Mérleg, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1985. január­­ Ára: 2,50 forint Megjelenik havonta Szakszervezeti munka — változó körülmények között Irta: Vas János, a KPVDSZ főtitkára A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­nek egésze, valamint az új vállalati törvény, új lehetőségeket és tartalmi változásokat ered­ményez az alapszervezeti szakszervezeti tevékeny­ségben is. Immár eléggé ismertek a népgazdasági terv követelményei és feladatai. Elfogadtuk és ak­tívan segítjük, hogy vállalati szinten megvalósulja­nak mindazok a programok, amelyek összefüggnek az országos célkitűzésekkel. Amikor a KPVDSZ is egyetértett az 1985. évi népgazdasági terv fő irány­vonalával — nevezetesen azzal a prioritással, hogy megállítjuk a beruházások csökkenését, növeljük a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, valamint azzal, hogy megállítjuk a reálbérek csökkenését és igyekszünk megtartani a szociálpolitika elért szint­jeit —, akkor előttünk áll e célok megvalósításának, gyakorlati tennivalóinak sora. Mert mindenkinek el kell ismerni, hogy a célok kitűzése és annak gya­korlattá váltása között még óriási erőfeszítésre, ren­geteg munkára, az ellentmondások feloldására, ha­tékony gazdasági tevékenységre van szükség. Az alapszervezeti munka nagyobb jelentőségére már több ízben, így központi vezetőségi ülésünkön is utaltunk. Szakszervezeti bizottságaink, bizalmi testületeink, egyre inkább érzik azt a felelősséget, amelyet a helyi döntések, a helyi kezdeményezések, a helyi érdekképviselet jelent és amilyen hatást ez a tagokra gyakorol. A szakszervezeti tevékenység mindkét fő iránya új ta'■telni 'kal fazt'a is lik, i­letve ez a tartalmi gazdagság valósággá kell, Uug* váljon a felismert, tudatos szakszervezeti tevékeny­ség révén. M­iről is van szó? Arról, hogy az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben, a vendéglátás­ban, a külkereskedelemben, valamint a pénz­intézeteknél, jól értelmezzük és magyarázzuk a ten­nivalókat, a feladatokat. Mindez tartalmasabb tö­megtevékenységet is igényel. Nem csupán a figyel­met kell erre irányítani, hanem nagyon tudatosan a tevékenységek tartalmát kell javítani. Nem csu­pán a forgalom növeléséről van szó, hanem a forgalom menetében meglevő rezsiköltségek csök­kentését, a létszámokkal való jobb gazdálkodást, a felesleges munkafázisok kiiktatását, a jobb üzlet­­politikai tevékenységet, a piachoz való rugalmasabb és ésszerűbb igazodást, a belső szükségletek és ke­resletek jobb kielégítését, összességében az ellátási színvonal javításának­ ezernyi dolgát ügyesebben, okosabban, rugalmasabban, a tényleges célt elérő módon kell a szakszervezeti munkával, versennyel, szocialista brigádmozgalommal, újítással és a min­dennapi tevékenységgel segíteni. A szakszervezeti munka érdekképviseleti tevé­kenysége is új tartalmat kap, miután vállalati szin­ten dől el — még inkább, mint eddig — a jövede­lemelosztással, a szociálpolitikával, a gazdálkodás­ba való beleszólással kapcsolatos kérdések egész sora. A tagság munkavállalói érdekeinek képviselete akkor válhat tartalmasabbá és rétegenként is ered­ményesebbé, ha a szakszervezeti bizotts­ág és a bi­zalmiak alaposabban és jobban ismerik a szabályo­zás adta lehetőségeket és azokat az eredményt nö­velő tényezőket, amely a gazdasági hatékonyságot emeli. Nem lehet elég tehát a tavalyi év ismeret­szintje, nem lehet elég a régi információ, nem lehet elég a régi teljesítmény, sem­­a kereskedelem, sem a szakszervezeti munka tekintetében. A januári hónap minden bizonnyal a vállalati gazdálkodást befolyásoló számolások időszaka lesz, amelyben részt kell vennie a vállalati szakszervezeti szervek­nek is, hogy a többoldalú mérlegelés, a legeredmé­nyesebb döntéseket tegye lehetővé, mind a gazda­sági vezetés, mind a munkahelyi demokrácia fóru­mára tartozó és abban résztvevő bizalmiak számára. A vállalati gazdálkodás szabályainak és lehetősé­geinek ismerete ki kell, hogy egészüljön a dolgo­zók közvetlen érdekeinek rétegekre bontott, pontos ismeretével, hogy a kettő egybevetéséből következ­zen a szakszervezeti képviseleti álláspont, amely befolyásolja a vállalati döntéseket és amely szak­­szervezeti érdekképviseleti állásból biztosítja a dol­gozói érdekek összehangolt érvényesítését. Az érdekképviselet tartalma jelentősen változik, hiszen a gazdálkodás lehetővé teszi a kereskedelmi vállalatok pénzügyi belső érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztését, lehetővé teszi a keresetnöveke­dés meghatározását, mértékének változtatását, lehe­tővé teszi a kereseti arányok javítására irányuló elképzelések kidolgozását, folyamatos érdekegyez­tető tevékenységet a vállalatok gazdasági vezetése és a szakszervezeti szervek között. Az érdekegyez­tetés során az üzemi demokrácia fórumait fel kell használni a kollektív szerződések módosítására. Ebben a folyamatban összhangba kell hozni a leg­különbözőbb érdekek megfelelő érvényesítését azokkal az összefüggésekkel, hogy nagyobb össze­geket elosztani, az egyéni kereseteket növelni csak abban az esetben lehet, ha létrejönnek azok a gaz­dasági eredmények, amelyek kellő fedezetet bizto­sítanak a személyi jövedelmek növelésére. A vállalati bérpolitikában új elemekre is fi­gyelni kell, mint például arra a lehetőségre, hogy a vállalati sajátosságoknak megfelelően emeljük ki azokat a munkaköröket, ahol feltétle­nül nagyobb arányú béremelést kell eszközölni a vállalati átlagosnál. Új dolog, hogy az áremelés részleges kompenzálására mindenkinek 50 forint béremelést biztosítani kell. Ezután következhet a teljesítmény szerinti differenciálás, illetve ösztön­zés. Az új rendszer azt igényli, hogy új belső ér­dekeltségi rendszert dolgozzunk ki, azaz a prémiu­moknak, a jutalékoknak bizonyos módosítását vé­gezzük el. A­z átlagostól eltérő munkarendben dol­gozó­­és túlterhelt kereskedelmi alkalmazottakra is külön­ gondoljunk mind az alapbérek, mind a moz­góbérek tekintetében egyaránt. Jús helyzetet te­remt a rendelkezés azzal, hogy például a kereske­delemben ismert pótlékok csak a pótlékok mini­mumát jelölik, attól eltérően szabad is, lehet is, kell is olyan érdekképviseleti munkát kifejteni. ..v. a.­ .időtt eset.­..ti­gy.-bb pótlé­k­o­zódjanak meg a kollektív szerződésekben, amelyek jobban kifejezik a munkavégzéssel arányos anyagi érdekeltséget. Különösen fontos, hogy a nyitvatar­tási rendelkezésben meghatározottakon túl, illetve a 42 és fél órán meghatározotton túli pótlékokat feltétlenül emeljük, hassunk oda, hogy azokat fi­zessék is ki. A helyzet újdonságához tartozik az is, hogy a kereskedelmi vállalatok nyitvatartási rendjé­nek rendszabályozása a vállalatnak biztosítja azt a döntési jogosultságot, hogy a jelenlegi nyit­vatartási idő hogyan módosuljon, illetve hogyan rendezzék át azt. A­ KPVDSZ álláspontja az, hogy nem „általában” a munkaidőt kell meghosz­­szabbítani a nyitvatartási idő rendezésével, hanem a jelenlegi időtartamot kell célszerűbben a vásár­lási körülmények javításának szolgálatába állítani. A KPVDSZ álláspontja szerint a pótlékokat már csak azért is szükséges megemelni — és ez válla­lati szakszervezeti felelősség —, mert mintegy 10 évvel ezelőtt állapítottuk meg azokat, és azoknak az inflálódás következtében temészetes érték­­vesztésük is van, másfelől ezek a pótlékok, különö­sen az idényjellegű pótlékok, nincsenek arányban a végzett többletmunkával. A törvényesség megtartása annyiban jelenthet tartalmilag újat, hogy a verseny, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás a gazdálkodó vezető­ket számos új dologra, kezdeményezésre készteti, ami helyes. Ugyanakkor be kell tartani a munka­időre, a szabadságra, az ötnapos munkahétre vonat­kozó törvényeket. Vagyis gyakorlatilag nem éven­ként, hanem havonkénti kell ellenőrizni a különbö­ző munkaterületeken a napi munkaidő, a heti mun­kaidő, a heti szabadnap és a túlórák alakulásának kérdését. Olyan munkaszervezést kell követelni a gazdasági vezetőktől, amely biztosítja a törvényes szabadság időben és teljes mértékben való kivéte­lének lehetőségét is. A tagság — joggal — elsősorban vállalati szin­ten végzett tevékenysége alapján ítéli meg magát a szakszervezetet, így természetesen a KPVDSZ-t is. S a KPVDSZ-t nem csupán a köz­ponti vezetőség és az elnökség jelenti, hanem ott a helyszínen a bizalmi, a szakszervezeti bizottság, illetve a bizalmi testület, a ,,szakszervezet”(!) A közvetlen döntésekért a jogkör és a hatáskör őket illeti, az ő kezükben van. A vállalatirányítás új for­mái a jogkör és a hatáskör gyakorlására újfajta módozatokat nyújtanak, sőt a szakszervezetnek — kiváltképp a szakszervezeti bizottságnak — az új irányítási formák létrehozásában és működtetésében is nagy szerepe lesz. Az új helyzet tehát újfajta és szélesebb lehető­ségeket nyújt. A tagságnak a döntésekben való részvételére több lehetősége lesz, a­­részvételét job­ban megkívánja a szükség. Mindezeket a biztató feltételeket fel kell használná a szakszervezeti bizott­ságoknak, a bizalmi testületeknek, az egész tag­ságnak, hogy realizáljuk azokat a célokat, amelye­ket az 1985. évi terv már kifejezésre juttatott, de amelynek valóra váltásához a szakszervezeti tevé­kenység nélkülözhetetlen. Tenisz János, a KPVDSZ elnöke, Ligeti László, a SZOT alelnöke és Vas János főtitkár megkoszorúzzák a mártírok emléktábláját Ünnepi 2. .. ülés Felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére S­zakszervezetünk központi vezetősége január 22-én a Jókai utcai székház színháztermében ülést tartott. Megvitatta az 1985. esztendő gazdasági és társadalmi célki­tűzéseivel kapcsolatos szak­­szervezeti feladatokat. Az elő­adó Vas János főtitkár volt. A központi vezetőségi ülés második napirendi eseménye­ként került sor a hazánk fel­­szabadulásának 40. évforduló­ja tiszteletére rendezett ünnep­ségre. Emlékbeszédet mondott Li­geti László, a SZOT alelnöke a KPVDSZ központi vezetősé­gének tagja. A megemlékezés után Vas János, szakszervezetünk főtit­kára 131 szakszervezeti tagnak adta át a jubileumi emlékla­pot és fejezte ki köszönetét és elismerését a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók érdekében a hosszú évtizedek alatt kifejtett ki­emelkedő munkásságukért. Ligeti László, szakszervezetünk köz­ponti vezetőségének tagja, a SZOT alelnöke emlékbeszédet mond Vas János, a KPVDSZ főtitkára átadja a 40. évforduló „Emléklapját” Bárdi Miklósnak, szakszervezetünk veterán tagjának A 40. évfordulót ünneplő szakszervezeti vezetők és tagok egy csoportja

Next