Magyarság, 1924. június (5. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

1924 június 1, vasárnap MAGYARSÁG Szerb lap a magyar-szerb tárgyalásokról Belgr­ádból jelentik. A Beogradszke Novoszti szerint a magyar-szerb tár­gyalások kedvezően haladnak előre. A postaegyezmény bizottsága kölcsönös megegyezéssel befejezte munkáját, épp­­így a vízügyi bizottság is, kivéve né­hány pénzügyi kérdést, amelyeket a pénzügyi albizottságnak adnak át elin­tézés végett. A bírói jogsegélyre vonat­kozó tárgyalásoknál néhány vitás pont merült fel. Emiatt Wodianer követ el­utazott Budapestre, hogy kormányától instrukciót kérjen. E kérdések felől Perics, a szerb delegáció elnöke tárgyalt Pasics miniszterelnökkel. Wodianer kö­vet kedden tér vissza Belgrádba és ek­kor az összes vitás pontok kérdésében előreláthatóan létrejön a megegyezés. A többi szekció folytatja munkáját, fog­lalkozik az útlevélügy­ekkel, kereske­delmi vállalatok székhelyének áthelye­zésével. Remélhető, hogy a Magyaror­szággal való tárgyalásokat teljes siker fogja, koronázni »"-t—'iT,mi —c—m 'ggsasczgsa Visimap lüiIStt msnd le a Poincaré-Mng Mint a Temps jelenti, a Poincaré-ka­­binet tagjai vasárnap délelőtt megje­lennek az Elysäeben és a köztársasági elnöknek átnyújtják a lemondást tar­talmazó hivatalos iratot. Az Intrasi­­geant szerint feltehető, hogy az elnök a távozó kabinetet felkéri az ügyeknek még néhány napig való tovább vezeté­sére, minthogy meg kell várni az új ka­marai elnök megválasztását. Ez előre­láthatólag kedden délelőtt, de legkoráb­ban is csak hétfőn este történhetik meg. Egyesek szerint Mil­rand kétségkívül Berlioznak fogja a kormányalakítást felajánlani, ha Herriot elutasítaná, ak­kor — hír szerint — Painlevének, vagy Briandnak tesz ilyen értelmű ajánlatot. A kamara folyosóin a Havas-ügynök­ség szerint az a nézet alakult ki, hogy a szocialisták a kormányzatban való résztvétett elutasítják, de késznek mu­tatkoznak arra, hogy a szocialista radi­kálisokat azzal a feltétellel támogatják, amelyet a kongresszus felállít. Valószí­­nűleg azt fogják javasolni, hogy az új többségnek egyik tagja se fogadjon el I­lillerandtól megbízást a kabinetalakí­­tásra és az elnököt ilyen módon arra az elhatározásra juttassa, hogy önként visszalépjen. Millerand valószínűleg al­kotmányellenesnek fogja, tartani, hogy az elnökválság egy parlamen­ten kívüli tüntetés hatása alatt­ következzék be és ezt az esetet csak abban az esetben fogja tekintetbe venni, ha a kamarák olyan határozatot hoznak, amely felelős­ségüket megállapítja. A Matin is azt írja, hogy Millerand köztársasági elnök csupán akkor fog lemondani, ha a parlament két háza az elnöki üzenetre kifejezetten ilyen értelmű szavazatot tesz. Millerand né­hány ellenfele amellett foglal m­etst, hogy egy ellenséges határozatot el kell kerülni, másrészt azonban Millerand­­tól a kabinetalakítás körül minden tá­mogatást elvben meg kell tagadni. Herriot a radikális párt ügyvezető bi­zottságának tíz nappal ezelőtt tartott ülésén már állást foglalt a Millerand­­kérdésben és sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a köztársasági elnök el­len ilyen erős hadjáratot folytatnak. Kifejtette,, hogy ha Millerand megbízza a katonatalakítással, elvállalja ezt a feladatot. Millerand-kérdést, amennyi­ben azt felvetik, nem oldhatja meg egy pártkongresszus a kamarának és a sze­nátusnak kizárásával. Új parlamenti csoport Parisból jelentik. Az új parlamenti csoport megalakult és a demokrata­­republikánus baloldal nevét vette fel. A párt valószínűleg a nacionalista­­radikálisok és a baloldali köztársasá­giak többségét foglalja majd magában. Az új párthoz eddig negyven képviselő csatlakozott, közöttük Le Troquet, Capus és Fabry miniszterek, továbbá Landry, Leon Berard, Lerech­- Treibel és Thoumyre volt miniszter. A Magyarság rádióestélyének programja Roald Amundsen kapitány, a Déli- Sark hőse, aki tudvalevőleg Scott kapi­tányt megelőzve jutott el a déli pólusra, holnapután, kedden indul el Pisából arra a nagyszabású nyaktörő expedí­ciójára, amely gondosan előkészített tervei szerint a Spitzbergák-szigetéről az Északi-Sark ködborította jéghegyein át vezeti el, ha célt ér, Alaska földjére. A sarkvidékek rettenthetetlen hőse már tavaly megpróbálkozott azzal, hogy az alaskai Barrow-fokról repülőgépen út­­rakeljen az Északi-Sarkon át a Spitzber­­gákra. Akkor azonban még nem volt merész vállalkozásra annyira előkészítve, hogy relatív biztonsággal útra kelhetett volna. Tavalyi gépei helyett újakat rendelt tehát az olasz kormány anyagi és a német mérnöki gárda műszaki tá­mogatásával és ma már az utolsó elő­készületeket teszi meg és kedden repü­lőgépen elhagyja Pisa városát, átvág az Alpokon, megáll a Spitzbergák sziget­­csoportjain, hogy onnan azután meg­kezdje példátlanul merész sarkvidéki repülő­túráját. Legendás hajója, a tavaly nyáron az örök jég fagyos­ karjainak ölelésébe fa­gyasztott Maud kerek egy esztendő óta külön szikratávírója útján adja le me­teorológiai jelentéseit. Bjerknes tanár, a bergeni geofizikai intézet igazgatója, a napokban fejtette ki az Aftenposten tudósítója előtt, hogy az északi sark­vidéket körülfonó meteorológiai háló­zat központja és tudományos szempont­ból legfontosabb állomása a MaUd szikratávírója, amelynek jelentéseit na­ponta felfogják a Spitzbergákon, a Medve-szigeten, Jan-Mayen szigetén és a grönlandi Myg-öbölben működő szik­ratávíró állomások. Amundsen is en­nek a gondosan kiépített hálózatnak jelentései alapján dönti el, melyik idő­pont a legalkalmasabb arra, hogy há­rom repülőgépével útnak induljon a messzi pólus felé. Útközben, amint már jelentettük, két gépét különböző ponto­kon magukra hagyja és a döntőre­­rohamra egyetlen gépen indul, amely­ről szikratáviratokat ad le hátraha­gyott gépeinek, ezek pedig tovább ad­ják a fáradhatatlan vándor jelentéseit. A szikratávíróról egyetlen — el kell ismernünk, hogy sorsdöntő jelentőségű — lépés vezetett el a drótnélküli tele­fonhoz, a rádióhoz és ma már kétség­telen, hogy egy-két hét múlva világ­szerte sokezer rádió-amatőr lesi ideges izgalommal a Spitzbergák felől érkező, Amundscr halálmegvető expedíciójának részleteiről szóló híreket. Két óceánt morat a rádió útján Ettől az újdonság ingerétől ható tu­dományos hírszolgálattól eltekintve, más természetű kedves rádióújdonságot is hozott szerkesztőségünkbe a mai posta. Az angol nyelvterület legelterjedtebb képes gyermekújságjának, a Childrens Newspaper-nek hasábjain számol be egy fiatal newyorki rádióamatőr arról a hihetetlennek tetsző érzékeny kísérleté­ről, amellyel sikerült elérnie, hogy a rádiótelefon jobboldali fülkagylója az Atlanti-, balfülkagylója pedig a Csendes- óceán hullámainak moraját hallgatta egyidejűleg. Ilyen sportszerű teljesítményeknél jobban érdekli a gyakorlat emberét az a kérdés, bevált-e már és hogyan vált be a rádió a gyakorlati élet szolgálatá­ban? Egy amerikai rádiószakértő meg­közelítő becslése szerint húszmillió em­ber hallgatja Amerikában naponta a rádióhírszolgálat jelentéseit, ilszzel a va­lóban óriási elterjedéssel karöltve jár, hogy a hivatásos rádiózók és rádióama­tőrök igényeit­­kielégítő ipar is szédü­letes arányokat öltött. Az amerikai rádiószövetség (Radio Corporation of America) évi jelentésé­ből kitűnt, hogy 1923-ban kétszer annyi felvevőkészüléket adtak el, mint 1922-ben és ez a kétszeres kereslet 23 millió dol­lár jövedelmet jelentett az amerikai rádió­iparnak. A Szövetség már tavaly is hét országgal áll lott tengerentúli ke­reskedelmi összeköttetésben, ez idén Olasz- és Lengyelország is érdekköréhez csatlakozott, azóta pedig már Kínában is megkezdték a rádiótelefonig beveze­tésének gyorsiramú, amerikai méretű előkészületeit. tíz amerikai rádiótröszt Az Amerikai Rádiószövetség megegye­zett az Amerikai Telefon és Táviró Tár­sasággal is, amely utóbbinak alvállalata, a Western Electric Company a leadó­állomások gyártását szabadalmaztatta, úgy, hogy ma már csaknem egész Ame­rika hírszolgálata ennek a két vállalat­nak és a velük társult General Electric Company-nak és Westinghouse Electric and Manufactoring Company-nak kezé­ben összpontosul. A hatalmas rádiótröszt irtó hadjáratot indított a kis állomások rendszertelen energiapocsékolása ellen és máris egy superradiorendszeren dolgozik, amely egységes szervezetben egyesíti a politi­kai, irodalmi és művészeti hírszolgála­tot. A szédületes arányú üzem a rádió útján leadott hirdetésekért tízpercenkint 100 dollár hirdetési díjat számít fel. Ez­zel fedezi készkiadásait, főüzlete azon­ban a készülékek eladásában áll, ame­lyet monopolizálni szándékozik. Az újvilág nagy sajtóérdekeltségei nyomban felismerték ennek a tervnek az óriási jelentőségét és máris széleskörű agitációt fejtenek ki ellene. A közeljövő­ben érdekes híreket várhatunk erről a nagyszabású mérkőzésről, amely a hír­szolgálat szabadságáért vagy gúzsba­kötéséért folyik. Amikor világszerte ilyen rohamléptek­ben terjed a rádiószenvedély, a magyar közönség sem maradhat tájékozatlan eb­ben a kérdésben. Ezért határozta el a Magyarság szerkesztősége, hogy olvasó­­közönségének bemutatja a működő rá­diót. Mivel ezidőszerint a rádió idehaza még tilalom alatt áll, a m. kir. posta­igazgatóság hozzájárulásával megálla­podtunk a Magyar Távirati Irodá­val, amely egyedül tart üzemben rádiókészü­lékeket, hogy olvasóink számára rádió­­estélyt rendezünk. Az első nagyszabású magyar rádió-bemutatón Apponyi Al­bert gróf, a világszerte ismert és tisztelt nagyszerű szónok a csepeli leadó-állo­­másról szózatot intéz a Magyarság ol­vasóihoz. B. Sándor Erzsi, a m. kir. Operaház kitűnő művésznője egy opera­ária eléneklésére volt szíves vállalkozni, Hegedűs Gyula, a Vígszínház nagyszerű tagja pedig egyik legjobb szerepét mondja a csepeli mikrofonba. Molnár Imre dr., a Magyarság belső munkatársa régi magyar dalokat szólaltat meg rádió útján, Magyary Imre cigányprímás pe­­dig­ népszerű zenekarával lép a mikrofon elé. A Magyarság­­rádió-estélyét pénteken, június 6-án este pont­­-17 órakor kezdjük meg a Zeneakadémia nagytermében. A jegyek árát egységesen 10.000 koronában szabtuk meg, hogy egyetlen olvasónkra se jelentsen megterhelést. Jegyek hétfő déltől kezdve a Magyarság kiadóhiva­talában, kedd reggeltől kezdve pedig a főváros több pontján is válthatók. Rá­­dió-estélyünk részleteiről kedd reggeli számunkban számolunk be. . A német kormányválság Berlin, máj. 31. A birodalmi elnök­ még tegnap este Marx dr. eddigi birodal­mi kancellárt és Scholz dr. néppárti­ képviselőt fogadta, akik mint a Kreuz- Zeitung értesül, a fogadtatás alkalmáé­val a birodalmi elnöknek azt javasol­ták, hogy Herst német nemzeti képvise­lőt, mint a birodalmi gyűlés legerősebb frakciójának vezérét, bízza meg a kabi­­netalakítással. Ezzel a verzióval ellen­tétben áll több lapnak az a jelentése, hogy Marx birodalmi kancellár ma folytatni fogja a kabinetalakításra irányuló fáradozásait, még­pedig a pol­gári középpártokra támaszkodva. Az ilymódon megalakult kormánynak­ ugyancsak parlamenti kisebbsége volna, de külpolitikai programjában a szociáldemokraták támogatásával több­ségre találna ___ Az albániai felkelés Róma, máj. 31. A lapok jelentik Szid­t­­tariból: A tiranai nemzetgyűlés képvi­selőinek fele ideérkezett és ideiglenes kormányt alakítottak. Attól tartanak, hogy az albániai harcokat Görögország­ alkalmul fogja felhasználni Epirus meg­szállására és hogy a macedón­ bandák s maguk javára használják ki a zavargás­­okat. .­­ A Giornale d’Italia jelenti, hogy a felkelők éjszaka Scialla vezetésével­ Tirana ellen vonulnak. Bajran Curi bandája Bibra ellen nyomul előre, ahol talán már ma egyesül Jusszuf Eliszisz embereivel. A nacionalisták csapata 6008 emberből áll, ágyukkal és géppuskákkal felszerelve, a kormány pedig az önkén­­teseken kívül csak 3000 emberrel ren­­delkezik. A nacionalisták és a kor­mány tárgyalása meghiúsult, mire a ti­ranai kormány lemondott. Új kormány alakult, ezt azonban a nacionalistái nem ismerik el. A tiranai amerikai kö­vet felajánlotta, hogy a népszövetségnél lépéseket tesz: küldjön ki három meg­bízottat az albániai viszonyok tanulmá­nyozására és nevezzen ki új kormányt. A nacionalisták azonban szembehelyez­­kednek minden idegen beavatkozással, amíg m­eg nem szállják Tiranát Kína elismerte Szovjetoroszországot Peking, máj. 81. (Havas.) Kína elis­­merte Szovjetoroszországot. Benes Bécsben Bécs, máj. 31. Benes, cseh külügyiül-mi­niszter feleségének és Masaryk dr. kö­­vetségi tanácsosnak kíséretében ma reg­gel Olaszországból Prágába utastában Bécsbe érkezett. A szövetségi kancellári hivatalban Seipel szövetségi kancellár­ral Grünberger dr. külügyminiszter je­­lenlétében hosszabb tanácskozás folyt A tanácskozás során elsősorban az ak­tuális politikai kérdéseket és a Benea részéről Olaszországgal kötött meg­egyezést beszélték meg. További tár­gyát alkotta a beszélgetésnek a nemze­tek tanácsának közvetlen küszöbön álló genfi ülése, amelyen a cseh külügymi­niszter tudvalévőleg mint a nemzetek szövetsége tanácsának elnöke fog mű­ködni és amelyen az osztrák kérdés a tanácskozások fontos tárgya lesz. A cseh külügyminiszter a kora délutáni órák­ban utazott tovább Prágába. 3 Lemondott a kínai miniszterelnök Frankfurt, máj. 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Pekingből: Sunpoachin miniszterelnök, minthogy a kormány elutasította azt a tervét, hogy az arany­frank kérdését Franciaországgal végre szabályozzák,­­ beadta lemondását. Az új finn kormány Helsingki, máj. 31. (Wolff.) Az új ka­binet a következőképpen alakult m­eg: Állam- és közoktatásügyi miniszter Ing­­mann, külügyminiszter Procopa, pénz­ügyminiszter Pulkkinem, igazságügy, miniszter Ellens, földmivelésügyi­­ mi­­niszter Lahdensuo, honvédelm­ minisz­ter Mahnberg, népjóléti miniszter Lieke, kereskedelem és iparügyi miniszter Pálmgren, közlekedésügyi miniszter Hahl. A belügyminiszteri tárca még be­­töltetlen TM

Next