Mérleg, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

---------------------------------------------------------------------­Gerebenics Imre (1926—1983) Az óbudai temetőben nagy részvét mellett búcsúztatták Ge­rebenics Imrét, az Állami Biz­tosító elhunyt vezérigazgatóját. A gyulai születésű, sokgyer­mekes parasztcsaládból származó, ösztönös elkötelezettséggel a marxizmus felé forduló pártmun­kás, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező vezető életútját Ma­­darasi Attila államtitkár méltat­ta búcsúszavaiban. Gerebenics Imre 1949-ig szülő­városában gyári munkásként dol­gozott, majd a felszabadulás utáni évek kibontakozó társadal­mi életében a párt javaslatára került a pénzügyigazgatás terü­letére. A munka mellett folyto­nosan, kitartóan tanult: a Gazda­sági és Műszaki Akadémia, majd a pártiskola elvégzése után a Közgazdasági Egyetemen is dip­lomát szerzett. A pénzügyi apparátusban 25 évet töltött el különböző fontos beosztásokban. 1974-ben a­­Pénz­ügyminisztérium főosztályvezető­je volt — a tehetséges, szorgal­mas, jól felkészült vezetőt ekkor nevezték ki az Állami Biztosító vezérigazgatójává. Nagy ambí­cióval és lelkesedéssel látott a rá váró feladatok megoldásá­hoz. Ma már elmondhatjuk, hogy Gerebenics Imre közel egy évtizedes tevékenysége az intézet élén az Állami­­Biztosító talán legeredményesebb időszaka volt. Jelentős változások történtek a vállalatok és a lakosság vagyon- és személybiztosításának moder­nizálásában. Eredményes tevékenységét több más kitüntetés mellett két ízben ismerték el a Munka Érdemrend arany fokozatával. Gerebenics Imre gazdasági munkája mellett igazi közéleti ember, meggyőződéses kommu­nista volt. 18 éves kora óta tag­ja a pártnak. Aktív szerepet ját­szott a Pénzügyminisztérium köz­életében: vezető tisztségeket töl­tött be a pártban, évekig a pártbizottság tagja, majd alap­szervezeti párttitkárként formál­ta a helyi politikát, nevelte mun­katársait. Január 3-án a Pénzügyminisz­térium, az Állami Biztosító párt és társadalmi vezetése, vala­mennyi pénzügyi dolgozó nevé­ben Madarasi Attila megrendül­ten búcsúzott az elvtárstól, a munkatárstól, a baráttól, egy olyan tehetséges embertől, ki­nek korai halála gazdag életpá­lyájának immár végérvényesen véget vetett. A titkárság megállapította A döntőbizottságok megfelelően látják el kijelölt feladatukat Szakszervezetünk titkársága 1983. december 19-i ülésén meg­tárgyalta a vállalati munkaügyi döntőbizottságok működésének tapasztalatait 57 belkereskedelmi vállalat és szövetkezet, valamint a külkereskedelmi és pénzinté­zeti titkárság által előterjesztett információk alapján. A titkárság, többek között megállapította, hogy a vizsgált döntőbizottságok nagy igyeke­zettel, megfelelő szakképzettség­gel, felelősségük tudatában lát­ják el a dolgozók és a munkál­tatók között felmerült, munkavi­szonyból eredő jogviták elbírá­lását. A működésükhöz szükséges technikai feltételeket a munkál­tatók — egyes kivételes esetektől eltekintve — biztosítják. A döntőbizottságok munkájá­val kapcsolatban felmerültek jo­gos panaszok és megalapozott kritikák. Ezek közül kiemeljük például, hogy változó a döntőbi­zottságok tisztségviselőinek leter­heltsége, előfordul, hogy évi 1­2 ügyet tárgyalnak és az is, hogy az ügyek magas száma akadá­lyozza az érdemi munkát. Sú­lyosabb a helyzet ott, ahol a ta­gok száma a választás óta, fluk­tuáció vagy leköszönés miatt csökkent és a pótlás nem történt meg. Rendkívül sok helyről felme­­■e­rült jogos észrevétel, hogy a munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselőinek sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülése nem megfelelő. Munkájuk mind a vál­lalat, mind a dolgozó kollektíva szempontjából fontos, nagy kö­rültekintést, sok szakmai ismere­tet és megfelelő emberi maga­tartást igényel. A választások al­kalmával a dolgozók által meg­becsült és elismert munkatársak lettek a döntőbizottságok­­ tiszt­ségviselői, munkájukat azonban nem mindenhol értékelik. A titkárság megállapította: A jelenlegi tapasztalatok megegyez­nek a korábbi, — a Budapesti Bizottság alapszerveinél végzett — felmérés tanulságaival, ezért az elnökség 1982/4. számú hatá­rozatában foglaltak megvalósítá­sát a továbbiakban is szorgal­mazni kell. Kiemelt figyelmet igényel azonban a munkaügyi döntőbizottságok munkafeltételei­nek biztosítása, a tisztségviselők oktatása, erkölcsi és anyagi meg­becsülése. Fontos a munkaügyi döntőbi­zottságok rendszeres beszámol­tatása. Indokolt, hogy a jogse­gélyszolgálat a dolgozókat — szükség szerint — a munkaügyi vita mindkét fórumán képviselje. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a döntőbizottsági munkáról, az egyes érdekes és tipikus ese­tekről a közeljövőben cikksorozat keretében számolunk be lapunk hasábjain. Vetélkedünk? Több fordulós irodalmi vetélkedőt néz a fél ország, köztük én is. A versenyzés sportszerű, konfliktusmentes hangulatát hir­telen valamelyik vidéki csapat közbeszólása zavarja meg. A jogos és egyben szenvedélyes reklamáció a zsűrinek egy bizony­talanul meghozott döntése miatt hangzik el, mely úgy tűnik, zavarba hozza az egyébként kitűnő, talpraesett és jól felkészült műsorvezetőt is. Azt hiszem, ennek köszönhető reagálásának módja és hangvétele: „Ha a zsűri nem jó, le lehet váltani, de addig a döntése megváltoztathatatlan!” — mondja végül eré­lyesen. A képernyőn onnan megszeppent zsűritagok láthatók. Döb­benten merednek maguk elé, — gondolom — a képernyőn in­nen a nézők szintúgy. Mert igaz, ami igaz, demokrácia van, na de ennyire?! D. M. J. Eredményes pályázat A korszerűbb áruszállításért A szakszervezeti munka középpontjában az érdekvédelemmel együtt a gazdasági munkát segítő tevékenység áll. Megteremteni a juttatás alapjait, ez a fő cél és ehhez minden eszközt meg kell ragadni. A KPVDSZ Budapesti Bizottság munkájában, ha áttételesebben is, de ugyanúgy cél a gazdasági munka segítése, mint az alapszervezetek­nél. Ennek érdekében a bizottság igyekszik megragadni minden lehe­tőséget, hogy segítse az alapszervezeti munkát, javaslatokat adjon, terjessze a jó módszereket, azokat, amelyek a vállalatok munkájának eredményességét elősegíthetik. Ilyen gondolatok vezérelték a budapesti bizottságot akkor, ami­kor a Fővárosi Szállítási Tanács­csal közösen pályázatot hirdetett a korszerűbb áruszállítási módo­zatok kialakítására. A pályázati felhívás több témakört jelölt meg azért, hogy a pályázóknak lehe­tőségük legyen minél átfogóbb anyagok kidolgozására. A pályá­zati felhívást nemcsak kereske­delmi, szállítási vállalatoknak, hanem több felsőfokú intézmény­nek is megküldték azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsenek a diploma előtt álló fiataloknak is arra, hogy elképzeléseiket kidol­gozhassák. A felhívásra sok pályamunka érkezett. A pályamunkákat bi­zottság értékelte, figyelembe vé­ve a javaslatok gyakorlati meg­valósításának lehetőségeit is. A pályamunkák többsége szé­leskörűen, összefüggéseiben dol­gozta fel az egyes árucikkek szál­lítási láncát, de nem egy javas­lat foglalkozott ezen felül a kü­lönböző szállító vállalatok érde­keltségi rendszerének összehan­golásával is. A bíráló bizottság egy első dí­jat, több II. és III. díjat és két különdíjat adott ki. 1. díjat kapott pályamunkában a bútoripar nem megfelelő rak­tárhelyzetéből kiindulva, „rak­tárpótló” megoldásként össze­csukható bútorszállító és tároló konténerrel történő szállításra tesznek javaslatot. Ezzel a spe­ciális konténerrel lehetővé válna a teljes bútorértékesítési folya­mat — gyártól a fogyasztóig — gépesítése. A 11. díjat nyert pályamunkák között szintén találkozunk hasz­nos javaslatokkal, így például ér­dekes megoldásnak ígérkezik a háttérraktár alkalmazásával fog­lalkozó pályamunka, mely a nagyvárosok beruházásainak áru­ellátását biztosítaná. A városköz­pontok áruellátásának egy részét éjszakai raktárfeltöltéssel bizto­sítanák. A pályamunkák foglalkoztak a közismerten­ „éjjel-nappali” Cse­mege Áruház árufogadásának raktározási, áruátvételi és feltöl­tési mechanizmusának korszerű­sítésével. Érdekes megoldást dolgozott fel az egyik III. díjat nyert pá­lyamunka, mely új árukiszállítási rendet javasol úgynevezett reg­ressziós matematikai modell al­kalmazása útján. Praktikus a szintén III. díjat nyert téglaszállítás technológiá­jának hatékonyságát növelő KS— 2 tégla megfogó alkalmazására tett javaslat. A különdíjat kapott munkák­ban javaslattal találkozhatunk: a kereskedelmi vállalatok szállítás­szervezési munkáinak korszerűsí­tésére, a városi áruszállítás, áru­terítés javítására. Úgy ítéljük meg, hogy a pályá­zati felhívás sikeres volt, mert a gyakorlatban is jól alkalmazható, újszerű, viszonylag nem költsé­ges megoldási módokra, ezek al­kalmazására kaptunk javaslato­kat. A pályamunkákat bevezetésre hasznosításra javasoljuk. Tóth Ferencné 3 A társadalmi viták tapasztalatainak összegezésével A szocialista munkaversenyről A Szocialista Brigádvezetők VI. Országos Tanácskozásának állásfog­lalásában fogalmazódott meg, hogy a munkaversenyt, a brigádmoz­galmat, a megváltozott feltételekhez kell igazítani és időszerű a mun­kaversenyről szóló 1038/1977. (X. 4.) MT—SZOT—KISZ KB együttes határozat módosítása. Az új határozat-tervezetet a sajtóban széles­körű társadalmi vitára bocsátották. Alapszervezeteink és középszer­veink kezdeményezők voltak a vállalatoknál, szövetkezeteknél ezek megrendezésében, a határozat­tervezetet a szocialista brigádvezetők­kel, munkahelyi vezetőkkel vitatták meg. A konzultációkon számos észrevétel, kérdés és javaslat merült fel, a munkaverseny irányításá­val, szervezésével, értékelésével, erkölcsi­ és anyagi elismerésével kapcsolatosan. A társadalmi viták tapasztala­tainak összegezésével került ki­dolgozásra és elfogadásra a Mi­nisztertanács, a SZOT és a KISZ Központi Bizottság Intézőbizott­ságának 1054/1983. (XII. 20.) szá­mú együttes határozata a szo­cialista munkaversenyről. Nagyobb önállóságot biztosít a határozat a munkahelyi kollek­tíváknak és vezetőknek a verseny szervezeti, működési és érdekelt­ségi rendszerének helyi kialakí­tásában. Kétoldalú kötelezettségvállalás A gazdasági vezetők munkakö­ri kötelessége, munkájuk értéke­lésének egyik szempontja, a munkaverseny szervezési, műkö­dési és érdekeltségi feltételeinek biztosítása. A munkahelyi feladatok alap­ján a közvetlen munkahelyi ve­zetőnek kell megjelölni a kez­deményezési lehetőségeket. En­nek alapján a dolgozók egyéni­leg vagy kollektívan vállalhat­ják a többlet-teljesítmény eléré­sét. A vállalások minősítését és el­fogadását követően a munkahelyi vezetőknek gondoskodniuk kell a teljesítés feltételeiről, értékelé­sükről. A verseny vállalati, munkahe­lyi kategória. A munkaverseny gazdasági célja: a vállalati ter­vek teljesítésének elősegítése, a termékek, szolgáltatások minősé­gének javítása és a belső tarta­lékok feltárása. A határozat: keret­­jogszabály A keret-jogszabály jelleg azt jelenti, hogy a határozatban elő­írt vállalati szintű kitüntetések mellett más, az adott vállalat, szövetkezet sajátosságainak megfelelő, a munkahelyi demok­rácia megfelelő fórumai által el­fogadott versenyformák is alkal­mazhatók. Lehetőség van tehát arra, hogy az eddigi tapasztala­tok alapján jól bevált, a válla­lati feladatok teljesítését segítő versenyformákat a jövőben is al­kalmazzák. Az egyes vállalati szintű elis­merésekkel, kitüntetésekkel járó pénzjutalom mértékét a határo­zat nem írja elő, azok forrásá­ról rendelkezik. Az adott válla­lat, szövetkezet kollektív szerző­désében kell rögzíteni a munka­verseny erkölcsi­ és anyagi elis­merésének szabályait, figyelem­mel arra, hogy — egyéni kitüntetésekkel (pl. Kiváló Dolgozó, Szakma Ifjú Mestere) adott pénzjutalom nem érheti el az ágazati „Kiváló Munkáért" ki­tüntetéssel járó 3000 Ft-os jutalom összegét, — kollektívák, brigádok kitüntetése esetén pedig a Szakma (ágazat) Kiváló Brigádja kitüntetéssel já­ró 3000 Ft/fő jutalom összegét. Kimondja a határozat, hogy a ju­talom összege egy főre számítva 500 Ft-nál kevesebb nem lehet. Az egyes brigád-elismerések és kitüntetések elnyeréséhez szüksé­ges „várakozási idő” megszűnik. A versenyben tovább erősödik a munkahelyi demokrácia fóru­mainak szerepe. A fórumoknak döntő szerepet kell biztosítani: a versenyfeladatok meghatározá­sában, a vállalatnál, szövetkeze­teknél alkalmazott versenyfor­mák kialakításában, a kitünteté­sek alapításában, a teljesítmé­nyek értékelésében, az elismeré­sek, jutalmak odaítélésében. A kommunista műszakok szer­vezéséről, megtartásáról, az eze­kért járó munkabér felhasználá­sáról is a munkahelyi demokrá­cia illetékes fóruma (szocialista brigádvezetők tanácskozása) ha­tározzon. A vállalaton belüli munkaverseny ered­ményeinek értékelése A vállalati, szövetkezeti dol­gozók és kollektívák versenyvál­lalásainak értékelésénél, a ki­tüntetések odaítélésénél, anyagi elismerésénél az 1038/1977. (X. 4.) sz. MT—SZOT—KISZ KB. együt­tes határozata szerint kell eljárni. A szocialista brigádok elisme­rése bronz-, ezüst- és aranyfoko­zatú brigádéremmel és az ezek­kel járó 400,— 600,— 800,— Ft fő jutalommal történhet A Vállalat Kiváló Brigádja és a Vállalat Kiváló Ifjúsági Bri­gádja kitüntetés adományozása esetén egy főre számítva 1500,— Ft, illetőleg 1000,— Ft ju­talom jár. A verseny 1984. évi eredmé­nyei alapján szocialista brigád cím, brigádérem és oklevél ado­mányozható. Az oklevélen kell feltüntetni, hogy a munkahelyi demokrácia illetékes fórumának döntése szerint a brigád milyen fokozatot ért el. Az érmek és ok­levelek megfelelő időben besze­rezhetők lesznek. Csizmadia Imréné

Next