Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-03-22 / 32. szám

124 azon hitet, hogy ez a mi állapotunk— nem for­radalom. Lehetetlen, hogy olvasóinktól ezen czikkek­ közelebb­­rül megösmerkedés gyönyörűségét visszatartsuk, kivált miután vele ép úgy lehet bánni mint a friss Scor­pio marással, mellyel az ember a mérges állatnak az ál­tala okozott seben való szétmorzsolásával tökéletesen ve­szélytelenné orvosol. Azért mi a czikket csak ol­ykori és igen kevés változtatással, mint alább a jegyek közt citálva leend, ide átvesszük. És most komolyan uraim és dámáim! Megváltjuk, hogy mi Z úrral arra nézve mit a l­o­­vaglása kezdetén kérd, hogy t. i. „Mi gyakorlati eredménye van ügyünkre annak, ha mi a hazát forradalmi vagy puszta legális védelmi téren lenni állítjuk?“ Ugyancsak saját szavaival felelünk s azt mondjuk, hogy „E kérdésnek a világon semmi hasznát nem ve­hetjük !“ C’est vrais! s csak azon csodálkozunk, hogy miu­tán ezen kérdésre adott felelet igazságát helyzetünk vál­­tozandósága s viszonyaink bonyolultsága is tényleg iga­zolják, Z. úr még­is egy egész sétalovaglást tesz a nem forradalmi téren, s nem veszi észre, hogy lovának caracolerozásait, s magának a nyereg k­á­p­á­b­a­­ belekapaszkodását ugyancsak hangosan neveli a sétálok serge, s a paripának minden hamis tourjá­­ra elkiáltja magát, hogy „bizony furcsa kis lovas az a dominus, nagy hangon kiáltja , hogy ezek s ezek amost szüntelen a forradalmiság vesszőparipáján lo­vagolnak, ő maga pedig szünet nélkül nem forradal­mi téren sontagszellereskedik. Hanem — Z­­ur szerint—„vannak emberek, kik különös súlyt helyeznek a forradalmi álla­potban létezé­sre“. Tökéletesen igaz s mi is azon emberek közé tarto­zunk, de miért ? azért, mert umgekehrt is a ge f­a­h­­ren i­s vannak emberek, kik különös súlyt helyeznek a nem forradalmi állapotban létezésre. „És ez aztán baj. „Mert sok dolgokban, mellyekre nézve indokaik gyen­gék ez a 4 fontos ágyú, mellyel szüntelen durrogatnak s gyakran elkábitnak. „Hjah! mi nem forradalmi időket élünk, hanem a le­galitás terén vagyunk. „A kétszinüek arriere penséei, a gyávák aggodalmas­kodásai, az oroszlán alvása alatt szemtelenkedő, de az ál­lat­királynak csak álmábani felpillantására is lyukaikba szétfutó egerek paczkázásai, az álszenteskedők elhallga­tása mind e mellé vonja magát, mert hisz nem forradalmi téren állunk. „Minden mi régi indolentía, minden mi rendellenes bujtogatás, minden a hazafiság köpenyegébe burkolt sze­mélyeskedés, mi megszakadási törekvés, mi keserű gúny a szabadságra, a tárcza­kovácsolás, a zempléni szenve­délyeskedés, a nyílt szunyogcsipések, a félénkekből ön­megadási neophiták csinálása — a nép hatalmának szigo­ra, a kormány ridegsége ellen e szók szünteleni felem­­legetésiben, s elhitetni akarásában keres előleges és utóla­gos mentséget : nem forradalmi téren állunk ! Sokaknak pedig e szó arra való, hogy előálljanak azon eszme zagyvalékkal, mit a franczia forradalom ha­mis felfogással beszitt történetébül, ferde tanúság gyanánt fejekbe vettek s ott rendezetlenül zsibong mint szunyograj „Hallanátok ekkor ezen pseudo Roland-okat, Ver­­gniaud-okat és croyant étre Barnaveokat a debreczeni oratórium iskolai padjaiban declamálni borzasztó nem for­radalmi térem­ képmutatással, nem forradalmi borzadalmas leczkézéseket, s megijedhetnétek méltán a nemzetéletelle­nes paraxismus nagyságán, ha körül­tekintve nem látná­tok a legnyugodtabb, aggálytalan, s legfeljebb a megszo­kott virágos phrasisok brillant tüzének melegitni akaró erőlködéseire gúnyosan nevető arczokat, ha nem tudnátok, hogy az egy egész hosszú évig tartó magyar forradalom nem bírt belőlük önérdeküket feláldozni tudó, avas tábla a bíróságokba­ kivetkőzni biró, s a félénkségből kiüdülni képes politikai egyéniségeket faragni.“ Ha nem hagyjuk e travestatiot, melyre Z­­ur kilovag­lása szolgáltatott alkalmat.” Olvasónk láthatja, hogy némely akcistákat saját fegy­vereiknek maguk felé fordított felével lehet kiütni a nye­regből, melynek ugyancsak két kézzel tartják ám kápáját, de azért vesszőparipájuk által — mindamellett, hogy csak alig lehet au­­rot nógatni — gyakran megtréfáltatnak. Végül még csak egyetlen a Z. ur által lovaglása vagy lovallása végén mondott szókat citáljuk egész ma­guk egyszerűségében: „Adják meg a magyar népnek szentesített törvényeit, önállóságát, ne bántsák nemzetiségét, saját országát, s aztán próbáljatok vele forradalmat támasztani ha tudtok!“ Már kérjük alásan, erre nem lehet mással mint az egyszeri emberrel felelni, ki azt mondta a pálinká­val kínálgatónak, hogy nem iszik, mert először természe­tével ellenkezik, másodszor mert az orvossá megtiltotta, s harmadszor mert korán reggel már — eleget ivott. Kedves jóegésségére kívánom a promenádot — ked­ves Z úr — s ha fel nem lovagolta magát — legköze­lebbről ismét szerezhet egy kis mulatságot a nevetni sze­rető közönségnek. Csernátoni.

Next