Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-04-22 / 17. szám
X. évfolyam 17-ik szám. M.-Vásárhelyit. 1880. április 22. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij mindén beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr. hirdetés- és nyílttéri dijak előre fizetendők. előfizetési díjak: Egész évre.......... 6 frt — kr. Félévre ............... 3 frt — kr. Negyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes számára 14 krajczár. (Maros-Tordamegye ésMaros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. (Megjelenik minden csütörtökön. Szertésztől szállás : Iskola (tyukszev) utcza 249. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. fotmodai nyomdában. A m.-vásárhelyi kir. it. tábla hovahelyezési kérdéséhez. (L. Á.) Mint tengeri kígyó szokta magát koronkint fölvetni a marosvásárhelyi kir. italő táblának áttétele, mely rosszul sikerült kortesfogásnak tekinthető. Rendesen a követválasztások közeledtével kezdi ezen szörny farkát csóválgatni, míg ellenben feje a hullámok közt csendesen nyugszik. Így történt legújabban is, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara idei jan. hó 24-én tartott közgyűléséből az igazságügyérhez fölírt, nevezett táblának Kolozsvárra leendő áthelyezése tárgyában és számos indokot halmozott össze kérelme méltathatása végett, melyek közül a kiválóbbakat következőkkel döntjük meg. Hogy a tábla régibb idő óta M.-Vásárhelyit székel, ez nem annyira a közjog, hanem inkább a hatalom műve, mely jónak, hasznosnak és czélszerűnek találta azt Erdélynek majdnem központjára helyezni, míg a főkormányszék hol Kolozsvárit, hol II.-Szebenben székel, anélkül, hogy a három nemzet uniójára, annál kevésbé pedig a soha nem is létezett Szászföldre (törvény szerint Királyföld, hol túlnyomókig szászok és románok laknak) különös figyelem fordíttatott volna. Az önkényuralom lezajlásával a jogfolytonosság igen helyes elvéből kiindulva, ezen tábla régibb, illetve jelenlegi helyére tétetett vissza, hol a gyökeresen úgy sem javított, a nemzet és kor igényeihez mérve át nem alakított viszonyokhoz képest mindeddig országos rendszer mellett majdnem időpazarlásnak tekintethetik az, ha a tanácstermek tömegesen látogattalak. Azon nevetséges indok, mintha a marosvásárhelyi kir. tábla bírái kicsiny területen és munkával túl nem terhelve lévén, ez új beosztás mellett Kolozsvártt mutatná legalkalmasb a másodbírósági központnak, annál kevésbbé állhat meg, mivel az évi ügykimutatások bizonyítják, hogy a marosvásárhelyi tábla, az időközben történt üresedések daczára, megfeszített szorgalommal és erélyes kitartással hivatásának eleget tett és netalánt területnagyobbítás esetében is, megfelelő munkaerővel, és úgy igyekezene megfelelni, mintha akár Kolozsvártt is székelne. Az Erdélyben még mindig fennálló osztrák törvények kiküszöbölése óhajtandó ugyan, de ez még a legsilányabb ok a táblának áthelyezése mellett, ép úgy nem bírhat erre befolyással a vasúti közlekedés többszörös említése. Az ügyvédi vizsgálóbizottság összeállításánál az igazságügyér a fennálló törvények keretében mindazt megteszi, mi a képesítés megbírálására szükséges, és miután inkább a gyakorlati jártasság vizsgálandó meg, ezt a táblai bírák, köztük jogtudósok és ügyvédek sokkal több sikerrel végezhetik mint az elméleti jogtudósok, kiknek tüzetesebb hatásköre inkább az egyetemre szorítkozik; a pénzügyi és közigazgatási, még nem kodifikált törvények- és rendeletekből szintén képesek a vizsgát megtartani. Ha pedig ily különleges akadályok új beosztásnál is fölmerülnének, úgy épen mi ok egy csöndes jó asszony, akár az édesanyjával, úgy kijön vele is Beli másként lesz akkor! Ha bemegy télen zárás után ebből a hideg boltból, lesz ám a ki várja jó meleg szobával, jóizű vacsorával, s na még reá egy czuppanós csókkal! Az lesz aztán az élet! Hogy.. . — Ne jósolgasson előre édes Baginé! Messze van még minden, semmi is válhatik belőle. Erre volt csak készen egy nagy cáfolattal Baginé, de hihetőleg a jövő szombatra maradt, mert vevő jött a boltba s ilyenkor Csurgó nem volt sehol, csak a „krájzlerájos,“ az pedig látott-futott, mig egy lelket látott a boltban. Nem győzve a várakozást, jó éjszakát kivánva Baginé is hazefelé ballagott s egész úton a hallottakkal tépelődött. (Folytatása következik.) Dalok. I. Csili tetején kelepel a gólya, Kedves babám jere ki egy szóra! Igaz-e, mit a gólya kelepel, Súgva susog mitiden kis faleves ? Ha nem igaz, gyere ki, itt várlak, Hadd örüljek két piros orczádnak. De ha igaz,: ne jöjj ki tubuskám, Sirás nélkül megállni nem tudnám. II. Nagy árnyéka van a diófának, Csalfa szive van a szép leánynak. A szép leány aranyos pillangó, Soha se volt, nem is lesz állandó. Már ezután nem szeretek szépet, Keserűség ilyennel az élet. A csúnyát meg nem tudom szeretni, Jaj Istenem, hova is kell lenni?! Pősa Lajos. AZ IPARLOVAG. (Elbeszélés.) — Irta: Tttrös Tivadar.— I. • (Folytatás.) Csurgónak igaza volt. Nem hogy nem hitte el, de akkorát bámult ez utolsó szavakra Baginé, hivatásának, mint másodbíróság, teljesen megfelelni igyekezett és jogintézményeink remélendő átalakítása, illetve a bíróságoknak tervezett végszervezete után is meg fog felelni, hacsak sorsunk intézői folytonos tespedésre nem kárhoztatnak. Hogy az öndicsekvőleg hangsúlyozott szellemi és anyagi forgalmi viszonyok harmadrendű vidéki városban nem lehetnek annyira kifejlődve, mint a fő-, vagy nagyobb városban, ennek nem a kisvárosok, hanem a mindent öszpontositó rendszer felé törekvés a legfőbb oka, mely igen gyakran a legjobb vidéki erők elnyomásával kíván másoknak fölényt adni s ez eljárás nem a haladást, sőt a maradást idézi elő, és ha csak az egyetemek székhelyén lehetne az elméleti és gyakorlati jogtudomány fejlesztését keresni és találni, akkor maholnap oda jutunk, hogy az előbb-utóbb behozandó közvelen szóbeliség rendszere mellett az ország több részére felosztandó másodbíróságok mellé mindmegannyi egyetemet lenne szükség fölállítani, mit pedig sem a jogszolgáltatás, sem a pénzügy érdekei meg nem engednek. Ha van Kolozsvárnak egyeteme könyvtárral, tömeges hivatalai, közintézetei, ipara, kereskedelme, jogászsága, ép ugy megvannak M.Vásárhelynek közhivatalai, tanintézetei, Telekikönyvtára, pénzintézetei, lelídülő ipara, kereskedelme, mindmegannyi tényezők, melyek egésséges jogviszonyok között a nyilvános érdeklődést az igazságszolgátás iránt hasonlag fölébreszteni képesek, miként, ezt akár Kolozsvárit, akár Budapesten észlelhetni, bárha a mostani perhogy mi addig, míg csodálkozásából magához jön, kivást elmondhatjuk, hogy Róza kisasszony a bolt tulajdonosnőjének leánya volt. De hát mit tudott ezen akkorát bámulni az a Baginé? Talán később megtudjuk. Hallgassuk csak tovább az érdekes párbeszédet. — Róza kisasszony?! — hangzott a leghatalmasabban, mint csak egy „dohányos“ asszonytól kitelhetik — Róza kisasszony?! az a gyönyörű szépség? a ki itt az udvaron lakik öreg anyjával, kitől birja ezt a boltot bérben? a ki után bomlik az egész iparos legénység májsztramostól együtt? !Egy vágás intésül a májszternéknek.) A kiért összeveszett Kulcsárné is az urával, hogy miért jön mindig ezen az utczán haza a csizmadia sünből, mikor a túlsón közelebb éri? (Világos példálódzás.) A kinek úgy rakja a szépet az a divatos szakálú Béla, vagy mi ? Nem tudora különben, de nem is tetszik nekem az egész ember! Pedig olyan nyájas, majd felfalja Róza kisasszonyt, mikor a varrásról haza kisérgeti úgy sug-búg neki (Egy szorítás a Csurgó szive tájékán, amit ő zavarttan igyekszik palástolni egy kefe közreműködésével, melylyel az áruasztalt gyorsan törli.) Valahogy nagyon urias Róza kisasszonynak s mégis olyan különös édes Csurgó ur lelkem, hogy az ember azt sem tudja kanczellista, maga pénzéből él, vagy valami — diák?! Hirtelen megakadt a kitűnő tüdőkkel rendelkező asszony, s ugyan elegibe észre sem vette hol hagyta el, mit őrölt meg utolsó szónak s csak ugy nézett Csurgóra, ki még mindig csiszolhatott keféjével. De az ősi természet nem sokáig hagyta kínlódni őt s kevés szünet múlva teljes erővel zengte tovább: — Hanem ez aztán leány! Hű-ho ... de eltalálta. — Ugy élélnek ketten, hogy azt se fogják tudni mikor volt ma s mikor holnap. Az anyja is A szabad kőművesek elvei és működése általában. Közli: Fényessy Arthur. (Folytatás.) A formák, melyek közt a kőmüvesség czélzatait érintő fontos kérdések a páholyokban tárgyaltatnak, biztosítják e tárgyalásoknak azon komoly és higgadt méltóságot, melyet a profán associatió hasonló összejöveteleinél a legtöbbször hasztalan keresnénk, s a legszélesebb mérvű demokratiának mesterei összeegyeztetése a tekintélylyel, eredményezik azt, a mi profán társulatnál csak-fdvételkép fordul elő, hogy a hibás meggyőződés álszégyen nélkül alárendelheti magát a jónak és a jobbnak. — Ha hozzávesszük e kitűnő eredményekhez még azt, hogy e szervezet által, mely fővonásaiban és lénye-