Mérleg, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1985. január Ára: 2,50 forint Megjelenik havonta Szakszervezeti munka — változó körülmények között Irta: Vas János, a KPVDSZ főtitkára A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének egésze, valamint az új vállalati törvény, új lehetőségeket és tartalmi változásokat eredményez az alapszervezeti szakszervezeti tevékenységben is. Immár eléggé ismertek a népgazdasági terv követelményei és feladatai. Elfogadtuk és aktívan segítjük, hogy vállalati szinten megvalósuljanak mindazok a programok, amelyek összefüggnek az országos célkitűzésekkel. Amikor a KPVDSZ is egyetértett az 1985. évi népgazdasági terv fő irányvonalával — nevezetesen azzal a prioritással, hogy megállítjuk a beruházások csökkenését, növeljük a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, valamint azzal, hogy megállítjuk a reálbérek csökkenését és igyekszünk megtartani a szociálpolitika elért szintjeit —, akkor előttünk áll e célok megvalósításának, gyakorlati tennivalóinak sora. Mert mindenkinek el kell ismerni, hogy a célok kitűzése és annak gyakorlattá váltása között még óriási erőfeszítésre, rengeteg munkára, az ellentmondások feloldására, hatékony gazdasági tevékenységre van szükség. Az alapszervezeti munka nagyobb jelentőségére már több ízben, így központi vezetőségi ülésünkön is utaltunk. Szakszervezeti bizottságaink, bizalmi testületeink, egyre inkább érzik azt a felelősséget, amelyet a helyi döntések, a helyi kezdeményezések, a helyi érdekképviselet jelent és amilyen hatást ez a tagokra gyakorol. A szakszervezeti tevékenység mindkét fő iránya új ta'■telni 'kal fazt'a is lik, iletve ez a tartalmi gazdagság valósággá kell, Uug* váljon a felismert, tudatos szakszervezeti tevékenység révén. Miről is van szó? Arról, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelemben, a vendéglátásban, a külkereskedelemben, valamint a pénzintézeteknél, jól értelmezzük és magyarázzuk a tennivalókat, a feladatokat. Mindez tartalmasabb tömegtevékenységet is igényel. Nem csupán a figyelmet kell erre irányítani, hanem nagyon tudatosan a tevékenységek tartalmát kell javítani. Nem csupán a forgalom növeléséről van szó, hanem a forgalom menetében meglevő rezsiköltségek csökkentését, a létszámokkal való jobb gazdálkodást, a felesleges munkafázisok kiiktatását, a jobb üzletpolitikai tevékenységet, a piachoz való rugalmasabb és ésszerűbb igazodást, a belső szükségletek és keresletek jobb kielégítését, összességében az ellátási színvonal javításának ezernyi dolgát ügyesebben, okosabban, rugalmasabban, a tényleges célt elérő módon kell a szakszervezeti munkával, versennyel, szocialista brigádmozgalommal, újítással és a mindennapi tevékenységgel segíteni. A szakszervezeti munka érdekképviseleti tevékenysége is új tartalmat kap, miután vállalati szinten dől el — még inkább, mint eddig — a jövedelemelosztással, a szociálpolitikával, a gazdálkodásba való beleszólással kapcsolatos kérdések egész sora. A tagság munkavállalói érdekeinek képviselete akkor válhat tartalmasabbá és rétegenként is eredményesebbé, ha a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak alaposabban és jobban ismerik a szabályozás adta lehetőségeket és azokat az eredményt növelő tényezőket, amely a gazdasági hatékonyságot emeli. Nem lehet elég tehát a tavalyi év ismeretszintje, nem lehet elég a régi információ, nem lehet elég a régi teljesítmény, sema kereskedelem, sem a szakszervezeti munka tekintetében. A januári hónap minden bizonnyal a vállalati gazdálkodást befolyásoló számolások időszaka lesz, amelyben részt kell vennie a vállalati szakszervezeti szerveknek is, hogy a többoldalú mérlegelés, a legeredményesebb döntéseket tegye lehetővé, mind a gazdasági vezetés, mind a munkahelyi demokrácia fórumára tartozó és abban résztvevő bizalmiak számára. A vállalati gazdálkodás szabályainak és lehetőségeinek ismerete ki kell, hogy egészüljön a dolgozók közvetlen érdekeinek rétegekre bontott, pontos ismeretével, hogy a kettő egybevetéséből következzen a szakszervezeti képviseleti álláspont, amely befolyásolja a vállalati döntéseket és amely szakszervezeti érdekképviseleti állásból biztosítja a dolgozói érdekek összehangolt érvényesítését. Az érdekképviselet tartalma jelentősen változik, hiszen a gazdálkodás lehetővé teszi a kereskedelmi vállalatok pénzügyi belső érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztését, lehetővé teszi a keresetnövekedés meghatározását, mértékének változtatását, lehetővé teszi a kereseti arányok javítására irányuló elképzelések kidolgozását, folyamatos érdekegyeztető tevékenységet a vállalatok gazdasági vezetése és a szakszervezeti szervek között. Az érdekegyeztetés során az üzemi demokrácia fórumait fel kell használni a kollektív szerződések módosítására. Ebben a folyamatban összhangba kell hozni a legkülönbözőbb érdekek megfelelő érvényesítését azokkal az összefüggésekkel, hogy nagyobb összegeket elosztani, az egyéni kereseteket növelni csak abban az esetben lehet, ha létrejönnek azok a gazdasági eredmények, amelyek kellő fedezetet biztosítanak a személyi jövedelmek növelésére. A vállalati bérpolitikában új elemekre is figyelni kell, mint például arra a lehetőségre, hogy a vállalati sajátosságoknak megfelelően emeljük ki azokat a munkaköröket, ahol feltétlenül nagyobb arányú béremelést kell eszközölni a vállalati átlagosnál. Új dolog, hogy az áremelés részleges kompenzálására mindenkinek 50 forint béremelést biztosítani kell. Ezután következhet a teljesítmény szerinti differenciálás, illetve ösztönzés. Az új rendszer azt igényli, hogy új belső érdekeltségi rendszert dolgozzunk ki, azaz a prémiumoknak, a jutalékoknak bizonyos módosítását végezzük el. Az átlagostól eltérő munkarendben dolgozóés túlterhelt kereskedelmi alkalmazottakra is külön gondoljunk mind az alapbérek, mind a mozgóbérek tekintetében egyaránt. Jús helyzetet teremt a rendelkezés azzal, hogy például a kereskedelemben ismert pótlékok csak a pótlékok minimumát jelölik, attól eltérően szabad is, lehet is, kell is olyan érdekképviseleti munkát kifejteni. ..v. a. .időtt eset...tigy.-bb pótlékozódjanak meg a kollektív szerződésekben, amelyek jobban kifejezik a munkavégzéssel arányos anyagi érdekeltséget. Különösen fontos, hogy a nyitvatartási rendelkezésben meghatározottakon túl, illetve a 42 és fél órán meghatározotton túli pótlékokat feltétlenül emeljük, hassunk oda, hogy azokat fizessék is ki. A helyzet újdonságához tartozik az is, hogy a kereskedelmi vállalatok nyitvatartási rendjének rendszabályozása a vállalatnak biztosítja azt a döntési jogosultságot, hogy a jelenlegi nyitvatartási idő hogyan módosuljon, illetve hogyan rendezzék át azt. A KPVDSZ álláspontja az, hogy nem „általában” a munkaidőt kell meghoszszabbítani a nyitvatartási idő rendezésével, hanem a jelenlegi időtartamot kell célszerűbben a vásárlási körülmények javításának szolgálatába állítani. A KPVDSZ álláspontja szerint a pótlékokat már csak azért is szükséges megemelni — és ez vállalati szakszervezeti felelősség —, mert mintegy 10 évvel ezelőtt állapítottuk meg azokat, és azoknak az inflálódás következtében temészetes értékvesztésük is van, másfelől ezek a pótlékok, különösen az idényjellegű pótlékok, nincsenek arányban a végzett többletmunkával. A törvényesség megtartása annyiban jelenthet tartalmilag újat, hogy a verseny, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás a gazdálkodó vezetőket számos új dologra, kezdeményezésre készteti, ami helyes. Ugyanakkor be kell tartani a munkaidőre, a szabadságra, az ötnapos munkahétre vonatkozó törvényeket. Vagyis gyakorlatilag nem évenként, hanem havonkénti kell ellenőrizni a különböző munkaterületeken a napi munkaidő, a heti munkaidő, a heti szabadnap és a túlórák alakulásának kérdését. Olyan munkaszervezést kell követelni a gazdasági vezetőktől, amely biztosítja a törvényes szabadság időben és teljes mértékben való kivételének lehetőségét is. A tagság — joggal — elsősorban vállalati szinten végzett tevékenysége alapján ítéli meg magát a szakszervezetet, így természetesen a KPVDSZ-t is. S a KPVDSZ-t nem csupán a központi vezetőség és az elnökség jelenti, hanem ott a helyszínen a bizalmi, a szakszervezeti bizottság, illetve a bizalmi testület, a ,,szakszervezet”(!) A közvetlen döntésekért a jogkör és a hatáskör őket illeti, az ő kezükben van. A vállalatirányítás új formái a jogkör és a hatáskör gyakorlására újfajta módozatokat nyújtanak, sőt a szakszervezetnek — kiváltképp a szakszervezeti bizottságnak — az új irányítási formák létrehozásában és működtetésében is nagy szerepe lesz. Az új helyzet tehát újfajta és szélesebb lehetőségeket nyújt. A tagságnak a döntésekben való részvételére több lehetősége lesz, arészvételét jobban megkívánja a szükség. Mindezeket a biztató feltételeket fel kell használná a szakszervezeti bizottságoknak, a bizalmi testületeknek, az egész tagságnak, hogy realizáljuk azokat a célokat, amelyeket az 1985. évi terv már kifejezésre juttatott, de amelynek valóra váltásához a szakszervezeti tevékenység nélkülözhetetlen. Tenisz János, a KPVDSZ elnöke, Ligeti László, a SZOT alelnöke és Vas János főtitkár megkoszorúzzák a mártírok emléktábláját Ünnepi 2. .. ülés Felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére Szakszervezetünk központi vezetősége január 22-én a Jókai utcai székház színháztermében ülést tartott. Megvitatta az 1985. esztendő gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Az előadó Vas János főtitkár volt. A központi vezetőségi ülés második napirendi eseményeként került sor a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségre. Emlékbeszédet mondott Ligeti László, a SZOT alelnöke a KPVDSZ központi vezetőségének tagja. A megemlékezés után Vas János, szakszervezetünk főtitkára 131 szakszervezeti tagnak adta át a jubileumi emléklapot és fejezte ki köszönetét és elismerését a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók érdekében a hosszú évtizedek alatt kifejtett kiemelkedő munkásságukért. Ligeti László, szakszervezetünk központi vezetőségének tagja, a SZOT alelnöke emlékbeszédet mond Vas János, a KPVDSZ főtitkára átadja a 40. évforduló „Emléklapját” Bárdi Miklósnak, szakszervezetünk veterán tagjának A 40. évfordulót ünneplő szakszervezeti vezetők és tagok egy csoportja