Mélyépítéstudományi Szemle, 1984 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XXXIV. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1984. DECEMBER A fővárosi Duna-hidak rekonstrukciója (1977-1980) DR. KOZÁRY ISTVÁN Történeti visszapillantás A Duna magyar szakaszán a kelet-nyugati forgalom legfontosabb átkelési helye Budán alakult ki. Már a XVIII. század utolsó harmadától rendszeressé válik, itt egy úszóhíd évenkénti felállítása és Pest-Buda fejlődése eredményeként 1849-ben felépítették a két várost véglegesen összekötő Lánchidat. 1860-ban már újabb Duna-hídra volt szükség, és a Margit-híd 1876. tavaszán megnyílt. A Ferenc József- (ma Szabadság-)hidat 1986-ban adták ék a a forgalomnak, majd 1903-ban az akkor világrekordnak számító, 290 m fesztávú Erzsébet-híddal gazdagodott a főváros. A város fejlődése, az ekkorra már kialakult sugaras-gyűrűs városszerkezet délen és északon kívánt egy-egy újabb hidat. így született meg 1937- ben a Boráros téri (ma Petőfi-) híd és belekezdtek az Árpád-híd építésébe. Közben íkdtört a II.világháború, mely új fejezetet nyitott a fővárosi hidak történetében. 1944. november 4-én felrobbantották a Margithidat, és 1945. január 14—18. között lerombolták az összes fővárosi hidat. Az újjáépült hidak sorát 1946-ban a Szabadság-híd nyitotta meg, folytatódott a Margit-híddal, majd a Lánchíd következett. 1950. november 7-én adták át a forgalomnak az Árpád-hidat. Ezzel új híd született, de az eredeti átkelési kapacitás mégsem bővült, mert két híd még romos volt. 1952-ben újjáépült a Petőfi-híd. A fővárosi hidak királynőjének, az Erzsébet-hídnak újjászületésére 1964. november 21-ig kellett várni. Az Erzsébet-híd belépésével a hat fővárosi Duna-híd átbocsátóképessége olyan mértékben megnőtt, hogy a csúcsórás forgalomban, az erősebb irányban vizsgálva, az összkapacitásnak csak a fele volt kihasználva. A kapacitás-felesleg 1973-ig tartott. Ettől kezdve a fejlődést még az sem tudta ellensúlyozni, hogy az Erzsébet-hídról levett villamos helyén 1-1 új közúti forgalmi sáv lépett be. 1974-től kapacitáshiány mutatkozik a főváros közúti Duna-hídjain (1. ábra). A fővárosi Duna-hidak rekonstrukciója A felszabadulás utáni hídépítési program először a világháborúban elpusztult hidak helyreállítását tűzte ki célul, majd folyamatosan került sor az elavult szerkezetek korszerűsítésére. Ezek mellett 25 éven keresztül háttérbe szorult az újjáépített hidak felújítása, pedig az időszakos felülvizsgálatok egyre riasztóbb képet festettek (és festenek) a hidak állapotáról. 1976-ban napirendre kellett tűzni a leginkább leromlott állapotú hidak felújítását és az Árpádhíd átépítését, hogy a krónikus kapacitáshiány mérséklődjék, a hidak állagromlása megszűnjék és a forgalom biztonsága növekedjék. A felújításra leginkább rászoruló hidak a Margit-híd, a Petőfi-híd és a Szabadság-híd voltak. Ezeket kellett egy összefüggő programban, a kapcsolódó közlekedésfejlesztési problémáikkal és környezetrendezési feladatokkal együtt olyan rövid idő alatt folyamatosan felújítani, hogy mód nyíljék az Árpád-híd átépítésének 1980. évi elkezdésére. A felújításnál fontos szempont volt, hogy egyidejűleg csak egy Duna-hídon lehetett forgalomkorlátozás. Még így is olyan forgalmi terhelés nehezedett a hidakra, hogy csak hosszú várakozások árán tudott csúcsidőben a forgalom lebonyolódni. E szinte példa nélkül álló nagyszabású munka leglényegesebb adatait a 2. ábra mutatja. A műszaki megoldások érdekesebb mozzanatait a következőkben hibánként mutatjuk be. A Margit-híd felújítása A Margit-híd felújítása 1976-ban a pálya alatti szerkezet vizsgálatával kezdődött, majd 1977-ben a parti nyílások átépítésével, a hossztartók sarucseréjével, a mederpillérek javításával, a villamospálya átépítésével, a dilatációs szerkezetek cseréjével, a közúti pálya felújításával folytatódott, mialatt a pálya alatti szerkezetek javítása és mázolása is megtörtént.