Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-16 / 53. szám
Kedd 53. szám, Pest, május 16. 1848 Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú íven fog megjelenni, és posta utján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől junius végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. A magyar rainisteriuin Journal des Débats-ja ma megjelent. Szerkesztői: Csengeri Antal, Kemény Zsigmond. E lap híven és eréllyel fogja támogatni azon független és parlamentáris kormányrendszert, melly gyarmati s alárendelt helyzetünkből kiszabadított, s mellynek központosító iránya által avathatik meg hazánk integritása. A Pesti Hírlap ezen főelvével mi is egyetértünk. Egyet ért minden magyar. A Pesti Hírlap őszinte hajlamból és szilárd meggyőződésnél fogva támogatandja a Batthyány ministériumot. Ezt mi is örömest tennék, ha a jelen ministerek, olly bátrak és erélyesek lennének, mint a minő tiszta jellemű s buzgó hazafiaknak ismerjük őket. Tegnap este villámként futotta el a hír a fővárost, hogy a Szerbek Zimonynál az országba beütöttek. A hír két dologra tanított meg Blinket. A valódi nemzeti pártnak igaza volt, midőn éjjel nappal csak fegyverért kiáltozott. Másodszor, hogy azon perezben, midőn a haza veszélyben lesz, a pártok közötti minden eltérés olly kisszerűnek fog mutatkozni, hogy arra a veszély óráiban senki gondolkodni sem fog. Ezt tegnap több helyeken megfordulva saját tapasztalásunkból mondhatjuk. A hírek csak módosítva teljesedtek, a szerbek mozognak, fegyverkeznek és csoportozkodnak. Hrabovski péterváradi várparancsnokhoz ministen rendelet ment, melly a haza alsó vidékeit hadi állapotra helyhezi. Pest, május 16. Tegnapelőtt óta, a fővárosban bizonyos ivek keringenek, mellyre egy némellyek mentül több aláírókat akarnának szerezni. Az aláírók a ministeriumot becses bizalmukkal ajánlkoznak támogatni. Ennél valami nevetségesbet nem képzelhetni. Az efféle, egyike azon minden jelentőség nélküli politikai charlataneriáknak mellyek bár mint Őrsereg, ki se jobbra, se balra nem demonstrálna. Tegyük fel például, hogy az ivek beszedetése után találtatnék azokon, hogy sokat mondjunk, vagy 6 ezer aláírás, ugyan mi volna abban megmutatva, hogy ime, a ministerium mellett hat ezer ember áll, vagy következnék-e belőle, hogy a többi száz és még több ezrek, kik az ívet alá nem írták, a ministériumban egyátalában nem bíznak. Hát aztán, ha még oda megyünk, hogy miért írják oda magukat legtöbben. Először is az aláírás semmi kötelezettséget nem foglal magában, de nem is védegylet, hogy az aláíráskor egy húszast kellene letenni. Mások aláírják, mert a ministérium egyes tagjait mint derék, becsületes és buzgó hazafinak tudja. Némellyek elégnek tartják a Kossuth nevet. Nem hiányzanak, kik ezen kitünöleg a pesti ifjúság ellen intézett fellépésben, régi reményeiket a zsidók kiüzhetését látják teljesedéshez közeledni. Az ivek kibocsátását senki sem tudja. Az minden aláírás nélkül kering a városban. És már annyira mentek, hogy a radical körben sokan hazafias kötelességüknek tartják, a tárgy felett közgyűléseskedni. Ez lesz aztán valami szépen és alkotmányosan csengő eljárás. Az úgynevezett radical kör összejö , tanácskozik, senkit sem kapacitál, s a többség el fogja határozni, hogy a köztagok miképen érezzenek, miképen ne érezzenek. A ministérium, ha ad rá valamit, nyugton teheti mert a bizalmat a közgyűlés egyhangúlag fogja kimondani, mert az ellenvéleménynek aligha fognak szavazni. Az egész comédia nagyon is viseli magán a politikai minorennisség minden színeit. A ministérium pedig ügyetlen barátjainak alkalmatlan szolgálat tettüket nehezen fogja megköszönni. Mi történhetik mindezekből, elvárjuk. Kinyilatkoztatjuk azonban, hogy százezrek és milliók nem helyeslése sem fog minket eltiltani attól, hogy gondolatunkat ki nem mondjuk. Az aláírásnak van egy komoly oldala is: úgy látszik, hogy a szöveg szerkeztei oda többet is beleértenek, mint amennyi meg van írva. Mi azonban a szerkeztüket nem ismerve, nem akarjuk őket gyanúsítgatni. De ellenteen ismerjük a pesti népet. Ismerjük , hogy minő befolyásoknak van kitéve e nép. Tudjuk, hogy régen lappang egy bizonyos osztálynál, a terv, hogy innen Pestről a magyar ifjúság kiüzettessék . . . Az alapok erre nézve léteznek, a kivitel nem maradhat el. Meg vagyunk győződve, hogy nagy rész az aláírók közzül csak illy remények fejében teszi le nevét, mert hiszen mint gondolja magában, a ministérium az ő nevével úgy sem szokott gondolni. Hasztalan felelek erre, hogy itt ezen nyilatkozványból illyenek nem tűnnek fel, így szokott minden kezdődni. Hogy nagy hasonlítást tegyünk , Párisban sem szóltak, első nap másról mint petitionell, Pesten is márczius tizenötödikén csak petitióról beszéltünk, de midőn körültekintünk, s láttuk, hogy volnánk vagy tizenkét ezren, nekünk rögtöni sajtószabadság kellett, így tettek a zsidóüldözők. Reggel kérelem, este erőszak. Ah, az gyönyörű látvány lesz, midőn a zsidókergető nép itt a magyar ifjúságot az utczákon űzni fogja. Pedig az lesz belőle, ha a ministérium csak egy hanggal jelenti ki azt, hogy neki ezen bizalom kedves lenne. Bizony kár, hogy ezen aláíráskodás ezelőtt 3 hónappal nem volt divatban. Gondolja tán valaki, hogy Apponyinak,Metternichnek nem jutott volna elég bizalmaskodó aláíró. — A ministerium reméljük, nem fogja magát az illy demonstráltok után elbizni. A ministeriumra csak az eszmének és igazságnak kell hatni. Legkevésbé pedig ollyan emberekre,kik közzül legtöbbnek régi szokása, minden fennálló kormányt pártolni. Van egy osztályunk, melly bizalmat szavazna, ha Palkovics herczeg jöne a budai palotába helye tartóskodni. Azért a ministerium igen okosan, és férfiasan