Mérleg, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1983. januárra: 2 forint Megjelenik havonta A Központi Vezetőség ülése Mozgalmunk minden erejével ösztönözzük a gazdasági, kereskedelmi tevékenységet # A vásárlóerő és az árualapok kívánatos összhangja . Reális bérpolitika a dolgozók érdekében Szakszervezetünk központi vezetősége Tausz János elnökletével 1982. december 21-én ülést tartott. Megvitatta a kereskedelem 1982. évi eredményeit és a "szakma előtt álló feladatokat. Az ülésen részt vett dr. Csehák Judit, a SZOT titkára is. Az 1982. évi áruellátási gondokról, nehézségekről, valamint a belkereskedelem előtt álló feladatokról dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter tartott tájékoztatót. Hangsúlyozta: 1982. nagyon nehéz év volt. Nehéz év volt azoknak, akik a belkereskedelemben dolgoztak, és nagyon nehéz év volt a külkereskedelemnek. Az egész országnak nehéz éve volt. Voltak olyan időszakok — egymás között szólva —, amikor nem sokon múlott, hogy a fizetőképesség megőrzése sikerüljön. Nem véletlen, hogy évközben bizonyos területeken importstoppra kényszerültünk. Ezért bizonyos termelési problémák, zavarok — mosópor, fogkrém stb. — keletkeztek. Július—augusztus hónapban jelezték a vállalataink — nemcsak háztartási és vegyi cikkeknél —, hogy gondok vannak, mert bizonyos import nyersanyagokra, alapanyagokra nem kapták meg az importengedélyt. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy amikor ezek a problémák — például a háztartási és vegyi cikkeknél — előálltak, kormányzati döntés született, nem szabad még egyszer előfordulnia annak, hogy a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok ne legyenek itt időben. Ezután amikor a vállalatok ilyen problémákat jeleztek, a külkereskedelem nagyon operatívan kiemelte a vonatkozó engedélykérelmeket és soron kívül intézkedett, a behozatalt meggyorsította. Július—augusztusban még úgy tűnt, hogy több termékcsoportnál kerülünk hiányhelyzetbe, hogy ezt sikerült elkerülni, ez jó dolog. Azt is nagyon fontos dolognak tartom, hogy ilyen import és devizahelyzetben a belső áruellátás előnyben részesült. Ezzel összefüggésben 1982-ről azt mondanám, hogy sokkal több gonddal és évközi problémával és feszültséggel, itt-ott az áremeléssel együttjáró időleges és lokális felvásárlással — mert ez is volt júliusban —, de végeredményben kielégítő áruellátást biztosítottunk. Hozzáteszem, hogy a felvásárlást sikerült hamar „lefognunk”, mert áruval mentünk utána. Ha keresték a cukrot, akkor ötször annyit vittünk oda. Évtizedek alatt megtanultuk, hogy ilyenkor nem elosztani kell, hanem több árut kell kínálni, mert csak ez teremt megnyugvást a belföldi piacon. Ezzel a módszerrel végeredményben el lehetett azt érni, hogy az áremeléssel kapcsolatos felvásárlási láz szűk körre és időre korlátozódott. Az itt ülőknek el kell mondani: olyan karácsonyi kínálat van, amilyennel elégedettek lehetünk. Ez nem a belkereskedelem érdeme, önmagában. Azt szoktuk mondani, hogy a kormány ellátási felelőssége tükröződik ebben. Azért tegyük hozzá a magunk körében, hogy a belkereskedelem is megtette, amit egy ilyen helyzetben lehetett. 1983-ban is erre a tenniakarásra van szükség, a zavartalan áruellátás érdekében. A tervben az fogalmazódott meg az 1983-as áruellátást illetően — mint követelmény —, hogy meg kell őrizni a kiegyensúlyozott áruellátást. Ebbe az is beletartozik, hogy el kell kerülni — még időlegesen is — az ideihez hasonló termelési zavarokat. Meg kell őrizni és nemcsak globálisan — a vásárlóerő és az árualapok összhangját. Van még egy mondat, amit én szintén fontosnak tartok: lehetőleg jobban kell igazodni a fizetőképes kereslethez — jelentette ki a miniszter A színvonal tartása nem jelenti azt — mondta dr. Juhár Zoltán —, hogy csak olyan erőfeszítésekre lesz szükség, mint az előző évben. Javítani kívánjuk az élelmiszer-kereskedelem és az iparcikkkereskedelem kínálatát. Egyben javítani kell a kereskedelmi kínálat összképét is, még akkor is, ha egyes árucikkekben (elsősorban az importkorlátozások miatt) átmeneti hiányokra számíthatunk. A kínálatot jobban a hazai iparra és mezőgazdaságra kell építeni. Dr. Juhár Zoltán egyebek között szólt még a vásárlási- és munkakörülmények javításának, a kereskedelmi dolgozók bérfejlesztésének szükségességéről. A vállalati, szövetkezeti bérpolitikát és bérgazdálkodást illetően aláhúzta a teljesítményelvet. — Kérném a szakszervezetet, hogy — a gazdasági vezetéssel együtt — segítsék ezt érvényre juttatni. Differenciálni nem népszerű dolog, legalábbis azoknál nem, akiknek a terhére történik. 1983-ban a jövedelmezőség, a termelékenység alapján kell differenciálnunk. A kormány és a SZOT közös nyilatkozata felhívta a figyelmet arra — kérem, segítsék ezt —, hogy ne adják ki a vállalatok az év elején a bérfejlesztési lehetőségeiket, amíg nem látják, hogy mi várható forgalomban, nyereségben. Tehát meggondoltabb bérfejlesztési politikát folytassanak. Felhívtuk a vállalatok és szövetkezetek figyelmét arra, hogy ebben a helyzetben tegyenek többet a dolgozók érdekében, felhasználva az erre a célra rendelkezésre álló eszközeiket, alapjaikat. Vannak területek, ahol nem használják fel azt a keveset sem, amivel rendelkeznek. Többet lehetne tenni a kereskedelmi dolgozók megbecsülése érdekében is. Ez részben nem is kerül pénzbe, vagy csak nagyon kevésbe. Az a kérésem, hogy a dolgozók minden jogos igényét — ha meg van rá a reális lehetőség — segítsük a gazdasági vezetésnél érvényre juttatni. Tájékoztatója befejezéseként a miniszter az új üzemelési formák tapasztalatait és az idegenforgalom lehetőségeit elemezte. Vas János, a KPVDSZ főtitkára beszámolójában kiemelte: a szakszervezeti mozgalom elfogadja az éves tervet és támogatja annak végrehajtását. Az alapszervezetek elsőrendű kötelessége, hogy mozgalmi eszközeikkel ösztönözzék a gazdasági, kereskedelmi tevékenységet, segítsék elő az árubeszerzést, az árutermeltetést. Járuljanak hozzá a vállalkozási készség és képesség fokozásához. Szakszervezeti szerveink — mondta a főtitkár — mindezen feladatok végrehajtásához kapcsolják hozzá a mozgalmi tevékenységet, a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat, az újítót alkotó munka fellendítését. Vas János felhívta a figyelmet a gondok és nehézségek időben való jelzésének, a konkrét intézkedések kezdeményezésének fontosságára. Bizonyosak vagyunk abban, hogy jelzéseinkre az elmúlt évihez hasonló gyors reagálást és intézkedést kapunk — mondta. — Arra bíztatjuk a belkereskedelmi minisztériumot, hogy — az ellátásért való felelősség alapján, ha szükséges, forduljon a Kormányhoz és kérjen intézkedést, mert az ellátási színvonal megőrzése — mint ismeretes — nem egy tárca ügye, hanem politikai kérdés, bizalmi kérdés, a nyugodt élet, a létbiztonság egyik fontos feltétele. Tehát ehhez igazítsuk és tegyük rugalmasabbá a szakszervezeti kezdeményezéseket is. A munkaverseny vállalásokat, a brigádmozgalmat is vegyük igénybe a fontos cél elérése érdekében, de konkrétan ahhoz igazítva, amit éppen annál a vállalatnál, boltnál tenni kell. A továbbiakban az ötnapos munkahétről mondott el néhány gondolatot a főtitkár. Tavaly ilyenkor sokkal nehezebbnek láttuk az áttérést az ötnapos munkahétre, mint amilyen valójában lett, noha semmiképpen sem szeretném tagadni a ma is fennálló nehézségeket. Tehát az áruellátásban — a fogyasztó szempontjából — nem okozott zökkenőket az átállás. Ez dicséri az egész szakmát, dolgozóink erőfeszítéseit. Ugyanakkor maradtak még megoldatlan problémák a kereskedelmi dolgozók szempontjából. Ilyen például az, hogy egyműszakos boltokban roppant nagy a napi leterhelés. Ez általában 11 órás munkanapot jelent és alig sikerült azt megoldani, hogy a szombat, illetve a hétfő legyen a második szabadnap. Emiatt sokkal több szabadnap esik a hét többi napjára, mint ahogy ezzel számoltunk. Nem igazodott hozzánk — és nem is fog — a bölcsődék, óvodák nyitvatartása. Tehát nekünk kell igazodni és megkeresni azokat a feltételeket — a munkabeosztást, utazási lehetőséget stb. —, amelyekkel ez az ellentmondás áthidalható. Most, hogy a nyitvatartási rendeletet módosítottuk, nagyobb a lehetősége a helyi érdekképviseletnek. Ez több munkát ad és semmiképpen sem lehet majd — alapszervi szinten — azt mondani, hogy a központi rendelkezések miatt, ilyen vagy olyan a helyzet. A vállalati szakszervezeti szervek és az igazgatók ajánlására a megyei tanácsi szerveknek — egyetértésben középszerveinkkel — van joguk a szükséges változtatások elrendelésére. Úgy gondoljuk, ez rugalmasabb megoldásokra ad módot és egy fokkal előbbre tudunk lépni. A főtitkár azután arról szólott, hogy a szakszervezet a dolgozók érdekében reális bérpolitikára ösztönöz. A bérpolitika — mutatott rá — a mindennapi érdekvédelmi munka középpontjába került, s a dolgozók közérzetének általános befolyásoló tényezőjévé vált. A szociálpolitika — érdekvédelmi szempontból — az eddiginél is nagyobb jelentőséget kap — mondta Vas János —, úgy tűnik, hogy ágazatainkban a szociális ellátottság szintjét tartani lehet, ehhez a források rendelkezésre állnak. Megemlítem, hogy a szó(Folytatás a 3. oldalon) A központi vezetőség egyhangúan megszavazza az 1983. évi tervcélok támogatását Juhár Zoltán, belkereskedelmi miniszter Tausz János, a KPVOSZ elnöke ismerteti a megszövegezett határozatokat Vas János, szakszervezetünk főtitkára