Közúti Közlekedés- és mélyépítéstudományi Szemle, 1998 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
194 KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS- ÉS MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE zsefhíd újjáépítése látszott a legrövidebb idő alatt végrehajthatónak. A munkát 1946 márciusában kezdték meg, a budai parti nyílás helyreemelésével. A befüggesztett tartórészt és a főtartókonzolok legnagyobb részét új anyagból pótolták, az ehhez a részhez tartozó pályaszerkezetet azonban elsősorban a felrobbantott Erzsébet-híd és a Boráros téri híd kiemelt anyagának felhasználásával gyártottak újra (1. és 2. képek). A háborús sérülések javítása a rendelkezésre álló igen rövid idő miatt, egyetlen megoldásként hegesztéssel történt a pályatartók, és elsősorban a hossztartók roncsanyagából történő újragyártásánál, a hibás elemek, a repeszsérülések kijavításánál, valamint az állandó jelleggel nyomott oszlopok, és a szerelési állapotban időszakosan nyomott elemként működő rácsrudak alkotószelvényeinek hevederezésénél (3. kép). (Mai felfogásunk szerint a magas foszfortartalmú acéloknál a hegesztést nem lett volna szabad megengedni). Emellett még a legtöbb esetben ezeket a hegesztési munkákat nem megfelelő minőségben sikerült csak elkészíteni (4. kép). A híd életében további problémát jelentett az 1960-as években megkezdett téli, olvasztó sózás, ami különösen ennél a hídnál (a nem hozzáférhető és nem tisztítható szűk helyeken, a főtartórudaknak a gyalogjáró lemezén való áttöréseinél) jelentős korróziós kárt, helyenként 30-40%-os keresztmetszetcsökkenést is eredményezett. A budai, déli 6-6’ oszlopnál a korrózió még ennél is nagyobb volt. Jelentős korróziós károk jelentkeztek a szélső hossztartóknál a pályalemez szigetelési hiányosságai miatt, valamint a dilatációk környezetében is. Az 1980-ban megkezdett rekonstrukció és annak tapasztalatai A híd 1980-ban megkezdett rekonstrukciós munkáit az UVATERV irányította. Az UVATERV készítette el azt a statikai számítást is, amely minden hídelemre kiterjedt, de nem tükrözte még azokat a problémákat, amelyeket az újjáépítés során hegesztéssel ké r. kép: A bontott roncsanyagból gyártott hossztartóknál a szegecslyukakat sok helyen behegesztett „pucnik"-kal töltötték ki 3. kép: Az összetett szelvényű nyomott főtartó rudak alkotóelemeinek összekötése ráhegesztett hevederekkel történt Ezek-egyáltalán nem kockázatmentes - eltávolítása nélkül a rudak erősítése nem oldható meg 4. kép. A felhegesztett hevederek hossz- és keresztirányú varratainak legnagyobb része szélbeégett, rücskös felületű, minősége hídépítésben nem fogadható el