Mérleg, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM •CivadékL Szakszervezetünk vezetősége 200-nál több újévi üdvözletet küldött a világ minden tájára, testvérszakszervezeteinkhez. Hozzánk is számos ország Kereskedelmi, illetőleg Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozóinak Szakszervezetétől érkezett meleghangú üdvözlet, amelyekben az újesztendő alkalmából legjobb kívánságaikat tolmácsolják a dolgozók életszínvonalának emelése, a béke megvédése érdekében folytatott munkánkhoz, így többek között jókívánságait tolmácsolta szakszervezetünk vezetőségének és tagságának a Szovjet Kereskedelmi és Szövetkezeti, valamint a Szovjet Közalkalmazott Szakszervezet, a Kínai, Vietnami, Csehszlovák, Lengyel, Román, Bolgár, Albán Kereskedelmi Dolgozók, a Lengyel Szövetkezeti Dolgozók Szakszervezete, a Jugoszláv Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Turisztikai Dolgozók Szakszervezetének, valamint a Horvát Területi Szakszervezet vezetősége, a Francia, Holland, Belga, Ciprusi, a Cape Towni Szakszervezetek és a Kereskedelmi Dolgozók, valamint az Élelmezésipari és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége Prágából, illetve Szófiából. Külön szeretnénk közölni azt a levelet, amelyet az algériai háború miatt a szomszédos Tuniszban működésre kényszerült Algériai Dolgozók Általános Szövetségétől kaptunk. „Kedves Elvtársak! A harcban álló algériai dolgozók Általános Szövetsége az új esztendő alkalmából legjobb kívánságait küldi, sok szerencsét, jólétet és boldogságot kíván. Az algériai dolgozók a gyarmati elnyomás ellen, szabadságukért harcolva kívánják, hogy az 1960-as év a béke éve legyen. Ezt óhajtja az algériai munkásosztály, amely 5 éve viseli a háború terheit annak minden borzalmával, pusztításával és ez a forró óhaja az egész nemzetközi munkásosztálynak. Kívánják, hogy 1960 a világ minden országának dolgozói közötti megértés és közeledés éve legyen, a jobblétért, a világ dolgozóinak érdekében. Kívánják, hogy 1960 a népek győzelmének éve legyen a szabadságértés a békéért folyó harcban, a gyarmatosítás, az imperializmus és a kizsákmányolás összezúzásában. Kívánják, hogy 1960 az az év legyen, amely hírül adja azon célok megvalósulását, amelyekért az 5 világrész valamennyi dolgozója küzd. Önöknek — munkában és harcban Elvtársainknak és Barátainknak — kívánjuk, hogy 1960 eredményes, boldog évük legyen! Tunisz, 1959. december. Az Algériai Dolgozók Általános Szövetsége Küföldre Delegált Titkársága * Ismertetjük olvasóinkkal az Osztrák Magánalkalmazottak Szakszervezete Egységfrakciójának Kereskedelmi Tagozatától érkezett levelet is: „Tisztelt Kartársnők, tisztelt Kartársak! Testvéri üdvözletünket küldjük Nektek az újév alkalmából. Sok sikert kívánunk ahhoz, hogy országotokban megoldjátok a szocializmus építésének feladatait és tovább javítsátok a dolgozók jólétét és a szocializmus vívmányait. Kívánjuk, hogy az eljövendő esztendőben tovább erősödjék a dolgozó emberek nemzetközi szolidaritása és tovább szilárduljon nemzeti és nemzetközi méretekben a szakszervezetek együttműködése. Éljen a béke védelme és a teljes leszerelés! Éljen a dolgozók életszínvonalának folyamatos emelése! Testvéri szakszervezeti üdvözlettel: Az Osztrák Alkalmazotti Szakszervezet Egységfrakciója 60 éves fennállását ünnepli szakszervezetünk Tsaz évtizeddel ezelőtt, 1900. november 4-én lelkes és harcos kereskedelmi alkalmazottak — bolti és irodai dolgozók közösen — megalakították a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletét. A kereskedelmi alkalmazottak ezzel — a különböző alkalmazotti rétegek közül elsőként követték az osztályharc útján az ipari munkásságot, melynek számos szakmai rétege már az előző években, évtizedekben létrehozta érdekei védelmében szakmai szervezetét. A kereskedelmi alkalmazottak 60 évvel ezelőtt alakult szakegylete képezi alapját szakszervezetünknek, amely a bel- és külkereskedelem, a pénzintézetek, a vendéglátás, a szövetkezetek területén dolgozó 230 000 tagot tömöríti magába. A jubileumi esztendő küszöbén vessünk néhány rövid pillantást a megalakulás körülményeire, emlékezzünk tisztelettel azokra az úttörőkre, akik szakszervezetünk alapjait lerakták. A szakegylet megalakulását ' csaknem évtizedes harcos, előkésztő munka előzte meg. Először 1894 júniusában mondották ki a szervezet megalakulását, azonban már az alakuló ülésen akadtak a munkáltatók részéről felbérelt elemek, akik zavart igyekeztek kelteni és arra törekedtek, hogy ne az osztályharc alapján álló, hanem a munkáltatók kegyétől függő, nacionalista szólamokat hangoztató egyesületet hozzanak létre. Bár minden zavarás ellenére a megalakulást kimondották, azonban a kereskedelmi tőkések gazdasági ereje, karöltve az államhatalom adminisztratív intézkedésével, rövid idő alatt, még mielőtt tényleg megkezdhette volna, lehetetlenné is tette a szervezet működését. A következő évben újabb kísérlet történt a szakegylet létrehozása érdekében. 1895 júniusában nyilvános nagygyűlésen választották meg a Szervező Bizottságot, amelynek feladatává tették az alapszabály, kidolgozását, az alakuló közgyűlés létrehozását. Ez meg is történt, ugyanez év szeptember 2-án nyilvános gyűlésen ismertették az alapszabály-tervezetet és alakították meg a Budapesti Kereskedősegédek Szakegyletét. Megalakult tehát a szakegylet, azonban ez még rövid életű volt. Alig 2 hónapi működés után, már novemberben feloszlatta a munkásmozgalmat terrorral elfojtani igyekvő hírhedt Perczel belügyminiszter. A jobb életért küzdő alkalmazottakat a harctól eltéríteni mégsem tudták. Bár a szakegyletet feloszlatták, azonban annak tagsága — akik az alkalmazottak legöntudatosabb, legáldozatkészebb rétegét képezték — továbbra is tartották a kapcsolatot egymással, mint szervezők és agitátorok tevékenykedtek. Az elkövetkező években ismételten gyűléseket tartottak, röpiratokat adtak, azonban a szervezet létrehozására nem volt meg a lehetőség. A magyar munkásmozgalom történetében ezek az évek — a múlt század utolsó évei — mint a rossz emlékű Bánffy—Perczel-korszak szerepelnek. Ezek az urak — a miniszterelnök és a belügyminiszter — azt hitték, hogy az egyre nagyobb erővel jelentkező munkásmozgalmat rendőri intézkedéssel, elzárással és toloncolással elnémíthatják, megsemmisíthetik. A társadalom fejlődését azonban ők sem tudták megállítani. Nehézségeket és akadályokat leküzdve, kudarcokon és sikertelenségeken is tanulva és erősödve szélesedett a munkásmozgalom, alakultak az új szakmai szervezetek. Így, ilyen fáradhatatlan előkészítés után alakult meg 60 esztendővel ezelőtt immár véglegesen szakszervezetünk. A szakszervezet megalakulásának idején az alkalmazottak munkaviszonyait szabályozó törvények és rendeletek úgyszólván ismeretlenek voltak. A munkabér és a munkafeltételek „szabad egyezkedés” tárgyát képezték, ami az alkalmazottak teljes kiszolgáltatottságát jelentette. A bolti dolgozó munkaideje kora reggeltől az éjszakába nyúló órákig tartott a hét napján. A vasárnap sem volt azonban a pihenés napja, mert délelőtt akkor is nyitva voltak a boltok. Nem sokkal volt jobb a helyzete az irodai alkalmazottaknak sem, akik napi 12—14 órán keresztül görnyedtek a főkönyv felett, vagy verték az írógép billentyűit. Ezeknek a munkafeltételeknek a megjavításáért, magasabb munkabérért, a vasárnapi munkaszünetért, аг emberibb bánásmódért indított harcot a szakegylet. Harcát azonban nem szűkítette le csupán közvetlen érdekvédelmi célkitűzésekre, hanem azokkal egyidejűleg politikai felvilágosító munkát is végzett .Elődeink, a szakszervezet megalapítói gazdasági harcaik során súlyos munkakörülményeik javítását, politikai síkon a demokratikus jogok kivívását tűzték zászlójukra. Közülük is csak a legmerészebbek, a legtudatosabbak néztek a távoli célok felé, arra az időszakra, amikor a dolgozó ember nem kizsákmányolt proletár, hanem önmaga és az egész társadalom érdekében tevékenykedik. Ma a dolgozók munkaviszonyát — munkásokét és alkalmazottakét egyaránt — az őket védő törvények szabályozzák. Fizetett szabadságidő alatt pihenhetik ki az évi munka fáradalmait. Ha megöregszenek, nyugdíj biztosítja a további évek nyugodt megélhetését Amiért elődeink harcba indultak, ami akkor még csak álmaikban, vágyaikban élt, valóra vált. Mi, a ma élő nemzedék voltunk megvalósítói. Mi, akik a Szovjetunió példáját követtük, mi, akiknek a párt mutatta az utat, amelyen haladva elértük eddigi eredményeinket. Nincs itt lehetőségünk arra, hogy ismertessük azt a sokirányú szervező-, nevelőmunkát, amelyet szakszervezetünk fennállása óta, a Horthyfasiszta rendszer 25 esztendejében is kifejtett. Nem tudunk most szólni azokról a kiemelkedő vezetőkről és névtelen harcosokról, mártírokról, akik a mi szakszervezetünk sorai között küzdöttek, az alkalmazottak, az egész dolgozó magyar nép jobb életéért. Tartozunk azonban emléküknek azzal, hogy az idei jubileumi év során ismertetjük harcaikat, amelyet mi érettünk vívtak. Hasznos és érdekes Január 18-án délután 6 órakor a szakszervezet Eötvös utcai kultúrotthonának klubszobájában gyűltünk össze, a nemrég megalakult könyvtáros klub tagjai, hogy meghallgassák Kéki Béla, a Műszaki Egyetem könyvtára igazgatójának előadását a könyv történetéről. Előadása alapján megismerkedtünk a kézírásos könyvek, kódexek történetével. Szívesen hallgattuk a Mátyás király csodálatos gyűjteményéről, a híres Corvinákról és a többi számunkra igen hasznos tudnivalókról elmondottakat. Az igen nagy érdeklődéssel kísért előadást filmvetítés követte, melynek során a kézírásos kódexek fejlődésének útját kísérhettük figyelemmel. Dicséret a jó kezdeményezésért. R. D. Szoros kapcsolat a tagsággal — ez az elv vezérelte szakszervezetünk vezetőségét, amikor elhatározták: rendszeresen tájékozódnak a vállalatok és intézmények dolgozóinak gondjai és örömei felől. Szakszervezetünk vezetői részt vesznek szb-üléseken és elbeszélgetnek a tagsággal. Az elmúlt hetekben Ligeti László főtitkár két külkereskedelmi vállalatot, az MNB-t, a Pest-Budai és a Délpesti Üzemi Vendéglátóipari Vállalatot kereste fel. Szász Ferencné titkár a Duna Szállóban, a VIII. kerületi Vendéglátónál, az Állami Biztosítónál és a Tüspednél járt. Nagy László titkár egyebek közt beszélgetést folytatott az V. és a XIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat dolgozóival. Mikolai Zoltán, a bérosztály vezetője meglátogatta a kecskeméti kultúrotthont és az Éttermi és Büfé Vállalatot. A jövőben még gyakoribbá teszik szakszervezetünk vezetői ezeket a hasznos találkozásokat, amelyeken alaposan és a helyszínen tájékozódhatnak tagságunk munkája, munkakörülményei és problémái felől. JANUÁR 15-ÉN múlt tíz esztendeje, hogy a két nagymúltú, sok évtizedes harcra visszatekintő szakszervezet, a MOSZ és a KÁOSZ egyesült. Egyesülésükig is közösen, vállvetve vett részt a két szakszervezet tagsága a mozgalmi munka adott feladataiban. Mindig egymás mellett küzdöttek a holnapért. A szocializmus építése úgy kívánta, hogy valamennyi dolgozó — a pult mögött épp úgy, mint az íróasztaloknál, boltokban és irodákban — közösen vállaljon részt a nagyszerű célkitűzésekért tett erőfeszítésekből. Az egyesülés éppen ezt példázta és az azóta eltelt évtized bizonyítja: az eladók és a tisztviselők, a könyvelők és az üzletvezetők egymásra találtak, és szoros egységben munkálkodnak. Lakásleválasztást, családi ház építést és minden egyéb építőipari munkát azonnali kezdésre is váratunk Budapest, IX., Bakáts tér 3—4. sz. IX. KER. LAKÁSKARBANTARTÓ KTSZ. Telefon: 136—065 Kitüntetés Mészáros Józsefet, szakszervezetünk alelnökét a mozgalomban végzett négy évtizedes áldozatos munkásságáért és a szakszervezeti életben folytatott lelkiismeretes, odaadó tevékenységéért az Elnöki Tanács a „Szocialista Munkáért Érdeméremmel” tüntette ki.