Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-03-22 / 32. szám
124 azon hitet, hogy ez a mi állapotunk— nem forradalom. Lehetetlen, hogy olvasóinktól ezen czikkek közelebbrül megösmerkedés gyönyörűségét visszatartsuk, kivált miután vele ép úgy lehet bánni mint a friss Scorpio marással, mellyel az ember a mérges állatnak az általa okozott seben való szétmorzsolásával tökéletesen veszélytelenné orvosol. Azért mi a czikket csak olykori és igen kevés változtatással, mint alább a jegyek közt citálva leend, ide átvesszük. És most komolyan uraim és dámáim! Megváltjuk, hogy mi Z úrral arra nézve mit a lovaglása kezdetén kérd, hogy t. i. „Mi gyakorlati eredménye van ügyünkre annak, ha mi a hazát forradalmi vagy puszta legális védelmi téren lenni állítjuk?“ Ugyancsak saját szavaival felelünk s azt mondjuk, hogy „E kérdésnek a világon semmi hasznát nem vehetjük !“ C’est vrais! s csak azon csodálkozunk, hogy miután ezen kérdésre adott felelet igazságát helyzetünk változandósága s viszonyaink bonyolultsága is tényleg igazolják, Z. úr mégis egy egész sétalovaglást tesz a nem forradalmi téren, s nem veszi észre, hogy lovának caracolerozásait, s magának a nyereg kápába belekapaszkodását ugyancsak hangosan neveli a sétálok serge, s a paripának minden hamis tourjára elkiáltja magát, hogy „bizony furcsa kis lovas az a dominus, nagy hangon kiáltja , hogy ezek s ezek amost szüntelen a forradalmiság vesszőparipáján lovagolnak, ő maga pedig szünet nélkül nem forradalmi téren sontagszellereskedik. Hanem — Zur szerint—„vannak emberek, kik különös súlyt helyeznek a forradalmi állapotban létezésre“. Tökéletesen igaz s mi is azon emberek közé tartozunk, de miért ? azért, mert umgekehrt is a ge fahren is vannak emberek, kik különös súlyt helyeznek a nem forradalmi állapotban létezésre. „És ez aztán baj. „Mert sok dolgokban, mellyekre nézve indokaik gyengék ez a 4 fontos ágyú, mellyel szüntelen durrogatnak s gyakran elkábitnak. „Hjah! mi nem forradalmi időket élünk, hanem a legalitás terén vagyunk. „A kétszinüek arriere penséei, a gyávák aggodalmaskodásai, az oroszlán alvása alatt szemtelenkedő, de az állatkirálynak csak álmábani felpillantására is lyukaikba szétfutó egerek paczkázásai, az álszenteskedők elhallgatása mind e mellé vonja magát, mert hisz nem forradalmi téren állunk. „Minden mi régi indolentía, minden mi rendellenes bujtogatás, minden a hazafiság köpenyegébe burkolt személyeskedés, mi megszakadási törekvés, mi keserű gúny a szabadságra, a tárczakovácsolás, a zempléni szenvedélyeskedés, a nyílt szunyogcsipések, a félénkekből önmegadási neophiták csinálása — a nép hatalmának szigora, a kormány ridegsége ellen e szók szünteleni felemlegetésiben, s elhitetni akarásában keres előleges és utólagos mentséget : nem forradalmi téren állunk ! Sokaknak pedig e szó arra való, hogy előálljanak azon eszme zagyvalékkal, mit a franczia forradalom hamis felfogással beszitt történetébül, ferde tanúság gyanánt fejekbe vettek s ott rendezetlenül zsibong mint szunyograj „Hallanátok ekkor ezen pseudo Roland-okat, Vergniaud-okat és croyant étre Barnaveokat a debreczeni oratórium iskolai padjaiban declamálni borzasztó nem forradalmi térem képmutatással, nem forradalmi borzadalmas leczkézéseket, s megijedhetnétek méltán a nemzetéletellenes paraxismus nagyságán, ha körültekintve nem látnátok a legnyugodtabb, aggálytalan, s legfeljebb a megszokott virágos phrasisok brillant tüzének melegitni akaró erőlködéseire gúnyosan nevető arczokat, ha nem tudnátok, hogy az egy egész hosszú évig tartó magyar forradalom nem bírt belőlük önérdeküket feláldozni tudó, avas tábla a bíróságokba kivetkőzni biró, s a félénkségből kiüdülni képes politikai egyéniségeket faragni.“ Ha nem hagyjuk e travestatiot, melyre Zur kilovaglása szolgáltatott alkalmat.” Olvasónk láthatja, hogy némely akcistákat saját fegyvereiknek maguk felé fordított felével lehet kiütni a nyeregből, melynek ugyancsak két kézzel tartják ám kápáját, de azért vesszőparipájuk által — mindamellett, hogy csak alig lehet aurot nógatni — gyakran megtréfáltatnak. Végül még csak egyetlen a Z. ur által lovaglása vagy lovallása végén mondott szókat citáljuk egész maguk egyszerűségében: „Adják meg a magyar népnek szentesített törvényeit, önállóságát, ne bántsák nemzetiségét, saját országát, s aztán próbáljatok vele forradalmat támasztani ha tudtok!“ Már kérjük alásan, erre nem lehet mással mint az egyszeri emberrel felelni, ki azt mondta a pálinkával kínálgatónak, hogy nem iszik, mert először természetével ellenkezik, másodszor mert az orvossá megtiltotta, s harmadszor mert korán reggel már — eleget ivott. Kedves jóegésségére kívánom a promenádot — kedves Z úr — s ha fel nem lovagolta magát — legközelebbről ismét szerezhet egy kis mulatságot a nevetni szerető közönségnek. Csernátoni.