Magyarság, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

1922 január 14. szombat Ára 3 korona Budapest, 111. évf. 11. (319.) szám . Előfizetési árak: Egész évre *176 korona Negyedévre 170 korona Félévre ... 140 korona Egy hóra... 60 korona Egyes szám ára 3 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szántó. Telefon: József 68-90, József 68-91. — Kiadóhivatala VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 68—95. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Azontánt válasszon? A nemzetgyűlés mai ülésén Rassay Károly a közelgő választásokról szólva azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a kormány erőszakos rendszabályokkal próbálja majd a nemzet akaratnyilvánítását meghamisítani. Ezzel a veszedelemmel szemben, jelentette ki Rassay, ő és barátai nem riadnak vissza attól sem, hogy a megértő, művelt külföld védelme alá helyezzék magukat, nem riadnak vissza attól sem, hogy minden ilyen atrocitást a külhatalmmak budapesti képviselői elé terjesszenek. Grieger Miklós barátunk a parlamenti napló szerint nyomban helyeselte is Rassayék tervét: Ez a helyes, ezt fogjuk tenni! felkiáltással.Rassay pedig azzal okolta meg fenyegeését, hogy hiszen a király hiazaérése alkalmával a kormányagyai is hasonlóképpen jártak el: életveszélytől tartva, különböző infant-követségek oltalmát veték igénybe. Nem tudjuk, mennyi igaz az utóbbi állításból, — Vass József kultuszminiszter a kormány nevében azonnal élénken tiltakozott ellene, — de hái csakugyan így történt is, ez meg nem mentség és nem ok arra, amire Rassayék készülnek. Valóban különös dolog, hogy ugyanaz az ellenzéki képviselő, aki roppant vehemenciával megtámadja a kormányt azért, mert a detronizáció kapcsán elalkudta az ország szuverenitását s idegen hatalmak parancsszavára döntött a legfontosabb állam- és alkotmányjogi kérdésben, — maga nyomban kész ugyanarra a szörnyűségre, amit a kormány eljárásában annyira kárhoztat. Micsoda politikai vagy erkölcsi jogcíme marad az ilyen ellenzéki kritikának, amely a maga számára megengedhetőnek tartja azt, amit ellenfelei részéről súlyos bűnnek és eltévelyedésnek ítél? És egyáltalában hova jutunk azon az útón, melyet ez a külföldi oltalommal való fenyegetőzés jelent? Nem volt még elég részünk abból a tárgyilagos és jóindulatú beavatkozásból, melyet Rassayék most a választások címén akarnak az ország nyakába zúdítani s amely az utolsó esztendők során már oly sokszor, oly szégyenletesen és végzetesen nyúlt bele a magyar nemzet sorsába és jövendőjébe? Emlékezzünk csak rá: annakidején, a proletárdiktatúra bukása után ez a nemzetközi beavatkozás hónapokon át a legnyomorultabb bizonytalanságban tartotta az ország és a kormány helyzetét, beleavatkozott az utóbbi párt színezetébe éppen úgy, mint személyi összetételébe, beleavatkozott a választójog kiterjesztésének mértékébe éppen úgy, mint a forradalmi sajtó megrendszabályozásába s hónapokon át éreztette velünk egy méltatlan, szolgai gyámkodás minden utálatosságát. Ez a tárgyilagos és jóindulatú külföld a proletárdiktatúra szörnyűségeivel szemben nem tolakodott segítségünkre, diplomáciája közömbösen nézte a magyar nemzeti állam és a magyar polgári társadalom lerombolását és üldöztetését, nem fájt neki se a szabadságjogok meggyalázása, se a kulturális, erkölcsi és társadalmi értékek pusztulása. Ez a tárgyilagos és jóindulatú külföldi beavatkozás nálunk mindig csak akkor jelentkezett, ha azok az önző és ellenséges hatalmi és politikai érdekek, melyek rugói mögött meghúzódnak, valamiért és valahogyan veszélybe kerültek, a magyarság valódi állami és nemzeti érdekei oly messze esnek ennek a külföldnek jóindulatától és tárgyilagosságától egyaránt, hogy érettük ugyan soha a kisujját se mozdította meg. De hogy is tette volna, hiszen ennek a külföldnek nem az az érdeke, hogy Magyarország föltápászkodjék végre belső társadalmi, politikai és gazdasági bajaiból, ellenkezőleg az, hogy soha ebekből ki ne bontakozzék. Mert hol van az a műveit, jóindulata és tárgyilagos külföld, amelyre Rassayék appellálni akarnak, amelynek politikai céljai ne volnának Magyarországon s amely ne e célok és érdekek szerint különböztetne pártok és kormányok között? Hiszen ugyanerre a külföldre hivatkoznak például unos-untalan a bécsi emigránsok, mikor annak a bizonyos demokratikus magyar kormányzati rendszernek érdekében hol a cseh, hol a román, hol a szerb beavatkozás szükségét sürgetik és ugyanettől a tárgyilagos és jóindulatú külföldtől kaptuk az ultimátumok özönét, mikor a király hazatérésével kapcsolatban a magyarságnak, függetlenül minden külső befolyástól, döntenie kellett volna a legfontosabb belső kérdésben, amely igazán a nemzeti szuverenitás körébe tartozik. Hová jutnánk, ha a közelgő választások során ugyanezt a külföldet, vagy ennek budapesti expozitúráit kérnénk és tennénk meg döntő bírónak, amely mandátumot adhat és mandátumot semmisíthet meg? Ha erre az útra lépünk, eldöntő lépést tettünk abban az irányban, hogy a magyar nemzet politikai akaratnyilvánítását ezután belülről is, már a forrásoknál, idegen kezek és idegen érdekek irányítsák és hamisítsák meg saját céljaik szerint. Ezen az úton előkészítjük annak a másik beavatkozásnak borzasztó veszedelmét, amely az úgynevezett szabad király választás esetért politikai pártokat és jelölteket vásárolna meg ugyancsak a maga céljaira. Ha Rassayék valóra váltanák tervüket, ez azt jelentené,, hogy a karhatalmak expozitúrainak mód adatik a magyar politikai pártok és irányzatok győzelmi esélyeinek befolyásolására s mód adatik arra, hogy a nekik tetsző pártokat vagy irányzatokat pártfogolják, a nekik nem tetszőket pedig az úgynevezett atrocitások címén elnyomják. Semmiféle önérzetes kormány és egyetlen önérzetes ország nem tűrheti el még csak a kísérletét sem semmiféle olyan immunitásnak, amilyet Ralsayék képviselőjelöltek vagy pártok számára így akarnának biztosítani. "Nem is vesszük komolyan ezt a fenyegetést. Mi nem tartjuk a Bethlen-minisztériumot túl önér— A Magyarság tudósítójától — A parlamenti szélső ellenzéknek egyik legtaktikusabb és legharciaisabb tagja, »Utaságr Károly tartott ma honibb beszédet az inrtemuitási vita során és bőségesen kihasználta azokat a támadási felületeket, melyeket a kormány elleplezni nem tud és — amennyire a minisztereknek az ülésekről való állandó távolmaradásából következtethető — nem is akar. Kritizálta, Sassay a szabad királyválasztók és főképp a kormány nem őszinte eljárását a királykérdésben és a detronizációban s határozati javaslatot nyújtott be e kérdések tisztázására, amikkel kellemetlen helyzetbe akarja hozni a gazdapart Ital szélső elemeit.'' Eléggé nem kárhoztatható területre ragadtatta magát Rassay, amikor azzal fenyegetőzött, hogy a kormány esetleges választási erőszakoskodásai ellen pártja a külföldről fog diplomáciai védelmet kérni. Rassay rendkívül éles hangon foglalkozott a kiviteli visszaélések politikai és személyi hátterével is. Friedrich István többrendbeli újabb mentelmi jogsérelem kapcsán kivégezte azt a vidám kacsát, mely a folyosón kora délelőtt lázas izgalomba hozta a kisgazda szíveket, hogy tudniillik Zita királyné és Ottó trónörökös Sopronba érkeztek és ezzel kapcsolatban a legitimisták természetesen puccsot készítenek elő. Friedrichnek az a nyugtalan előérzete, hogy bár a hit természetesen képtelenség, a tulóvatos igazságügyi mniszter megint lecsukatja, ezért hozta az egész ügyet a nyilvánosság elé, egyúttal kérve a belügyminisztert, távolítsa el azt a detektívhadat, mely mostanában több képviselő háza körül fagyoskodik, igazán egészen felesleges űrszolgálatot végezve. A kormánypárt részéről Iircsek István az indezmitáshoz szólalt fel és egyenes, szókimondó beszéde néhány nagyon érdekes megállapítást tartalmazott. Így, mint katona kijelentette, hogy az országra nézve a királylátogatás alkalmával nem az volt a fontos, mit akar és csinál Csehország és Szerbia, hanem hogy mennyire erős Magyarország belsőleg. Ha azt látta zetes kormánynak, amely a jóindulatú és tárgyilagos külfölddel szemben sarkára tud állani, amikor kell, nem fogunk meglepődni azon sem, ha a közelgő választásokon teljes erejével és elfogultságával fog működésbe lépni az a hatalmi apparátus, mely a Bethlen sorsát kezében tartja. De ezentúl az a szerény véleményünk, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, a" »műveit és jóindulatú külföld« támogatásából azonban nem kérünk se a választásokon, se azokon kívül; részünk van belőle úgyis, sajnos több, mint ahogyan érdemelnénk volna, — mondotta, — hogy az ország lelkileg egységes és anyagilag felkészült, ő is csatlakozott volna Károly királyhoz. Mint már ezen a héten valamennyi ülésen, a mrai napon is kapott a kormány interpellációt. Drakovszky István kérdezte a kultuszminisztert, igaz-e, hogy őt akarják kinevezni veszprémi kanonoknak éselfogadná-e ezt hivatalos állásában. Tass kultuszminiszter azonnal válaszolt és kijelentette, hogy ilyen kinevezési tervről nem tud és az állást veszprémi pappal szándékoznak betölteni. " Gaal Gaszton tíz órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését. A nemzetgyűlés folytatta az indemnitás vitáját. Rassay Károly: A nemzetgyűlés azokat a feladatokat, melyeknek elvégzésére összegyűlt, nem tudta megoldani, pedig néhány hét múlva a nemzetgyűlés márdátuma lejár. A detronizációs törvény Korcs törvény Rassay Károly: Az 1920. évi I. törvénycikk csak rövid időre szólt, mert mindenki hamarosan várta az államfőkérdés végleges megoldását. A detronizációs törvény azonban nem volt ez a megoldás, mert ennek a törvénynek hozatálánál a nemzelgyűilés gyengének és szolgalelkűnek mutatkozott. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ne használjon ilyen kifejezést. Rassay Károly: A felelősség a helyzetért a szabad királyválasztókat terheli, akik mindaddig nem mertek cselekedni, amíg külső hatalom nem kényszerítette őket. Ha fáj valami neki a királykérdésben, az az, hogy a legitimem álláspont tudott férfiakat, önfeláldozó embereket sórompyba állítani, de a restauráció ellenségei nem. (Helyesles a keresztény párton.) A detronizációs törvény csak koros törvény. A legelítélendőbbnek tartja azt a konjunktúra-politikát, amely ma legitimista, holnap szabad királyválasztó; egyszer francia,, másszor, román, orientációt követ. Felkiáltások a kisgazdapárton: Ki csinál ilyen politikát? Rassay Károly :Ismnok miniszterelnöke. Egyik napon Habsburgistdaftfeleimt, másik napon antihabsburgistának, — azaz bocsánat, ezt még ,nem merte kimondani, csak antilegitimistának vallotta magát, — ez nem egyenes politika. Szabad királyválasztás lehetetlenség, ha a kormány kifejezetten biztosította a külföld beavatkozását a királyválasztásba. Olyan királyt, aki az összes szomszédokat kielégíttsín. Álhbrek Zita királyné soproni útjáról és legitimista készülődésekről Friedrich István megcáfolja a híreszteléseket — Bejelenti több képviselő mentelmi jogsérelmét — Rassay Károly támadása a detronizációs törvény ellen — Sréter István szerint egységes nemzet támogathatta volna a Királyt — A nemzetgyűlés ülése