Magyarország, 1922. június (29. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JUNIUS 23. PÉNTEK XXIX. ÉVFOLYAM 140. SZÁM Elnöki szó !A nemzetgyűlés elnöki székéből — rostrum a fórumi harcok fölött — adott ma programmot Gaal Gaszton, sietünk kije­lenteni: megnyugtatót. Pár szóval elűzte a 13*as darabont-házszabályok kisértet­­viharos rémét. Megmaradunk a 908*as — magyarul koalíciós — házszabályok mél­lett, a múlt nemzetgyűlési toldalékokkal. Ez már egymagában is eredmény, amihez járul, hogy Gaal Gaszton ma ez elnöki székből, a Ghyczy Kálmánok, Szilágyi De­zsők, Apponyi Albertek, Justh Gyulák és Tisza Istvánok fényes helyéről, mint ma­gyar szokásjogot, szinte törvény erejével bíró megdönthetetlen parlamenti hagyo*­mányt deklarálta a szólásszabadságot, amelynek mindenkivel szemben való meg­­védelmezésére tett férfias fogadalmat. To­­vább ment: minden vitás ügyre nézve fel­ajánlotta az elnökség pártatlan jószolgála­tait; az elnökségből amolyan Treuga Dei* hivatalfélét akar kreálni és csak a felelős* ségérzésében teljesen megvakult és meg* sikerült ember vonhatná kétségbe, hogy :Csonka-Magyarországon, pártharcok e szo­morú várromán, nincs szükség ilyen belső pártközi döntőbíróságra, hágai főtörvény* székre. , A szabad szót tartja Gaal Gaszton az egyedüli becsületes gyógyszernek, amely egyformán veszi élét destrukció és felelőt­ lenség bomlasztásának. A rend palládiuma ma és mindenkoron a szabadság. Egészséges beszéd volt ez, a férfias felelősségérzésnek egy alpesi és­ tiszta er* kölcsi klímája. Nagyon kívánatos, hogy hozzáigazodjék az egész nemzetgyűlés, mert hiszen egymaga az elnök — és még ha olyan derék és tehetséges ember is, mint Gaal Gaszton — nem teszi, szükség van arra, hogy az alkotmány és a szabad* Ság szeretetének ugyanez a szelleme has* son át minden egyes képviselőt, különben az elnöki hatalom üvegharang alatt sor­­vad el. Hisszük, hogy a mai pronunciamento, amely őszintén feltárta a bajokat is, a tökéletes rend hiányát és idegességet, tér* xnékeny talajra talál ebben a gyülekezet­­ben, az első magyar parlamentben, amely­­ben valamennyi társadalmi osztály képvi­­selethez jutott. Hatalmas gazdasági és közjogi fel­­adatok várnak erre a testületre, olyan problémák, amiket becsülettel nem le­het elvégezni másként, csak a rend és a szabadság ama klasszikus tisztaságában, ami szenátusi büszkesége volt mindig an­­nak az angol parlamentnek, amellyel szo­­kásban és erkölcsben — legalább a régi jó időkben — oly szívesen tartottuk a rokon­ságot, mi magyarok. Ma délben rögtönzött miniszteri értekez­let válaszolt az ellenzék követeléseire Kállay és Walsco miniszterek közvetítik a kormány üzenetét. Az indemnitási prius (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap este hat órakor — mint jelentettük — megvolt az az értekezlet, amelyen az ellenzéki pártvezér­­eket Kállay Tibor pénzügyminiszter és Walkó Lajos kereskedelmi miniszter informálták és előadták nekik a kormánynak azt az óhaját, hogy az indemnitás- és az adóreformokról szóló törvényjavaslatot az ellenzék bocsássa simán keresztül. A miniszterek tájékoztató nyi­latkozataira az ellenzéki pártvezérek mind kü­­lön-külön nyilatkoztak és kijelentették, hogy bizonyos követelések teljesítése ellenében haj­landók csak ezt a biztosítékot, megadni. Egye­dül Sándor Pál volt az, aki kijelentette, hogy bár ő maga is erélyesen állást foglal a kor­mány ellen, az indemn­itást minden körülmé­nyek között megszavazza, mert az ő álláspontja szerint az indemnitás megszavazása kötelesség. Az értekezlet végén Apponyi Albert gróf prezu­­málta az egész vita anyagát és kijelentette, hogy e szerint, ha olyan politikai atmoszférát teremt a kormány, amelyet az ellenzék elfogad­hat, úgy nem lesz különösebb nehézsége a kor­mánynak az indemnitási javaslattal. Az Egységes Pártban a mai újságközlemé­­nyekből tudták meg az ankéten történteket és bár az ellenzék három pontban precizírázta a maga követeléseit, mégis­­ az volt a­ hangulat, hogy az indemnitás rö­­­­videsen tető alá juthat. Az ellenzék nem fog olyan erősen obstruálni, mint amilyen a látszat, ha pedig mégis ob­struál, úgy egy darabig állják ezt az obstruk­­ciót, de azután kénytelenek lennének azzal szemben erélyesen állást foglalni. Mások azzal indokolták optimista felfogásukat, hogy­­ a kormány bizonyos koncessziókat fog ten­ni és pedig hathónapos indemnitás helyett meg fog elégedni háromhónapos indemni­­tással, viszont egyesek tudni vélték, hogy­­ a holnap beterjesztendő felhatalmazási ja­vaslat négy hónapra szól. Mindezek a hírek azonban nem nyertek sehon­nan pozitív megerősítést. Egy dolog történt a mai napon, amely jelentősen tisztázta a hely­zetet, nevezetesen déli féltizenkét órára Se Sszlen István gráf miniszterelnök ér­tekezletre Hívta egybe a kor­mány összes tagjait. Ezen a miniszteri értekezleten Kállay Tibor pénzügyminiszter referált az ellenzékkel történt tárgyalásairól. A pénzügyminiszter referátuma fölött vita in­dult meg, amelyen részt vett a kormánynak csaknem valamennyi tagja. Egyöntetűen arra a megállapodásra jutottak, hogy­­ az ellenzék két követelését, nevezetesen első­sorban a választójogi javaslat sorokkívü­li benyújtását nem teljesítik és pedig annál kevésbé, mert az ország mai helyzetében ez nem sürgős kérdés, az indem­nitási törvényjavaslatot és az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzőleg kell tárgyalni. Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek a drágaság le­küzdése, a pénzügyi helyzet szanálása és a pénzügyi egyensúly helyreállítása miatt. A vá­lasztási atrocitások — mondotta a miniszteri­ értekezlet — szintén nem országos dolog, ez az ügy a képviselőknek és esetleg a kibukott kép­viselőjelölteknek magánügye, nem országos vi­tális érdek, ez halasztást szenvedhet anélkül, hogy ebből az országra nézve bárminemű kár, vagy baj háramlanék. A közigazgatási reform­ról szóló javaslatot sem tűzhetik most napi­rendre, a tervbe vett főrendiházi reformjavas­lat helyett. Nem tűzhetik napirendre egyrészt azért, mert ez a javaslat még nincsen készen, éppen csak, hogy az előmunkálatai megkezdőd­tek, de főképpen azért sem, mert a kormány munkaprogrammja szerint ez egy későbbi idő­pontban tárgyalandó. Megbízták mindezek dacára Kállay Tibort és Valkó Lajost, hogy az ellenzékkel továbbra is tárgyaljanak és közöljék az ellenzéki vezér­­férfiakkal a kormány válaszát. Ilyenformán az ellenzéki pártok és a pénz­ügyminiszter között megindult tárgyalások még nem értek véget és a további tárgyalások idő­pontja sincs még meghatározva, de valószínű még ma, de legkésőbb holnap újból magához fogja kéretni a pénzügyminiszter az ellenzéki pártok vezetőit. Az indennttási törvényjavaslatot a kor­mány holnap fogja benyújtani a Házban, ez azonban nem­ tartalmazza azokat a rendelkezé­seket, amelyeket az Egységes Párt tagjai kér­tek a kormánytól, nevezetesen az őrlési adónak 15 százalékról 10 százalékra való leszállítását. A Tegnapi minisztertanácsban szóvá tették ugyan ezt, de lehetséges, hogy indítvány for­májában viszik bele az indemnitásba vagy pe­dig valamilyen más módon fog rendelkezni a kormány a legrövidebb időn belül ebben az irányban. Ma délelőtt a nemzetgyűlés ülését megelő­­­zően is a szociáldemokraták értekez­letet tartottak klubhelyiségükben. Ez értekezletről az a bli­­kelt szárnyra, hogy azon nemcsak adminisztrá­ciós és belső pártérdekeket illető kérdéseket tárgyaltak, hanem kijelölték az indemnitási vita első szónokát is, aki a párt megbízásából a nemzetgyűlés első érdemleges tárgyalásán a Szociáldemokrata Párt nevében elvi deklarációt tegyen, amelyben a párt politikai magatartását, céljait és szándékait fejezze ki. A politikai nyi­latkozat elé nemcsak az ellenzéken, hanem az Egységes Párton is érdeklődéssel és kíváncsi-­­sággal néznek. Ma délelőtt a bizottsági állások betöltése­ tárgyában Rassay Károly az ellenzéki pártszö-­ vetség megbízásából felkereste Friedrich Ist­.i­vánt, a keresztény ellenzék vezetőjét, hogy vele tárgyalásokat folytasson abban az irányban... hogy milyen alapon osztják fel maguk között­ a bizottsági tagságikat. A vármegye a belügyminiszter előtt Újra akarja építeni az alkotmány sáncait­— R­akovszky Iván a „külső és belső titkos ellenségekről“ (A Magyarország tudósítójától.) Ma déli egy órakor üdvözölték Rakovszky Iván belügy­minisztert hivatalba lépése alkalmából az or­szág főispánjai. A főispánok­ a parlament épü­letében keresték fel a belügyminisztert szóno­kuk Preézly Elemér, volt, aki Isten áldását kérte az új belügyminiszter működésére és többek között a következőket mondotta: — Igaz, hogy­ a vármegyé­ben m­i a­ kor­mányhatalmat képviseljük, de viszont az is el­vitath­atatlan, hogy a szívünk a vármegyéért dobog, amely a maga ősi tradiciáiban ezer éven keresztül állott itt és amely megmutatta, hogy ami­kor nehéz akadályok leküzdéséről volt szó, feladatának mindenkor, híven és pontosan tudott megfelelni. A magyar nemzet egyet­len igazi bázisa: a régi vármegye. Tudjuk, hogy el vagy tökélve — folytatta . Egyes szám­ára 5 korona

Next