Mai Nap, 1989. március (1. évfolyam, 19-43. szám)
1989-03-31 / 43. szám
Kicsinységek csatája a nagyság árnyékában Szibériában keresik Petőfi Sándor sírját Lapjuk március 26-i, vasárnapi számában Versenyfutás Petőfiért címmel közölték Igriczi Zsigmond korrekt, minden érintett felet megszólaltató írását, amely a szibériai vélt sír kutatói közt keletkezett nézeteltérés összetevőit villantotta fel, félreérthetetlenül jelezve, hogy a mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül munkálkodók oldalán az igazság. Más kérdés viszont az, hogy a cikk - erre a szerző is utal - információi az előbb említett hónap tizenhatodikával zárulnak. A januárban, hozzáértőkből verbuválódott Petőfi Bizottság - tiszteletbeli elnöke Pozsgay Imre államminiszter, a Politikai Bizottság tagja - nevében, képviseletében az azóta lényegileg és véglegesen megváltozott helyzet ismertetésével egészíteném ki a jó szándékú publikációt. Kiderült, hogy a 15-i Magyar Hírlapban közzétett riport állításai egyoldalúak, s nem felelnek meg a valóságnak. Erre - ebben a sajtóorgánumban megjelent - 18-i válaszomban egyértelműen utaltam, kiemelve, hogy testületünknek meg kellett válnia Balajthy András segédoperatőrtől, szabadúszó filmestől, mert nem értettünk egyet túlzott anyagi követeléseivel, nem vállalva azt, hogy öncélúan pazaroljuk el a Morvai Ferenc által rendelkezésünkre bocsátandó hétmillió forintot, hiszen a vállalkozás sokkal ésszerűbben, olcsóbban is finanszírozható. Ráadásul mindnyájan önzetlenül dolgozunk azért, hogy kiderüljön: valóban nagy költőnk földi maradványai nyugszanak-e a Burját ASZSZK- beli Barguzin temetőjében. A Művelődési Minisztérium illetékeseinél járva az is kiviláglott, hogy ez a főhatóság semmiféle forintáns ígéretet nem tett annak az amatőr búvárkodónak, aki a menedzser által neki - utólagos elszámolásra-juttatott összeg egy részével mindmáig nem jelentkezett, tartozását nem fizette ki a mecénás nagyrédei feltalálónak, aki emiatt - ez kötelessége volt - bírósági eljárást indított ellene. Ebből is következik, hogy el kellett határolnunk magunkat Balajthytól. Ezt szorgalmazta A. V. Tivanyenko Ulan-Ude-i kandidátus, a rejtély újrafelvetője, az igazi eredmények birtokosa, aki legutóbbi levelében jelezte: helyesli döntésünket, mivel az effajta, nem etikus együttműködésnek nem látja értelmét. Nincs hát versenyfutás, mindössze egy csapat indul április harmadikén - a szükséges engedélyek birtokában - a Szovjetunióba, méghozzá a Moszkva-Irkutszk- Ulan-Ude-Csita-Barguzin útvonalon. A négytagú expedíció vezetője Zadomszky László, az egri tanárképző főiskola adjunktusa. Nemcsak a levéltárakban tájékozódnak, hanem felkeresik azt a vegyészprofesszornőt is, aki jelezte, hogy Petőfi rokona. Természetesen társul hozzájuk Tivanyenkó is, attól a szándéktól vezérelve, hogy közösen gyorsabban közelebb juthatnak a titok megfejtéséhez. Pécsi István szóvivő Április harmadikén indul az expedíció Amikor a nyúl fogja a puskát... Mondom Balajthy Andrásnak, kössenek békét Morvai mecénás úrral. Még sincs rendjén, hogy így acsarkodnak egymásra, marakodnak Petőfi sírja körül. De azt mondja, ő Morvaival nem tárgyal. Megszegte a papírra rögzített egyezséget, nincs tovább közös ügyük, punktum. Dokumentumokat tesz elém, leveleket mutat, írjam meg mind, ami azokban áll, úgy lesz teljes az igazság. Mert a Petőfi-kutatás az ő ötlete volt, ugyanúgy, ahogy a bizottság létrehozása, most meg arra akarják Morvaiék kötelezni, hogy adja át négyéves kutatásának eredményeit, hogy mások folytassák. Hát azt már nem! Sok munka van benne, s rengeteg pénze is, saját szellemi termékéről csak nem fog egykönnyen lemondani. A művelődési tárcában bízik, mert eddig is ők adták munkájához a legtöbb erkölcsi támogatást. Kivárja, amíg előteremtik a kölcsönt, azt a négymillió valamennyit, amit majd az elkészült film forgalmazásából vissza is fizet. A baj csak ott van, panaszkodik Balajthy András, hogy szibériai útján bemutatta Morvainak azokat a helyeket, ahol a kutatásokat folytatta, ráadásul azokkal a tudományos emberekkel is megismertette, akik a munkáját segítették. Az utat filmre is vették. „A mecénás "című dokumentumfilm Morvai megrendelésére készült, s azt már át is adták neki, ráadásul Morvai még a Balajthy András nevére szóló ajánlásokat, belépőket, de az összes magánlevelezését is lefénymásoltatta. Könnyű így idegen tollakkal ékeskedve folytatni a kutatásokat. Orvus ellene hangolja a közvéleményt, azt állítva, hogy adósa maradt, nem számolt el azzal a negyvenezer forinttal, amit a legutóbbi útra kapott. Csak azt nem mondja a hitelező, hogy tulajdonképpen ő az etikátlan, ő fordult el a filmes stábtól rendezetlen tartozással. Kétszázötvenezer forinttal tartozik neki és kollégájának a rendezői és operatőri munkáért, de a MOVI- nak sem fizette még ki a film árát a nagy „mecénás". Valótlanságokat állít, hogy például szibériai útjuk során sokat költött a stáb felruházására. Három usánkát vett, három filccsizmát, mondja Balajthy, ebből is egyet a tolmács hölgynek, kesztyűt pedig csak ő kapott. Ha mindezt összeszámoljuk, alig költött ruhára vagy kettőezer forintot. Sőt, azt is elfelejtette Morvai úr előadni, hogy inkább őt kellett a stábnak ruházni. Balajthy usánkájában, s az operatőr hótaposójában feszített a Bajkálnál. Ezt is megörökítette a videó, csak meg kell tekinteni. Balajthy András bízik benne, hogy az igazság győzni fog, s ha már versenyfutásra kerül sor, nem ő, a fő kezdeményező kerül ki belőle vesztesen. Még akkor se, ha neki nincs hétmilliója, csak a megszállottsága, hogy Petőfi ott nyugszik valahol Szibériában, s hazavágyódik. (rcg) 6 1989. március 31., péntek