Magyarország, 1922. június (29. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JUNIUS 23. PÉNTEK XXIX. ÉVFOLYAM 140. SZÁM Elnöki szó !A nemzetgyűlés elnöki székéből — rostrum a fórumi harcok fölött — adott ma programmot Gaal Gaszton, sietünk kijelenteni: megnyugtatót. Pár szóval elűzte a 13*as darabont-házszabályok kisértetviharos rémét. Megmaradunk a 908*as — magyarul koalíciós — házszabályok méllett, a múlt nemzetgyűlési toldalékokkal. Ez már egymagában is eredmény, amihez járul, hogy Gaal Gaszton ma ez elnöki székből, a Ghyczy Kálmánok, Szilágyi Dezsők, Apponyi Albertek, Justh Gyulák és Tisza Istvánok fényes helyéről, mint magyar szokásjogot, szinte törvény erejével bíró megdönthetetlen parlamenti hagyo*mányt deklarálta a szólásszabadságot, amelynek mindenkivel szemben való megvédelmezésére tett férfias fogadalmat. Tovább ment: minden vitás ügyre nézve felajánlotta az elnökség pártatlan jószolgálatait; az elnökségből amolyan Treuga Dei* hivatalfélét akar kreálni és csak a felelős* ségérzésében teljesen megvakult és meg* sikerült ember vonhatná kétségbe, hogy :Csonka-Magyarországon, pártharcok e szomorú várromán, nincs szükség ilyen belső pártközi döntőbíróságra, hágai főtörvény* székre. , A szabad szót tartja Gaal Gaszton az egyedüli becsületes gyógyszernek, amely egyformán veszi élét destrukció és felelőt lenség bomlasztásának. A rend palládiuma ma és mindenkoron a szabadság. Egészséges beszéd volt ez, a férfias felelősségérzésnek egy alpesi és tiszta er* kölcsi klímája. Nagyon kívánatos, hogy hozzáigazodjék az egész nemzetgyűlés, mert hiszen egymaga az elnök — és még ha olyan derék és tehetséges ember is, mint Gaal Gaszton — nem teszi, szükség van arra, hogy az alkotmány és a szabad* Ság szeretetének ugyanez a szelleme has* son át minden egyes képviselőt, különben az elnöki hatalom üvegharang alatt sorvad el. Hisszük, hogy a mai pronunciamento, amely őszintén feltárta a bajokat is, a tökéletes rend hiányát és idegességet, tér* xnékeny talajra talál ebben a gyülekezetben, az első magyar parlamentben, amelyben valamennyi társadalmi osztály képviselethez jutott. Hatalmas gazdasági és közjogi feladatok várnak erre a testületre, olyan problémák, amiket becsülettel nem lehet elvégezni másként, csak a rend és a szabadság ama klasszikus tisztaságában, ami szenátusi büszkesége volt mindig annak az angol parlamentnek, amellyel szokásban és erkölcsben — legalább a régi jó időkben — oly szívesen tartottuk a rokonságot, mi magyarok. Ma délben rögtönzött miniszteri értekezlet válaszolt az ellenzék követeléseire Kállay és Walsco miniszterek közvetítik a kormány üzenetét. Az indemnitási prius (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap este hat órakor — mint jelentettük — megvolt az az értekezlet, amelyen az ellenzéki pártvezéreket Kállay Tibor pénzügyminiszter és Walkó Lajos kereskedelmi miniszter informálták és előadták nekik a kormánynak azt az óhaját, hogy az indemnitás- és az adóreformokról szóló törvényjavaslatot az ellenzék bocsássa simán keresztül. A miniszterek tájékoztató nyilatkozataira az ellenzéki pártvezérek mind külön-külön nyilatkoztak és kijelentették, hogy bizonyos követelések teljesítése ellenében hajlandók csak ezt a biztosítékot, megadni. Egyedül Sándor Pál volt az, aki kijelentette, hogy bár ő maga is erélyesen állást foglal a kormány ellen, az indemnitást minden körülmények között megszavazza, mert az ő álláspontja szerint az indemnitás megszavazása kötelesség. Az értekezlet végén Apponyi Albert gróf prezumálta az egész vita anyagát és kijelentette, hogy e szerint, ha olyan politikai atmoszférát teremt a kormány, amelyet az ellenzék elfogadhat, úgy nem lesz különösebb nehézsége a kormánynak az indemnitási javaslattal. Az Egységes Pártban a mai újságközleményekből tudták meg az ankéten történteket és bár az ellenzék három pontban precizírázta a maga követeléseit, mégis az volt a hangulat, hogy az indemnitás rövidesen tető alá juthat. Az ellenzék nem fog olyan erősen obstruálni, mint amilyen a látszat, ha pedig mégis obstruál, úgy egy darabig állják ezt az obstrukciót, de azután kénytelenek lennének azzal szemben erélyesen állást foglalni. Mások azzal indokolták optimista felfogásukat, hogy a kormány bizonyos koncessziókat fog tenni és pedig hathónapos indemnitás helyett meg fog elégedni háromhónapos indemnitással, viszont egyesek tudni vélték, hogy a holnap beterjesztendő felhatalmazási javaslat négy hónapra szól. Mindezek a hírek azonban nem nyertek sehonnan pozitív megerősítést. Egy dolog történt a mai napon, amely jelentősen tisztázta a helyzetet, nevezetesen déli féltizenkét órára Se Sszlen István gráf miniszterelnök értekezletre Hívta egybe a kormány összes tagjait. Ezen a miniszteri értekezleten Kállay Tibor pénzügyminiszter referált az ellenzékkel történt tárgyalásairól. A pénzügyminiszter referátuma fölött vita indult meg, amelyen részt vett a kormánynak csaknem valamennyi tagja. Egyöntetűen arra a megállapodásra jutottak, hogy az ellenzék két követelését, nevezetesen elsősorban a választójogi javaslat sorokkívüli benyújtását nem teljesítik és pedig annál kevésbé, mert az ország mai helyzetében ez nem sürgős kérdés, az indemnitási törvényjavaslatot és az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzőleg kell tárgyalni. Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek a drágaság leküzdése, a pénzügyi helyzet szanálása és a pénzügyi egyensúly helyreállítása miatt. A választási atrocitások — mondotta a miniszteri értekezlet — szintén nem országos dolog, ez az ügy a képviselőknek és esetleg a kibukott képviselőjelölteknek magánügye, nem országos vitális érdek, ez halasztást szenvedhet anélkül, hogy ebből az országra nézve bárminemű kár, vagy baj háramlanék. A közigazgatási reformról szóló javaslatot sem tűzhetik most napirendre, a tervbe vett főrendiházi reformjavaslat helyett. Nem tűzhetik napirendre egyrészt azért, mert ez a javaslat még nincsen készen, éppen csak, hogy az előmunkálatai megkezdődtek, de főképpen azért sem, mert a kormány munkaprogrammja szerint ez egy későbbi időpontban tárgyalandó. Megbízták mindezek dacára Kállay Tibort és Valkó Lajost, hogy az ellenzékkel továbbra is tárgyaljanak és közöljék az ellenzéki vezérférfiakkal a kormány válaszát. Ilyenformán az ellenzéki pártok és a pénzügyminiszter között megindult tárgyalások még nem értek véget és a további tárgyalások időpontja sincs még meghatározva, de valószínű még ma, de legkésőbb holnap újból magához fogja kéretni a pénzügyminiszter az ellenzéki pártok vezetőit. Az indennttási törvényjavaslatot a kormány holnap fogja benyújtani a Házban, ez azonban nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Egységes Párt tagjai kértek a kormánytól, nevezetesen az őrlési adónak 15 százalékról 10 százalékra való leszállítását. A Tegnapi minisztertanácsban szóvá tették ugyan ezt, de lehetséges, hogy indítvány formájában viszik bele az indemnitásba vagy pedig valamilyen más módon fog rendelkezni a kormány a legrövidebb időn belül ebben az irányban. Ma délelőtt a nemzetgyűlés ülését megelőzően is a szociáldemokraták értekezletet tartottak klubhelyiségükben. Ez értekezletről az a blikelt szárnyra, hogy azon nemcsak adminisztrációs és belső pártérdekeket illető kérdéseket tárgyaltak, hanem kijelölték az indemnitási vita első szónokát is, aki a párt megbízásából a nemzetgyűlés első érdemleges tárgyalásán a Szociáldemokrata Párt nevében elvi deklarációt tegyen, amelyben a párt politikai magatartását, céljait és szándékait fejezze ki. A politikai nyilatkozat elé nemcsak az ellenzéken, hanem az Egységes Párton is érdeklődéssel és kíváncsi-sággal néznek. Ma délelőtt a bizottsági állások betöltése tárgyában Rassay Károly az ellenzéki pártszö- vetség megbízásából felkereste Friedrich Ist.ivánt, a keresztény ellenzék vezetőjét, hogy vele tárgyalásokat folytasson abban az irányban... hogy milyen alapon osztják fel maguk között a bizottsági tagságikat. A vármegye a belügyminiszter előtt Újra akarja építeni az alkotmány sáncait— Rakovszky Iván a „külső és belső titkos ellenségekről“ (A Magyarország tudósítójától.) Ma déli egy órakor üdvözölték Rakovszky Iván belügyminisztert hivatalba lépése alkalmából az ország főispánjai. A főispánok a parlament épületében keresték fel a belügyminisztert szónokuk Preézly Elemér, volt, aki Isten áldását kérte az új belügyminiszter működésére és többek között a következőket mondotta: — Igaz, hogy a vármegyében mi a kormányhatalmat képviseljük, de viszont az is elvitathatatlan, hogy a szívünk a vármegyéért dobog, amely a maga ősi tradiciáiban ezer éven keresztül állott itt és amely megmutatta, hogy amikor nehéz akadályok leküzdéséről volt szó, feladatának mindenkor, híven és pontosan tudott megfelelni. A magyar nemzet egyetlen igazi bázisa: a régi vármegye. Tudjuk, hogy el vagy tökélve — folytatta . Egyes számára 5 korona