Mérleg, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1983. január­­ra: 2 forint Megjelenik havonta A Központi Vezetőség ülése Mozgalmunk minden erejével ösztönözzük a gazdasági, kereskedelmi tevékenységet # A vásárlóerő és az árualapok kívánatos összhangja . Reális bérpolitika a dolgozók érdekében Szakszervezetünk központi vezetősége Tausz János elnökletével 1982. december 21-én ülést tartott. Megvitatta a kereskedelem 1982. évi eredményeit és a "szakma előtt álló feladatokat. Az ülésen részt vett dr. Csehák Judit, a SZOT titkára is. Az 1982. évi áruellátási gondok­ról, nehézségekről, valamint a belkereskedelem előtt álló felada­tokról dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi miniszter tartott tájékoz­tatót. Hangsúlyozta: 1982. nagyon nehéz év volt. Nehéz év volt azoknak, akik a belkereskedelem­ben dolgoztak, és nagyon nehéz év volt a külkereskedelemnek. Az egész országnak nehéz éve volt. Voltak olyan időszakok — egymás között szólva —, amikor nem so­kon múlott, hogy a fizetőképes­ség megőrzése sikerüljön. Nem véletlen, hogy évközben bizonyos területeken importstoppra kény­szerültünk. Ezért bizonyos terme­lési problémák, zavarok — mosó­por, fogkrém stb. — keletkeztek. Július—augusztus hónapban je­­­­lezték a vállalataink — nemcsak háztartási és vegyi cikkeknél —, hogy gondok vannak, mert bizo­nyos import nyersanyagokra, alap­anyagokra nem kapták meg az importengedélyt. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy amikor ezek a problémák — például a háztartási és vegyi cikkeknél — előálltak, kormány­zati döntés született, nem szabad még egyszer előfordulnia annak, hogy a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok ne legye­nek itt időben. Ezután amikor a vállalatok ilyen problémákat je­leztek, a külkereskedelem nagyon operatívan kiemelte a vonatkozó engedélykérelmeket és soron kívül intézkedett, a behozatalt meggyor­sította. Július—augusztusban még úgy tűnt, hogy több termékcso­portnál kerülünk hiányhelyzetbe, hogy ezt sikerült elkerülni, ez jó dolog. Azt is nagyon fontos dolog­nak tartom, hogy ilyen import és devizahelyzetben a belső áruellá­tás előnyben részesült. Ezzel összefüggésben 1982-ről azt mondanám, hogy sokkal több gonddal és évközi problémával és feszültséggel, itt-ott az áremelés­sel együttjáró időleges és lokális felvásárlással — mert ez is volt júliusban —, de végeredményben kielégítő áruellátást biztosítot­tunk. Hozzáteszem, hogy a felvá­sárlást sikerült hamar „lefog­nunk”, mert áruval mentünk utá­na. Ha keresték a cukrot, akkor ötször annyit vittünk oda. Évtize­dek alatt megtanultuk, hogy ilyen­kor nem elosztani kell, hanem több árut kell kínálni, mert csak ez teremt megnyugvást a belföl­di piacon. Ezzel a módszerrel vég­eredményben el lehetett azt ér­ni, hogy az áremeléssel kapcsola­tos felvásárlási láz szűk körre és időre korlátozódott. Az itt ülőknek el kell mondani: olyan karácsonyi kínálat van, amilyennel elégedettek lehetünk. Ez nem a belkereskedelem érde­me, önmagában. Azt szoktuk mondani, hogy a kormány ellátá­si felelőssége tükröződik ebben. Azért tegyük hozzá a magunk körében, hogy a belkereskedelem is megtette, amit egy ilyen hely­zetben lehetett. 1983-ban is erre a tenniakarásra van szükség, a za­vartalan áruellátás érdekében. A tervben az fogalmazódott meg az 1983-as áruellátást ille­tően — mint követelmény —, hogy meg kell őrizni a kiegyen­súlyozott áruellátást. Ebbe az is beletartozik, hogy el kell kerülni — még időlegesen is — az idei­hez hasonló termelési zavarokat. Meg kell őrizni és nemcsak glo­bálisan — a vásárlóerő és az áru­alapok összhangját. Van még egy mondat, amit én szintén fontos­nak tartok: lehetőleg jobban kell igazodni a fizetőképes kereslet­hez — jelentette ki a miniszter A színvonal tartása nem jelenti azt — mondta dr. Juhár Zoltán —, hogy csak olyan erőfeszítésekre lesz szükség, mint az előző év­ben. Javítani kívánjuk az élelmi­szer-kereskedelem és az iparcikk­kereskedelem kínálatát. Egyben javítani kell a kereskedelmi kí­nálat összképét is, még akkor is, ha egyes árucikkekben (elsősor­ban az importkorlátozások miatt) átmeneti hiányokra számíthatunk. A kínálatot jobban a hazai ipar­ra és mezőgazdaságra kell épí­teni. Dr. Juhár Zoltán egyebek kö­zött szólt még a vásárlási- és munkakörülmények javításának, a kereskedelmi dolgozók bérfej­lesztésének szükségességéről. A vállalati, szövetkezeti bérpo­litikát és bérgazdálkodást ille­tően­ aláhúzta a teljesítményel­vet. — Kérném a szakszervezetet, hogy — a gazdasági vezetéssel együtt — segítsék ezt érvényre juttatni. Differenciálni nem nép­szerű dolog, legalábbis azoknál nem, akiknek a terhére történik. 1983-ban a jövedelmezőség, a ter­melékenység alapján kell diffe­renciálnunk. A kormány és a SZOT közös nyilatkozata felhívta a figyelmet arra — kérem, segít­sék ezt —, hogy ne adják ki a vállalatok az év elején a bérfej­lesztési lehetőségeiket, amíg nem látják, hogy mi várható forga­lomban, nyereségben. Tehát meg­­gondoltabb bérfejlesztési politikát folytassanak. Felhívtuk a vállala­tok és szövetkezetek figyelmét ar­ra, hogy ebben a helyzetben te­gyenek többet a dolgozók érdeké­ben, felhasználva az erre a célra rendelkezésre álló eszközeiket, alapjaikat. Vannak területek, ahol nem használják fel azt a keveset sem, amivel rendelkeznek. Többet lehetne tenni a keres­kedelmi dolgozók megbecsülése érdekében is. Ez részben nem is kerül pénzbe, vagy csak nagyon kevésbe. Az a kérésem, hogy a dolgozók minden jogos igényét — ha meg van rá a reális lehető­ség — segítsük a gazdasági veze­tésnél érvényre juttatni. Tájékoztatója befejezéseként a miniszter az új üzemelési formák tapasztalatait és az idegenforga­lom lehetőségeit elemezte. Vas János, a KPVDSZ főtitká­ra beszámolójában kiemelte: a szakszervezeti mozgalom elfogad­ja az éves tervet és támogatja an­nak végrehajtását. Az alapszer­vezetek elsőrendű kötelessége, hogy mozgalmi eszközeikkel ösz­tönözzék a gazdasági, kereskedel­mi tevékenységet, segítsék elő az árubeszerzést, az árutermeltetést. Járuljanak hozzá a vállalkozási készség és képesség fokozásához. Szakszervezeti szerveink — mondta a főtitkár — mindezen feladatok végrehajtásához kap­csolják hozzá a mozgalmi tevé­kenységet, a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat, az újítót alkotó munka fellendítését. Vas János felhívta a figyelmet a gondok és nehézségek időben való jelzésének, a konkrét intéz­kedések kezdeményezésének fon­tosságára. Bizonyosak vagyunk abban, hogy jelzéseinkre az elmúlt évi­hez hasonló gyors reagálást és in­tézkedést kapunk — mondta. — Arra bíztatjuk a belkereskedelmi minisztériumot, hogy — az ellá­tásért való felelősség alapján, ha szükséges, forduljon a Kormány­hoz és kérjen intézkedést, mert az ellátási színvonal megőrzése — mint ismeretes — nem egy tárca ügye, hanem politikai kérdés, bi­zalmi kérdés, a nyugodt élet, a létbiztonsá­g egyik fontos feltétele. Tehát ehhez igazítsuk és tegyük rugalmasabbá a szakszervezeti kezdeményezéseket is. A munka­verseny vállalásokat, a brigád­­mozgalmat is vegyük igénybe a fontos cél elérése érdekében, de konkrétan ahhoz igazítva, amit éppen annál a vállalatnál, boltnál tenni kell. A továbbiakban az ötnapos munkahétről mondott el néhány gondolatot a főtitkár. Tavaly ilyenkor sokkal nehezebbnek lát­tuk az áttérést az ötnapos mun­kahétre, mint amilyen valójában lett, noha semmiképpen sem sze­retném tagadni a ma is fennálló nehézségeket. Tehát az áruellátás­ban — a fogyasztó szempontjából — nem okozott zökkenőket az át­állás. Ez dicséri az egész szak­mát, dolgozóink erőfeszítéseit. Ugyanakkor maradtak még meg­oldatlan problémák a kereskedel­mi dolgozók szempontjából. Ilyen például az, hogy egyműszakos bol­tokban roppant nagy a napi le­terhelés. Ez általában 11 órás munkanapot jelent és alig sike­rült azt megoldani, hogy a szom­bat, illetve a hétfő legyen a má­sodik szabadnap. Emiatt sokkal több szabadnap esik a hét többi napjára, mint ahogy ezzel számol­tunk. Nem igazodott hozzánk — és nem is fog — a bölcsődék, óvo­dák nyitvatartása. Tehát nekünk kell igazodni és megkeresni azo­kat a feltételeket — a munkabe­osztást, utazási lehetőséget stb. —, amelyekkel ez az ellentmondás áthidalható. Most, hogy a nyitva­tartási rendeletet módosítottuk, nagyobb a lehetősége a helyi ér­dekképviseletnek. Ez több munkát ad és semmiképpen sem lehet majd — alapszervi szinten — azt mondani, hogy a központi rendel­­kezések miatt, ilyen vagy olyan a helyzet. A vállalati szakszervezeti szervek és az igazgatók ajánlásá­ra a megyei tanácsi szerveknek — egyetértésben középszerveink­kel — van joguk a szükséges vál­toztatások elrendelésére. Úgy gondoljuk, ez rugalmasabb meg­oldásokra ad módot és egy fok­kal előbbre tudunk lépni. A főtitkár azután arról szólott, hogy a szakszervezet a dolgozók érdekében reális bérpolitikára ösztönöz. A bérpolitika — muta­tott rá — a mindennapi érdekvé­delmi munka középpontjába ke­rült, s a dolgozók közérzetének általános befolyásoló tényezőjévé vált. A szociálpolitika — érdekvédel­mi szempontból — az eddiginél is nagyobb jelentőséget kap — mondta Vas János —, úgy tűnik, hogy ágazatainkban a szociális ellátottság szintjét tartani lehet, ehhez a források rendelkezésre állnak. Megemlítem, hogy a szó­(Folytatás a 3. oldalon) A központi vezetőség egyhangúan megszavazza az 1983. évi tervcélok tá­mogatását Juhár Zoltán, belkereskedelmi mi­niszter Tausz János, a KPVOSZ elnöke ismerteti a megszövegezett határozatokat Vas János, szakszervezetünk fő­titkára

Next