Magyarság, 1939. augusztus (20. évfolyam, 44-69. szám)

1939-08-29 / 67. szám

1939 augusztus 29. Ee3S fn CMBSifi „Becsülettel igyekeztem, hogy eltávolítsak minden összeütközési lehetőséget“ A külpolitika vasárnapjának legfontosabb két eseménye, hogy Hitler vezér és kancellár üzenetet küldött úgy a francia, mint az angol kormánynak. Az angol kormányhoz küldött üzenet sorsáról lapunk más helyén számolunk be, itt közöljük a vezér és kancellárnak Daladier francia miniszterelnök üzenetére küldött válaszát. Daladier levelében azt hangoztatta, hogy eddig nem történt semmi, ami megakadályozhatná a nemzetközi válságnak mindkét nép számára becsületes és méltóságteljes formában való megoldását, ha mindkét részen fennáll ugyanaz a békeakarat. A francia miniszterelnök üzenetében biztosította Hitlert, hogy a danzigi kérdéssel kapcsolatban felmerült nézeteltérések között nincs egy sem, amelyet ne lehetne békés útán megoldani. Felszólítja Hitlert még egy utolsó kísérletre Németország és Lengyelország között a békés megoldás érdekében. A levél egyébként hangsúlyozza, hogy Franciaország híven teljesíti Lengyelország irányában fennálló kötelezettségeit. ♦ Hitler vezér és kancellár augusztus 27-iki keltezésű válasza: — Igen tisztelt miniszterelnök úr! Megértem azokat a meggondolásokat, amelyeket közölt velem. Én sem hagytam sohasem figyelmen kívül azt a magas kötelezettséget, amelyet a népek sorsa fölé állítottak viselnek. Mint régi frontkatona ismerem — akárcsak ön — a háború borzalmait. Ennek az érzületnek és felismerésnek következményeképpen én is becsületesen igyekeztem, hogy eltávolítsak minden összetűzési lehetőséget népeink között. Annak idején egészen nyíltan biztosítottam a francia népet, hogy ennek a Saar-vidék visszatérése a feltétele. A Saarvidék visszatérése után azonnal ünnepélyesen megerősítettem lemondásomat minden további igényről, amely Franciaországot érintheti. A német nép hozzájárult ehhez a magatartásomhoz. Amint ön is meggyőződhetett erről legutóbbi ittartózkodása alkalmával, a német nép nem érzett és nem érez semmiféle neheztelést — még kevésbé gyűlöletet — egykori bátor ellenfele iránt. Ellenkezőleg. A német nép a béke érdekében lemondott két-két tartományról . Nyugati határunk kielégítése fokozódó rokonszenvre vezetett, amely sok alkalommal egyenesen tüntetően megnyilvánult. A nagy nyugati erődítmények megépítése, ami sok milliárdot elnyelt és elnyel, Németország számára egyúttal a végleges birodalmi határ elfogadásának és rögzítésének bizonyítéka. A német nép ezzel lemondott két tartományról, amely egykor a régi német birodalomhoz tartozott, amelyet később sok vér árán ismét meghódított és végül még több vér árán megvédett. Ez a lemondás, amit Nagyméltóságodnak el kell ismernie, nem kifelé mutatott taktikai magatartást jelent, hanem olyan elhatározást, amelyet minden intézkedésünk következetesen megerősített. Ön, miniszterelnök úr, egyetlen esetre sem mutathat rá, amelyben akár egyetlen sorral vagy nyilatkozattal megsértettem volna a német birodalom határának nyugat felé történt végleges leszögezését. Azt hittem, hogy ezzel a lemondással és ezzel a magatartással kiküszöböltem népeink közül az összetűzés minden lehetőségét, amely190—1018 tragédiájának megismétlésére vezethetett volna. A német életigényeknek ez az önkéntes elhatározása nyugat felé azonban nem tekinthető egyúttal a versaillesi szerződés minden más téren való elismerésének. Valóban megkíséreltem évről-évre, hogy ennek a diktátumnak legalább is a leglehetetlenebb és legelviselhetetlenebb határozatait tárgyalás útján felülvizsgálják. A danzigi szabadállam, a háborús feszültség okozója A Versailles békeparancs elviselhetetlen volt . Ez lehetetlen volt. Hogy a felülvizsgálásnak el kellett következnie, az minden népnél, sose belátó férfi előtt, tudott és tiszta dolog volt. Bármit hozhatnak is most fel módszerem ellen, bármiről gondolják is most, hogy kifogásoltok kell, azt mégsem szabad figyelmen kívül hagyni vagy vitatni, hogy sikerült sok esetben újabb vérontás nélkül kielégítő megoldást találnom Németország számára, másfelől ezzel az eljárásmóddal felmentettem más népek államférfiait ama gyakran lehetetlen felelősségüktől, hogy feleljenek saját népeik előtt ezért a felülvizsgálásért. Mert egyet mindenesetre el kell ismernie nagy méltóságodnak: a felülvizsgálásnak el kellett következnie. A versaillesi békeparancs elviselhetetlen volt. Egyetlen becsületess francia sem cselekedett volna másképpen hasonló helyzetben — ön sem, Daladier úr. \ Kezességi ígérettel elhomályosították a lehetőségek határainak megítélését . Ebben az értelemben azt is megkísérltem, hogy a versaillesi békeparancsnak aeyoktalanabb intézkedését megszüntessem. Olyan indítványt tettem a lengyel kormánynak, amely a német népet meghökkentette. Senki más nem kísérelhette, volna meg rajtam kívül, hogy ilyen indítvánnyal lépjen a nyilvánosság elé. Éppen ezért ezt az indítványt csak egyszer lehetett megtenni. Legmélyebb meggyőződésem, hogy ha akkor, a különösen Angliából Németország ellen megindított sajtóhadjárat és a német mozgásí Hogyan cselekednék Ön, francia létére?... — Utána megkezdődött a Németországtól elvett területen élő több mint másfélmillió németség elviselhetetlen megfélemlítése, fizikai és gazdasági sanyargatása. Nem akarok itt a megtörtént borzalmakról beszélni. Magának Danzignak is a lengyel hatóságok állandó túlkapásaival egyre inkább tudomására adták, hogy látszólag menthetetlenül ki van szolgáltatva a város nemzeti jellege és lakossága számára idegen önkénynek. Szabad megkérdeznem, Daladier úr, hogyan cselekednék ön francia létére, ha egy bátor küzdelem valamilyen szerencsétlen kimenetele folytán egyik tartományát idegen hatalom által megszállt folyosóval elszakítanák, egy nagy várost — mondjuk Marseillet — megakadályoznának abban, hogy Franciaországhoz tartozónak vallja magát és az ezen a területen élő franciákat üldöznék, vernék, bántalmaznák — igen, állatias kegyetlenséggel gyilkolnák, ön francia, Daladier úr, ezért tudom, hogyan cselekednék. Én német vagyok, Daladier úr. Ne kételkedjék becsületérzésemben és kötelességtudásomban, hogy én is úgy cselekszem. Ha önt is ilyen szerencsétlenség érte volna, mint minket, Daladier úr, megértené-e, hogy Németország minden indítóok nélkül közbe kívánna lépni annak érdekében, hogy a folyosó megmaradjon Franciaországon keresztül, hogy az elrabolt területek ne térhessenek vissza, hogy megtiltsák Marseille visszatérését Franciaországba? Én mindenesetre nem tudom elképzelni, Daladier úr, hogy Németország ebből az okból harcolna önök ellen. ál lásról terjesztett híresztelések helyett valamiképpen rábeszélték volna Lengyelországot, hogy észszerű magatartást tanúsítson, akkor Európa ma és további huszonöt éven át a legnagyobb békét élevzehetné, így azonban a német támadásról szóló hazugsággal felizgatták a lengyel közvéleményt, megnehezítették a lengyel kormány szükségszerű világos elhatározásait és mindenekelőtt az azt követő kezességi ígérettel elhomályosították a tényleges lehetőségek határainak megítélését. A lengyel kormány elutasította ezt az indítványt. A lengyel közvélemény abban a biztos meggyőződésben, hogy végül is Anglia és Franciaország Lengyelországért fog harcolni, olyan követeléseket kezdett támasztani, amelyeket talán nevetséges őrültségnek lehetne nevezni, ha nem lennének végtelenül veszélyesek. Danzignak és a folyosónak vissza kell térnie Németországhoz . Mert én és mi valamennyien lemondtunk Elzász-Lotharingiáról, hogy elkerüljük a további vérontást. Annál kevésbé ontanánk vért, hogy fenntartsunk egy igazságtalanságot, amely elviselhetetlen lenne az önök számára és amelynek a mi számunkra nem lenne jelentősége. Mindazt, amit ön, Daladier úr, levelében ír, ugyanúgy átérzem, mint ön. Talán, mint öreg frontkatonák, sok területen éppen mi érthetjük meg egymást legkönnyebben, de kérem, értse meg ezt is: becsületes nemzet számára lehetetlen, hogy lemondjon csaknem kétmillió emberről és nézze, hogyan bántalmazzák őket a saját határán. Ezért tiszta követelést támasztottam: Danzignak és a folyosónak vissza kell térnie Németországhoz. Keleti határunk macedóniai állapotainak meg kell szűnniük. Nem látok utat arra, hogy Lengyelországot, amely kezességi oltalmában megtámadhatatlannak érzi magát, békés megoldásra bírhatnák ezen a téren. Kétségbe vonnám azonban népem becsülettel teljes jövőjét, ha ilyen körülmények között nem lennénk elszánva arra, hogy így, vagy úgy megoldjuk a kérdést. »Mindegy, hogyan végződik a háború, a lengyel állam mindenképpen elveszett« — Ha a sors ezáltal ismét harcra kényszeríti népeinket, akkor az indokokban mégis különbség lesz. Én akkor, Daladier úr, népemmel egy jogtalanság jóvátételéért küzdök, a többiek pedig a jogtalanság fenntartásáért. Ez annál tragikusabb, mert az ön saját népének is sok jelentős férfia ugyanúgy felismerte az akkori megoldás esztelenségét és hosszas fenntartásának lehetetlenségét. Tisztában vagyok azokkal a súlyos következményekkel, amelyeket ilyen összetűzés magával hoz. Azt hiszem azonban, a legnehezebb következményeket Lengyelország viseli majd, mert egészen mindegy, hogyan végződik az e kérdés körül kezdett háború, a lengyel állam mindenképpen elveszett. Hogy ezért most népeink újabb véres megsemmisítő háborút kezdjenek, az nemcsak önnek, Daladier úr, hanem nekem is nagyon fájdalmas. A magunk részéről azonban, mint már megjegyeztem, nem látok lehetőséget arra, hogy észszerű értelemben hathatnánk Lengyelországra olyan helyzet kiigazítása érdekében, amely elviselhetetlen a német nép és a német birodalom szempontjából. HITLER megőrzi semlegességét, az angol és francia kormánynak — hagyományos politikájához híven — az a szilárd elhatározása, hogy azt tiszteletben tartja. Anglia és Franciaország tiszteletben tartja Belgium semlegességét Brüsszelből jelentik. A belga távirati iroda a következő közleményt adta ki: III. Lipót belga király kihallgatáson fogadta a brüszszeli angol és francia nagykövetet, akik körvonalazták Anglia és Franciaország álláspontját Belgiummal szemben, ha az európai fegyveres összeütközést nem lehet elkerülni. A nagykövetek ünnepélyesen kijelentették, hogy ha Belgium ilyen esetben Több lengyel konzulátust bezártak Németországban Gdyniai híradás szerint Németország és Kelet Poroszország között az átmenőforgalom a rendes keretek között továbbfolyik. Varsóból jelentik a párisi Havas-irodának, hogy a német hatóságok vasárnap bezárták a marienburgi, boroszlói és a morva-osztravai lengyel konzulátusokat s megszüntettek minden távbeszélő összeköttetést Lengyelországgal. Gyomorégésnél l 111 Allrjph Gyomorhámtalmaknál I tfUUricn SOI kapható minden gyógyszertártmn Az angol király gyermekei Skóciában maradnak Londonból jelenük. A Buckingham-palotából kiadott hivatalos jelentés szerint Erzsébet királyné este a skóciai Balmoralból visszautazik Londonba. A királyné hálókocsiját hozzácsatolják a londoni gyorsvonathoz, amely kedden reggel nyolc órakor fut be a londoni pályaudvarra. A királyi pár gyermekei egyelőre Balmoralban maradnak. Fotokópia-okmányfénykép, Rád, Andrássy út 52 (Mussolini-térnél). Telefon: *116-640.