Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

1927 március­­, kedd MSGS&mMG Nikaragua! pacifikálják az Egyesült Államok Washingtonból jelentik: A washingtoni nikaraguai követség érdekes részleteket közöl arról a szövetségi szerződésről, amelyet Diaz elnök ajánlott fel az Egyesült­ Államok kor­mányának. A szerződés a következő öt pont­ból áll: 1. Az Egyesült Államok pénzügyi tanács­adót és fővámig­az­gat­ót küldenek ki Nikara­­guába, Nikaragua gazdasági és pénzügyi új­jáépítésének ellenőrzésére; 2. Az ország belső békéjéinek biztosításá­ban amerikai csapattestek is részt vesznek; 3. A washingtoni kormány vezérkari tisz­teket küld ki a nikaraguai hadsereg újjászer­vezésére. A nikaraguai tisztképzést 10 évre a washingtoni hadügyminisztérium veszi kezébe. 4. Az Egyesült­ Államok kormánya 20 mil­lió dolláros kölcsönt folyósít a nikaraguai kormány számára, mely kölcsönből a nika­raguai kormány új vasútvonalakat épít az Atlanti Óceán partvidékén fekvő kikötőkbe. 5. Az amerikai kormány orvosi szakértő­ket küld Nikaraguába az egészségügyi viszo­nyok megjavítására. Diaz elnök a felajánlott intervenciós és el­lenőrzési jogért elsősorban azt kéri cserébe, hogy az Egyesült­ Államok kormánya garan­tálja a jelenlegi nikaraguai kormány stabili­tását, amely egyedül alkalmas arra, hogy a nicaraguai állampolgárok életét, vagyonát és szabadságát biztosítsa. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint az Egyesült­ Államok kormányának a nicara­guai kormány javaslatairól semmiféle hiva­talos tudomása nincsen. kastély a domb fokán, egy sereg süppedt ház, melynek ablakán benéznek a libák és végül a kórház pirostéglás épülete: ez volt minden, ami Óbudából élt bennem. Akkor, alkonyatkor, épp a mozi előtt el­akadt a villamos. Vagy tíz percig vesztegeltünk ott, ami­kor jött az ellenőr és leereszkedve a ka­lauzhoz, így szólt: __No, ezt jól kifogták. Itt csücsülhet­nek egy félóráig is. A transzformátor ugrott szét odabenn. Most telefonáltam be. _ Hallod, kicsim? __Igen. Gyerünk gyalog. __Messzi van. Talán vacsorázzunk meg valahol. __ Oh, de jó lesz. Az arca kiragyogott. Valami hallatlanul örvendetes újdonság volt ez neki. Egy vacsora kettősben, egy kedves budai kiskocsmában. __De hol? __Én tudok egyet. Itt van közel. A villamosról gyakran láttam a cégérét. Az első ház ebben a kis utcában. Noé bárká­jának hívják. No, gyere, drágám. Fürgén ugrott le a villamosról. Egye­nest bele a karjaimba. Kislányos szélesség­gel és röptében meg is csókolt, úgy egész véletlenül. — De milyen jó lesz! Milyen cukros emberke vagy te, édes. Egymásba karolva és egymáshoz si­mulva mentünk a kedves kicsiny óbudai házacska felé. — Biztosan kertje is van. — De van ám. — Ismered? — Ó, hogyne. — füllentettem én, hogy a kedvében járjak. __ Neked való h­e­­lyecske az, kicsinyem. , — És kanárik is vannak, ugy­e, édes? __Persze, hogy vannak. Vidám kis hely az. Menyasszonynak való. __És zenélőóra is talán? __Minden, amit kívánsz. ... A fekete bábjátékos mozgatott úgy, hogy ezt mondjam... A fekete vadorzó készítette ezt a csapdát... Becsöngettem a kapun. Várni kellett. Ő közben vidám huncut­kodással sillabizálta ki a kapu felett levő tábláról a dunai uszályhajókhoz veszedel­mesen hasonlító bárka felett kéklő égre festett szavakat: __N-o-é b-á-r-k-á-j-a. Valami végigborzongott rajtam egy pillanatra. Különös ez, hogy egy kocsma így elzárja magát a vendégek elől. __Eh!___nyugtattam meg azután ma­gamat. __Békességszerető ember a gazda és a város teli van rémhírekkel. Hiába, forradalom van!... Csoszogás hallatszott belülről. A kulcs csikordult a zárban és egy rozsdavörös­­arcú, kövér, öreg férfi jelent meg a kapu nyílásában: — Akarnak az uraságok? — Vacsorát szeretnénk ... — Vacsorát? __ A kövér öreg urnák, aki biborsó és bibircsókos orrával erősen hasonlított a venyige titkának megfejtése utáni Noéhoz, csodálkozásában leesett az álla. Aztán nevetni kezdett. Hangosan, hahotázva, borízű jókedvvel. — Vacsorát? __ ismételte. __ Ez nem az én bransom. Mi csak kvártéllyal foglal­kozunk. De azt aztán elsőrangút szolgál­hatok és örökösét... Diófából, ércből, __ wie man sagt, _ sarkofag ... Név nélkül, vagy név rajta és foglalkozás, születési év... Csupa masszív portéka ... Tessék besétálni... Részeg ez a bácsi? De az udvarból két markos legény ép­­­pen kifelé hozott egy nagy fekete kopor­­sót. És az én drágám most velőtrázót si­­koltva, futni kezdett a sötét utcából ki, a villanylángos térre a mozi s a villamos felé. __ Eliz! Kicsinyem! Várjon! Hová szalad? Miért? Megállt és visszafordult. Idegen, rikácsoló hangon kiáltotta: __Idehozott? ... Ez a nekemvaló? ... Itt kapok mindent, amit kívánok? __De Eliz!... Értsen meg. Várjon ... Ez tévedés!... Megmagyarázom ... Én... __Hallgasson, nyomorult! __De esküszöm. Elfordult és továbbrohant. Én utána. Lépteim kopogása újra meg­állította : __ Ne kövessen!... Hagyjon!... Ha üldöz, a villamos elé vetem magamat!... Anyámra esküszöm, hogy odavetem ma­gamat ! A villamos zúgva és hideg lila szikrá­kat szórva zúgott előre a tér felől. Eliz eléje került s eltűnt mögötte. Egy pillanattal később, mikor a villamos tova­rohant, a tér üresen tátongott. Eliznek nyoma veszett. Felugrott a robogó kocsira? Vagy a föld nyelte el? Többé nem láttam. Haza nem ment, így mondták legalább a baljóslatú házban, amelynek kerítése mentén még hetekig lestem hasztalanul. Mi lett vele, sohasem tudtam meg. Hogy házasodjam meg, amikor özvegye vagyok egy menyasszonynak, aki talán él, talán halott, de a boldogsághoz való jogo­mat mindenesetre magával vitte menthe­tetlenül? ... Ilyen kegyetlen és különös mester­kedéseket tud a gonosz bábjátékos, ha el akar ejteni bennünket. írógépek amerikai rendszerűek, látható írással, 240 pengő bevezetési áron csak nálunk kaphatót. Universal, Hunyadi tér 3. Telefon: Teréz 143-07. Székely István meghalt Székely István pápai prelátus, mézkuti c. apát, nagyváradi kanonok, a Pázmány Péter­­tudományegyetem hittudományi karának pár hónapja nyugalomba vonult érdemes tanára, egy nappal hatvanhatodik évének betöltése után, elhunyt. Közel harmincesztendei tanári működése során, különösen a vallásbölcselet és az öszehasonlító vallástörténelem terén végzett, nevét Európaszerte ismertté és be­csültté­ tevő tudományos munkát. Már legelső, önállóan megjelent, könyveinek egyike, A Sz­ent írás apológiája, az akkor alig harminc­esztendős tudósra terelték a modern katoli­kus teológia magyar reprezentánsainak figyel­mét, kétkötetes Ösztön és ész című munkáját, de főleg latin nyelven írott és 1912-ben a breisgaui Freiburgban megjelent Hermenexi­­lica biblica-ját nem egy tekintetben ma is úttörőnek, utóbbi szentírásmagyarázatát ezen­kívül a legnagyobb, legkiválóbb munkának tartják, amely ezen a téren a világirodalom­ban megjelent. Egyházi és egyetemi karrier­jének egymást gyorsan követő stációin Szé­kely István mindig puritán, egyszerű ember, maradt. A hozzá közelállók — és akinek csak valaha dolga volt vele, annak ismerte őt — alapos képzettségén, vas logikáján, világos előadásán kívül főleg páratlan jósá­gára és szeretetreméltóságára fognak kegye­lettel gondolni. A kiváló tudós és talpig em­ber érdemeit az említettü­k tudományos elis­meréseken kívül a világi kitüntetések, neve­zetesen 1909-ben az udvari tanácsosi cím, legújabban pedig a II. osztályú polgári ér­demkereszt adományozása által ismerték el felsőbb helyen. Mindezeknél maradandóbb lesz azonban, önállóan megjelent tudomá­nyos munkáin kívül, valóságos könyvtárt megtöltő kisebb-nagyobb értekezéseiről nem szólva, az az új magyar evangéliumfordítás, amelyen élete utolsó éveiben megrokkant egészséggel, de teljes szellemi erővel dolgo­zott. A gondviselés megengedte a kiváló tu­dósnak, hogy ezt a nagy munkáját befejezze, mielőtt a halál kivette volna kezéből a tollat. Az ősz tudóst, akiben a Magyar Tudományos Akadémia egyik legkiválóbb tagját, az Aqui­­nói Szent Tamásról elnevezett bölcseleti tár­saság elnöké­t, a Szent István Akadémia pe­dig másodelnökét gyászolja, kedden délelőtt 10 órakor temetik az Egyetemi templomból. A főváros a kerepesi temetőben díszsírhe­lyet ajánlott fel a magyar tudományos világ nagy halottjának. Budapesti Nemzetközi Vásár 192 * Április 30-tól május 9-ig Rendezi a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Vámszabadraktár. — Vizumkedvezmények. 50°/c-os utazási kedvezmény az összes belföldi vasutakon és hajókon. 25—50°/c-os kedvezmény 15 európai államvasuti és hajózási vállalatánál. Kiállítóknak és látogatóknak felvilágosítást nyújtanak: a Vásáriroda, Budapest, V., Alkotmány­ u. 8. (Tel.: 64-01) valamint a bel- és külföld minden nagyobb városá­ban működő tb. képviseletek. 3­ itomániás kormányválság fenyeget­ a még meg sem­ kapott német kölcsön miatt " Béke és boldogság lakik a házban, ahol a gyermek egészséges, vidám s jól fejlődik. Mitől színesedik a gyermek arca, mitől lesz pirospozs­gás, mitől nő a testsúlya, mitől élénkül, mitől szaporodik a vére, mitől fejlődik gyönyörűen? Mi ennek a titka? A titok megoldása: jól kell táplálni a gyermeket. Nem az a kérdés, mennyit eszik, hanem mit eszik? A hiányos, egyoldalú táplálkozás ellenszere: a vitamindús és tápsók­ban gazdag VITAMINTAPSZER íze a csemegecsokoládéé, finom s kellemes. Minden gyermek öröme. Ha naponta 3—4 táblácskát elszopogat, büszkesége lesz az anyának. Ha még nem használta, kér­­­­dezze meg orvosát: ajánlani fogja. Kapható mindenütt. Egy doboz ara 1 pengő 50 fillér, leköti teljes anyagrendelését a német nagy­iparnak, ezzel elvágta útját annak, hogy to­vábbi kölcsönt kapjon külföldön a vasutak teljes rendbehozatalára. Semmiféle pénzpiac úgy nem ad kölcsönt, hogy az összeg egy részét ne áruhitelként adja. Azzal is izgatnak Bratianuék a német köl­csön ellen, hogy így a német nagyipar való­ságos monopóliumot kap a romániai szállítá­sokra, tehát sokkal drágábban fogja kalku­lálni az árakat, mintha szabad versenyen tör­ténnének ezek a szállítások. Hogy saját gyá­raiknak állami megrendelésekkel való ellátá­sát biztosíthassák, tiltakoznak a német köl­csön ellen, s minthogy Avarescu minden til­takozásuk ellenére mégis csak megkötné a kölcsönt, a Presan-féle kombinációval akar­ják hirtelen megbuktatni. Mindenesetre jel­lemző, hogy az egyetlen állam, mely a „győztes“ Romániának hajlandó kölcsönt adni, éppen a „legyőzött“ Németország. A félhivatalos Indeptarea pedig vidáman vezér­cikkezik ezalatt az antiszemitizmusról, meg a világháborúról, s mai számában is ilyene­ket ír: „A román hadsereg a világháború­ban győzelemről-győzelemre haladt“. Hogy miféle győzelemről milyen győzelemre ha­ladt, azt egyelőre csak az elemi iskolai tan­könyvek tudják Romániában is, mert ilyen meséket még a középiskoláknak nem lehet Bukarest, február 27 A Bratianu-érdekeltség teljes erővel akk­óba lépett, hogy az Avarescu-kormányt eltávo­lítsa, mielőtt az még megköthetné a német köl­csönt. Bratianu maga sem reméli, hogy rög­tön ő jöhessen kormányra, s ezért átmeneti­leg Presan tábornokkal, a király egyik leg­kedveltebb emberével, akar kormányt alakít­tatni. Presan, a volt vezérkari főnök, rossz vi­szonyban van Avarescuval és Bratianu most megnyerte a kormánybuktatás tervének. Pre­san, aki távoltartja magát a politikától, hosszú kihallgatáson volt a királynál, azóta pedig rendszeresen eljár a szenátus üléseire és szorgalmasan jegyezget. A rossz nyelvek sze­rint „a politikát tanulja“, mert, mint liberális oldalról hirdetik, március 15-én őt bízza meg a király az új kabinet megalakításával. "A kormánybuktatás azért lett egyszerre ennyire sürgős Bratianuéknak, mert félnek, hogy Avarescu csakugyan meg tud szerezni valami külföldi kölcsönt és ezzel leköt bizo­nyos állami bevételeket, melyeket eddig a libe­rálisok aknáztak ki. Előtérben a németországi kölcsön ügye áll. Egy német bankkonzorcium hajlandó a vasutak, utak, kikötők, a táv­beszélő- és távíróhálózat rendbehozatalára két­­százmillió aranymárka értékű kölcsönt nyúj­tani, de ebből 160 millióért német ipari termé­keket szállítana, s a negyvenmillió maradványt sem fizetné ki, hanem les-garantálási alapul visszatartaná Berlinben. Az Avarescu-kormány olyan pénzügyi nehézségekkel küzd,, mert a liberálisok mesterséges pénzszűkét idéztek elő, hogy egy ilyen feltételű kölcsönbe is hajlandó belemenni. Burileanu, a nemzeti bank új kor­mányzója és Manoitescu pénzügyi államtitkár most utazik Berlinbe a kölcsön hivatalos meg­tárgyalására. A liberálisok azonban már kezükbe kerítet­ték nacionalizálással Románia két nagy vasúti anyaggyárát: a Pesica-műveket és az aradi vagongyárat, s így hallani sem akarnak róla, hogy 160 millió aranymárkáért, tehát nyolcmilliárd lejért Németországban tegyen vasúti anyagmegrendelést a kormány. A bel­földi fémipar így évekig nem jut állami munkához, készpénz híjján a Németország­ból szállított anyagot felszerelni és üzembe­­helyezni sem lehet, vagyis erre újabb köl­csönt kell valahol felvenni, de ha a szóban­­forgó német kölcsön révén Románia évekre beadni, de olyan győzelmek lehettek azok, mint a mai pénzügyi sikerek egyik külföldi piacról a másikra.

Next