Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-22 / 16. szám
ki-ik sz. Maros-Vásárhely tt, 1877. ápril '77. vii. évfolyam. Előfizetési dijak: h * 1 y ben házhoz és vidékre postán küldve. Egész évre . . . . ti frt — kr. Fél évre.....................S frt — kr. Negyedévre .... 1 frt 50 kr. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS és KIADÓHIVATAL: Szentmiklós utcza 792-ik számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Jk--------------------------------------MAROS-TORDAMEGYE és MAROS-VSERHELY SZ.K. VÁROS - Hirdetések díja: (Garmond soronkint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. Egy 2 . , 9 kr. Egy 3 . . .12 kr.^ Bélyegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr- 1 EZELŐTT : („E r D É L Y.“) társadalmi, közművelődési, közgazdasági érdekeit képviselő és SZÉFIRODALMI HETIKÖZLÖNY. — Megjelenik minden vasárnap.— Sokszori hirdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadóhivatalhoz czimzendők. Mi Ittér soronkint 25 kr. ?---------------—-— -----—— 1· A függöny legördült! Maros-Vásárhely, 1877. ápril 17. Az Apolló nagy-terme ma utoljára fogadta e szinidényben szívesen látott vendégeit. Csóka Sándor színtársulata folyó év január 7-kén kezdette volt meg, előadásait városunkban. Változatos mű-sorozatban rendesen kitűnő előadásokat élvezhettünk, mely körülmény a jóravaló színtársulat szorgalma, tehetsége és életrevalósága felől tehet tanúbizonyságot. Különösen a Sínson vége igen élénk és ritka élvezetet nyújtó volt Vidor, Baloghné és Molnár György vendégszereplései alkalmával. M. Gy. tízszer lépett fel színpadunkon, mindannyiszor derekasan betöltve helyét és szívesen üdvözölve a szép számú és választékos közönség által. Ha jól emlékezünk, Csóka S. pár évvel ezelőtt 73 előadást tartott volt városunkban. Az idén is ennyire ment fel az előadott darabok száma. Menynyire különböző eredményt tüntethetett fel Csóka S. színigazgató úr akkor és most! Akkor szerény kis társulata alig felelhetett meg egy kis város kellő igényeinek ; most megerősödött, begyakorlott, tehetséges erőkből alkotott színtársulata még a székelyfőváros igen nagy értelmiségének lehető jogos igényeit is képes lehetett kielégíteni. Akkor történhettek egyes kihágások a társulat egyes tagjai részéről s a színpadon is láthattunk „színpadképtelen állapotban“ némely tagot a „minorum gentium“ soraiból; most nem hallottunk semmi kihágásról és nem láttunk senkit a színpadon „rendkívüli állapotban“ botorkázni, vagy testének legfelső contignatiójával a föld középpontja felé gravitálni. Szóval: Csóka S. színtársulata a vidéken egyik legkitűnőbb, legjellemesebb és legszorgalmasabb, úgy az igazgató tapintatos modorát, mint a társulat jól szervezett és fegyelmezett állapotát tekintve. Ha már a kolozsvári színtársulat nyári vendégjátékaitól Nagy-Várad talán örökre megfosztott, igen helyén lenne, hogy városunk képviselő-testülete lehető módozatát találja ki annak, hogy némi segélyezés mellett egy ilyen becsülésre méltó színtársulatot a téli saisonra jövőre is falai között üdvözölhessen. Petőfink ismert szavaival zárjuk be ezen alkalmi czikkünket: „pártoj közönség, aztán haladunk!“ „Haladj művészet, aztán pártolunk !“ Elvárjuk a színházi enquette öszszehívását, hogy aztán még hozzászólhassunk színügyünkhöz, mely úgy értelmiségi, mint társadalmi szempontból igen fontos szerepre van hivatva közéletünk változatos színpadán. Szerkesztő: Bihari Sándor igazgatói beszéde a helybeli kisdedóvó-egylet ápril 15-én tartott közgyűlésén. Tisztelt közgyűlés ! A társadalom főczéljának, a közjóllétnek s ebből folyó boldogságnak előmozdítása nemcsak a tevékeny kormányok üdvös működésétől, nem is csak a fényes, nagyszerű, vagy annak látszó intézményektől függ, sőt bizonyára csak akkor megközelíthető, ha a társadalom minden rétege hozzájárul annak elősegéléséhez, az alsóbb szerény körben működő intézetek alapjait képezhetik a mamásabbaknak, mely alap nélkül a magasban biztosan épülni nem lehet. Egy ily szerény körben működő, de jótékony hatására nézve már ma senki által kétségbe nem vonható kis intézet, melyi kisdedóvodánk életéről van szerencsém ez alkalommal a lefolyt 4 évről rövid jelentésemet megtenni. Az emberiség nagymestere— a történelem fényesen bebizonyította, hogy nenetk nagyságát nem az általuk hitt, vagy nyers erőszakkal elfoglalt földterület na polgárainak sokasága, fényes vagy ■ •' • multjok, vagy a jövőben helyezett kalandos bin ábrándok szabják meg, hanem azon e elemi erő s annak köszönhető fölény, melyet a legáltalánosabban elterjedt miveltség által elérni sikerült. A legmiveltebb nemzetek, a leghatalmasabbak, leggazdagabbak s legképesebbek a jóllét minden nemét megszerezni. Ez általános műveltség, mint minden államban, úgy nálunk is a folyton szaporodó elemi népiskolák és felsőbb tanintézetek által eszközölhető ugyan, de ezek kellő sikert csak akkor képesek felmutatni, ha minél több fejlődésre képesített, vagy a tovább fejlődésre jól előkészített elemet fogadhatnak kebelükbe. Ebből láthatólag az elemi iskolázás nem legelső lépcsőzet kell hogy legyen a neveléhez; az iskolai nevelés sükere a jó alapvetéstől függ. A fejlődésnek szigorú fokozatos törvényei vannak, melyeknek mellőzése, vagy kellő figyelembe nem vétele az egész életre kártékonyan hat. A helyes irányú nevelésnek már a bölcsőnél kell kezdődni s a gyermek a dajkakézből szakértő nevelő gondjaira bízandó, mert a gyermek első éveiben oly gyorsan fejlődik, mint a csira a tavasz verőfényes napjaiban, de a gyenge növény gondos ápolás nélkül elmecserész. A kis gyermek lelke, mint a jó talaj, fogékony minden szépre, jóra, de a termőföldet jól kell mivelni s bele jó magot hinteni, különben a buján tenyésző dudva elöli. Tudva van, hogy a gyermek életében az első benyomás a legtartósabb, e korban tehát lehetőleg eltávolítandók a kártékony behatások, jó irányban fejlesztendő a testi szervezet és szellemi képesség, valamint az akaraterő is, játékból átmenet kell a rendszeres foglalkozásra. (Folyt, következik.) Miért nem írok ebéd előtt verseket? (Tanulságos történet füldő poéták számára.) (Folytatás és vége.) E hang eszembe juttatá, hogy biz’ én nem vagyok koszorús költő, — habár nem mondtam is le a reményről, hogy azzá le-szek — hanem vagyok úgy nevezett instructor Cserefalvi Cserefalvi János ur ős nagysága úri házánál, lévén őnagyságának