Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Számítunk a pénzintézetekre (Folytatás az 1. oldalról) nak, hanem a kormány hitelpolitikájának végrehajtói. Figyelmeztetett arra, hogy — bár az átállást felkészülten, nagyobb zökkenők nélkül hajtotta végre a pénzintézeti gárda — a továbbiakban szükség van a magasabb képzettségre, hiszen egyre növekszik az igény a magas szintű közgazdasági munka iránt. A kormány és a minisztérium számít a pénzintézetekre és nagy súlyt helyez arra, hogy érdemi tevékenységük fokozódjék. — Bankrendszerünk — mondotta a miniszter — közgazdasági szempontból nem problémamentes, gyakori még a vita a bank, a minisztérium és a vállalatok között, de stabil, s egy sor gazdasági és gazdaságpolitikai kérdés megoldásával továbbfejleszthető. Szükség is van erre, mert a pénzintézetek tevékenységükkel segítik a termelőerők ésszerű növelését, a szocialista termelési viszonyok fejlesztését. Beszélt a miniszter a bankhálózatról, annak fejlesztéséről, a dolgozók bérezési kérdéseiről, a káderhelyzetről, majd a minisztérium és a szakszervezet kapcsolatáról, a közös tennivalókról. A pénzintézetek országos hálózata igen kiterjedt, 1200 egységből áll, amely szám szerint elegendő is lenne a feladatokhoz. Az egységek egyharmad részében azonban igen nagy a zsúfoltság, s csaknem a fele elavult, régi épületben, korszerűtlen berendezéssel működik. Pedig az utóbbi években sokat tettek a helyzet enyhítése érdekében. A Magyar Nemzeti Bank megszüntette szakosított fiókhálózatát, s „központosította” dolgozóinak nagy részét. Egerben, Pécsett modern, új székházat építettek, három megyei kirendeltséget korszerűsítenek. Tatabányán, Szekszárdon, Szombathelyen és Győrött jelenleg folyik MNB építkezés. A bankhálózat korszerűsítési programja egyébként 1972-ben befejeződik. Az Országos Takarékpénztár is bővítette hálózatát, 9 új fiókot nyitott, vidéken tizenhármat hozott rendbe, s jelenleg újabb 4 kirendeltség korszerűsítése folyik. Budapesten három OTP-fiókot korszerűsítettek, s 10 fiók új irodahelyiséget kapott. A Magyar Külkereskedelmi Bank dolgozói 1970-ben költözhetnek új irodaházba. Az Állami Biztosító különösen vidéken van kedvezőtlen helyzetben, ezért a harmadik ötéves terv során 50 egységének új, megfelelő elhelyezéséről gondoskodik. Fontos feladatként említette a miniszter a pénzintézetek gépesítését, amelyre öt esztendő alatt 300 millió forintot költöttek, illetve használnak fel. Nagyszabású gépesítési, automatizálási program van indulóban. A Magyar Nemzeti Bank például több mint egymillió dollár értékű elektronikus számítóberendezést vásárolt, s a korszerű gép üzembeállítása fordulatot hoz az egész bankrendszer ügyvitelében: a fizetési forgalom adatainak napra, sőt órára kész csoportosítását, feldolgozását teszi lehetővé. Az Országos Takarékpénztárnál és az Állami Biztosítónál, valamint a Magyar Beruházási Banknál is indokolt az elektronikus számítórendszer alkalmazása, amelyet saját adatfelvevő gépekkel, a feldolgozás kooperációjával oldanak meg. Ez a munka is megkezdődött, s a negyedik ötéves tervben fejeződik be. Az ügyvitelgépesítés, az automatizálás nyomán több idő jut közgazdasági tevékenységre, érdemi munkára. A nagyfokú gépesítés teszi majd lehetővé, hogy a negyedik ötéves tervben várható megnövekedett feladatokat számottevő létszámbővítés nélkül végezzék el a pénzintézetek. A bankhálózat dolgozóinak létszáma ez elmúlt 10 esztendő alatt 13 000-ről 21 000-re, 62 százalékkal növekedett, s ez alatt az idő alatt az átlagkereset pontosan ennyivel, 1320 forintról 2143 forintra emelkedett. 1968-ban a bértömeggazdálkodás bevezetésével nagyobb lehetőség adódott a differenciálásra, a minőségi munka elismerésére. Ebben az évben is javultak a keresetek, 4 százalékkal nőtt a pénzintézetek bérszínvonala, amely állja az összehasonlítást a népgazdaság más ágazataival. 1969-ben is a bérfejlesztésre rendelkezésre álló alapokat igen differenciáltan, úgy kell felhasználni, hogy az a kvalifikáltság, a minőségi munka elismerését szolgálja és ösztönözzön az annyira szükséges továbbképzésre. A miniszter elismeréssel szólt arról a sokoldalú , segítségről, amelyet a szakszervezet a szociális, a kulturális, a munkavédelmi feladatokban, a munka színvonalának emelésében, a szakmai és a politikai oktatásban, a törzsgárda kialakításában, a közgazdasági tudás és látókör kiszélesítésében nyújtott az intézeteknek. Beszélt azokról a feladatokról, amelyekhez további segítséget kérnek a szakszervezettől. Befejezésül mind a maga, mind a minisztérium vezetői nevében segítséget ígért a szakszervezetnek a dolgozókkal kapcsolatos problémák megoldásához. A tájékoztató után élénk vita alakult ki, amelynek során kényes és kevésbé kényes kérdések, konkrét javaslatok is elhangzottak. Szász Ferencné, a KPVDSZ elnöke többek között felvetette a Közgazdasági Egyetem kihelyezett vidéki tagozatai létesítésének a szükségességét és megemlítette, hogy országosan problémát okoz annak a hírnek a terjedése, hogy a pénzintézetek között hamarosan átszervezés történik. A miniszter ez utóbbira egyértelműen olyan választ adott, hogy semmilyen átszervezés jelenleg nincs napirenden. A vitában felszólaló Ligeti László főtitkár különösen azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek főleg a banki ügyvitel korszerűsítéséhez, a munkastílus további javításához, a pénzintézeti dolgozók közgazdasági továbbképzéséhez kell fokozott segítséget nyújtania. Kifejtette, hogy szakszervezetünk legutóbbi kongresszusán is olyan álláspontot fogadott el, hogy a legszélesebb körben vett érdekvédelmet akkor képviseljük, amikor nevelő tevékenységünk középpontjába a tanítást helyezzük, olyan légkört teremtünk, amiben mindenki megérti, hogy továbbképzése egyaránt érdeke a közösségnek és az egyénnek. Az elmúlt év utolsó napjaiban a Pénzintézeti Titkárság részletesen megtárgyalta a pénzügyminiszter tájékoztatóját, az azzal kapcsolatban kialakult vitát és intézkedési terv készítését határozta el a konkrét feladatok megoldására. • Kitüntetés Körösi Gyulát, a KPVDSZ alelnökét 70. születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Cseterkci Lajos, az Elnöki Tanács titkára adta át a Parlamentben. A kitüntetésnél jelen volt Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára. Hatok vetélkedője A RÖLTEX Vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága a KISZ-szervezet bevonásával a Tanácsköztársaság meg- s alakulásának 50. évfordulója alkalmából hat budapesti ruházati vállalat között vetélkedőt rendez. A Budapesti KISZ-bizottság örömmel fogadta a RÖLTEX Vállalat kezdeményezését és hozzájárult ahhoz, hogy a ruházati vállalatok első helyezést elért csapata közvetlenül a Budapesti KISZ-bizottság által rendezett vetélkedő döntőjébe kerüljön. Példamutató kezdeményezés Üdülő épül Csopakon Évről évre visszatérő gondja a külkereskedelmi vállalatoknak, s ott is elsősorban a szakszervezeti bizottságoknak: hogyan oldják meg dolgozóik üdültetését? Kilincselnek, kunyerálnak beutalóért, ahol csak lehet, de persze, hogy kevés mindaz, amihez hozzájutnak. Aztán jön az IBUSZ fizetővendég-szolgálata, meg különböző egyéb, korántsem olcsó lehetőség... De akkor is kevés, amit nyújtani tudnak, akkor sem lehet minden igényt és igénylőt kielégíteni. Hiába, a legkönnyebb, legegyszerűbb s a lehető legtöbb dolgozót kielégítő megoldás mégiscsak a saját üdülő volna. Ám a frekventált üdülési helyeken — s persze elsősorban a Balatonról van szó — évről évre drágább a telek is, meg az építkezés is. Persze, kisebb a költség, ha többen összefognak, célszerűbbé lehet tenni az építkezést, maximálisan kihasználttá az üdülőt, ha kollektíven gazdálkodnak vele. Az ötlet jó , benne vagyunk! Miért nem teszik? A gondolat a Külkereskedelmi Minisztérium szakszervezeti bizottságának jutott eszébe. Makkai Géza szb-titkár levelet intézett vagy tíz külkereskedelmi vállalathoz: mi lenne a véleményük arról, hogy öszszefogva, közös erővel építsenek egy üdülőt? A fele válaszolt is: az ötlet jó, benne vagyunk. Felkutattak egy szép, kellemes területet a Balaton északi partján, Csopakon. Ideális hely, mintegy 150 méterre van a vízparttól, 200 méternyire a vasútállomástól. Aztán összeültek Makkai Gézánál, megbeszélni a részleteket: a Chemolimpex, a Chemokomplex, a Technoimpex, a Mineralimpex és a Ferumion képviselői. Ott volt a minisztérium néhány embere is — a gazdasági meg a jogi osztály képviselője —, s a Kereskedelmi Beruházó Vállalat megbízottja. Az új üdülő társtulajdon lesz. Az öt közül az egyik adja majd a nevét hozzá, mint jogi személy, mert hát öt vállalat egyszerre nem lehet jogi személy, meg a beruházók, az építők sem tudnak egyszerre öt gazdával tárgyalni. Az öt külkereskedelmi vállalat azonban egymás között igazságosan osztja el a tulajdont, annak arányában, ki hogyan részel belőle, mennyi pénzt ad hozzá. Korszerű, összkomfortos Természetesen egészen korszerű, összkomfortos üdülőre gondolnak, kétágyas — persze, háromágyasként is használható, hogy a szülők a gyermekeiket is tudják vinni a szobákkal, beépített gardrób-szekrényekkel, minden szobához külön zuhanyozófülkével, állandó hidegmelegvíz-szolgáltatással, önálló konyhával és étteremmel, társalgóval, televízióval. A telek nagysága, elhelyezése sportolási lehetőségeket is kínál, a vízisportok mellett. Fedett és szabadtári asztaliteniszre, de rendes teniszpálya építésére is van lehetőség. Nem is lenne helyes ma már ennél szerényebb, szűkösebb módon üdülőt építeni. Nem utolsósorban azért sem, mert arra is gondolni kell: lehet itt csereüdültetést is lebonyolítani a külföldi külkereskedelmi partnervállalatokkal, legyen tehát olyan az üdülő, amely a külföldiek igényeit is maximálisan kielégíti. Aligha kétséges, hogy — ilyen színvonalú objektumban gondolkodva — csupán egy-egy szoba létrehozása minimálisan százezer forintba kerül majd. Dehát ilyen nívójú üdülő nem egy-két esztendőre épül. Óvodát, bölcsődét is lehetne ugyanígy!... Most úgy fest a dolog, hogy májusra elkészülnek a végleges kiviteli tervek, aztán hozzálátnak az építkezéshez és 1970 májusára átadják az épületet. Májustól szeptember végéig, október elejéig üzemel majd az üdülő, némiképp az időjárástól függően is. Makkai Géza, az ötlet szülője úgy vélekedik: kezdeményezhetnének effajta dolgokat maguk a vállalatok is, fölösleges felső szervek, a minisztérium vagy a KPVDSZ iniciatívájára várni. A jól dolgozó külkereskedelmi vállalatok elég szép összegű nyereségrészesedéshez jutnak, amiből sok mindenre futja, ha okosan gazdálkodnak vele. S elsősorban a szakszervezeti bizottságok feladata, hogy ilyen jellegű felhasználás irányába szorítsák a vállalatvezetést. Égető például a bölcsőde- és óvodahiány a külkereskedelmi vállalatok területén. Miért ne lehetne — mondja Makkai Géza — hasonló módon, 5—6 vállalat öszszefogásával, közös erővel új bölcsődéket, óvodákat építeni? Csak az egyiknek kell elkezdenie, s bizonyos, hogy szívesen csatlakozik hozzá még jó néhány vállalat. Barabás Tamás Szovjet tapasztalatok az ötnapos munkahét bevezetéséről „Azt hiszem, akár a közlekedésben, akár a kereskedelemben, akár más szakterületen kérdeznénk meg az embereket, már most azt mondanák, hogy nálunk is be kellene vezetni a 44 órás munkahetet, de még inkább a szabad szombatokat. Ismételten csak azt tudom kérni: legyenek türelemmel” — mondotta Fock Jenő a Minisztertanács elnöke, újévi rádió és televízió nyilatkozatában. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány minden intézkedésével igyekszik megvalósítani a dolgozók igényeit, vágyait, esetleges jogos követeléseit. A Belkereskedelmi Kutató Intézet részletesen elemzi azokat a tanulmányokat, amelyek az ötnapos munkahét bevezetésével foglalkoznak és különösen nagy gondot fordítanak a csökkentett munkaidő és a kereskedelem kapcsolatára. E cikkben tapasztalatokat közlünk a Szovjetunióból. Az ötnapos munkahetet a Szovjetunióban hosszas előkészületek után vezették be, a különféle vállalatok és intézmények vezetői szorosan együttműködtek, hogy a fokozatos áttérés a lehetőségekhez képest zökkenő nélkül történjék. Ma már sok olyan tapasztalattal rendelkeznek, amelyekből mi is hasznos és általánosítható következtetéseket vonhatunk le a szabadnapok célszerűbb kihasználására és arra, hogy miként kell reagálni a kereskedelemnek és a vendéglátásnak ezekre a változásokra. Különösen sok gondot okozott a munkaidő csökkentésének bevezetése a kereskedelemben. Egyrészt azért, mert a kereskedelmi dolgozók számára is biztosítani kell a két szabadnapot, másrészt az üzletek nyitvatartását csak annyiban lehet módosítani, hogy az sem a lakosság ellátásában, sem pedig az üzlet forgalmában ne okozzon fennakadást. A Szovjetunióban az első feladat a kereskedelmi dolgozók munkarendjének megállapítása volt. A vásárlások időpontja megváltozott, az üzletek nyitvatartási ideje 1—2 órával meghosszabbodott, egyműszakos boltokat másfél-, kétműszakosokká alakítottak át, a másfél- és kétműszakos üzletek szabadnap nélkül dolgoznak. Az Iparcikk kereskedelmi üzletek egy szabadnapot kapnak, a második szabadnapot csúszó grafikon szerint veszik ki a dolgozók. A lakosság jobb kiszolgálása érdekében különféle tudományos felméréseket végeztek. Megállapították, hogy célszerűbb az iparcikk üzleteket reggel korábban nyitni, így például az egyik boltban 10 óra helyett kísérletképpen 9 órakor kezdték meg az árusítást és a forgalom 9,9 százalékkal emelkedett. Egy másik helyen az ebédszünet eltörlésével, illetve megosztásával értek el hasonló eredményt. A dolgozók kivehették ebédidejüket, de nem egyszerre és így az üzletet nem kellett bezárni. A boltok nyitvatartási rendje még nyitott kérdés a Szovjetunióban is. De nem ez az egyetlen megoldásra váró feladat. A szovjet kereskedelem szakemberei úgy vélik, hogy a jobb áruválaszték mellett a dolgozók temérdek időt takaríthatnak meg. Az önkiszolgálás, az előrendelés, a házhozszállítás és az egyéb korszerű eladási formák fejlesztése nem csak idő-, hanem anyagi eszközmegtakarítást is eredményez. Mindinkább terjed az előrendelésnek az a formája, amikor a megrendeléseket az üzemekben és hivatalokban veszik fel, kívánságra pedig vagy házhoz, vagy a munkahelyre szállítják az árut. Doni-Rosztovban az egyik péküzlet havonta 32 tonna kenyeret szállít házhoz, ezforgalmának 30 százaléka. A kujbisevi „Bolsevik” ruhagyárban a dolgozó nők házimunkájának megkönnyítése érdekében az üzemi konyha cukrászati hidegkonyhai és félkész ételeket gyárt. Az étterem bejáratánál három hűtőpultot állítottak fel, a délben feladott megrendeléseket a konyha a munkaidő végére elkészíti. Az üzemi étkezdék munkarendje rendszerint megegyezik a vállalatokéval, így az üzemi munkaidő átszervezése maga után vonta az étkezési dolgozók munkarendjének rendezését is. A raktárakban áttértek a megosztott munkaidőre, az étkezdék vezetői és helyettesei vasárnap és hétfőn kapnak szabadnapot. A Szovjetunió egész területén, de főképp az üdülőterületeken számos új létesítményt állítanak üzembe. 1968-ban 2700 új élelmiszer és iparcikk üzletet nyitottak meg a Szovjetunióban, Türkménia fővárosában, Ashabadban az ötnapos munkahét bevezetésével párhuzamosan két új üzletet és 19 szolgáltató egységet adtak át a kereskedelemnek. Gyors ütemben fejlesztik a Kirov város környékén levő üdülőhelyeket is. 1999-ben befejezik a 224 férőhelyes Csugyesznyica étterem építését. Az elmúlt év folyamán 100 új mozgóbüfét létesítettek, így naponta 100 adag ételt adnak el, több mint 120 ezer pohár hideg tejet és üdítőitalt. Ezek olyan „kollektív” konyhák, ahol a konyhafőnök egyben a szakács és a félkész ételeket is ő árusítja, ugyanakkor tanácsokat ad az ételek elkészítéséhez. A fentiekből kitűnik, hogy a Szovjetunióban is tudományosan foglalkoznak az ötnapos munkaidő adta gondokkal és lehetőségekkel. A cél, hogy minél korszerűbb, gépesített kereskedelmi egységeket építsenek, ahol kevesebb munkaerővel, nagyobb eredményt tudnak elérni, és így biztosítani tudják a kereskedelem dolgozói számára is a szabad szombatot.