Magyarság, 1926. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
1926 február 2. kedd — —■mMifliiinuip mmbkibsia imiiii ■ mii 11 ni mim mihi 11—mmiihh— tály főnökénél az útlevélnek soron kivül való lzállítását kérelmezte. Baross Gábor négyszázmilliós kölcsöne A vádirat Olchváry Jenőt még két rendbeli és a szabadlábon levő Baross Gábort egyrendbeli bűnpártolás vétségével vádolja. Olchváry Jenő a hamis útlevéllel Bécsbe utazva, 1925 december 17-én Andor Endre részére Milánóba Andre Anders névre, Mankovich György részére Amszterdamba Georg Metz névre táviratokat küldött azzal a tartalommal, hogy az összes ügyleteket sztornírozzák s azonnal térjenek haza s ezáltal nevezetteknek segítséget nyújtott arra, hogy a hatóság üldözései elől meneküljenek. Baross Gábor 1925 december 21-én a postatakarékpénztári szabályok tiltó rendelkezése ellenére Nádosy felhívása folytán Mankovich Béla részére 400 millió korona kölcsönt engedélyezett és utaltatott ki azért, hogy ennek az összegnek felhasználásával kiváltható és megsemmisíthető legyen az a 150 darab ezerfrankos hamisítvány, amelyet Mankovich Béla és Mankovich György az utóbbi külföldre utazása előtt a Tűzhely Bank Részvénytársaságnál letétbe helyeztek. Baross tehát ezzel a cselekményével segítséget nyújtott arra, hogy a büntetőeljárás sikere meghiúsíttassék. Végül a vádirat az előzetes letartóztatásban lévő Kovács Gáspárt és a szabadlábon lévő Mankovich Bélát hamis pénz csalárd használatának bűntettével vádolja. Ti hágai eljárás után pótvádírat készül Végül az ügyészség indítványozza, hogy a Windischgraetz Lajos herceg, Gerő László, Virágh János, Parragh Ferenc, Haála József, Ágoston Árpád, Kiss Lajos Kornél, Velesy Béla, Scharf Nándor, Hampel Ferenc, Spanning László, Nádosy Imre dr., Rába Dezső, Hajts Lajos, Kurtz Sándor, ifjabb Andor Endre, Lchwetz Tibor dr., Winkler István, Szörtsey József, Olchváry Jenő és Kovács Gáspár ellen elrendelt előzetes letartóztatást az ügy érdemében a főtárgyaláson hozandó határozatig tartsák fönn és értesíti a törvényszéket, hogy a hamburgi Amtsgericht az ott letartóztatott Olchváry Ödön kiadatását felajánlván, a nevezett kikérése iránt az eljárást folyamatba tette és kiadatása után ellene pótvádiratot ad be. Jankovich Arisztid, Mankovich György és Marsovszky György kiadatásának kérdésében az ellenük az illetékes holland bíróság előtt lefolytatott eljárás ismerete után fog az ügyészség állást foglalni. Az ügyészség Stitz Jánossal, Polnay Péterrel, Halász Sándorral, Pipigh Antallal, Pazurik Józseffel, Kovács Tivadarral és Kovács Gáspárnéval szemben a nyomozást külön határozattal megszüntette. A vádirat elmondta a frankhamisítás lefolyását A vádirat indokolásában megállapítja, hogy az államrendőrség és a királyi ügyészség nyomozása a következő tényállást derítette ki: Windischgraetz 1923-ban több barátjával, akiknek személyét azonban megnevezni nem hajlandó, elhatározta, hogy valamely külföldi állam papírpénzét utánoztatni fogja. A tanácskozások és megbeszélések azzal az eredménnyel végződtek, hogy francia ezerfrankos papírpénzt fognak lehetőleg nagy mennyiségben utánoztatni és forgalomba hozni. Az e tekinteteben teljes beismerésben lévő Windischgraetz azt adja elő, hogy ő nem a saját maga, vagy valaki más anyagi helyzetének érdekében határozta el a francia ezerfrankos bankjegyek utánoztatását, hanem azért, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazafias célok szolgálatára használja föl. Noha Windischgraetz az eljárás egész folyamán állandóan hangoztatta, hogy a hamisítványok előállíttatásában semmi önző érdek nem vezette, ez az állítása bizonyítatlan maradt, viszont ennek ellenkezője nem nyert bizonyítást. Windisch. graetz tirchilliápáot ss átsüti a spankhamisításrn Felmerült ugyan agyanú, hogy Windischgraetz főleg az utóbbi években nyomasztó anyagi viszonyok közé kerülvén, elsősorban saját anyagi helyzetén akart volna segíteni, ezt a gyanút azonban nem támogatja helytálló érv és bizonyíték, mert Windischgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húszmilliárd magyar koronát kitevő adósságának bizonyos részét, mégpedig körülbelül felét, éppen a pénzhamisításra fordította. Windischgraetz cselekménye, hogy ő abból a célból, hogy valódi pénz gyanánt forgalombatétessék, külföldön forgalomban lévő papírpénzt utánoztatott, egyformán megállapítja a Btk. 203. §-a 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettét, akár saját önző érdekei céljára, akár az általa említett és önzetlennek beállított célok érdekében követte el ezt a bűncselekményt és mindaz, amit ő a bűncselekmény elkövetésének indokául előad, legfeljebb a büntetés mérvének megállapításánál vehető figyelembe. Windischgraetz saját beismerése szerint, tervébe elsősorban Nádosy Imre országos főkapitányt avatta be, aki minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vállalkozott arra, hogy a pénzhamisításban részt vegyen, mert úgy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő. Az eljárás során nem is merült fel a legkisebb gyanúja sem annak, hogy Nádosyt, aki magasállású és anyagiak- Nyirkos, nedves idol Influenza, meghalés védekezés lehetett. Fent a magasságban szelíden ivett a csillagok útja, ismeretlen világok felé és a tó partján álló áhítattal nézte tiszta ígéretüket, mely ígéretben évtizedek elmúlta után, tán csak most először bízott ismét. Mellette, a part felől égszínkék enziánvirágok kiséruta kanyargott el az erdőségek felé és körülötte kis szentjánosbogárkák, zöld és kékes fényben, izzó világitóbogárkák rajai táncoltak bolyongó összevisszaságban. — Várjon, mit akarhatok most még ezután... — gondolta magában és az álomvilág viszontlátásától megmámorosodva félig lehunyt, nehéz szempillái alól nézte a lókatlant körülövedző bazalt- és gránitfalakat. A holdfény fehérre meszelte őket és elszórt, régi százados fenyők csoportjai ide-odahajlásuk közben különös szilhuetteket rajzoltak a sziklafalakra. És ekkor arra gondolt, hogy ezeknél az eltűnő és megszületve már újra elsuhanó árnyképeknél, talán csak az emberi élet rövidebb és szétfoszlóbb. — És nekem volt igazam, amikor álmaimnak éltem , hogy sok szenvedés sem tudta megvásárolni őket és nem adtam el őket garaspénzért... Tudtam, hogy fel fognak majd virradni egykor a nagy messzeségek, de ők, akik már nincsenek itt velem, még nem tudják... Valahol nem messze tőle, egy régi kifolyásban nyugtalan robajjal verődött össze a kőtörmelék s azután beomlott a tóba. És ekkor nagy nyugtalanság szállta meg őt magát is. Az erdők mélyebben hajladoztak és a szél haragos zúgásba kezdett; körülötte meg a szelíd kis enziánok félve bújtak el a fatengerben s azok az éles széltől korbácsolva rájuk hajoltak. Távol a hegy óriás törzséről egyenletes, tejszinü vonalakban a köd lassan elvált és kelet felé indult. Ebben a pillanatban rettenetes nagy vágy fogta el a szívét és egész életének átviharzott sok szenvedése újra megindult benne, hogy ismét az áhított túlsó part felé, a hegy felé űzze vágyódó lelkét. Miközben körülötte minden, minden sírt, zajlott és zúgott, ő szinte aléltan a félelemtől és vágyakozástól lehunyta szemeit és kitárta karjait a túlsó part felé. Hogy pillanatok vagy évszázadok teltek-e el, azt ő nem tudta, de miközben lassan halkabb és halkabb lett körülötte minden,forró és lehunyt szemhéjjain átütött valamilyen pont, amely fénylett. Ugyanekkor evezőcsapások ütemét hallotta s nemsokára a fénykarikák is mindjobban nőttek; a világosság nagy lett, fényének szine ismeretlen, de ő már nem nyitotta ki többé szemeit, mert anélkül is látott. És most már látta, hogyan verődik a parthoz valamilyen bárka, mely fekete volt és alakja hasonló a régi, antik sarkofágokhoz. A bárka orrán pedig átlátszó kezében izzó fáklyával, szemében végtelen tisztasággal, az a kisfiú állt, akihez ő valamikor, tízéves korában nagyon hasonlított. — Jöjj, — mondta az és intett kis, fehér kezével — jöjj, én most átviszlek majd oda...* Az orvos ekkor elvette a beteg szívéről kezét, visszafordult és azt mondta halkan: meghalt. ban független, sőt kedvező viszonyok közt élő egyén, elhatározásaiban és tényeiben önző szándék vezette volna. Harmadik közreműködőként a herceg Gerő László állami térképészeti intézeti tanácsnokot nyerte meg. 3 Honnan, szegezték be a frankhamisításhoz szükséges gépeket és anyagokat? Gerő vállalkozott arra, hogy technikai tudását és munkaerejét a francia ezerfrankosok hamisítása érdekében a herceg rendelkezésére bocsátja. Belátta azonban, hogy ilyen huzamosabb ideig tartó kísérletezéseket a térképészeti intézet vezetőségének tudta és hozzájárulása nélkül sikeresen el nem végezhet. Ezért azt kötötte ki feltételül, hogy a hamisítással kapcsolatos munkálatokról az intézet vezetősége is tudomást szerezzen, sőt ahhoz kifejezetten hozzájáruljon és megengedje, hogy ily munkálatok az intézetben és az intézet eszközeinek felhasználásával történjenek. Arra kérte tehát Windischgraetzet, hogy terveikbe Hajts Lajos főtanácsnokot, a Térképészeti Intézet vezetőjét is avassák be. Windischgraetz és Gerő közölték Hajts Lajossal szándékaikat és tudomására hozták, hogy francia bankjegyeket szándékoznak hamisítani. Végeredményben Hajts 1924. nyarán hozzájárult a herceg és Gerő terveihez és a vezetése alatt álló intézetet saját hatáskörében és saját felelősségére a herceg és Gerő rendelkezésére bocsátotta, sőt beleegyezett, hogy Gerő az intézet technikai eszközeit is használatba vegye. Negyedik közreműködőként a herceg titkárát, Rába Dezsőt, nyerte meg. 1924 nyarán Rába és Gerő Kölnbe utaztak és ott beszerezték a szükséges papíranyagot. A papírgyártáshoz használt gépek eredete nem volt kideríthető, mert az intézetbe érkezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tüntetve. A hamisításhoz szükséges tégelynyomósajtónak és számozógépnek eredetét sem lehetett megállapítani. Az utóbbiról csak annyi volt megállapítható, hogy 1925 elején apró csomagokban érkezett az intézet címére és a csomagokon feladó gyanánt osztrák városok szerepeltek. A papírgyártáshoz szükséges két nagy fakádat a herceg megbízásából Rába rendelte meg a Tokaji Bortermelő részvénytársaságnak kádármesterénél, s azokat a Térképészeti Intézetbe szállíttatta. A víznyomáshoz szükséges sodronyhálókat és szitákat Rába és Gerő több alkalommal Bécsben ismeretlen helyen rendelték meg. „Magasabb célok érdekében sem lehet bűncselekményt elkövetni." Időközben a Térképészeti Intézet vezetőségében változás állott be, mert Hajtsot nyugdíjazták és az intézet vezetését Kurtz Sándornak kellett átadnia. Szükségessé vált tehát, hogy Kurtz hozzájárulását is megszerezzék. Windischgraetz, Hajts és Gerő e célból Kurtz tudomására hozták az akciót, annak célját, eddigi működésüket és felkérték, hogy mint az intézet leendő vezetője, járuljon hozzá ahhoz, amihez Hajts hozzájárult. Kurtz eleinte vonakodott, de később ő is beleegyezett, hogy az akciót ugyanúgy folytassák, mint Hajts vezetése alatt. Gerő és a Térképészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windischgraetz ama megnyugtató kijelentésére vállalkoztak a munkára, hogy a hasznot hazafias célokra fogják fordítani, s az akciót magasabb állami funkcionáriusok is támogatják; azonkívül egy részük azzal védekezik, hogy Gerő Lászlónak, mint felettes hatóságuknak, ellenszegülni nem mertek. Tekintettel azonban arra, hogy Gerő és tettestársainak e védekezése még annak valósága esetén sem állapíthat meg valamely büntethetőséget kizáró okot, mert bűncselekményt elkövetni még nemesnek vélt cél érdekében sem szabad, tekintettel továbbá, hogy Nádosy közreműködésének felemlítése nem kelthette azt a meggyőződést, hogy az akcióban való közreműködés nem bűncselekmény, tekintettel végül arra, hogy a Térképészeti Intézet alárendelt alakalmazottainak az a védekezése, amely szerint felettes hatóságuk, Gerő, utallásainak ellenszegülni nem mertek, nem állapít meg büntethetőséget kizáró okot, mégpedig nem állapítja meg a Btk. 77. §-ában megjelölt ellenállhatatlan erőt. Gerő, valamint Virágh és tettestársai által elkövetett cselekmény beszámítható. Nádosy nem védekezik Nádosy a terhére rótt cselekmény elkövetését és alanyi bűnösségét is beismeri és lényegében védekezést nem is terjeszt elő és csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Minthogy azonban ez a védekezés a büntethetőség megállapítására befolyást nem gyakorol; tekintettel arra, hogy Nádosy beismeri, de különben is bizonyítva van, hogy Windischgraetz-cel teljes akarategységben a pénzhamisításban közreműködött; tekintve, hogy Gerőre, továbbá a Térképészeti Intézet alkalmazottaira, valamint Rába Dezsőre is lényeges befolyást gyakorolt, ezáltal a tettesek és részesek bűnöző szándékának keletkezéséhez, kialakulásához és megállapodásra jutásához lényegesen hozzájárult, ez pedig egyenlő a véghezvitt bűntett szándékos megkönnyítésével és előmozdításával. Bádosyt a pénzhamisítás bűntettében való bűnsegédi bűnrészességgel vádolni kellett. Huszonnégy-huszonötezer hamis ezerfrankos készülűt a Térképészeti Intézetben Hajts ellen szintén saját beismerése alapján kellett mint a pénzhamisítás bűntettében való bűnsegédi bűnrészes ellen vádat emelni, mert védekezése az ő részére sem eredményezhet büntethetőséget kizáró okot, továbbá, mert ténykedése szintén lényegesen előmozdította a bűntett elkövetését, sőt ez a bűntett az intézet alkalmazottai által elkövethető sem lett volna akkor, ha Hajts bűnsegédi minőségben ahhoz közreműködését meg nem adja. A Kurtz Sándor ellen pénzhamisítás bűntettében való bűnsegédi bűnrészesség miatt emelt vád indokolásául mindazok hozhatók fel, amelyek Hajts Lajossal szemben is felhozattak, mert nyilvánvaló az, hogy Kurtz Sándor csupán folytatta azt a bűnsegédi bűnrészességet megállapító tevékenységet, amlyet Hajts Lajos megkezdett és nyugdíjaztatásáig folytatott. Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925. szeptember elején mintegy huszonnégy-huszonötezer darab hamisítvány készült el. A hamisítványok egy ládában Zadravetz lakására kerültek. A ládát maga Zadravetz vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravetz lakásán voltak, majd Rába a hamisítványokat a herceg lakására, innen pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. A hamisítványok külföldi forgalombahozatalára Jankovich, Mankovics György, Marsovszky, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre, Schwetz Tibor, továbbá Olchváry Jenő és Winkler István vállalkoztak, e két utóbbi azonban tényleg nem szállított ki a külföldre hamisítványt; ezenkívül hamis pénz forgalombahozatalára vállalkoztak Szénási Ferenc, Hajtsi György és Szitz János is. Ezek azonban a nyomozás adatai szerint semmi oly cselekményt nem követtek el, amelyért ellenük bűnvádi eljárást folytatni kellene. Baross Gábor novemberben feljelentette a frankhamisítást Bethlen István miniszterelnöknek A hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók Zadravetz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájuk bízott feladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják elvégezni és sem magát az ügyet, sem azokat, akik abban résztvesznek, elárulni nem fogják. A rendelkezésre álló adatok szerint Ferdinándy dr., Winkler, ifjabb Andor Endre, Schwetz, Olchváry Ödön, Olchváry Jenő, Marsovszky és Mankovics György tettek esküt. Mielőtt a hamisítványoknak külföldreszállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint tudomást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalombahozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránd is rábeszélni igyekeztek. Horváth Lóránd, illetve Kozma Miklós utján Bethlen István gróf miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és a sokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnöknek Genfbe való utazása előtt, 1925 november utolsó lapjaiban történt. A miniszterelnök e hír vétele után levelet írt Perényi Zsigmond bárónak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa őt meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtsey e kijelentését Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi megnyugtató válasza ellenére, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse föl Nádosy Imrét, mondja el neki az előzményeket és hívja föl az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak és ha van alapja, föltétlenül akadályozza meg. Nádosy tudorai-