Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)
1878-01-06 / 1. szám
agotói 2 Tisztujitás után. Maros-Vásárhelytt, 1877. jan. 1. Egyesült Maros-Tordavármegye múlt év és hó végén tartotta meg tisztújító közgyűlését, a mint az már ismertetve volt főbb vonásaiban a „Maros-Vidék“ hasábjain. Mint minden nagyobbszerű választás alkalmával, úgy most is különböző érdekek különböző óhajtásoknak adtak kifejezést, melynek múlhatatlan kifolyása volt a „pártalakulás.“ Az urna körül két tekintélyes párt állott a maga jelöltjeivel. A küzdelem igen erősnek ígérkezett volt s a mennyiben az alkotmányos élet társadalmi és a törvény által is előírt szabványai engedték, a „szabad választási joggyakorlat“ egyelőre igen kényes feladatnak látszott, mert mind a két párt vezérférfiai fel kívánták használni a hatalmunkban álló „tisztességes módokat és eszközöket“ szándékolt czéljaik elérhetésére. Nyilvános szavazásnál szint kelletvén vallani, sokan igen feszélyezve voltak, mivel úgy a virilis, mint a választott megye bizottsági tagok nagyrésze különböző utakon és befolyásos egyének közvetítésével mindkét párt által meg volt találva és fel volt szólítva a „sorakozás“-ra. Az ilyen alkalmakkor szokásos (és mai napság csaknem divatos) „igenlő“ vagy „nem ellenző“ ígéretek alapján mindkét párt külön-külön „többségire számított a maga lajstroma szerint, míg a „vallatáskor“ kiderült, hogy hol van a valódi többség. Ma már egészen túl vagyunk a pártmozgalmak hullámzásain. Akármelyik párt nyert volna „többségiét, a törvény értelmében annak válasz- t tottjai lennének a folyó hat évi cyclusban megyénk tisztviselői, mely erkölcsi testülettel szemben egy alkotmányos érzületű, mivel a gondolkozása honpolgárnak sem volna ildomos minden ok és alap nélkül „oppositiot“ formálni. Ha kötelesség mulasztás, hivatali képtelenség, vagy bármely törvényes eljárással ellenkező hiba vagy fogyatkozás adná elő magát, igenis szükséges a komoly ellenzék; de hogy, valaki a személyes rokon- vagy elvenszenvből a hivatalnokot rendes hivatali működésében kívánja okadatolatlan gáncsaival szünetlenül háborgatni akarni, az nem tartozhatik sem a jobb érzésű, sem a lovagias egyének soraiba. Arm. legyen éber ellenőri ködés a közhivatalnokok hivatali működése felett, de legyen beismerve és méltányolva a hivatali tekintély is, melyet a törvény és közbizalom respectálni parancsol! A tisztújítás utána beköszöntött új évben és új hivatali működésben kitartó erőt, egyetértést kívánunk e nemes vármegye tisztviselői és polgárai között. Vajha a belföldi sajtoló nyomorúságokat, a külföldi nyomasztó politikai hullámzásokat egyesült vármegyénk közjólléte, belbékéje, szellemi és anyagi előhaladása által igyekezhetnénk némileg enyhíteni, esetleg kárpótolni. Üdvözöljük az új aerában új tisztikarunkat , áldást kivös működésire ! " TÁRCZ A. évre... iónne ránk. A régi gondok, isérők, itt vannak nyomán ... ,et élünk mostanában, ígzet fájón, mostohán ... •isznak nincsen vége-hossza, gazda, iparos, felleg borong hazánkon, fe leime végre viharos taber és a hivatalnok ilen mind panaszt emel... «■ényt is számüzé magától, s csapástól — megtörött kebellezzünk fájó érzülettel, iméljünk, tartson meg hitünk, sen kezdjük el az évet, remekből oltárt építünk, idv, a szorgalom, kitartás Vezessenek, mint fényszövétnekek, S igy majd felettünk jobb jövő reménye Felleg helyett áldás gyanánt lebeg. Oh áld meg Isten drága szent hazánkat, Oh áld meg ennek minden nemzetét, Hogy „összetartó szellem“ lengye által, S e szellem áldását terjeszsze szét! Maros-Vásárhelytt, 1877. jan. 1. Szerkesztő: Amália. (Schiller költeménye.) v/" Angyali arcz, valhallai bájak ... Mindnél szebb a legutolsó fürtig. Szép szemének ellene hogy álljak ? Nap, mely a tó kék vizében fürdik ! Csókja, csókja ... Túlvilági kéj ez ! Két erős láng összekeveredve. —• S mintha égi, összhangzó zenéhez Hárfahangok olvadnának egybe. Összeforrt a lélek és a lélek, Ajk s az arcz úgy égett és reszketett; Szív a szivén ... Ég s a föld egygyé lett, Befogván a szerető lelkeket. Oh, de elhunyt. .. Hiába, hiába Epekedik érte a sóhajtó ... Elhunyt — s vele éltem boldogsága, Mely ajkamra egy rövid szót hajt: „Oh!“ Marquis Jean d'Or. Vizkereszt után az első szombaton szokta feltartani Tőkési Kristóf leányának születésünnepét. Ma épen a 25-dik évfordulón vagyunk. Ezelőtt 9 évvel pazar bőkezűséggel látta volt el az édesapa szeretett vendégeit, ma azonban csak egy-két meghittebb barát és a terjedt rokonság gyülekezett a nagy kihúzóasztal körül, melyen az enni és inni valók ma is gazdag választékban kínálkoztak. Ezelőtt 9 évvel vette fel először Tőkési Katicza az uszályos fehér atlasz ruhát, mely typikus keleti arczához igen szépen illett s az értékes családi ékszerek által mintegy jelezte, hogy gazdag parthie áll a felnőtt leaingok sorában. Tőkési Krisstófné született Naszluhácz Rebeka büszke is volt családi ékszereire, melyeket ősei még a 16 dik század végén hoztak volt magukkal keletről s ha valakinek nagy kegyet akart tenni nászünnepélyek, vagy más ünnepélyességek alkalmával, oda kölcsönözte az öröm anyának, vagy az ünnepély élén álló asszonyságnak keleti gyöngyeit, ragyogó ékköveit, melyeknek csillogásában ilyenkor is a maga „értékesség“-ét látta visszasugározni. A sok drága fényesség ma is ott ékeskedett Katicza nyakán és ujjain. A ragyogó fülönfüggők és csillogó karpereczek sem hiányoztak, sőt egy derékre kötött arany óraláncz még feltűnően csiklandozta Kapdebó Náczi szemeit, ki szünetlenül arra gondolt, hogy milyen jól fogna ezt a „kerék-kötő“-t a farsang végével zálogba tehetni! Kapdebó Náczi anyai ágon unokatestvére volt Tőkési Katiczának s annyira gyöngéden viseltetett ezen rokonság iránt, hogy azt szerette volna még erősebb kötelékkel megpecsételni. Azonban a szülők beleegyezését Katicza ellenmondása mindig meghiúsította, mert ő, mint a kor „emancipált hölgyei ” szakitni akart az „érdek-házasság“ kötelékeivel / ~~~ Bám Apor Károly ur ő elnöki beszéde a maros-vásái Mylet 1877. decz. 27-kén gyűlésén. Tisztelt egyleti nagy! Midőn ma ezen elnöki s gyedikszer üdvözlöm önöket és az eddigi szokás szerin lontást teszek azon időre, ír találkozásunk óta felettünk múltat megint egy évvel vagyok oly szerencsés, hogy külviszonyaira nézve kedvezi