Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Kollektív szerződés, 1969-1970 Formális viták helyett őszinte eszmecseréket A vállalatok, szövetkezetek gazdasági vezetői és szakszervezeti szervei ezekben a hetekben készítik el és terjesztik vitára az 1969—70. évre szóló kollek­tív szerződéstervezeteket. Általában elmondható, hogy az 1968. évi kollektív szerződések megfeleltek a célkitűzéseknek. A vállalatok sajátos adottságai­kat, anyagi lehetőségeiket figyelembe véve, szabá­lyozták a hatáskörükbe utalt munkajogi, bérezési kérdéseket és a részesedés dolgozók közötti fel­osztásának rendjét. Mégis a fogyatékosságok fel­tárására kell a hangsúlyt helyezni ahhoz, hogy a készülő kollektív szerződésekben ne ismétlődjenek meg azok a hibák, amelyek az eredmények mellett bőségesen akadtak az elmúlt évi szerződésekben. Cikkünk keretébe nem fér bele valamennyi prob­léma ismertetése, ezért csak az általunk tapasztalt, leggyakoribb fogyatékosságokat említjük meg. Nem a kollektív szerződés tartalmi részéhez tar­tozik, de ahhoz szorosan kapcsolódik a tervezet megvitatása a dolgozókkal. Nem tudnánk említeni olyan vállalatot, szövetkezetét, ahol erre az 1968. évi kollektív szerződések megkötése előtt ne került volna sor. De hogyan vitatták azt meg, mennyire őszintén igényelték a dolgozók hasznos észrevéte­leit, erről már nem ilyen értelmű a vélemény. Volt, ahol a kollektív szerződés tervezetéhez tett észrevé­telek, javaslatok nagy száma okozott gondot a szer­ződést kötő feleknek, másutt pedig a dolgozók pasz­­szivitásáról panaszkodtak. Nem is volna baj, ha azért nem tesznek észrevételt a tervezethez, mert annál jobbat a dolgozók sem tudnak javasolni. A baj akkor van, amikor azért nincs észrevételük, ja­vaslatuk, mert a tervezetben a dolgozók többsége nem tud és nem is tudhat eligazodni. Volt, amikor egy-másfél órán keresztül ismertetett magasabb jogszabályok paragrafusait felsorolva, és arra hivat­kozva, 150—200 pontból álló szabálytervezet alap­ján várták, hogy a dolgozók megtegyék észrevételü­ket, javaslatukat. Nem munkajogi szakemberek a dolgozók, ami távolról sem azt jelenti, hogy ne tudnának figyelemreméltó, hasznos észrevételeket, javaslatokat tenni, de ehhez közérthető, világos beszédre van szükség, nem pedig paragrafusokkal teletűzdelt, jogi kifejezésekre. A vitára bocsátott, majd a szerződésbe kerülő szabályozások sem azonos súllyal jelentkeznek a dolgozók előtt. Aligha érdekli például őket, hogy különböző munkakörökben 30, vagy 60 napban ha­tározzák meg a próbaidő mértékét, hiszen ők annál a vállalatnál nem lesznek próbaidős dolgozók. Nem sokkal nagyobb érdeklődésre lehet számítani a fel­mondási idő megállapítását illetően sem, mivel a dolgozók túlnyomó többsége a vállalatnál marad munkaviszonyban, és még lehetne több olyan szabá­lyozást igénylő esetet felsorolni, amelyeknél a dol­gozók részéről csaknem teljesen közömbös, hogy az miként kerül a kollektív szerződésbe. Nincs szük­ség tehát arra, hogy az ilyen és hasonló témákkal a szerződés-tervezetet ismertető értekezleteken beha­tóbban foglalkozzanak, viszont jónéhány szabályo­zást igénylő pont van, amelynél a dolgozók véleményére biztosan számíthatnak ak­kor, ha megmondják, hogy a javasolt szabályozás a korábbiakhoz képest részükre előnyt, vagy hát­rányt jelent-e, ha választhatnak a módozatok kö­zött, az előnyösebb vagy a hátrányosabb szabályo­zás-tervezet között. Néhány példa erre vonatkozóan: " A boltvezetők, vendéglátó üzletvezetők, nagy­kereskedelmi egységvezetők részére a 6 nap, helyetteseik részére a 3 nap szabadi­dőátalányt meg lehet állapítani úgy is, hogy az a rendes sza­badsággal együtt 24 napnál több nem lehet, de ki­mondható az is, hogy a szabadidőátalány valameny­­nyi vezetőnek és helyettesnek a rendes szabadságon belül jár. Sőt, e két lehetőség mellett még úgy is szabályozhatják a kollektív szerződésben, hogy a szabadidőátalány és a dolgozóknak járó rendes szabadság együttes mértéke például a 27—28 napot nem haladhatja meg. Ugyancsak a boltvezetőket érinti, hogy a kollektív szerződésben miként szabá­lyozzák a túlórára való jogosultságukat.­­ A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy a nyitás előtti és zárás utáni munkavég­zésre (rámolás, pénzfeladás, takarítás stb.) mennyi időt vesznek figyelembe munkaidőként. Korábban az élelmiszerboltokban, valamennyi egy­­kétszemélyes boltban és minden osztott nyitvatar­­tással üzemelő egységben napi fél órát kellett ilyen munkákra elszámolni, azonban már akkor igen erő­teljesen kifogásolták az egy-kétszemélyes élelmiszer­­boltokban és a vegyesboltokban a fél órát, mond­ván, hogy ez távolról sem fedi az ezekre a munkák­ra fordított időt. A vállalatoknál, szövetkezeteknél előforduló valamennyi munkaidőbeosztási rendszert (osz­tott munkaidő, egyenlőtlen munkaidő, szabad­szombatos munkaidő) a kollektív szerződésben kell részletesen szabályozni. Itt kell felsorolni az osztott munkaidő mértékét, valamint, hogy mely egységben alkalmaznak osztott munkaidőt. Az egyenlőtlen munkaidőbeosztási rendszernél pedig, hogy mely egységben, s mely munkakörökben alkalmaznak heti, havi vagy több hónapra vonatkozóan egyenlőtlen munkaidőbeosztást. Itt kell szabályozni, hogy azok­ban a hónapokban, amikor a dolgozók a rendes munkidőnél többet dolgoznak, például napi 12 órát (maximálisan ennyi lehet a kereskedelemben a munkaidő), ebben az esetben a rendes munkaidőre járó bért számolják el részükre, vagy pedig min­denkor annak megfelelő munkabért kapnak, ahány órát teljesítettek. De lehet egy közbeeső megoldás is, hogy a ledolgozott munkaidőtől eltérő mértékű munkabért számolnak el, vagyis azokban a hóna­pokban is garantálnak egy bizonyos összeget, ami­kor a rendes munkaidőnél kevesebbet teljesít a dolgozó.­­ A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek kol­lektív szerződéseiben ma még nem szerepelhet a csökkentett munkaidő alkalmazása, azonban nincs annak akadálya, hogy azoknak a dolgozóknak munkaidejét heti 3 órával csökkentsék, akik jelen­leg heti 48 órát dolgoznak ténylegesen, s ezért ré­szükre külön számolják el a munkaközi szünet dí­ját. Ez esetben a keresetcsökkenés elkerülése érde­kében a munkaközi szüneti díjnak megfelelő ösz­­szeggel növelni kell az érintett dolgozók bérét.­­ A munkaidővel kapcsolatosan említünk meg egy gyakrabban előforduló szabálytalanságot. Azt, hogy a kollektív szerződés tervezetét is­mertető értekezleten a dolgozókkal megszavaztat­ják: a túlóra díjazása helyett szabadidő megváltás­ban részesülnek. Magasabb jogszabály alapján ugyanis a kereskedelem hálózati dolgozói részére túlóradíjazás helyett csak abban az esetben lehet szabadidőt biztosítani, ha személy szerint kérik azt a dolgozók. Fel lehetne sorolni még vagy 30—40 ilyen és ha­sonló szabályozásra váró kérdést a bérezés terüle­téről, a bérpótlékokról, a részesedés személyek kö­zötti felosztásáról stb. Ezeket a szakszervezeti bizottságnak kell megkeres­ni és a kollektív szerződés-tervezetet ismertető ér­tekezleten a dolgozókkal ismertetni, mégpedig úgy, hogy a dogozók előtt világos legyen, milyen keretek között és választékból mondhatnak véleményt, ille­tőleg foglalhatnak állást. A kollektív szerződés-tervezet ismertetésének ilyen formái mellett bizonyára felmerülnek túlzott igények is, de ezt a kockázatot éppen a formális vita, illetőleg véleménykérés elkerülése, de legfő­képpen a tagsággal való szorosabb kapcsolat, a dol­gozói jogok valóságos gyakorlása érdekében vala­mennyi vállalati, szövetkezeti szakszervezeti szerv­nek vállalnia kell. Gécsek István . • BENSŐSÉGES ünnepély szín­helye volt a Magyar Nemzeti Bank kultúrotthona, ahol az Igaz­gatási Főosztály öt szocialista bri­gádja 1968. évi munkájának ér­tékelését tartották. Az ünnepélyen megjelent dr. Palkovits Rezső, a pártbizottság titkára, Varga Lajos igazgató, az Igazgatási Főosztály vezetője, a végrehajtó bizottság tagja, dr. Révai Zoltánné, a szakszervezeti bizottság titkára, Mattányi Lajos osztályigazgató, a szakszervezeti bizottság közgazdasági bizottsága részéről és Lányi Lajosné osztály­­igazgató. Varga Lajos beszédében érté­kelte a brigádok eddigi eredmé­nyeit és további jó munkát kí­vánt a brigádok minden tagjá­nak. Beszéde után kiosztotta az oklevelet, illetve brigádjelvé­nyeket, és a szakszervezeti bizott­ság ajándékait. Molnár György a pártalapszerv vezetősége nevében köszöntötte a brigádokat és további eredmé­nyes, jó munkát kívánt. Az ünnepség fehér asztal mel­lett folytatódott, kitűnő hangu­­laban. Szilágyi Dezső, a KPVDSZ Borsod megyei Bizottságának elnöke, 73 éves korában váratlanul elhunyt. 1911-ben, mint ifjú kötszerész szak­munkás belépett a szakszervezetbe. A Tanácsköztársaság idején kiemel­kedően, szívvel-lélekkel dolgozott és jelentős érdemeket szerzett. A Ta­nácsköztársaság leverése után sok szenvedésben volt része. 1926-tól már mint kommunistát, a párt tagját is „számon tartották”, figyelték ... A felszabadulás után, 1945. szeptem­berében tért haza. Családját már nem találta, a fasiszták feleségét és kislá­nyát elhurcolták. Miskolcon a kereskedelmi dolgozók szakszervezetének egyik alapító j£ag­­ja, majd később — csaknem két év­tizeden át, haláláig — a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Borsod megyei Bizottságának elnöke volt. A munkásmozgalomban kifejtett te­vékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Tanácsköztársaság Em­lékérem és kétszer a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatá­ban részesült. Szilágyi Dezsőt, az MSZMP, Miskolc városi bizottsága és a KPVDSZ Köz­ponti Vezetősége, valamint Borsod megyei bizottsága saját halottjának tekintette. Elvesztettük szakszervezetünk másik hűséges és áldozatkész tagját is. Bayer Lajos 1917-ben lett szakszervezeti tag, több, mint fél évszázada jegyezte el magát a munkásosztály harcával. 51 év a munkásmozgalomban akkor is hatalmas idő, ha valaki csak egyszerű tagként tölti azt el. Bayer Lajos azon­ban már évtizedekkel ezelőtt, akkor volt alapító tagja a Segédmunkások szakszervezetének, amikor ez a szer­vezet még illegálisan működött. Az első világháború befejezése után szemtanúja volt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak is és személye­sen vett részt az intervenciósok elleni harcban. Büszkén hordta az ottani te­vékenységéért kapott magas szovjet kormánykitüntetést. Az utolsó években szakszervezetünk nyugdíjas szakosztályának apparátu­sában dolgozott. Kevés ember foglal­kozott a munkából már kiesett öreg, vagy beteg nyugdíjasokkal annyi szív­vel, szeretettel, emberséggel, mint Bayer Lajos. Munkásmozgalmi érde­meiért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és a „Kiváló szakszer­vezeti munkáért” kitüntetés ezüst fo­kozatát. Kegyelettel őrizzük emléküket! Emléküket megőrizzük! Becsülettel helytálltak Ütközetek után fel­sorakozik a század — így szokás, ünnepi pillanatok ezek —, ütközetek, csaták után jár a kitüntetés, a dicsérő jó szó. A jelképes század­nak — a sok tízezer kereskedelmi, ven­déglátóipari dolgozó­nak — nincs most ideje „felsorakozni”. Az ütközet utáni di­csérő jó szót most a pult mögött, a terí­tett asztalok előtt, a konyhák gőzében dol­gozva kapják. Dicséret az év végi, a kettős­ ünnepeket átvezető rohamban tanúsított helytállásá­ért! A kitüntetésnek, a jó szónak nem ada­tik meg az ünnepi hangulata: a hétköz­napi munka adja a keretét. Névtelen hű hadsereget köszön­tünk, amely az aján­dékozás, az utolsó percig való hajrázás, törlesztés (lelkiisme­retünk adósságainak ajándékokkal való törlesztése) idején helytállt, az év utolsó óráinak bol­dog, önfeledt és szer­telen vidámságában is őrséget állt. Mert csata volt ez a megnyújtott ezüst­­vasárnaptól arany­hétfőig tartó év vége! Az üzletek forgalmá­ban nem arany­na­pokat, hanem arany­heteket jegyztek fel. Az újságok az első hét után, a címolda­lakon hozták e csata nagyságára rávilágító számokat: „A Corvin­ban egy nap alatt százezer vásárló for­dult meg” ... „Az Új­pesti Áruházban ezüst-vasárnapon húszezer vevő vásá­rolt ...” „Százmilliós árukészletekkel vár­ják az áruházak az ünnepi forgalmat”. Forintok, százmilli­ók, vásárlók tízezrei, áruk tömegei — ezek a szavak gyakran el­hangzottak, de jóval kevesebbszer, mint a pult túlsó oldalán ál­lókról szóló dicséret. A vendéglők, étter­mek, cukrászdák, hol­tak és áruházak re­kordforgalmat értek el. De ne a bevétel­ről, a statisztikai ada­tokról essék szó: a pincérről, a pénztá­rosról, az eladóról és vezetőről, aki utolsó­nak hagyta el az üz­letet, már künn söté­tedett a város, már az ablakokon át fe­nyőfák gyertyái lo­bogtak, amikor ők még elszámoltak, tö­­rölgettek, rendet tet­tek, zártak. És újév reggelén már világo­sodott, mire ágyba kerültek. Adományozzuk te­hát a köszöntő, a di­csérő szó kitüntetését annak a kis hadsereg­nek, amely munkájá­val, helytállásával részt vett az óév búcsúztatásában és az új esztendő vidám kezdésében. Vevők serege a Corvinban Ötlet-klub ötlet-klubot hozott létre Kis­­kunlacházán a fogyasztási szö­vetkezet. A megbeszéléseken el­sősorban a boltvezetők mondják el elképzeléseiket és módszerei­ket arra vonatkozóan, hogy mi­ként­­kívánják eredményesebben érvényre juttatni munkájukban a közgazdasági szabályozókat. A szövetkezet szakszervezeti bizottsága és­ a gazdasági vezetés együttműködésének eredménye­képpen az egységek vezetői ön­állóan dönthetnek a legmegfele­lőbb módszerek alkalmazásáról, ezen túlmenően anyagilag is ré­szesednek a megtakarításból. A kiskunnlacházi fogyasztási szövetkezet igyekezett élni az új gazdasági mechanizmus adta le­hetőségeikkel. Az árubeszerzés vonalán rátértek a termelőkkel való közvetlen kapcsolat megte­remtésére, s olyan ipari és szol­gáltató tevékenységet folytatnak, amely társadalmi szükségletet elégít ki. Így érték el, hogy a megnövekedett működési terhek ellenére 8—10 százalékkal maga­sabb lesz az egy főre jutó nyere­ségrészesedés, mint az elmúlt esztendőben. Az 1968. évi kollektív szerző­désekben jóformán még nem domborodott ki az új bérezési elv, a szövetkezet most készülő új kollektív szerződésében már érvényesítik ezt is. Így például a forgási sebesség meggyorsításá­ból származó megtakarítás egy részét negyedévenként bérként megkaphatják a dolgozók. A 10 éves jubileumát ünneplő „Ka­rinthy Frigyes” irodalmi színpad nagy sikerrel vendégszerepelt a SZOT központi székházában. Képün­kön: Varga Judit énekel

Next