Mérleg, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM •Civadék­L Szakszervezetünk vezetősége 200-nál több újévi üdvözletet küldött a világ minden tájá­ra, testvérszakszervezeteink­­hez. Hozzánk is számos ország Kereskedelmi, illetőleg Pénz­ügyi, Vendéglátóipari Dolgo­zóinak Szakszervezetétől ér­kezett meleghangú üdvözlet, amelyekben az újesztendő al­kalmából legjobb kívánságai­kat tolmácsolják a dolgozók életszínvonalának emelése, a béke megvédése érdekében folytatott munkánkhoz, így többek között jókívánságait tolmácsolta szakszervezetünk vezetőségének és tagságának a Szovjet Kereskedelmi és Szövetkezeti, valamint a Szov­jet Közalkalmazott Szakszer­vezet, a Kínai, Vietnami, Csehszlovák, Lengyel, Román, Bolgár, Albán Kereskedelmi Dolgozók, a Lengyel Szövetke­zeti Dolgozók Szakszervezete, a Jugoszláv Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Turisztikai Dolgozók Szakszervezetének, valamint a Horvát Terü­leti Szakszervezet vezetősége, a Francia, Holland, Belga, Ciprusi, a Cape Towni Szak­­szervezetek és a Kereskedelmi Dolgozók, valamint az Élelme­zésipari és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége Prágá­ból, illetve Szófiából. Külön szeretnénk közölni azt a levelet, amelyet az al­gériai háború miatt a szom­szédos Tuniszban működésre kényszerült Algériai Dolgozók Általános Szövetségétől kap­tunk. „Kedves Elvtársak! A harcban álló algériai dol­gozók Általános Szövetsége az új esztendő alkalmából leg­jobb kívánságait küldi, sok szerencsét, jólétet és boldog­ságot kíván. Az algériai dolgozók a gyarmati elnyomás ellen, sza­badságukért harcolva kíván­ják, hogy az 1960-as év a béke éve legyen. Ezt óhajtja az al­gériai munkásosztály, amely 5 éve viseli a háború terheit annak minden borzalmával, pusztításával és ez a forró óhaja az egész nemzetközi munkásosztálynak. Kívánják, hogy 1960 a világ minden országának dolgozói közötti megértés és közeledés éve legyen, a jobblétért, a vi­lág dolgozóinak érdekében. Kívánják, hogy 1960 a né­pek győzelmének éve legyen a szabadságért­­és a békéért folyó harcban, a gyarmatosí­tás, az imperializmus és a ki­zsákmányolás összezúzásában. Kívánják, hogy 1960 az az év legyen, amely hírül adja azon célok megvalósulását, amelyekért az 5 világrész va­lamennyi dolgozója küzd. Önöknek — munkában és harcban Elvtársainknak és Barátainknak — kívánjuk, hogy 1960 eredményes, boldog évük legyen! Tunisz, 1959. december. Az Algériai Dolgozók Általános Szövetsége Küföldre Delegált Titkársága * Ismertetjük olvasóinkkal az Osztrák Magánalkalmazottak Szakszervezete Egységfrakció­jának Kereskedelmi Tagozatá­tól érkezett levelet is: „Tisztelt Kartársnők, tisztelt Kartársak! Testvéri üdvözletünket küld­jük Nektek az újév alkalmá­ból. Sok sikert kívánunk ah­hoz, hogy országotokban meg­oldjátok a szocializmus építé­sének feladatait és tovább ja­vítsátok a dolgozók jólétét és a szocializmus vívmányait. Kívánjuk, hogy az eljöven­dő esztendőben tovább erősöd­jék a dolgozó emberek nem­zetközi szolidaritása és tovább szilárduljon nemzeti és nem­zetközi méretekben a szak­­szervezetek együttműködése. Éljen a béke védelme és a teljes leszerelés! Éljen a dol­gozók életszínvonalának folya­matos emelése! Testvéri szakszervezeti üd­vözlettel: Az Osztrák Alkalmazotti Szakszervezet Egység­frakciója 60 éves fennállását ünnepli szakszervezetünk Ts­az évtizeddel ezelőtt, 1900. november 4-én lelkes és harcos kereskedelmi alkalma­zottak — bolti és irodai dol­gozók közösen — megalakí­tották a Kereskedelmi Alkal­mazottak Szakegyletét. A ke­reskedelmi alkalmazottak ezzel — a különböző alkalmazotti rétegek közül elsőként­­ kö­vették az osztályharc útján az ipari munkásságot, melynek számos szakmai rétege már az előző években, évtizedekben létrehozta érdekei védelmében szakmai szervezetét. A kereskedelmi alkalmazot­tak 60 évvel ezelőtt alakult szakegylete képezi alapját szakszervezetünknek, amely a bel- és külkereskedelem, a pénzintézetek, a vendéglátás, a szövetkezetek területén dol­gozó 230 000 tagot tömöríti magába. A jubileumi eszten­dő küszöbén vessünk néhány rövid pillantást a megalakulás körülményeire, emlékezzünk tisztelettel azokra az úttörők­re, akik szakszervezetünk alapjait lerakták. A szakegylet megalakulását '­­ csaknem évtizedes har­cos, előkésztő munka előzte meg. Először 1894 júniusában mondották ki a szervezet megalakulását, azonban már az alakuló ülésen akadtak a munkáltatók részéről felbérelt elemek, akik zavart igyekez­tek kelteni és arra töreked­tek, hogy ne az osztályharc alapján álló, hanem a mun­káltatók kegyétől függő, na­cionalista szólamokat hangoz­tató egyesületet hozzanak lét­re. Bár minden zavarás elle­nére a megalakulást kimon­dották, azonban a kereske­delmi tőkések gazdasági ere­je, karöltve az államhatalom adminisztratív intézkedésével, rövid idő alatt, még mielőtt tényleg megkezdhette volna, lehetetlenné is tette a szerve­zet működését. A következő évben újabb kísérlet történt a szakegylet létrehozása érde­kében. 1895 júniusában nyil­vános nagygyűlésen választot­ták meg a Szervező Bizottsá­got, amelynek feladatává tet­ték az alapszabály, kidolgozá­sát, az alakuló közgyűlés lét­rehozását. Ez meg is történt, ugyanez év szeptember 2-án nyilvános gyűlésen ismertették az alapszabály-tervezetet és alakították meg a Budapesti Kereskedősegédek Szakegyle­tét. Megalakult tehát a szak­egylet, azonban ez még rövid életű volt. Alig 2 hónapi mű­ködés után, már novemberben feloszlatta a munkásmozgal­mat terrorral elfojtani igyek­vő hírhedt Perczel belügymi­niszter. A jobb életért küzdő alkalmazottakat a harctól el­téríteni mégsem tudták. Bár a szakegyletet feloszlatták, azonban annak tagsága — akik az alkalmazottak legön­­tudatosabb, legáldozatkészebb rétegét képezték — továbbra is tartották a kapcsolatot egy­mással, mint szervezők és agitátorok tevékenykedtek. Az elkövetkező években is­mételten gyűléseket tartot­tak, röpiratokat adtak­­, azonban a szervezet létreho­zására nem volt meg a lehe­tőség. A magyar munkásmoz­galom történetében ezek az évek — a múlt század utolsó évei — mint a rossz emlékű Bánffy—Perczel-korszak szere­pelnek. Ezek az urak —­ a mi­niszterelnök és a belügymi­niszter — azt hitték, hogy az egyre nagyobb erővel jelent­kező munkásmozgalmat rend­őri intézkedéssel, elzárással és toloncolással elnémíthat­ják, megsemmisíthetik. A tár­sadalom fejlődését azonban ők sem tudták megállítani. Ne­hézségeket és akadályokat le­küzdve, kudarcokon és siker­telenségeken is tanulva és erősödve szélesedett a mun­kásmozgalom, alakultak az új szakmai szervezetek. Így, ilyen fáradhatatlan előkészítés után alakult meg 60 esztendővel ezelőtt immár véglegesen szakszervezetünk. A szakszervezet megalaku­lásának idején az alkalmazot­tak munkaviszonyait szabá­lyozó törvények és rendeletek úgyszólván ismeretlenek vol­tak. A munkabér és a mun­kafeltételek „szabad egyezke­dés” tárgyát képezték, ami az alkalmazottak teljes kiszolgál­tatottságát jelentette. A bolti dolgozó munkaideje kora reg­geltől az éjszakába nyúló órákig tartott a hét­­ nap­ján. A vasárnap sem volt azonban a pihenés napja, mert délelőtt akkor is nyitva vol­tak a boltok. Nem sokkal volt jobb a helyzete az iro­dai alkalmazottaknak sem, akik napi 12—14 órán keresz­tül görnyedtek a főkönyv fe­lett, vagy verték az írógép bil­lentyűit. Ezeknek a munkafel­tételeknek a megjavításáért, magasabb munkabérért, a va­sárnapi munkaszünetért, аг emberibb bánásmódért indí­tott har­cot a szakegylet. Har­cát azonban nem szűkítette le csupán közvetlen érdekvédel­mi célkitűzésekre, hanem azokkal egyidejűleg politikai felvilágosító munkát is vég­zett .Elődeink, a szakszervezet megalapítói gazdasági harcaik során súlyos munka­­körülményeik javítását, poli­tikai síkon a demokratikus jogok kivívását tűzték zászló­jukra. Közülük is csak a leg­merészebbek, a legtudato­­sabbak néztek a távoli célok felé, arra az időszakra, ami­kor a dolgozó ember nem ki­zsákmányolt proletár, hanem önmaga és az egész társa­dalom érdekében tevékenyke­dik. Ma a dolgozók munkavi­szonyát — munkásokét és al­kalmazottakét egyaránt — az őket védő törvények szabá­lyozzák. Fizetett szabadságidő alatt pihenhetik ki az évi munka fáradalmait. Ha meg­öregszenek, nyugdíj biztosítja a további évek nyugodt meg­élhetését Amiért elődeink harcba in­dultak, ami akkor még csak álmaikban, vágyaikban élt, valóra vált. Mi, a ma élő nemzedék voltunk megvalósí­tói. Mi, akik a Szovjetunió példáját követtük, mi, akik­nek a párt mutatta az utat, amelyen haladva elértük ed­digi eredményeinket. Nincs itt lehetőségünk arra, hogy ismertessük azt a sok­irányú szervező-, nevelőmun­kát, amelyet szakszervezetünk fennállása óta, a Horthy­­fasiszta rendszer 25 esztende­jében is kifejtett. Nem tudunk most szólni azokról a kiemel­kedő vezetőkről és névtelen harcosokról, mártírokról, akik a mi szakszervezetünk sorai között küzdöttek, az alkalma­zottak, az egész dolgozó ma­gyar nép jobb életéért. Tar­tozunk azonban emléküknek azzal, hogy az idei jubileumi év során ismertetjük harcai­kat, amelyet mi érettünk vív­tak. Hasznos és érdekes Január 18-án délután 6 óra­kor a szakszervezet Eötvös utcai kultúrotthonának klub­szobájában gyűltünk össze, a nemrég megalakult könyvtáros klub tagjai, hogy meghallgas­sák Kéki Béla, a Műszaki Egyetem könyvtára igazgató­jának előadását a könyv tör­ténetéről. Előadása alapján megismer­kedtünk a kézírásos könyvek, kódexek történetével. Szívesen hallgattuk a Mátyás király csodálatos gyűjteményéről, a híres Corvinákról és a többi számunkra igen hasznos tud­nivalókról elmondottakat. Az igen nagy érdeklődéssel kísért előadást filmvetítés kö­vette, melynek során a kéz­írásos kódexek fejlődésének útját kísérhettük figyelemmel. Dicséret a jó kezdeményezé­sért. R. D. Szoros kapcsolat a tagsággal — ez az elv vezérelte szak­­szervezetünk vezetőségét, ami­kor­­ elhatározták: rendszere­sen tájékozódnak a vállalatok és intézmények dolgozóinak gondjai és örömei felől. Szak­­szervezetünk vezetői részt vesznek szb-üléseken és elbe­szélgetnek a tagsággal. Az el­múlt hetekben Ligeti László főtitkár két külkereskedelmi vállalatot,­­ az MNB-t, a Pest-Budai és a Délpesti Üze­mi Vendéglátóipari Vállalatot kereste fel. Szász Ferencné titkár a Duna Szállóban, a VIII. kerületi Vendéglátónál, az Állami Biztosítónál és a Tüspednél járt. Nagy László titkár egyebek közt beszélge­tést folytatott az V. és a XIII. kerületi Vendéglátóipari Vál­lalat dolgozóival. Mikolai Zol­tán, a bérosztály vezetője meg­látogatta a kecskeméti kultúr­­otthont és az Éttermi és Büfé Vállalatot. A jövőben még gyakoribbá teszik szakszervezetünk veze­tői ezeket a hasznos találko­zásokat, amelyeken alaposan és a helyszínen tájékozódhat­nak tagságunk munkája, mun­kakörülményei és problémái felől. JANUÁR 15-ÉN múlt tíz esztendeje, hogy a két nagymúltú, sok évtizedes harcra visszatekintő szakszer­vezet, a MOSZ és a KÁOSZ egyesült. Egyesülésükig is kö­zösen, vállvetve vett részt a két szakszervezet tagsága a mozgalmi munka adott fel­adataiban. Mindig egymás mellett küzdöttek a holnapért. A szocializmus építése úgy kívánta, hogy valamennyi dolgozó — a pult mögött épp úgy, mint az íróasztaloknál, boltokban és irodákban — kö­zösen vállaljon részt a nagy­szerű célkitűzésekért tett erő­feszítésekből. Az egyesülés éppen ezt példázta és az azóta eltelt évtized bizonyítja: az eladók és a tisztviselők, a könyvelők és az üzletvezetők egymásra találtak, és szoros egységben munkálkodnak. Lakásleválasztást, családi ház építést és minden egyéb építőipari munkát azonnali kezdésre is váratunk Budapest, IX., Bakáts tér 3—4. sz. IX. KER. LAKÁSKARBANTARTÓ KTSZ. Telefon: 136—065 Kitüntetés Mészáros Józsefet, szakszer­vezetünk alelnökét a mozga­lomban végzett négy évtizedes áldozatos munkásságáért és a szakszervezeti életben folyta­tott lelkiismeretes, odaadó te­vékenységéért az Elnöki Ta­nács a „Szocialista Munkáért Érdeméremmel” tüntette ki.

Next