Mérleg, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
IV/////////////////////////////////M ÁLLTÁK A NAGY ROHAMOT• • • A szocialista brigádok ma olyan fontos pillérei az állami kereskedelemnek, amelyek nélkül aligha birkóznának meg az egyre nehezebb feladatokkal, ők azok, akik elmélyítik tagjaikban a munkahelyhez való ragaszkodás, a szoros kötődés nemes gondolatát. Így a törzsgárda többsége is soraikban található. — Őszintén mondom, hogy a brigádok nélkül nehezen birkóztunk volna meg az év végi csúcsforgalommal — állapítja meg őszintén Pintér Károly, az Állami Áruház helyettes igazgatója Szombathelyen. — De a brigádok állták a rohamot. Nehéz most különbséget tenni a kollektívák között, azonban mégis úgy érzem, hogy a példamutatásban a méteráru osztályon szorgoskodó Kossuth szocialista brigádot emelhetem ki. Kondics László brigádvezető irányításával szinte ideédesgették az állandó vevőket. — Valóban így van — erősíti meg az előbb hallottakat Dugmanics Géza szb-titkár. — Ebben a kollektívában négy férfi és hét nő bizonyítja be nap mint nap, hogy helyén van a szívük. Különösen az írható a javukra, hogy tudnak bánni a vevőkkel. Nagyon sokan már név szerint keresik őket, megbíznak szakértelmükben, lelkiismeretességükben. Ez pedig olyan plusz a kereskedelemben, amely nélkül ma már nem lehet közmegelégedésre dolgozni. Éppen ezért, már sorolják is a brigádtagok nevét, akik megérdemlik a sajtó nyilvánosságát is. Ilyen többek között Horváth Sándorné, Németh Katalin, Siffer Gyula és a többiek. Még az mondható el a brigádok összefogásának a javára, hogy a munkaidő-csökkentést túlóra nélkül oldották meg. Az utánpótlás azonban gond itt is, mivel az anyagmozgatást a régi falak között nagyon nehéz modernizálni. Siffer Gyula Pintér Károly Kondics László Sorrend! Nemrégiben hírül adták, hogy a Rákóczi úti Palace Szállodát lebontásra ítélték. A tervek szerint a szálloda melletti, Rákóczi úti és Csokonai utcai házakat is lebontják és a felszabadult nagy területen egy modern, minden igényt kielégítő szálloda- és éttermi kombinátot építenek. Ezzel az illetékes szervek és főként a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatósága azt akarja elérni, hogy a sok tekintetben már elavult Palace Szálloda helyén olyan, több száz szobával rendelkező modern szállodaóriás épüljön, amely a mindinkább égetőbb budapesti szállodagondokat segítené. Ez idáig rendben is lenne. Új szállodákra szükség van, ez vitathatatlan. Az is biztos, hogy a Palace Szálloda ma már sok tekintetben elavult, és nem elégíti ki a külföldi vendégek igényeit. Ezen is kár lenne vitatkozni. A Palace Szálloda újjáépítése azonban, ha minden tervszerűen történik, ha az építővállalat a határidőket pontosan betartja, akkor is három évig tart. És lehet-e számítani a határidők pontos betartására? Szerintünk az eddigi tapasztalatok alapján nem. Tehát ez azt jelenti, hogy három, de inkább négy évre az amúgy is szűk pesti szállodaszobakapacitásból kiesik a Palace Szálloda jelenleg is üzemelő kb. 200 szobája. Ez pedig az idegenforgalom szempontjából nem mindegy. Szerintünk helyesebb lenne először az évek óta kihasználatlan, romos Dohány utcai Continental Szállodát lebontani, helyébe egy modern, több száz szobával rendelkező olcsóbb szállodát építeni, és csak ha ez elkészült, hozzákezdeni a ma még elég jól működő Palace lebontásához. Az illetékeseknek érdemes lenne ezen a sorrendi cserén elgondolkodniok! Zs. O. TV-FIGYELÜNK • MINDJÁRT A MEGÉRKEZÉSE UTÁN kamerák elé invitálták a tévé munkatársai Szurdi István belkereskedelmi minisztert, aki Bukarestből tért haza a KGST belkereskedelmi miniszteri tanácskozó testület VI. ülésszakáról. Szurdi István elmondotta, hogy a tanácskozás fő céljaként tárgyalták, miként növelhetnék a KGST államok közötti árucsereforgalmat, s ezen belül mily módon növelhetnék az áruválasztékot. A miniszterek foglalkoztak a kereskedelmi gépek és berendezések gyártásszakosításával, valamint a nemzetközi ágazati, műszaki-tudományos információrendszer létrehozásával. A tanácskozáson kötött megállapodás szerint minden belkereskedelmi minisztérium javaslattal fordul saját országában a termelést irányító minisztériumokhoz a jobb és sokoldalúbb termelés érdekében. Leszögezték: a tagországok lakosságának igényeit figyelembe véve több lehetőséget kell biztosítani a termékek cseréjére. A tanácskozáson kedvezőnek ítélték meg a belkereskedelmi tárcák egymás közötti árucsere-forgalmának eddigi eredményeit. Az elmúlt két év alatt például a KGof tagországok belkereskedelmi export-import forgalma negyven százalékkal növekedett. • KARÁCSONY ELŐTTI CSÚCSFORGALOM. Ebből igazán semmit sem láthattunk a képernyőn, nyilván abból a meggondolásból, érezze mindenki a maga bőrén, vásárló, eladó egyaránt. Csupán az egyik híradóban mutattak egy hangulatos életképet, mely minden kísérő szöveg nélkül csupán zenei aláfestéssel igyekezett idilli hangulatot teremteni. Pedig úgy véljük, jócskán lett volna mit kamera végre kapni a nagy ünnepi hajrában ... • NAGYMAMA VISZI A PAPÍRHULLADÉKOT és be akarja dobni a szemétbe. De az unokája lélekveszejtve még szerencsére jó időben utoléri és figyelmezteti: a papírhulladék nem szemét! Az unoka megszívlelendő intelmét nem szó szerint idéztem, de mindenesetre ez a lényege. Hetek óta láthatjuk ezt a hirdetést a tévében. A Hét elmúlt esztendei utolsó előtti számában azonban ennél sokkal többet tudhattunk meg a papírhulladék fontosságáról. Többek között például: évente 100 ezer tonna papírhulladék megmentése másfél millió forint megtakarítást jelent. Ezért nem mellékes, hogy minden esztendőben általában 60—70 000 tonna papír kerül szemétbe. 60—70 000 tonna papírhulladék ugyanis 50 000 tonna cellulózt tartalmaz. A cellulóz világpiaci ára pedig az utóbbi évek során 182-ről 412 dollárra emelkedett tonnánként. Az adás alkalmával, aki papírhulladék ügyben illetékes, csaknem mindenki hozzászólt ehhez a nemzetgazdaságilag oly fontos témához. Alig vártuk azonban, hogy a sok illetékes között végre szót kapjon a legilletékesebb, Balassa János, a MÉH tröszt vezérigazgatója, hiszen a papírhulladék megmentése nem csekély mértékben a MÉH feladata volna. A MÉH azonban nem bírja kapacitással. Balassa János nyilatkozatából ugyanis kiderült, hogy amíg a MÉH-nek például 1964-ben 230 begyűjtőhelye volt a fővárosban, ma már ezzel szemben csak 96 van. Az új lakótelepeken pedig egyáltalában nincs begyűjtőhely. Esztétikai megfontolásra való hivatkozással. Hiába hozza fel a MEH az NDK-beli és más külföldi példákat, ahol az új lakótelepeken korszerű, modern állandó és mozgó begyűjtő helyek működnek, nem tudják meggyőzni az illetékeseket. Az adásból kiderült: Papírhulladék ügyben nem elég vészharangokat kongatni, inkább a MÉH munkáját kellene jobban segíteni... (ágh) I Pirított kenyér vajjal... A kávéházat, amely tökéletesen megőrizte a klasszikus kávéház minden jellegét, amely patinás márványasztalaival, kényelmes székeivel, kitűnő feketéjével csak annyiban modernizálódott, hogy a kiszolgálás még tökéletesebb lett, a pincérek udvariassága szinte legendás, Pécsett találtuk meg. Neve immár majd egy évszázada: Nádor kávéház. Javasoljuk a budapesti vendéglátóipari szakiskoláknak, vigyék oda tanulmányútra a vendéglátás jövő szakembereit, a mai tanulókat. (Bár néhány vendéglátóipari vezetőnek sem ártana egy pécsi tanulmányúton részt venni.) Egy hétköznap délután tévedtem be a pécsi Nádor kávéházba, ahol békés feketézés és beszélgetés közben találtam egy csomó írót, újságírót, színész, jegyzeteit tanulmányozó egyetemi hallgatót, német és francia turistákat, sőt egy mongol diákot is. Az étteremről pedig külön tanulmányt kellene írni. Az asztalok terítése felveszi a versenyt a Duna Intercontinental luxuséttermeivel, a teríték mellé mindenütt odahelyezve — külföldi példára — kistányéron egy szelet pirítós kenyér, két kis szelet vajjal, amit a vendég, ha unatkozik, amíg a rendelt ételre vár, ingyen elfogyaszthat. Az ételek kitűnőek és bár a Nádor étterem első osztályú, árai alig lépik túl a másodosztályú éttermek árait. És csodák csodájára, az étterem és kávéház nem küzd anyagi gondokkal, hanem jól menő, rentábilis üzemnek számít. Talán üzletpolitikának sem rossz a vendégek megelégedését kivívni. A pécsi Nádor példája ezt bizonyítja. (zsadányi) Fogantyú nélkül... A napilapok a közelmúltban hírül adták: találkoztak, tanácskoztak a kereskedelem pszichológusai. E szaktudomány honi jelesei elmondták, mint nevelik az áruházak, boltok embereit önérzetes, mégis mindenkitől kifogásolhatatlan magatartásra. A lélek formálására tehát már gondoltak, gondolnak. Nem egy helyen viszont úgy tűnik, hogy egyeseket nem okítottak az etikára. Az általánosítás helyett konkrétum: A Bacsó Béla utcai Ifjúsági Bútorbolt eladója a lehető legudvariasabb. Segít a kiválasztott szekrénysort méricskélni. Végighallgatja a vevőt. Igazat ad, bólogat a panaszra, miért nem lehet az átlagos házgyári lakások szobáiba két akasztós variációban is kapni a 3 méter 60 centire tervezett Skála-sort. A vásárló vásárol. Fizet. Megtudja, a szállítás nem a Józsefvárosból , a rákospalotai raktárból történik. Majd. Holnap. Tehát tulajdonképpen „zsákba macskát” vett. A látott, kiválasztott darabokhoz hasonlót. Az elszállítás viszont már az új tulajdonos gondja. A nyájas kereskedő jótanácsa: bízza a fuvart a Bajcsy-Zsilinszky úti Boy-szolgálatra. Az ügyintéző ott is kedves. Teljesíti a kérést: másnap a megrendelőnek megfelelő időben küldik lakására a szekrénysort. S vállalja, hogy a boyok alaposan megnézik: nem hibás-e a Skála valamely darabja. Másnap a fuvar nem késik. A boyok át is adják a Skálát. Méghozzá erős, sértetlen, eredeti gyári csomagolásban. Az aggódó vevő töpreng, érdeklődik, miként nézték meg, hogy nem hibás-e a Skála, hiszen a csomag bontatlan. A fiúk szószólója őszintén válaszol: nekik arra nincs idejük, hogy Rákospalotán nyitogassanak. Ők csak átveszik a csomagokat, darabra, a számla alapján. A jó vagy nem jó a más gondja. A tulajdonos ottmarad az új bútorral, az összeállításra váró szekrénysorral. Külön dobozokban a „szerelvények”, lábak, csavarok. S minden szekrényelem hátán a figyelmeztető gyári pecsét: „Fogantyú nélkül!” A kedves vevő — kezében a szállítólevéllel — csodálkozik. A számlán a kinyomtatott szöveg, miszerint a forgalmazó vállalat embereinek kötelessége a variabútorokat összeszerelni. S másnap vaskereskedésből vaskereskedésbe rohan, végül talál fogantyút, majd otthon barátaival órákig emel, tol, szerel... A vásárló becsapottnak érzi magát. Okkal. Hiszen ő megbízott az eladóban, megbízott a szállítóban. Tudja, hiába reklamálna a bútorboltban, panaszolna a Boy-vállalat központjában. A pszichológián túl talán nem lenne fölösleges az etikáról is több szót ejteni. Már ott, ahol a bútort gyártják! (lászló) Fellendült az újítómozgalom! Gyakran hangoztatják, hogy a kereskedelemben úgyszólván nincs mód újítani. Pedig a tények alaposan rácáfolnak a téves hiedelemre. A püspökladányi ÁFÉSZ-ben is ilyen nézet uralkodott sokáig. Míg egyszer csak felhívással fordultak a dolgozókhoz, az újítási kedv fellendítése érdekében. A felhívást a dolgozók megszívlelték és 1974-ben hét újítást nyújtottak be. Ebből már öt javaslat elfogadására is került. A fagylaltkeverőgépek biztonságosabb üzemeltetését Püspökladányban már hűtőkompresszorral oldják meg. Ezzel — a kevesebb meghibásodás folytán — évente mintegy 26 ezer forintot takarít meg a szövetkezet. Aztán a többi újítás is lényeges megtakarítást eredményez. A legjobb újító Szabó Gábor és Szabó László, akik egy év alatt öt javaslatot nyújtottak be