Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

Útravaló A nemzetgyűlés tegnapi ülésének ered­­ményei nem csekélyek. Az interpellációk alkalmat adtak a belügyminiszternek arra, hogy minden kétséget kizáróan tökéletes kormányvédelmet nyújtson — és minden­­féle vádaskodással szemben — annak a rendőrségnek, amely annyi martírt adott a bolsevizmus alatt és amelynek köszön­­hető nagy részben a zavarok és fölfordulá­­sok elmúlta után a rend helyreállítása. Hogy magyar belügyminiszter csak így gondolkozhatik, ahogyan Rakovszky Iván gondolkozik ebben a kérdésben, nem is volt kétséges. De azért nem volt fölösle­­ges, hogy nyilvánosan is leszögezze magát tegnap vallott felfogása mellé, hiszen egyes frakciók, csoportosulások és sajtó* orgánumok két-három napon át is olyan képet igyekeztek adni a dolognak, mintha a rend helyreállításáért itt felelősségre akarnák vonni a­­ rendőröket. A magyar belügyminiszter e képtelen vádak megcá* tolására teljes személyével állt ki a rend* őrség mellé, ugyanakkor pedig Bethlen István miniszterelnök a jogi és törvényes konzekvenciák teljes súlyát tárta fel egy*­formán a jobb* és baloldali szélső uszítá* sok számára. Nagyon helyesen. Mert kormánykötelesség felelős helyről mér*­sékletre szorítani a destrukciót egy*­formán az esetleges szélső jobboldalit cs. nyomatékkal valljuk, az esetleges szélső baloldalit is. Egy számbelileg és súlybeli­­leg egyaránt alig érzékelhető kis csoport kivételével az egész törvényhozás tünte­­tően helyeselt a miniszterelnöknek, a tör­­vény és a rend védelmében mondott erém­lves szavaiért valósággal ünnepelte őt a baloldali ellenzék is. Ez a tegnapi jelenet útravaló lel­et a miniszterelnök számára a jövőre. Mert az egész Ház, ide az egész magyar ellenzék is mindig vele lesz, valahányszor ő a magyar állam törvényes rendjének kel védelmére. Hogy mennyire helyénvaló volt a lecke, mi sem bizonyítja jobban, mint az utolsó he­­tek története, amikor is a bujtogatók előbb a köztisztviselők nemzeti szövetségén át akarták a kormányt elejteni, majd amikor ez a törekvésük a magyar köztisztviselők természetes hazafias viselkedésén kudarcba tört, megpróbálták az ifjúság egy kétségkí­vül csak megtévesztett és félrevezetett ré­­szét a közrend ellen vonultatni, majd pedig támadások és rágalmak egész sorozatával, hamis hiedelmek keltésével a rendőrséget destruálni. Mindez kudarcot vallott, éppen legjobbkor, mert még tegnap este is az Ébredők egyik kerületi csoportjának gyű­­lésén egy szónok ultimátumszerű fenyege­­tés kíséretében követelt szerdáig az ő szám juk íze szerint való „elégtételt*” a kor* mánytól. Miután megbuktak a köztisztvi­­selőknél, miután fejjel a falnak vezették az ifjúságot és miután hátrálniok kellett a rendőrség előtt is, most az Ébredőket akarnák a nemzeti kormány ellen tüzelni és hajszolni. Valóban ezerszeresen aktuális volt az az óra, amelyben Bethlen István felszólalt. De a siker, amely szavait fogadta, biztosí­­ték lehet neki arra, hogy valahányszor és bármely irányú uszítással szemben védel­­mére­kel a törvénynek és a rendnek, maga mellett találja osztatlanul azt a magyar nemzetet, amelynek nyugalmát, békessé­­gét, erkölcsi és gazdasági boldogulását védi ő tulajdonképpen a rend és törvény uralmán át. •* YAR BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 22. CSÜTÖRTÖK XXX. ÉVFOLYAM 66. SZÁM Az Egységes Párt tökéletesem fedi Bethlen középpolitistáját Gömbösék a válaszúton. ( Wolffékkal alapítanak intranzigens keresztény pártot? D-i Magy­arország tudósítóidtól.) A nemzetsegítlés tegnapi ülése után az egységes párton azt hangoz­tatják, h hogy most már vége van annak, hogy, a párton belül kétféle politika ér­vényesül­jön. A kor­mány helyzetét általában rendkívül szilárdnak vélik és megállapítják, hogyha a párt keretén belül az intranzigensek részéről valamilyen akció vetné előre árnyékát, ez csak úgynevezett egyéni akció lehet.­­ Érdeklődtünk aziránt, várjon E Eckhardt Tibor, Bodó János és "általában,­akik a belü­gyminiszter vá­laszát nem vették tudomásul, Jr.vonják-e a­ konzek­venciáját állásfoglalásuknak"! Azt­ a választ kaptuk, hogy Eckhardték ezidőszerint nem mutatnak hajlan­dóságot a kilépésre, hanem nyilván­valóan tovább akarják folytatni akciójukat. .A nemzetgyűlés folyo­sóján egyébként élénken pertraktálták Eckhardtnak azt a nyilatkozatát, amelyet kereszténypárti képvise­lők és,újságírók között tett és amely így szól:­­­ „A kormány tegnap a Házban, nagy győzelmet aratott, de ha még egyszer ilyen győzelemben lesz része, akkor nemcsak a kormány , hanem a párt is vele bukik.“ Ez a nyilatkozat sokat sejtet. Hogy azonban mi az intranzigensek tulajdonképpeni­­ célja és hogy a legközelebbi jövőben mit akarnak csinálni, az ma még nem állapítható meg, illetőleg­­ még nem szivár­gott ki semmi azokról a tárgyalásokról, amelyeket részben tegnap, részben pedig ma a Házban és egyebütt folytattak e­z ügyben. Egy bizonyos, hogy az intranzigensek tegnap esti megbeszélésének folyományaképpen Gömbös Gyula a szokásos keddi pártvacaora­­végeztével felment a pártba, ott féltizenkét­ óráig váraközött a­ miniszter­­elnökre, akit azután hazakísért. A miniszterelnökkel folytatott beszélgetéséről ma számolt be politikai barátai előtt. A párt liberálisabb elemei teljes­ ha­tározottsággal hangoztatják, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök elhatározá­sát és tegnapi kijelentéseinek értelmét semmi körülmények között, sem változtathatta meg Göm­­bös és ha a beszélgetésnek Gömbösék számára nem volt kedvező az eredménye, előbb vagy utóbb, de kénytelenek lesznek kilépni a pártból. Ebben az esetben St­olffal együtt megcsinálják az intranzigens keresztény politikai pártot. Amikor tegnap a miniszterelnök az uszító sajtó­­megrendszabályozásáról beszélt, akkor az ellenzék­­részeiről valaki közbekiáltotta: " .. — Meg kell vonni tőlül­ a szubvenciót! Erre Eekhardt — mint ezt több fu­ltan­ állítja — felhangon a következő kijelentést tette: — Ilyen áron nem is akarunk szubvenciót­ A Háznak különösen ma délelőtt csendes kése volt. Minden oldalon erősen készülődnek, a vasár­napi komáromi és­­bajai­ választásra.. Pénteken és szombaton­ több egységespárti és ellenzéki képviselő utazik le a két városba.* Ma délelőtt­ Szcitovszky Béla a parlamenti pártok képviselőit pártközi értekezletre hívta egybe és is­­mertette előttük a nemzetgyűlés gazdasági bizottsá­gának előterjesztését a képviselők fizetésének rende­zésére vonatkozólag. Mint ismeretes, a gazdasági bi­zottság azt javasolja, hogy a képviselők HM korona jelenléti díjat, kapjanak. A különböző pártállású kép­viselők kijelentették, hogy ezt elfogadják azzal a hozzáadással, hogy a jelenléti díj csak akkor, illesse meg a képviselőket, ha azok részt vesznek annak a bizottságnak tanácskozásain , is, amelynek­ tagjai, Zsirkay mandátuma ellen vizsgálatot rendeltek el Iklódi Szabó János, Bogya János és Urbán Péter végleg igazolt képviselők. A nemzetgyűlés első számú bírálóbizottsága Zsitvay Tibor elnökletével ma­ délelőtt tárgyalta az Iklódi Szabó János és Bogya János mandátuma­ ellen beadott panaszokat. A bizottság mindkét panaszt alaki szempontból elutasította.. A harmadik számú bírálóbizottságban Pesthi Pál elnök ma hirdette ki Sá­mos panasszal megtámadott mandátuma ügyében a bizottság­i határozatát. A bizottság úgy ha­tározott, hogy a panaszban felhozott dolgokra a vizsgálatot el­­■é rendeli és vizsgálóbiztosul Usetty Ferenc nemzet­gyűlési képviselőt küldi ki. Utána, az Urbán Péter mandátuma ellen beadott panaszt tárgyalta a bizottság, amelyet alaki szem­pontból elutasítottak és Orbánt végleg igazolt kép­viselőnek jelentette ki. M honvédelmi miniszter az oroszországi tüszőkért Rupert interpelít ki a diplomafosztó egyetemi határozatok Ügyében. — Szack­im- demokrata interpelláció Zalaegerszegről (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén a szünet után — a szünet előtti részről külön cikkünk tudósít — az interpelációkra került a sor. Az első interpelláló Reisinger Ferenc, aki a zalaegerszegi Internálótábor ügyét teszi szóvá. A belügyminiszter — úgymond — minapi válaszában mellékvágányra terelte a dolgot, mert az ő céljuk az, hogy itt a nemzetgyűlésen dől­jön el, vájjon van-e szükség az inter­nátótábor fentar­­tására. Élni Kálmán a kalóriákról beszélt. Kein tudja, honnan vette az erre vonatkozó, adatokat. Élin Kálmán: Az egyetemen. Egyetemi profes­szorok megállapítása. Katra P. András odaül Élni Kálmán mellé, mire Steisinger általános derültség közben megjegyzi: —■ Iivna P­­odament Ehnnek­ segíteni. Steisinger Ferenc: Ezzel szemben ő is hivatkozik egy egyetemi tanárra, Bókay Árpád megállapítá­­sára, amely homlokegyenest­­ ellentétben áll az Elm Kálmán által felhozott adatokkal. Ezután hosszasan­­ismerteti a Bókay-té­r kalória számításokat, amelyek szerint egy embernek sokkal több kalóriára van szüksége, mint azt Klm Kálmán mondotta. Élie Kálm­án: Ez csak fiatalemberekre vonatko­zik!Steisinger Ferenc: Az internáltak nagy része fia­talember. Ezután tovább, bőven ismerteti a statisz­tikai adatokat. Felolvassa, az internálótábor heti étlapját. Ezek­nek a tápértéke kalóriában is jával kisebb, mint ahogy azt Ebh Kálmán beállította. Proport Kondor: Egységespárti alapon számítot­ták ki a kalóriamennyiséget. Pálinger Ferenc: Az internálótáborban a mun­­kátlanok­­néha az éhenhalás veszedelmének vannak kitéve. Természetes, ilyen kalóriaelvonás folytán sok a beteg. Proport Sándor: Engedjék ,ki őket, mielőtt el­pusztulnak! Steisinger Ferenc: Vannak, akiket kívülről tá­mogatnak, ezeknek kívülről meg is­ javítják a koszt­ját, sok szerencsétlen azonban testileg sorvad. Klárik Ferenc: Nincs arra az internálótáborra semmi szükség! Steisinger Ferenc: A fegyelmi bárokban, a csaj­kába befagyott az internáltak ivóvize. Esztergályos János már előbb lent járt a tábor­ban és beszámolt arról, hogy igen sok beteget talált ott. Az egységespárti képviselők ott tartózkodásuk alkalmával pártállásra való tekintet nélkül szintén megállapították, hogy ezek tényleg betegek és nem­­ szimulálnak. Rdi Schi­llic­árd: Beteg a lelkiismeretük, Steisinger Ferenc (az egységes párt felé): Hagy­juk ezt a kérdést. Álljon elő Görgey képviselőtársam és jelentse, ki, hogy együtt állapítottuk meg Zala­egerszegen, hogy a­ tábor főorvosa ottlétünk alatt állandóan politizált. Közbeszólások minden oldalról. Elsök: Figyelmezteti a képviselőket, hogy ne szóljanak folyton közbe. Csontos Imre (Bogya felé, a szociáldemokratákra célozva): Nagyon sokan vannak. Megesznek. Farkas István: Kaligula lovából nem eszünk. (Derültség.) Heisinger: Mindezekből a tapasztalatokból le­szűrhető, hogy Zalaegerszegen . . . Bogya János: Maga ne beszéljen! Népbiztos volt a kommü­i alást! (Nagy zaj a szociáldemokra­táknál.) Piktor Emil (Bogya felé): Magának a Ligát­­mezőn van a helye! Elnök, rendreutasítja Piktort. Steisinger Ferenc: Benedek tisztelt képviselőtársam tegnap megkezdett paradoxonjait folytathatnám,­­mondván: van itt Magyarországon rendőr rend nél­kül és ember ész nélkül. (Taps a szociáldemokra­táknál.) Elnök rendreutasítja .Boisiligert-Bogya János közbeszól valamit. Sütő József (Bogya felé): Miért nem üt­ eszik már fel valahová? P­ikter Emil: Kabaré-felügyelő! (Nagy de­rültség.) Egyes szám­ára 30 korona

Next