Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-10 / 75. szám

módiak, miért mulaszták el az alkalmat, hogy ez új elemet legalább tisztán kapják. A mi ministériumunk úgy képzeli a népet felvilágosítani, ha egy hivatalos firkában a lap megjelenése előtt isten tudja mennyivel jókorább elmondja : lesz Nép nap. Vártuk, míg végre megjelent, persze magára hagyatva, mintha csak a vármegye kezére bízta volna az isten. Öt huszas s praenumeratio. Szétterjesztésére hatósági után nem hallottuk, hogy valami történt volna. Bizony szép az az életre valóság. Bizony szép. Pest Jun 10. A Würtemberg huszárok egyik századának Galitziábóli hazajövetele a hadügyminiszer nyilatkozata szerint is való. Vannak tények, mellyeket nem helyeselhetünk ugyan, de még kevésbé kárhoztathatunk. Illyen a jelen tény. Ha az esetet csupa katonai disciplináris szempontból tekintjük,az a legszorosabb vizsgálat alá lenne vonandó, de ha az indokolt tény rugóit nézzük, a kárhoztatás mértéke a a helyeslésnél alább nyomni nem fog. Igen sajnáljuk azért a hadügyminiszérium részéről e tény feleli a pár nap előtt tett nyilvános rosszalás kijelentését. Ha a tényreli hírek valódisága hivatalos úton is megörökittetni terveztetett ezt lehet, minden helyeslő vagy rászóló commentár nélkül tenni. Huszáraink mellett az ország sympathiája szólt. A ministerium népszerűsége ugyan elég nagy, a bizalom szavazók is elég számosan vagynak ,de azért sem a népszerűség sem a bizalom növekedése a kormánynak nem árt, pedig az ország sympathiájának számba nem vétele , sem ezt sem azt nem fogja növelni. A vizsgálat ellenük megindíttathatott, a büntetés (mi jelen körülményeink közt rászólásnál egyéb nem lehet) kimondathatott volna csak a hivatalos lap attáni nyilvános rászólás maradt volna el, így nem kellett volna a hadügyministernek is először tenni valamit a közvélemény ellenére, melly elfogult lehet ugyan, de nem hibás. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a hadügyminister a közvélemény ellen- és rokonszenveinek áldozza fel a katonai állást és meggyőződését, mi csak azt akartuk mondani, hogy midőn két kellemetlen út között egy közép becsületes ösvény vagyon, a józan okosság ezen menni javasol, melly különben is épp úgy czélhoz vezet. Csernálom. Folytatása azon ajánlatoknak mik Pest megye középponti választmánya elött a hon védelmére befolytak. — Május 31 -töl Jun. 5-ig. Gr. Károlyi István Palota és Foth helységekből vállalkozandó 100 önkéntes számára ugyan annyi lovat, szerszám s ahhoz kivontató egyébb eszközökkel felszerelve, továbbá 10,000 ft. készpénzt ajándékul. P. Vácz város lakosai 499 ft. 25 kr. Ugyan ottan Szegle egylet 54 ft. 40 kr. Tallian Károly 32 darabb arany, 18 darabb 2 ftos 4 1 ftos tallért és 9 darabb húszast. Győri Jósef Pátyi lelkész 20 frt. Szigeth Újfalu lakosai 100 frt. Szigeth sz. Márton lakosai 70 pftot. szinte ajándékul. Horváth Mihály hatvani praepost 179 ft. 59 kr. értékű arany és ezüst eszközöket kölcsön, azon kívül egy önkénytesnek 8 pkrral számított fizetési illetményét 3 évre és 20 pft előpénzt kárpótlás nélkül. Hajós Jósef 165 ft. 57. értékű ezüst eszközöket. — Habos László 1 leves, 1 tejszedő, 5 evő, 4 kávés kanalat, egy pár sarkantyút s 1 ezüst sipot kölcsön. Körmendy János csővári telek tulajdonos két évre évenkint 100. Gerlóczy Imre 3 évre évenkint 20 pft. lefizetése iránt tettek ajánlatot. Költ Pest 1848 jun. 5. Választmányi határozatból közli Kapu Jósef főjegyző. Czeglédről. Polgár szerkesztő! A demonstratiok özöne borítja el a hazát ön lapja ellen, de nem csupán az öné, hanem más radical lapok ellen is. Úgy látszik a régiek. K. és R. újra ébredeznek, és mit akarnak ébredésükben? a horvátokat tönkretenni? nem!., a szláv combinatiót meggátolni ? nem vagy talán a „l’esprit francais“ terjesztésével foglalkoznak? nem !., hanem ők deputálnak, demonstrálnak, nótálnak a magyar radical párt ellen, és pedig olly modorban , miilyenben nem igen látunk feltűnni demonstrálról a világ jelen felforgatott állapotában úgy, mint annak múltjában, amiket t. i. átalakulási állapotban volt. Városunkba is érkezett illy felhívó levele Zala megyének, bizalom szavazásra sürgetvén a ministerium iránt közönségünket; történt ez már több megyékben, s megérjük, hogy nem sokára végig szalad az egyesült magyar hazán , és azután annak minden megyéi deputálnak és demonstrálnak, de kik és mik ellen ? Azok ellen, kik márcziusban a szabadságot vívták, azok ellen, kik 30 májusban a két testvér haza egyesítésére annyira befolytak , ellene Magyarország legszebben viruló ifjúságának! és miért ? eszmékért!!! Az eszmék 60 éves históriája illy nemzeti kiskorúságot, illy fonákságot nem mutat fel, csirájában akarni elfojtani a legszebb eszméket, az újkor tanait! — ez illegális. — Mit tehetünk arról mi, hogy életünk csak a szabadság kivívásával válhatik valóságos életté, és tehetünk mi arról, hogy csak Magyarország az, hol már az arra indítványzó eszmékért is anathemát és feszült meg-et kiabál egy szűkkeblű osztály, és egy ember-üző kenyér-irigy tömeg! erről mi nem tehetünk, és azért is nem adjuk oda áldozatul eszméinket. De egyúttal tudják meg azt, hogy szebb scandalum a világon nem történt, még az ész és eszme fensége ellen, mint ezen charlatán demonstrálok. — Szóljunk komolyan. Ezen demonstratiók nem nyugszanak helyes alapon, és különösen nincsen logicára építve. Mert ha a radical párt orgánumai a vészterhes időben izgattak, s tán gúnyoltak is, azért egyik lap sem agitált szentebb czél mellett mint ezek, és ha miért, különösen a Márczius 15-be agitált, való, ha láthatárunkon a napot csak szomorún tekinthetjük lementében,egy szóval, ha vész fenyegeti a hazát, úgy nincs miért büntetni a radicalokat, azokat észszerűen, nem hogy ember, de isten ítélőszéke sem ítélheti el ! — Igazuk volt, a vész napnál világosabb. Ha pedig részben nincs a haza, úgy természetes, hogy biztosságban van. A biztosságban levő haza felszabadulása hajnalán nem lehet olly lethargicus, hogy életét, hanem harczban, tehát sajtó utján ne mutassa, mert az olly nemzet, melly olly perczek után , mint a marcziusiak voltak, csak bámulna és szolgailag hódolna bármelly hatalomnak, az olly nemzet nem életre való , annak enyésznie kell, biztosság létében kellett természetesen eszmeharcznak következni. Ha már most a demonstratiók az eszmék nyilvánulhalása ellen van intézve, úgy eszem akad fen, hogy mint lehet oly bizarre fogalom a sajtószabadságról , és ekkor nemcsak a logica hiányzik a combinatioban, hanem illegális tény az a gondolat szabadság ellen, mellynek nyilatkoztatási akadályozása sértés az észmönségén! — Guizot 1826-ban, mikor még liberális volt, mert nem volt minister, igy nyilatkozott: „l’aptitude confer le droit,“ az ügyesség ad jogot, és azt igen okosan úgy fejté meg, hogy csak az ügyesség az, melly az ész szerint cselekedhetik, kimondalik ott szinte az is, hogy megsértése az ember absolut jogának csak egy személyben is, a legnagyobb zsarnokság ! — Márpedig a gondolat szabadság absolut jog, megsérteni bűn. És ezt önök teszik, miért? mert talán félnek az eszméktől. — Ha más modorban nem tudták mutatni ébredésüket, ezzel azt nagyon kompromittálták. De önök uraim többé nem félhetnek, az ifjúság szétoszlott, lelépett az agitatio teréről. Gondolata kifejtésére csak a sajtó maradt fen, ezt akarni eltiltani, a legnagyobb zsarnokság. Pedig a demonstrátiók ide irányozvák, következése megvehetése az ifjúságnak , csupán azért, mert eszméi jóval túlszárnyaltak. Fájdalmas csak az,hogy ezen parádék alatt a haza veszedelemben van, különben a radical párt megnyugodva szent eszméi gyözedelméhez bevárná az uj generáliot. A mostani demonstratiók resultatuma a régi J. K. és R. felállása a megyékben, kissebbsége a democraticus elveknek a nemzetgyűlésben. Berkes Károly: Dicsérjük egy kissé a néhai tekintetes karok és rendek törvényhozási bölcsességét. Midőn az utolsó törvényhozás megszüntette az urbériséget, azt hive, hogy pár önző földbirtokost kivéve, az egész világ helyeslését fogja bírni. — És méltán. Magam is harsogtattam volna dicsőséget a körösi udvartól az óperencziáig, ha e 300