Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-03-22 / 32. szám

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE Csütörtök. 32-ik szám. Debreczen, marc. 22 1849. Nem kell táblabiró politika. Némely curiososkodók mulatságból kezdeni szokták: Ha majd isten is úgy akarja mint magunk, és ser­­geink nagyban kezdik az ellenséget az országból kinyom­ni, ha akkor Austria egyezni akarna, mint fogja azt kez­deni. El fogja-e ismerni az országgyűlést? Levelet fog-e Debreczenbe vagy Pestre küldeni? vagy mi más alkalmas utat választana az alkudozások megkezdésére? Ha valaki a mi véleményünket kérdené, azt felelnék: Mindenre megtanít, s mindenben útmutatást ad a hi­stória, mely úgy is nem egyéb, mint ugyan azon ese­ményeknek folytonos ismétlése. Azzal biztatjuk tán magunkat, hogy a mi embereink között nem volna tán kedvök némelyeknek egy békülő pártot alakítani, mely aztán az által, hogy a békét ők hozzák először szóba, a Habsburgokat felmenten­i azon megalázkodó jelenettől, hogy élőnkbe járuljanak és ver­jék mellöket. Minden­esetre így lesz, ha igaz az, hogy a história csak a százszor megtörtént dolgok­ ismétlése. Azért vigyáznunk kell és közbe szólanunk ha kö­zöttünk egy ily párt alakulásának csak távolróli symto­­mait is észre vennék. Ezen párt volna a féreg, mely szabadságunk fája tövén megfészkelvén magát, azt legszebb növekedésében megakasztaná és elsenyvesztené. Ezt felelnék mi. Vannak kik saját nevük alatt nem merik orrukat a politikába ütni, jól tudván, hogy a­hol nevük paradizozik, onnan a credit eszeveszetten fut szerte. Egy lapban illy czím alatt „botrány a házban“ egy mormogós czikk jelent meg. És előadatik, hogy Madarász László egy képvi­selő ellenében miként járt és miként nem járt el. És megpukkan az ember neveltében, hogy azon kép­viselőnek neve a czikkben elő nem fordul. Desperatus állapot midőn az ember érzi, hogy ne­vével azonnal elűzne minden sympathiát. Voltak kik találgatták, hogy ki légyen ezen anony­­mus képviselő,­­és boszankodának. De a kik tudják, ki légyen azon képviselő sokkal jobban boszankodnak vissza. A botrányt a mennyire mi tudjuk a ne nyúlj hoz­zám nevű képviselő okozta. És a panasznak e szerint ollyan a te decurrit ad meos haustus liquor formája van. Nem is említve meg azt, hogy a házban botrány nem volt, hanem csak egy tag gyengeségén mosolygott né­hány szánakozó alak. Itt egy a­propos jut eszünkbe. A természet játéka úgy hozta magával, hogy némely ember szerencsétlen legyen phisicailag, mások moraliter, ismét mások a politicai világban. Ezen utóbbiak közé tartozhatik azon meg nem ne­vezett képviselő is. Sokszor pedig az ember a nélkül jó gyanúba, hogy okot adna rá, és mintegy az események furfangos össze­találkozása okozza azt, hogy a legjobb ember is népsze­rűtlen legyen. Példának okáért. Széchenyi István grófot az egész ország úgy ismerte mint különösen ember­ismerő kapacitást Széchenyi a közlekedési eszközök ministere alstatus titkárrá Zichi Ferenczet választá. Ezen Zichi átment az ellenséghez, hova különben titokban mindig tartozott. Ezután az emberismeretéről jeles Széchenyi két osz­tályfőnököt nevezett ki. Az első Havas, ki jelenleg kaiserlicher Komissár. Duplex hazaáruló cum octava privilegiata. A második Kovács Lajos, ki azonban mindnyájunk nagy örömére itt van köztünk Debreczenben, és folyvást tagja az ellenségtől úgynevezett rebellis országgyűlésnek, s ki e teltével egyszersmind nemes grófjának ember­is­merési jó hírét, nagyszerüleg megmenté. Fiú. — Az Esti lapok tegnapelőtti számában bizonyos Z. úr politicusaink vesszőparipáiról értekezik, s minthogy magát ő is politicusaink egyikének—még pedig azok közülinek tartja, kiket a­­ kk. és rr. ab űr­be Roma már nagy embereknek tartottak; de főként, mivel példák által legjobban megmagyarázható vala­­melly álitás—felül ő is saját vesszőparipájára. Ein jeder reit’ sein Steckenpferd Der reit’ sein Schimmel auch! Hanem rettenetes rész lovas s Rosinante-ja többnyire a kapufélfának viszi; vagy pedig a paripa va­­lamelly veszett állat, melly csak in der Reitschule tud meglehetősen menni , ha ugyan csak gyakori botlá­sainak nem az volt oka, hogy szúnyogok csípték a­­zon napon. Z. úr tehát felül vesszőparipájára, mellyen szeretné ez időben rá erötetni az országra 33

Next