oszlatni. Eddig csak célszerű­ségi okok tartották őt vissza a házfeloszlatás sürgetésétől, de ha a kormány nem tudja másképpen megvalósítani programmját, akkor kötelessége a Házat feloszlatni és a választójog kérdését a nemzet ítéletére bízni. A kormányt támogató párt elnökének ez az állásfoglalása nyilvánvalóvá teszi, hogy Wekerle a maga kompromisszumos törek­véseivel ellentétbe jutott saját pártjával, s nem ennek a pártnak, hanem a munkapárt­nak megnyerésére dolgozik. A demokratikus választójogi reform minden őszinte barátja csak a kompromisz­­szumellenes áramlat felfogását helyeselheti. Csak ez vezethet megoldásra. Minden más kísérlet veszélyezteti a reformot és útját egyengeti az ország belső nyugalmára kár­­hozatos reakciónak. Japán szibériai­­ katonai akciója elmarad London, április 1. (Reuters) A „Daily Mail“-nak jelentik To­kióból 26-iki kelettel. A miniszterelnök kije­lentette, hogy Japán a bolsevikok irá­nyában barátságos érzülettel vi­seltetik és nem tart­ja indokoltnak a jelenlegi viszonyok között fegyveres in­tervencióra elhatározni magát. A kormány nem szándékozik Szibériában nagy katonai műveletekbe bocsátlkozni, hogy német erőket elvonjon a nyugati harctérről.. Tokió, március 29. (Reuters) A parlamenti elnapolás előtt ki­jelentette Terauchi miniszterelnök a képviselő­­házban, nagyon valószínű, hogy Német­ország befolyása a távoli keleten lassan kint megerősödik, ami veszélyezteti a békét. Ha a helyzet úgy változnék, hogy Japán biztonsága és fejlődése veszedelembe juthatna emiatt, vagy pedig a szövetségesek érdekei szükségessé tennék a közbelépést, akkor hajlandó lesz a kormány a szükséges intézkedések meglevésére. "A népnek minden valószínű eseményre el kell készülnie. Budapest, április 1. Wekerle és Windischgratz a bécsi élel­mezési tanácskozásokon. Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután 3 óra 10 perckor titkára, K­a­z­y Károly báró kíséretében, Bécsbe utazott. Windischgratz Lajos herceg közélelmezési miniszter az éjjeli vonattal uta­zik Bécsbe, ahol kedden, április 2-án, élel­mezési kérdésekben tanácskozás lesz, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnö­kön kívül több magyar szakminiszter is részt vesz. H&aZAROSSZÁO, Budapest, 1918. kedd, április 2 ln itt itt a Mi is s­ig Ki M vonsSait ismét áttérték - Staifdidtotif! Noyonng & franciádat is visszavetették — a stótot elfoglal­ták — Párist még mivel is lövik a német messsehercsé Berlinből jelentik: Nagy főhadiszállás, 1918. március 31. Nyugati harctér: Az Ancre felső folyásától nyugatra emelkedő magaslatokon visszavertük az angolok ellentámadásait. A Somme és az Oise között támadá­sunk újabb sikerekkel járt. A Luce-patak mindkét oldalán áttörtük az ango­loknak francia ezredek által megerősített legelső vonalait, rohammal elfoglaltuk a völgyben fekvő Aubercourt, Hangard és Demain falvakat és az ellenséget leg­hevesebb ellentámadásai dacára Moreuil-re és az északra fekvő erdős magaslatokra vetet­tük vissza. Moreuil és Noyon között megtámadtuk az újonnan harcba vetett, felvonulóban lévő francia hadtesteket. Montdidiertől északra az Avre és Don lapályon át visszavetet­tük az ellenséget és a ny­ugati p­ar­t­o­n emelkedő m­a­ga­s­la­tokat r­oh­a­­n­ni a­­ elfoglaltak. A franciáknak Montdidiertől nyugatra és Fontainéból, valamint a meghódított Mesnil ellen több ízben megismételt ellentámadásai véresen meghiúsultak. Fonta­inét este rohammal elfoglalták és Mesnilt pedig szívós harcban megtar­tottuk. Montdidiertot egészen N­o­y­o­n­ig támadó csapataink az ellensé­get frissen ásott árkaiból Assauvillers-en, Rollot-n és Hainvillersen túl, valamint Thiescourtra és Vile-re vetettük vissza. A franciák erős támadásai itt is összeomlot­tak. Noyon­tól délnyugatra rohammal elfoglalták az Oise-ot uraló Benaut erődöt. Az arcvonal minden részéről az ellenség igen súlyos, véres veszteségei* ix)­­ tesznek jelentést. A többi harctérről nincs újság. Ludendorff, első főszállásmester, Berlin, március 31. A Wolff-ügynökség a következő esti jelentést közii a nagy főhadiszállásról. Eredmé­nyes helyi harcok a Luce-patak és az Avre között. A franciák ellentámadásai Montdidiertől nyugatra és délkeletre súlyos veszteségükkel meghiúsultak.­­ Berlin, április 1. Az angolok március­­ 30-án is nekirohanta­k az Ancre-pataknak az­­ eliszaposodott tölcsérmezőn keresztül, amely­nek gránátoktól vájt mélyedései szennyes víz­zel teltek meg. Az angol tömegek csak nehezen juthattak előbbre, mert a német tüzérségi és géppuskatüzelés útjukat állta. Mesnilnél át­menetileg előrenyomultak, ellentámadásaink­kal azonban teljesen visszavertük őket. Délben ,12 órakor a jilaret csapatok rohamra indultak egy drót sövény­nyel el­zárt védőmű­ felé Marcch­avctől nyugatra. Noha ez az erődítésszerű állás erős hátvédet nyújtott az ellenségnek, mégis kivetettük. A németek rohammal foglalták el Aubercourt és D­emain helysége­ket. Az ellenség véres veszteségei borzalmas mértékben szapor­od­ni a L. £itS.#ftGttái! Paris, március 81. (Havas.) A legutóbbi jelentések szerint a Somme-csatába­n némi el- Icyighv­tás következett be. Ma már kevesebb tá­madás volt. Az ellenség lázasan dolgozik meg­erősítésén, főképpen Lassignis irányában. Foch­ tábornok a Wyiat&mmith Paris, március 31. (Havas.) A brit sajtó közli, hogy Foch tábornokot nevezték ki a­­ nyugati front főparancsnokává. Tény, hogy a francia és brit kormány, számolva a jelenlegi helyzettel, a főparancsnokságokkal egyetértés­ben Foch tábornokot megbízta azzal, hogy­ a nyugati fronton a szövetségesek hadműveleteit egységesen összpontosítsa. Mögd sserín, a Helyset lleravulit a­tiei?s mégi Seasd® atásiumban van . Ma a német támadás sikerül, eljutnak Sstaissre — 5~1H*r.*g­resss uj intésedé* »ekre is London, április 1. Lloyd George minisz­terelnök nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt mondja, hogy a helyzet a rendkívül válságos napok után megjavult. A harc azonban még kezdő stádiumban van és senki sem tudja, hogyan fog végződni. Hogy az ellenség egysé­ges vezetésének előnyeit ellensúlyozzuk, abban állapodott meg a francia, angol és amerikai kormány, hogy hadseregei egységes vezetését Foch tábornokra bízzák az egész nyugati arcvonalon. A már megtörtént intézkedésen kívül más intézkedésekre is lesz szükség, ame­lyeket már régebben mérlegeltünk, olyan eshe­tőségekre, aminek most bekövetkeztek. Bánni­&PJSR 5!é8aCdj& £2 | Ifillik­a­. Pmáitnak készen kell lennie további áldozatodra i?, hogy a végső győzelmet biztosíthassuk. A szükséges terveket gondosan előkészíti, azután pedig a parlament elé terjeszti a kormány. Az a beszéd, amelyet Lloyd George intézett e hó 22-én a bányászok egyik küldöttségéhez és amelyben 50.000 bányásznak a hadseregbe való beállításának szükségességét fejtegette „ érdekes célzásokat tartalmaz az Európa nyu­gatán folyó csatára. — Tudjátok-e, mi történt ma? — kér­dezte a miniszterelnök. — A németek ma reg­gel 60 kilométer szélességű fronton , hatalmas tulsahik­jal megtámadtak bennünket. Csodá­lom, hogy ilyen körülmények között egyálta­lán indokolásra van szükség, amikor a bá­nyászoknak a honvédelemben való részvételé­ről esik szó. Ha el akarjuk kerülni a veresé­­get, úgy feltétlenül szükséges, hogy több em­berről gondoskodjunk. Még nem hallottam, hogy valaki azt mondotta volna: tegyetek úgy, mint a bolsevikiek, küldjétek haza a had-­­sereget, adjátok át az ágyukat a németeknek,’ engedjétek, hogy Calaist­ és froulognet elfog­lalják és tűrjétek, hogy Angliát legyűrjék, Európát letapossák. Bizonyos izgalommal be­­szélek, mert éppen most vettem a német túl­erő támadásának hirét. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között a kormány kénytelen alaposan átgondolt tervének keresztülvitelére. Ha a németek támadása sikerülne, eljöhetné­­nek Calaisba. És ebben az esetben az egyetlen mentségünk az volna, hogy utalnánk a bányá­szok határozatára, amely szerint a további harcokban nem akarnak részt venni­. &Z E5Slg©i |@18S&teSQ8« (Hivatalos jelentés: Március 30. Este.) A Sorométól északra a csata a tegnapi ellanyhu­­lás után ma reggel újra felélénkült. Az ellen­ség megismétli súlyos veszteségekkel megfize­tett eredménytelen támadásait Berry és Boyei­­llen vidékén, valamint közvetlenül a Somme­­tól északra. Mindezen támadásokat, amelyeket az ellenség jelentékeny erejű friss csapatokkal hajtott végre, véresen vertünk vissza. Állá­saink sértetlenül maradtak kezünkön. Számos foglyot ejtettünk. Az említett támadásokat az Arrastól keletre fekvő védelmi állásaink erő­teljes lövetése kísérte. A Sommétól délre, vala­mint a Somme és az Aure között a harcok ál­landóan tovább folynak. Gyors időközökben­­váltakoznak a támadások és ellentámadások. Az ellenség ma reggel utat tört magának­ a Luce völgyben fekvő Damuin faluba, annak határában azonban sikerült megállítanunk. A hadügyi hivatal közli: A brit arcvona­­lon a Somme tó t­ézsáfatt maig változott a hely­

Next