Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

1922 Június 23. penttek Budapest, III. évf. 140. (448.) szám Előfizetési árak: Égési évre 1100 korona Negyedévre 280 korona Félévre TM 1060 korona Egy hóra... 100 korona Egyes szám ára 6 korona Mára 5 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Telefőn: József 88-90, József 68-91. Kiadóhivatala VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 88-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A fosztogatók A külföldi lapok útján érkezik az a hír, hogy Belgrádban most nyilvános árverés alá bocsátották azt a jószágállományt, amelyet tőlünk a jóvátétel címén behajtott követelések egy részlete fejében szállítottak el. Mikor a háború első évében Szerbia betört a magyar Szerémségbe, nem ejtettünk külön jajszót a szerbek telhetetlen zsákmányolása miatt. Háborús viszontagság volt, amilyenek katonás elviselésére mindig készen voltunk. Két év múlva az oláh betöréskor jobban megrázott minket az árulás erkölcstelensége miatt való fölháborodás, mint fele Erdély kirablása. Hiszen úri vadász-erényünk a sebnek vállalása a férfias küzdelemben, így a mi Zrínyink még egy dúvabra sem akart szolgája segítségével, aránytalan fölénnyel támadni; a magyar lovag az ellenfélre való tekintet nélkül is mindig híven megőrizte magának az ő lelke lovagiasságát. Némelyek ma megrendülten és kishitün azt hirdetik, hogy a lovagi erényeink voltak a vesztünk, az áldozatok vállalása, a mindhalálig hűség, a vértanuság bátorsága. Mi pedig kétségbeesés nélkül nézünk a hóhérok és rablók szemébe, kíntól és megvetéstől lángoló szemmel, a lovagi istenítéletek igazságlátó erejével lát-juk kezükön a tartusfi álszenteskedéssel lemosott vérünket, tarisznyájukban a gyermekeink asztaláról elrabolt ételt, asztalukon a tőlünk lopottfalatot, álszent mosolygásuk mögött a tehetetlen gyűlölettől csikorgó fogakat és megcsorduló nyálat, dölyfös arcbőrük mögött a halálsápadt reszketést, fölfuvalkodott szívükben a halálos rothadás fekélyeit. Nincs itt szó már háborús ellenségeink fájdalmainak megtorlásáról, éhségünk csillapításáról , így csak a tehetetlenség és az elkerülhetetlen büntetéstől való félelem tud gyűlölni és rettegni. Középeurópában csak minálunk magyaroknál van igazán éhség, ínség, elnyomás. Hivatkoztunk rá itt meg ujántánttainkkal bizonyított fölterjesztésekben, hogy csecsemőinket nem tudjuk ellátni, ha behajtják rajtunk a szarvasmarha-jóvátételt. Hiába volt beláttatni velük, fölcsillant a szemük, mikor kétségtelenül bebizonyítva látták, hogy ezzel magyar gyermekek ezreinek halálrasorvadását okozhatják, nos, hiszen éppen ez kell nekik, akkor már igazán nem tágítanak ettől a követeléstől Akkor követelik, hogy szállítsuk a szarvasmarha jóvátétel-előleget Szerbiának és Görögországnak. Holott Szerbiának saját statisztikája szerint is mai területein a régősökkent lakosság dacára is több szarvasmarhája van, mint volt bármikor a háború előtt, holott Szerbia el se tudja tartani földuzzadt állatállományát és kénytelen kivitelben szabadulni meg roppant fölöslegeitől, még nekünk is ajánlott, föl és ad el szarvasmarhákat. Állatokat követelnek tőlünk Görögország számára, holott soha az egész háború alatt se magyar, sőt német katona se látta Görögországnak egy talpalattnyi földjét se és soha még egy kecskét se vittünk el tőlük se zsákmányképp, se pénzért. Ha valaki, csakis az antánt megszálló csapatai zsaroltak és rekviráltak Görögországban állatokat. Hát nekünk, mai magyaroknak kell jóvá tenni nemcsak a mitológiai korszakig visszamenőleg minden állítólagos magyar zsákmányolást, de a németekét, sőt az angolokét, franciákét és szenegáli négerekét is még olyan országokban is, amit mi sohase is láttunk,még mesékből se ismertünk ? Nem, itt rég nyilvánvalón nem jóvátételről van szó. Még csak nem is észszerű ókori rabszolgagazdálkodásról, hiszen az ókori rabszolgatartó gazda a maga érdekében gondoskodott a rabszolgabarom életfönntartásáról, sőt szaporodásáról. Még csak nem is rabló állam és kiraboltállam közötti szerves nemzetközi viszonyról, hiszen a rabló legalább a maga hasznát tekinti, míg a francia engedéllyel tőlünk elrabolt sok százmilliárdnyi vasúti anyag és egyéb érték nekik is csak káros akadályuk volt, ott korhadott szét vasutaikon akadályozva forgalmukat, finom műszereinket csak akadályozó lomnak, állatainkat csak fertőző döghúsnak rabolták el. Az ő rablásuknak már célja sincs, magyarázata csak a büntetés miatt való félelem és gyűlölet. Az ókor hübrisznek, istenmegvetésnek nevezte az elkapatott dölyf és gyűlölet e bűnét, amiért az isteni rend kérlelhetetlenül halállal büntet, úgy tartották, hogy akit Isten elpusztítani akar, elveszi az eszét, hogy istenmegvető bűnbe és elmezavaró rettegésbe essék. A mindennapi tejtől megfosztott magyar gyermekek játékpuskáitól megzavarodott tegnap egy ántánt-tiszt, elvette a puskát és tanácstalanságában elküldte az ántánt tanácsához: mit tegyen ezekkel szemben? Nos, megmondjuk, az istenítélet igazságlátásával, a magyar fegyverektől nem kellett félniük, mert azoknak ellenére lovagi formájú hasonló fegyverüket szegezhették. De ezek a játszi gyermekpuskák elpusztítják őket. Mert ezeknek ellenében nekik csak Heródesi kardjaik vannak s azok nem fogják tudni kivédni a gyermekjátékok halálos sujtását. Első csapásukra is elmezavar kezd kiütni rajtuk. A nemzetgyűlés részvétét tolmácsolja a Királynénak IV. Károly elhunyta felett CaálJászlón elnök beköszöntőjében a szólásszabadság megvédését igen - Apponyi Albert gróf ünneplése - Megalakult a nemzetgyűlés — A Magyarság tudósitójától — A mai napon utoljára szólította a nemzetgyűlés egybegyült tagjait Apponyi Albert gróf, mint korelnök tisztelt képviselő uraknak, ma megválasztották a tisztviselőket és három formális ülés után megalakult a nemzetgyűlés. Az elnöki tisztségre Gaál Gasztont, a két alelnöki állásra Szcitovszky Bélát és Huszár Károlyt emelte a kormánypárt, az ellenzéki pártok nem vettek részt a szavazásban, mely a Ház csendes részvétlensége mellett ment végbe. A választások eredményének kihirdetése után Apponyi Albert gróf néhány meleg köszönő szó után befejezettnek nyilvánította működését, melyet koránál fogva kellett kifejtenie és elhagyta az elnöki emelvényt, ahol e rövid idő alatt is felejthetetlen példáját adta a minden párt és politikai elfogultságon felülálló, nemes értelemben vett elnöki eljárásnak. Az egész nemzetgyűlés viharos tapssal és éljenzéssel fejezte ki tiszteletét a legidősebb és legelőkelőbb államférfiú iránt. Gaál Gaszton, az új elnök, aki már az első nemzetgyűlés tanácskozásait is vezette, látható megindultsággal foglalta el ismét helyét a magasházú elnöki széken. A kormánypárt padsoraiból erős taps üdvözölte, az ellenzékiek tartózkodók voltak. Szélen a szociáldemokraták és a Rassay-párt radikálisabb tagjai kivonultak a folyosóra, nem annyira az elnök, mint inkább az egyik elnöki bejelentés elől... Gaál Gaszton ismert száraz, kemény hangján olvasta fel beköszöntő beszédét, határozottan és férfiasan jelentette ki, mintegy az elkövetkezhető viharok előérzetében, hogy a szólásszabadságot mindenki részére biztosítani akarja és a házszabályok kezelésében Návay Lajos szellemében kíván eljárni. Az ellenzék rokonszenvvel fogadta ezeket a fejtegetéseket és örültek a Návayra való hivatkozásnak, aki inkább leköszönt állásáról, semhogy az elnöki székből erőszakosságokat kövessen el. Az egész nemzetgyűlés megilletődött némaságban, állva hallgatta, amikor Gaál Gaszton az elnöki székből, megemlékezett IV. Károly király tragikus elhunytáról és indítványozta, hogy a nemzetgyűlés mélységes gyászát jegyzőkönyvben örökítse meg és erről a gyászoló királyi családot értesítse. Ez elöl az elnöki enunciáció elől vonult ki a szélső baloldal, mely úgy látszik csak Somogyi Béla halálának tragikumát tudja megérteni, de még talán ezek a képviselők is ízlésesebben és feltétlenül őszintébben viselkedtek, mint azok az urak, akik a fiatal király elleni támadást októberben vezették és akik az ántánt hatalmának és a funchali sorsnak kiszolgáltatták, és most ezt az elnöki enunciációt tüntetőleg ülve hallgatták végig. Keserű dolog erre rámutatnunk, de nem ünneprontás, mely némaságában is kiáltó és durva tud lenni, különösen, mivel könnyen el lehetett volna kerülni. A nemzetgyűlés holnapi ülésén a Ház elé kerül az indemnitási törvény és ezzel kezdetét veszi a kormány és ellenzék közti harc a közelmúltért és jövőért. ____ A nemzetgyűlés ülését Apponyi Albert gróf korelnök negyedtizenegy emkor nyitotta meg. Hagy Ernő napirend előtti felszólalásra kért engedélyt és megkövette a Házat egy inparlamentáris kifejezéséért. Apponyi Albert gróf korelnök jelentette, hogy Varsányi Gábor kivételével az összes képviselők bemutatták megbízólevelüket. Ezután a négy igazoló osztály előadói tették meg jelentésüket, majd a nemzetgyűlés áttért az elnökválasztásra. A névszerinti szavazásnál az ellenzéki pártok üres cédulával szavaztak. A szavazatok összeszámlálása után Apponyi Albert gróf korelnök bejelentette, hogy a leadott 185 szavazatból 145 Gaál Gasztonra esett (Éljenzés a kormánypárton), így tehát a nemzetgyűlés elnökévé Gaál Gasztont választották. Alelnökökké 135 szavazattal Szcitovszky Bélát, 108 szavazattal Huszár Károlyt választották meg, az ellenzékiek itt is üres cédulát adtak be. Háznaggyá Karafiáth Jenőt, jegyzőkké Bartos Jánost, Bodó Jánost, Forgács Miklóst, Héj Imrét, Perlaky Györgyöt és Petrovics Györgyöt választották, valamennyien a kormánypárt tagjait. Az ellenzék által kijelölendő két jegyzőnek új állást rende t szeressenek. A szavazás eredményének kihirdetése után Apponyi Albert gróf korelnök felállt és a következőket mondotta: Tisztelt képviselő urak! Ezzel véget ért az én hivatalos működésem. Mielőtt eltávoznék erről a helyről, köszönetet mondok a közjegyző uraknak és a tisztviselő karnak, valamint a Ház összes tagjának azért az előzékenységért, amellyel munkámban támogattak. (Hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Rövid szünet után Gaál Gaszton elnök megjelent az elnöki emelvényen és megrázta a csengőt. A kormánypárt felállva tapsolja az új elnököt, míg az ellenzék ülve marad. Gaál Gaszton elnöki székfoglalója Gaál Gaszton elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mély meghatottsággal jelenek meg itt e helyen, hogy az elnöki széket elfogadjam. Az első szó e helyen a köszönet és a hála szava legyen úgy a magam, mint megválasztott tiszttársaim nevében s az az ígéret,, hogy iparkodni fogunk a tisztünkkel járó feladatoknak férfias kötelességtudással megfelelni. (Éljenzés.) Nem kívánom a nemzetgyűlés idejét hosszabb időre igénybe venni, de egy-két szükséges kijelentés elől — éspedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhatom el. A szólászabadság biztosítása a nemzet érdeke Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideiglenesen elfogadott 1908-at házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Kijelentem, hogy a házszabályok alkalmazásával a legliberálisabban kívánunk eljárni. (Élénk helyeslés az ellenzéki pártokon.) A vélemények lehető legszabadabb megnyilvánulása minden nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ez, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad, a törvényalkotó munkát, szolgálja , nemcsak hogy korlátozni nem kívánják.